2016. november 25., péntek

Szépírói kurzus 2016 ősz/19 - Gellai Judit novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Gellai Judit azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy egyes szám első személyben egy másik nemű főszereplő történetét meséli el. Kiváló munka, itt közlöm.


Gellai Judit

Megmerítkezés


Ki az a balfasz, aki nem képes tisztességesen, feltűnés és cirkusz nélkül megölni magát? A kurva életbe, a balfékek királyának érezhetem magam a mai után!
De ez már semmin nem segít, ha lekáromkodom a csillagokat az égről- igény piszkos mód lenne rá…-, akkor is itt ülök, a kibaszott mentőcsónak elcseszett, naptól kifakult, a többi öngyilkos-lúzer segge alatt behorpadt, kényelmetlen, ocsmány-sárga ülésén, és a végtelenül tisztességesnek látszó, együttérzésével piszkosul ingerlő  mentőtiszt  gondoskodásával az utolsó döfést is megadja  büszkeségem amúgy is széthulló, régóta vékonyodó páncéljának.
Apám szemét látom. Lekicsinylő, a csalódástól csúfondáros ráncokat rajzoló tekintetét, a máskor olyan szép száj értetlen, csúnya, viszolygó grimaszát. Még apámat is elrontja a létezésem. A feltűnően jóképű, sikeres, hódítani képes sármőr apám, mellettem, tőlem, saját karikatúrájává válik.  De hát mindig így volt ez.
Voltaképp az is lehet, hogy még ez a szánalmas, rám ragadt, el nem dobható élet is jobb a halálnál. Itt legalább, ha nagyon figyelek, távol tudom tartani a szellemét, de ha meghalok, már a kapun túl ott fog várni, hogy elmondja, miért szúrtam még ezt is el. Megdögleni sem tudtam az ízlésének megfelelően… Akkor már tényleg inkább a szelíd, megértő, gerincemen a szánalom hullámait gerjesztő mentős-barna szemek…
Amúgy a Duna kurva hideg, a víz mocskos, és én, mikor a hídról a vízbe robbant a testem, érthetetlen, kétségbeejtő, megállíthatatlan pánikkal küzdöttem a fulladás ellen. Nem bírtam a tüdőmbe fogadni ezt a nyálkás, piszkos, látható és láthatatlan organizmusoktól szennyezett vizet. Az öngyilkossághoz tiszta víz szükségeltetik. Igaza van apámnak, tényleg nem gondoltam jól végig…
És most itt ülök, meleg takaróba bugyolálva, fantasztikus vérnyomás és szívparaméterekkel, makkegészséges –vesztes életemmel.
Talán könnyebb lenne, ha indokul azt hozhatnám fel „…ma meghalt az anyám”, de anyám él és virul. Nem az anyám miatt ugrottam, és rákot sem állapított meg az orvos, a gyerekek is jól vannak.  Vicuska formás, méretes feneke és az izgalomtól hullámzó 90 D-s mellei miatt. A jó büdös életbe, hogy történhetett ez meg velem???  Vicuskáról az építkezésen csak az nem tudja, hogy kiféle, aki aznap lépett be a céghez, és még a személyzetissel sem találkozott, nemhogy a melósokkal.  Tényleg nem tudom mi történt velem. Azaz nagyon is emlékszem a szánalmas, űzött, zavarba ejtően közönséges szexre a raktár polcai között. A Duna mocskos vize nem kellett volna, hogy riasszon azután, ami történt. Ilyen gyorsan még nem rántottam fel magamra nadrágot, ilyen végtelenül elcseszettnek apám legvitriolosabb megjegyzései után sem éreztem az életemet.
Felkeltem onnan, a 3-as raktár 14. sora mögötti csomagoló szürke padlójáról, Vicára zavartan, ugye-ez nem történt meg tekintettel néztem, és kisomfordáltam a telepről. Ide, a Dunához jöttem.
 Azt gondoltam, az a jó, ha nem húzom az időt, mert még ebben is megbukom, meggondolom magam, ha időt hagyok rá. Nem hagytam. Ugrottam. És mégis, megint, újból elbuktam. Eddig az élet minden szarsága mellett azt gondolhattam, nem vagyok olyan, mint az apám. Mondjuk ez a legtöbbször elég nagy baj volt, nekem is, nemhogy apámnak, de ebben, a hűségben, legalább nyerésre álltam. 24 éve vettem el Évát, és soha nem csaltam meg. Soha. Máig.
Szóval ez van. Mindenben vesztettem, az öreg, még így, a síron túlról is tud a versenyen fordítani, és maga mögé lökni.
Úristen, a barna szemű mentős ruhát próbál szerezni, nem akarja, hogy így, egy szál szánalom-takaróban találjon Éva. Öregem, milyen ember volt az apád?- szegezném neki legszívesebben a kérdést, de inkább hallgatok.
Éva. Éva, aki úton van. Éva, aki a legjobb dolog az életemben. Éva, aki sokkal jobbat érdemelt volna, de már túl késő, hozzám kötötte az életét. Éva, aki baromira nem érdemli meg, hogy összetörjem az életét, de már összetörtem .
A mackós mentős azt mondja, nem kell, hogy beszámoljon a hozzátartozónak arról, hogyan kerültem a Dunába, ő az élettani paramétereimről kell, hogy felvilágosítást adjon. És én mindig mondogattam, egyszer, építészként, meg kell, hogy nézzem a híd termodinamikai tágulását biztosító panelek összeillesztését közelről is. Ez még igaz is. És bár én mindig tudni fogom, hogy vacak, hazug, házasságtörő szemétláda vagyok, az ő élete rendben lesz. Magamra rántom a két mérettel nagyobb farmert, a –komolyan mondom, kibaszottul irgalmas szamaritánus kinézetű- mentős nekem adja a derékszíját, kapok egy kinyúlt pólót, széttaposott félcipőt és kihúzom magam.
Elmész a büdös picsába apám!  Nem vagyok jobb nálad, igazad volt, van valami alapvetően selejtes bennem. Nyertél.
De a feleségem erről semmit sem tehet. És az ő életét nem fogom elcseszni.

 Viszlát öreg!

2016. november 22., kedd

Szépírói kurzus 2016 ősz/18 - Holcz Csaba drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Holcz Csaba drámát írt, sajátos abszurdot. Itt közlöm.

A világ szélén
Írta: Holcz Csaba
Szereplők:
Idős úr
Gábor
Éva



Első felvonás

Vidéki út, mellette buszállomás. Késő délután.

Két középiskolás, egy fiú és egy lány rohannak a buszmegállóhoz. Megérkeznek és ledobják a táskáikat egy padra.
A mögöttük lévő ház kertjében egy idős úr ül. Kényelmes, bő ruhát és papucsot visel. Egy olcsó, fehér műanyag kerti asztalnál ül egy olcsó, fehér műanyag kerti széken. Az asztalon papírok, szemüveg, egy pohár víz és tollak. Az idős úr szorgosan ír, fel se néz.

Gábor (dühösen)
A fenébe! Ott megy az utolsó busz. Most hogy jutunk vissza Pestre?

Éva:
Nem tudsz felhívni valakit?

Gábor:
Ki jönne ki idáig értünk? Mire ideérnek, lemegy a nap.

Éva:
Taxit nem tudunk hívni?

Gábor:
Itt vagyunk a világ szélén. Nekem nincs annyi pénzem, hogy innen bárhova is elvigyenek.

Idős úr (írás közben):
Nem sejtették, hogy ami egy egyszerű projektfeladatnak indult a filmismeret érettségihez, az lesz életük legnagyobb kalandja. Csak egy filmet akartak készíteni, a vidéki életről és most itt ragadnak. Talán örökre.

Gábor (az idős úrhoz):
Tessék?

Idős úr:
De hamarosan megtanulják, hogy ha baj van nem csak a szüleik vagy az okostelefonjaik segíthetnek a bajban.

Gábor:
Éva hallod ezt?

Éva:
Mit?

Gábor:
Az az öregember ismer téged?

Éva:
Milyen öregember?

Gábor:
A fehér szék felé mutat. Hát az! Ott!

Éva:
A sarkon?

Gábor (haragosan):
Nem! Azon a széken. A kertben!

Éva:
Mindegy. Biztos. Ezen a helyen csak azok vannak.

Gábor:
Ja. Nyuggerek.

Az idős úr hangosan morog valamit, erős vonásokkal ír néhány szót.

Gábor:
Ez bunkó volt bocsi. Biztos jobb nekik itt, ezen a csendes helyen.

Éva:
Aha.

Idős úr:
Minden történet kötelező eleme egy szerelmi szál.

Gábor:
Az idős úr felé fordul. Mi van?

Éva:
Emlékszel még...Szünet. Amikor tavaly padtársak voltunk?

Gábor:
Persze.

Éva:
Valld be, hogy volt köztünk valami szikra akkor.

Gábor:
Ez valami vicc? Összejátszol az öregemberrel?

Éva:
Vicc? Neked vicces, amit érzek?

Gábor:
Nem! Nem. Dehogy! Odamegy Évához. Csak… tényleg nem látod azt az öreget a széken?

Éva:
Nincs ott semmi. Csak félsz. Én megértem. Megértelek. Szeretsz?

Gábor:
I-Igen.

Éva:
Járunk?

Idős úr:
Gábor nem tudott parancsolni érzelmeinek és megcsókolta Évát.

Gábor:
Honnan tudja a nevem?

Idős úr (hangosan):
Azt mondtam, hogy megcsókolta!

Éva megcsókolja Gábort, de a csók szokatlanul hosszú. Az idős úr a tollát rázza és próbál ráfirkálni vele az egyik lap szélére. A kezében lévő tollat leteszi és felkap egy másik tollat. Tovább ír. Véget ér a csók.

Gábor (nevetgélve az idős úrhoz):
Hű! Tetszik ez a játék! Már csak hoznia kéne egy másik buszt.

Idős úr:
Hirtelen esőfelhők közeledtek.

Gábor:
Oké! Oké! Értem. Bocsi.

Idős úr:
De ebből még egy ideig nem lesz eső.

Gábor:
Legalább hozzám szólna?

Éva:
Igazad van. Beszélnünk kell.

Idős úr:
Egyszer minden kapcsolat elér egy nagyon nehéz időszakhoz.

Éva:
Jó volt az a néhány év együtt, de már nem olyan, mint régen. De szeretném, hogy barátok maradjunk.

Gábor:
Év? Miről beszélsz?

Éva (síró hangon):
Emlékeszem mikor erre jött egy helyi lány és te megbámultad. Nagyon megbántott

Gábor (összezavarodva):
Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz!

Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés!

Egy lány piros felsőben elsétál a buszmegálló mellett. Gábor ránéz. Éva felpofozza Gábort.

Idős úr (hangosan):
Visszaemlékezés vége!

Gábor:
Ez valami rejtett kamerás viccműsor? Elegem van! Most már jöhetne a busz.

Idős úr:
Éva felkiáltott. A telefonjára letöltötte a menetrendet, és mint kiderült, rossz napot néztek eddig. Ma van még egy járat. Csak egy órát kell várniuk.

Gábor:
Egy órát!

Idős úr:
Felet.

Gábor:
Köszönöm.

Éva:
Úristen! Képzeld végig…

Gábor:
Tudom. Tudom… Rossz napot néztél.

Éva:
Olyan vagy néha… Jó, hogy szakítottunk.

Idős úr:
Hoppá… Hoppá… Erre a lapra már írtam. Nem ez jön.

Az idős úr eltépi az előtte lévő lapot.

Idős úr:
És hírtelen feltűnt a busz a távolban!

Gábor (nagy örömmel):
Ez az!

Idős úr (hangosan morogva):
Nem! Nem még nem ez jön! Ez a vázlat nem jó!

Az idős úr keresgél a lapok között.

Idős úr:
Megvan! A szakítás után nagy kihívás elé kerültek. Meg kellett beszélniük, hogy mi legyen a közös gyerekükkel. Mind a néggyel.

Gábor (megijedve):
Négy!

Idős úr:
Szép munka fiam!

Gábor:
Hozzám szólt! Hallottam!

Idős úr (zavartan):
Izé… mondta Éva.

Éva:
Szép munka fiam!

Gábor:
Ciki! Lebukott!
Az idős úr mérgében felborítja a pohár vizet. A lapok eláznak. Gáborra egy vödör víz zúdul.

Gábor:
Káromkodik. Ami épp a színész szájára jön.

Idős úr:
Jaj, ne!

Gábor (örömittasan, hosszasan elnyújtva az „í” hangot):
Szívás!

Idős úr:
Elég! Megérkezett a busz! Tűnjetek el innen!

Éva:
Nézd! Ott jön a busz!


Gábor és Éva felkapják a táskáikat a padról, elindulnak a buszmegálló másik oldalára, ami már nem látszik a színpadon.

2016. november 20., vasárnap

Szépírói kurzus 2016 ősz/17 - Jakab Júlia drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Jakab Júlia színpadi műve sajátos abszurd, igazi egyfelvonásos. Gratulálok!

Jakab Júlia:

Látogatás

Szereplők:
Teri
Lili
Gizi

Lakás. A földön csontok és szemét. A szobában két fotel, egyik mellett kisasztal, rajta vezetékes telefon és rádió, a fotelek előtt régi televízió egy állványon. A háttérben fal, bejártai ajtó, egy piszkos ablak, elszáradt növényekkel a párkányon. A falnál nagy polcos szekrény, rajta díszes porcelán, fényképek, egy dobozka, a szekrény mellett kisebb tükör.
Az egyik fotelben egy idős néni ül, a rádióból zene szól.
Az ajtó kinyílik, fiatal nő lép be.

Teri
(felpattan ahogy tud, ijedten kiabál) Azonnal csukd be az ajtót!

Lili
Mama, mi a baj? Én vagyok az Lili, az unokád. (Becsukja az ajtót) Jézusom, mama rohadt büdös van, hát mikor szellőztettél te? Nyiss már ablakot!

Teri
Ki ne nyisd! Ha kinyitod, még bejönnek a szellemek!

Lili
Mi van? Meg lehet itt fulladni. (köhög) Olyan szag van, mintha rohadna valami.  Ezek csontok? (Lépked az ablak felé, talpa alatt ropognak a csontok) Az ég szerelmére mama, meg fogsz betegedni ebben a mocsokban. (kinyitja az ablakot)

Teri
Ne! Ne! Kirepülnek az emlékek!

Lili
Nagyi figyelj ide. Muszáj beengednünk egy kis friss levegőt.  Segítek kitakarítani, csak az a seprű van, amit a bejárati ajtó mellett láttam?

Teri
Majd én megcsinálom. (kikapcsolja a rádiót) Nem kell segítség. Mesélj drágám hogy vagy? 

Lili
Szívesen segítek. (A bejárati ajtón kihajol, behoz egy seprűt és lapátot.) Tanácstalan vagyok mama. És borzasztóan boldogtalan. Tegnap vettem egy csomó új ruhát, és mégsem vagyok boldog. A vásárlás eddig mindig feldobott, de most valahogy az sem segít. (Elkezdi összesöpörni a csontokat.) A munkáról nem is beszélve. Még mindig pénztáros vagyok, és komolyan félek attól, hogy sose leszek több. De ha legalább lenne egy pasim. Ha elmehetnék főiskolára, biztos találnék valakit, meg papírral jobb munkát. Csak nem keresek eleget, államira meg sehova se kerülnék be. Az évek meg csak repülnek, a családvállalásra gondolni sem merek.

Teri
Ne haragudj meg de, hány éves is vagy most (gondolkozik) Lilikém?

Lili
25 mama. Hol tartod a szemeteszsákot?

Teri
Biztos van a konyhában valahol.

Teri jobbra ki. Lili átlép a csont és szeméthalom fölött, a szekrényhez sétál, táskáját leteszi a szekrény elé, nézegeti a porcelánt, kinyit egy dobozkát, kiemel belőle néhány csillogó ékszert, gyöngyöt, nézegeti magát a tükörben, nyakához emel egy nyakláncot, füléhez egy hosszú csillogó fülbevalót.  Ahogy Teri belép, ijedtében bedobja őket a táskájába. Teri kezében egy 10es csomag szemeteszsák.

Lili
Szép fénykép. ( Leemel egy képet a szekrényről)

Teri
Meséltem már róla?  Az esküvőnkön készült, ó szegény megboldogult nagyapád… (Leengedi a képet és mered maga elé)  

Lili elveszi a képet Teri kezéből és visszarakja a helyére. Majd elveszi a zsákokat is óvatosan Teri másik kezéből, leteker és leszakít egyet, a csomagot egy polcra teszi. Megfogja Teri kezét és fjnoman húzza a csontkupac felé.

Lili
Tartom a lapátot, söpörd rá a szemetet.

Elkezdik bezsákolni a szemetet.

Teri
Miért látogatsz ilyen ritkán? Nem is emlékszem mikor volt utoljára vendégem.

Lili
(Szünet) Jajj mama, tudod, hogy van ez, sokat dolgozom, mert a lakbért is emelték, meg kinéztem azt a cuki kis táskát, biztos vagyok benne, hogy az majd enyhíti a lelkem fájdalmait.

Teri
Anya hogy van?

Lili a szekrénynem támasztja a szemeteszsákot.

Lili
(szünet) Puszil téged Mama, de vele is ritkán beszélek, tudod anyunak is sok a dolga.

Teri
Mit csinál most? Még mindig azt a… hogy is hívják?

Lili
Igen, minden változatlan a családban. Mesélj, nézel valami jót mostanábana tévében?  Hoznál valami tisztítószert az ablakra?

Teri hoz tisztítószert és papírtörlőt.

Teri
Meg szoktam nézni a sorozataimat, de megy most az a műsor, amiben a gyerekek énekelnek, és mindig elszomorít…  

Lili elkedzi tisztítani az ablakot.

Lili
Jól alszol? Milyen az egészséged?

Teri
Jól alszom, és jól vagyok, hál istennek. Csak a memóriám rosszalkodik néha.

Szünet.

Lili
Orvosnál voltál már?

Teri
Mostanában nem nagyon járok el, ha kell valami a szomszéd Gizi a másodikról segít nekem.

Lili leteszi a tisztítószert, kidobja a papírtörlőt.

Lili
Még szerencse. Takarítani is segít? A konyhában is hatalmas a rendetlenség, csupa piszkos tányér, meg ételmaradék minden, ott is nyitottam ablakot. Akarod, hogy elmosogassak?

TERI
Nem, nem majd én megcsinálom.

LILI
Jólvan mama, lassan amúgy is mennem kell. Még elugrom a kisboltba, neked kell valami?

TERI
Hozhatnál nekem egy kiló kenyeret, meg egy kis tálca tojást, várj, adok neked pénzt.

Teri jobbra ki. Lili a szekrényhez sétál, az egész ékszerdobozt a táskájába dobja, leteker egy új szemeteszsákot, belepakolja a porcelánt, és a csontok közé rejti.  Csomót köt a zsákra.
Teri jobbról be, a táskája a kezében, kiveszi belőle a pénztárcáját. Kivesz belőle valamennyi pénzt, odaadja Lilinek.

TERI
Ennyi biztosan elég lesz. Meg itt van még egy kevés neked, táskára. Sajnos nem vet fel a pénz, bár tudnék adni a tanulmányaidra is.

LILI
Jajj mama igazán édes vagy, köszönöm. Ez is rengeteget jelent nekem. (szünet) Csak kenyér és tojás? Semmi más?

TERI
Nem, köszönöm Lilikém.

LILI
Ó, tudnál még hozni nekem egy pohár vizet? Nagyon kapar a torkom.

TERI
Persze angyalom.

Teri jobbra ki.  Lili kiveszi a tárcát, kivesz belőle még pénzt, majd visszadobja a táskába. A pénzt elteszi.
Teri jobbról be, odaadja neki a vizet. Lili megissza.

LILI
A szemetet leviszem (óvatosan felemeli a zsákot) Vigyázz magadra! (Kinyitja az ajtót, az ajtón ki)

Teri leül a fotelbe, bekapcsolja a rádiót. Kopognak az ajtón. Teri feláll, kinyitja

 TERI
Nahát, szervusz Gizi!

GIZI
Szervusz Terikém (beles a szobába) micsoda szép rend lett nálad! Épp a boltba megyek, hozzak neked valamit?

TERI
Nem kell, az unokám most ment le, mindjárt hozza nekem, ami kell. Takarítani is ő segített.

GIZI
De hát Terikém, neked nincs is unokád.

TERI
(Zavarodottan) Nincsen?

Szünet


TERI
Akkor megtennéd nekem, hogy hozol egy kiló kenyeret, meg egy kis tálca tojást? 

2016. november 16., szerda

Szépírói kurzus 2016 ősz/16 - Torma Ági versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Torma Ági sorozatot írt az "Anton-versekből", ahol is egy képzeletbeli személy képzeletbeli verseit írja meg. Érdemes elolvasni!

Torma Ági


Az "Anton-sztori"

Anton életrajza:

Anton Grandiule néven látta meg a napvilágot.  Rhône-völgyéből, Valence-ből származik. 1982-ben született, az ismert szakácsdinasztia 4. gyermekeként.
Gyermekkorát átszőtte a konyha, és  Luis De Funés filmjeinek világa, elsőszámú kedvence 
A szárnyát, vagy a combját? lett, bár a Horgász a pácban, vagy a Káposztaleves is kapcsolódik árnyaltabban a sorba.
2002-ben kezdte pályafutását, hamar megalkotta saját stílusát.
Egy riporter kérdésére, hogy „Mi az Ön konyhaművészetének a filozófiája?” azt válaszolta: „Főzés közben szeretem megosztani a szenvedélyemet a vendégekkel.
Hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket, mindig is az ízek megfelelő társításán dolgoztam.
Ez lett a védjegyem is.„  A konyhaművészet új csillaga ő.
Egyedi íz, és alapanyag-párosításokat, különleges látványt nyújtanak étkei, amelyek kikerülnek a konyhájából, keze alól.  Pillanatnyilag a Le Grand Véfour éttermében dolgozik, melyet igazán átjár a történelem. Természetesen hatással van ez a helyszín a konyhaművészetére is.

Anton Grandiule amennyire sikeres mint séf, annyira peches a gyengébbik nemnél. Kapcsolatai rendszerint kudarcba fulladnak, ám ő mégsem adja fel, örök romantikus, aki kitartóan keresi a nagy őt. Levelei felfedik a rejtélyt, mi is a gond vele….


Anton 1. levele

Ó kedves ismeretlen múzsám,
csoki, piramis szelet csúcsán.
Odaadnám összes michelin csillagom,
ha a nevét, a nevét! Megtudhatom?

Hajában rózsaszín kisvirág,
ó, hogy csókolnám izzó ajkát.
Kecses nyakán csillogó nyakék,
rubintvörös, arany, kobaltkék.

Teste, mint karcsú borospalack,
bőre bársonyos őszibarack.
Ahogy szoknyájából kivillant lába,
leesett minden férfiember álla.

Minap, mikor útközben nevetett,
üvegtálba guruló málnaszemek,
salátára csurgó szűz olivaolaj,
hasonlatos volt hozzá ama kacaj.

Mindenhol csak önt látom,
kockakövekben is az utcákon.
Mióta megláttam, nem tudok főzni,
szívemet azóta száz vaspánt őrzi.

Barátnőjének tetszem, de nekem ön kell!
Perzseljen el zöld szeme tekintetével.
Játsszunk főzőset. Lehetne kukta,
ketten játsszuk, így nem lenne bukta.

Ifjú szívem úgy felkavarta,
lelkemnek nincs azóta nyugta.
Felkavarnám én is önt,
ha egyszer mellettem dönt.

Tegnap, mikor pékemhez betértem,
Szinte vártam, hogy előlépjen.
Pillantást vetettem a zsemlékre,
s rágondoltam két kerek keblére.

Könnyem hull, szemeimet csípi,
nem látok semmit. Itt a bibi.
Bánatom mártással keveredik,
felér már egészen a peremig.


Mikor elutasított, megharagudtam!
Poharat, tányért csapkodtam tébolyultan,
úgy gondoltam, hogy ön egy céda!
Fejem olyan lett, mint a cékla.

Hát nem látja? Epekedve sóvárgok!
Körbenyalják testem emésztő lángok.
Mi lehet rajtam, csak nem átok?
Kopár szívemen varjú károg….



Néhány héttel később Anton ismét tollat ragadott…..



Anton 2. levele


Bocsásson meg, kedves, hogy ismét zavarom,
érzelmeimet nem sikerült magamban tartanom.
Jó volt ismét látni csodás lényét,
beragyogta szürke egem sötétjét.

Ugyan előző levelem válasz nélkül hagyta,
mégsem gyúltam kegye irányába haragra.
Tudom már kegyed nevét, mely nekem becses,
mint ringó járása is, olyan kecses.

Tudja, el is határoztam menten,
önről étket kell elneveznem!
Kamrámban, hűtőmben máris matatok,
melyek lennének a legjobb alapanyagok.

Őzhúson gondolkodom, de vajon,
nem érti-e félre nagyon-nagyon?
Hisz gyönyörű, sima az ön lába,
őzé van csak szőrös bundába.

Vagy jó lenne egy szelet vaddisznó steak,
erdei hozzávalókért, a kamrában nézek szét.
Zsemlegombóc lesz hozzá, és gombamártás,
díszítésnek vegyes aszalt gyümölcsszórás.

Szamóca, szeder, tőzegáfonya,
tetejükön fenyőméz csillogna.
Utána testes vörösbort képzelek el,
mely harmonizál az étel ízeivel.

Kuktám segédkezik a sütésben-főzésben,
bár nem érti ön iránti szenvedélyem.
Nem érti, mikor, s mitől vesztem el,
olthatatlan vágyam hogyan lobbant fel.

Ami azt illeti, magam sem értem,
bár rám nézve ez lehet nem nagy érdem,
Csak a főzés és ön az, mi éltet,
e kettő nélkül életem nem érhet véget.

Lelkem kopár szikláján maga zöld moha,
érzéki simogatására vágyom, mi puha,
Ha kezem szoknyája alá csusszanhatna,
Bíbor ajkát elhagyná ezer hozsanna.

Meglehet, e gondolat roppant merész,
mégis, mikor ön szemembe belenéz,
remegőssé válik hang, láb, kéz,
tűnjön el! Vagy cafatokra tépjen szét!




Szíve hölgye megszánva, és megunva válaszlevelet küldött főhősünknek:



Válasz Antonnak

Anton, kedves. Nem gondolja,
Számomra terhes kitörő rohama?
Lelke megnyugvását ne tőlem várja,
Annak az ön felnövése, mi orvossága.

Mint séf, zseniális és egyedi,
Látásmódja, mi különlegessé teszi.
Étkei szokatlanok, meghökkentők,
Főzés és szerelem. Ne keverje e kettőt!

Kérem maradjon csak meg a fakanálnál,
Szerelembe nem lát tovább az orránál.
Egy hölgynek szelet nem így kell csapni,
Ily módon mindenki meg fog futamodni.

A hogyanról tanácsot én nem adhatok,
Megtették azt előttem százával a nagyok.
Ételeit továbbra is szeretem,
De kérem, hagyjon békét nekem!


A kioktatás, és elutasítás valami egész más jellemet hozott felszínre…..


Anton utolsó levele

Ó! Micsoda ragyogó elme!
Jól esett munkám dicsérő levele.
Ám a többin felrobbanok!
Mit gondol, tán én gyermek vagyok?

Ha testét kezeim közé kaphatnám,
Ki vagyok én, rögtön megtudnád!
Nem lenne semmiféle kecc-mecc,
Ágyamon a kéjtől fetrenghetsz!

Gyakorolnánk egy kis lepedő akrobatikát,
Mutatnék pár különleges figurát.
Nem lenne simogatás, bók, virág, szép vers,
 Megtudnád Anton még mi mindenre képes!

Remegnél a kielégítetlen vágytól,
Ki sem látszanál latexruhádból!
Eldurvulna köztünk a helyzet,
Rád raknák kezedre rózsaszín bilincset!

Nem játszanál itt úri mucuskát,
Kimondatlan kérdésedre: meg hát!
Magamévá tennélek egyszer, kétszer, százszor,
Zengene a ház, gyönyöröd sikolyától!




Prológ:
Antonnak ezek után sajnos nem volt módja több levelet elküldeni szerelmének, ugyanis ő feljelentette. Antont nem sokra rá letartóztatták zaklatás miatt.
Antonról a bulvármédia még hetekig cikkezett, nyakig tocsogva a szaftos részletekben.


2016. november 10., csütörtök

Szépírói kurzus 2016 ősz/15 - Jakab Júlia drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Jakab Júlia színpadi jelenetet írt, egy érdekes abszurd drámát. Itt közlöm. 


Jakab Júlia:
 2/8 Oszkár titokzatos eltűnése

Társasház gangja, elől korlát, mögötte néhány cserepes növény. Mögötte fal. Három ajtó, egy liftajtó, és két sima bejárati, rajtuk 18,17 táblácska. A liftajtó felett III. emelet felirat. a középső 18-as ajtó előtt szék.
Kinyílik a 18-as ajtó, fiatal harmincas nő jön ki rajta, rajta hosszú ing, haja kontyban, kezében bulvármagazin. Leül a székbe, rágyújt, a magazint olvassa, fejét rosszallóan csóválja.  Pár másodpercre rá kinyílik a 17-es ajtó, rajta egy hasonló korú nő lép ki, fején fejhallgató, kezében locsolókanna. Billeg a zenére és virágokat locsol. Észreveszi szomszédját, a fejhallgatót a nyakába húzza.

DIÁCSKA
Szia, Helga! Mit csinálsz?

HELGA
(fel sem nézve, flegmán) Jó reggelt Diácska. Olvasok.

DIÁCSKA
(Pár másodperc múlva) És? Van valami érdekes történés a magyar közéletben?  A szoláriumban a vendégeim mindig olvassák ezeket és botrányos, hogy mik vannak.

HELGA.
(Unottan) Ha hiszed, ha nem, semmi izgalmas.

DIÁCSKA
És mi újság?

HELGA
Semmi.

DIÁCSKA
(Kicsit vár) Tőlem inkább meg se kérdezd! Jaj, képzeld… Elhagyott a barátom.

HELGA
(Mély levegőt vesz, becsukja a magazint) Mi történt?

Megcsörren a kaputelefon. Helga feláll, a magazint a székbe dobja. Behajol az ajtón, cigarettáját távol tartja, felveszi a telefont.

HELGA
Nyitom. Hozza fel a harmadikra. (Leteszi.)

DIÁCSKA
(Sóhajt.) Üzleti útra ment, úgy három hónapja. És nem jött vissza. Pedig azt hittem ő most végre más lesz.

HELGA
És? Mikor kellett volna visszajönnie?

DIÁCSKA
Úgy két hónapja, és két hete.

HELGA
Csak nem olyan rossz a helyzet. Lehet simán meghalt.

DIÁCSKA
A Facebook szerint eljegyzett valami nőcskét.


A lift jelez, hogy megérkezett az emeletre. Postás Imre liftajtón be.


POSTÁS IMRE
Szép napot hölgyeim. ( Megnyalja az ujját, a levelek között keresgél). Hogy s mint?

DIÁCSKA
Kér egy kávét Imre? Siet? Hozott nekem valamit?

POSTÁS IMRE
Elég sok a levél vár rám, de elfogadom, majd behozom a lemaradást.  Úgyis csak most kezdtem egy órája.

Diácska meglocsol egy utolsó növényt, a locsolókannával a 17-es ajtón ki.

 Imre átnyújt egy írótáblát, rajta papírok. Helga elnyomja a cigarettát az ablakban lévő hamutálban és átveszi a táblát.

POSTÁS IMRE
Itt lesz szíves aláírni. (mutat.)

HELGA
(Aláír.) Köszönöm.

POSTÁS IMRE
Köszönöm. Mondja csak, nem tudja, mi van a második emeleti nyolcas lakóval? Egy ideje nem vesz át semmit.

Diácska a 17-ből be. Ad egy kis csésze kávét Imrének, egyet pedig magánál tart.

POSTÁS IMRE
Köszönöm, drága. Magácskának most nem jött semmi.

DIÁCSKA
Jajj Imre, már mondtam, tegezzen nyugodtan, maga annyit jár ide, lassan egy közülünk. Tiszteletbeli Kígyó utca 13. lakó.

POSTÁS IMRE
Megtisztel Diácska, de az elhivatott postás nem barátkozni, dolgozni jár házról-házra.

HELGA
Biztosan elutazott.

Helga a szék mellett a falnak dől.

DIÁCSKA
Kicsoda?

HELGA
2/8 Oszi.

DIÁCSKA
Én se láttam már mióta. Talán rátalált a szerelem, lehet ő is elszeretett valakit, ahogy tőlem is elszerették a kedvesem. Csak az ő szerelme házas, mitöbb kiskorú, meg kellett szöktetnie, hogy együtt legyenek.

HELGA
Nem hiszem, hogy Oszi véletlenül egy lányregény főszereplője lett a múlt századból.

POSTÁS IMRE
(Szorongatja a bögrét, a korláton ki és lefelé néz) Ennek fele sem tréfa. Sok ilyen esetről hallani, a címzett nem veszi át a leveleit és kiderül, hogy valami brutális gyilkosság áldozata lett. Lehet, hogy szerencsétlen két hete a kádban oldódik fagyállóban, vagy ő maga van feladva postán, darabokban. Ezért mondom én, hogy bele kéne nézni a csomagjaiba, de ha nincs alapos gyanú, nem lehet felbontani semmit. El se hinnék milyen durva dolgokat lát életében egy postás.

DIÁCSKA
(Döbbenten) Meséljen Imre! Miket?

POSTÁS IMRE
(Zavartan) Jó, hát velem még nem történt semmi ilyesmi, és senki sem mesélt hasonlót se, de biztosan vannak máshol ilyen sztorik. Lehet önkezével vetett véget az életének.

HELGA
(Bólogat) Én is öngyilkos lennék, ha az Ecus mellett kéne laknom. Szegény Oszkár nem bírta tovább, hogy Ecus állandóan a politikáról akar beszélgetni.

Lábdobogás hallatszik. Lépcsőről, balról be Márkó egy zsák szeméttel a kezében. Megtorpan.

MÁRKÓ
Sziasztok! Helló Imre, csak nem lazítasz?

POSTÁS IMRE
De, szünetet tartok.

MÁRKÓ
Nocsak. Úgy nézem, ma senki sem dolgozik. Leszámítva persze Imrét, aki csak szünetet tart.

DIÁCSKA
(elégedetted nyújtózik és kiissza a kávéját) Nekem ma csak délután kell bemennem.

HELGA
Én ma nem dolgozom. (gúnyosan) Tudod Márkó, akiket nem rúgnak ki mindenhonnan két hónap után, annak jár néha egy szabadnap.

MÁRKÓ
Érdekes, hogy te vagy a munka hőse, mégis ugyanúgy ebben lepukkant, szar társasházban kell lakást bérelned, mint nekem.

HELGA
Átmenetileg.

MÁRKÓ
Öt éve is ezzel álltattad magad…

DIÁCSKA
(Zavartan) Hé, Márkó, te nem tudod, mi van az Oszkárral? Te olyan jól informált vagy.

MÁRKÓ
2/8 Oszival? Nem került elő?

DIÁCSKA
Imre azt mondja, nem veszi át a leveleit, szerinte az is meglehet, hogy öngyilkos lett.

MÁRKÓ
Én is öngyilkos lennék, ha az Ecus lenne a szomszédom.

HELGA
Én is ezt mondtam.

MÁRKÓ
2/10 Gizi azt mondta, hogy ott a másodikon az a hír kering, hogy durva ügyekbe keveredett…

Ajtócsapódás hallatszik kulcscsörgés. Jobbról be egy idősebb férfi, átcsoszog a színpadon.

DIÁCSKA
Szép napot János!

JÁNOS
(Mogorván) Jó napot…

HELGA, IMRE, MÁRKÓ
Jó napot.

János megáll a lift előtt, megnyomja a hívógombot. Laposüveget vesz elő, meghúzza, elteszi. A többiek kínos csendben ülnek. A lift megérkezik, János a liftajtón a színpadról ki.

MÁRKÓ
(a lift irányába néz rosszallóan csóválja a fejét, aztán újra Diácskához fordul) 2/10 Gizi szerint, methlabort működtett az irodaépülete pincéjében… A maffiának elege lett belőle…

IMRE
(Izgatottan) Befalazhatták az alagsorba, mint a Kőműves Kelemen feleségét.

MÁRKÓ
(lerakja a szemeteszsákot, rágyújt és nekidől a korlátnak) Bár nem valószínű, mert elvileg nincs rá semmi bizonyíték.

IMRE
A maffia eltüntette a nyomokat. A lakását nézték meg rendőrök? Lehet balesetet szenvedett, és szomjan halt az elmúlt napokban. Vagy megőrült. Belerepült a szájáva egy szúnyog és azóta legyeket csipeget. Elkapja a csótányokat és azokat is eszi. Talán madarakat is csábít az ablakába, ahol aztán elkapja őket és azokat is megeszi. Én azt mondom, hogy vigyázni kell, amikor valaki kinyitja azt az ajtót. Lehet, valami vírust szabadít az egész lakóközösségre.

HELGA
Túl sok krimit néz Imre. Amúgy is jobb bele se gondolni, hogy 2/8 Oszival történt valami. Vajon kik költöznének be a lakásába? Az is lehet, hogy egy kisgyerekes család.

HELGA, DIÁCSKA, MÁRKÓ
(egyszerre borzadnak el) Uhh csak azt ne.

Hosszú berregés hallatszik, mindenki a nézőtér felé néz.

MÁRKÓ
Ez a Gizi! (kicsit kihajol a korláton és kikiabál) Gizi gyere fel a harmadikra, meséld el mit tudsz a 2/8as Osziról!

Lift hangok, néma várakozás.  Megérkezik a lift a harmadikra, Gizi kiszáll. Gizi középkorú asszony, kedvetlenül bambul maga elé. Kezében bevásárló szatyrok. Kilép a liftből leteszi a szatyrokat.

GIZI
Az Oszi elment.

MÁRKÓ
Mi?

GIZI
Az Oszi elment világgá. Szó sincs drogról. Ma találkoztam vele, a Keletiben. Elege lett az egész Kígyó utca 13 szerű életéből. Azt mondja átkozott az egész lakóház, itt mindenki megkeseredik, és boldogtalan lesz. Unja és utálja, hogy csak dolgozik és nincs ideje élni az életét. Felmondott, összepakolta a legszükségesebbek, és maga mögött hagyott mindent. Őt pusztán a pénz nem boldogítja, többre hivatott, mint állni a gangon és fikázni a többieket. Egy ideje elvileg már készült erre, de most jutott el odáig, hogy nincs több kifogás, ő nem bassza el az életét.  Mondta, hogy adjam át üdvözletét…

HELGA
(közbevág) De mégis mit fog csinálni? Hova megy?

GIZI
Nem kötötte az orromra, engem meg kurvára nem érdekel, nincs időm foglalkozni a hülyeségeivel. Ha most megbocsájtotok meg kell etetnem a macskákat, és bemennem a bankba, mert megint baszogatnak valami nem létező elmaradással.

Gizi a liftbe be, színpadról ki. 

MÁRKÓ
Barom, semeddig sem bírja majd.
Márkó felkapja a szemeteszsákot balra, a lépcsőn ki.
POSTÁS IMRE
Azt hiszem már nekem is ideje mennem, köszönöm a kávét, a viszont látásra!

Postás Imre biccent, és balra a lépcsőn ki.

DIÁCSKA
Jól elszaladt az idő, biztos lejárt már a mosógép... Legyen szép napod Helga.

Diácska a 17-es ajtón ki.


Helga ledobja az újságot a székéről, leül, és rágyújt egy újabb cigarettára.