2014. október 2., csütörtök

Szépírói kurzus 2014-2015/6

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozás egyikén - többek között - Harcos Mátyás olvasta fel novelláját. Érdekes, humoros írás. Itt közlöm.  


Harcos Mátyás - Egy történet születése


   Na, végre megfogantam! Csak egy pillanat műve volt. Utazás közben történt a ráckevei HÉV-en. Apámat, Joó Ötletet is magával ragadta a HÉV, és fickándozva közelített Anyámhoz, Dús Fantáziához, majd hevesen egymáséi lettek.

   A megszületésemig egy kellemes, halványszürke inkubátorban múlatom az időt. Már rájöttem, hol vagyok. Szép csendben cseperedek az íróm fejében. Itt minden barátságosan meleg és puha. Nedves kis tekervények útvesztőin keresztül araszolok a szülőszoba felé. Ha egyszer majd kicsusszanok az íróm tollából, az egy természetes szülés lesz. Az is előfordulhat, hogy végül mások unszolására bújok elő a fejéből. De nekem, az is király! Vagy császár? Mindegy, csak vágjunk már bele!
   Elárulom, itt még tusoló is van. Igaz, néhanapján akkora már a borgőz a tisztálkodásom végére, hogy elgondolkodom, talán előtte még tisztábbnak is éreztem magam. Viszont az íróm lelkiismeretes ember és vigyáz az egészségemre. Gyakorta bemutat a terhesgondozóban, amit ők csak alkotói körnek hívnak. Ilyenkor azt mondják, ne féljek, nem fog fájni és aztán jól felolvasnak. Viszont, az már kicsit sem kellemes, amikor körbevizslatnak a gyakorta nyirkos gondolataikkal. Ilyenkor érzem, ahogy az íróm is belerándul egy kicsit.
   Apám kromoszómájának köszönhetően egy kerekded, nőnemű történet leszek. Azért születek meg, hogy elmeséljem a hősnőm érdekfeszítő sorsát. Az íróm dönti el, hogy jó kedvre derítsem-e az embereket, vagy inkább alaposan megríkassam őket. Bütyköl majd nekem mindenféle szituációkat, konfliktusokat és megoldásokat.

Tudom, hogy ha eljön az idő, nem embernek születek - hanem embereknek.

   Izgalmasak ezek a születés előtti percek. Nagyon remélem, hogy az íróm a maga gyönyörűségére viselős velem. Nem szeretném, ha béranya módjára pénzért csinálná. Az, annyira megalázó!
   Azt viszont nagyon is szeretném, ha idejekorán egy szót sem szólna rólam másoknak. Hallottam, hogy léteznek olyan elvetemültek, akik lenyúlják a másik kisdednyi történetét. Nem akarok zabigyerek lenni! Ahogyan, azt sem akarom, hogy az íróm ügyetlenkedése miatt beskatulyázzanak. Akkor, úgy érezném magam, mint egy börtöntöltelék. Én szárnyalni szeretnék – szabadon.

Hát tessék, nem adom alább! Egy igazi remekmű akarok lenni!

   Ha emberi csecsemőként látnám meg a napvilágot, akkor mindenkit érdekelnének a születési paramétereim. Az én hosszamat, azonban nem centikben mérik. Egyperces leszek, novella vagy talán regény? Ha az íróm is elkezd flörtölni Anyámmal, akkor nyílván egy fordulatos regény. És mi lesz, ha inkább Apámmal haverkodik? Ha csak gyengécske ötlet maradok, akkor még az egy percet sem érem meg. Ebbe, belegondolni is szörnyű. Azt is jó lenne tudni, mekkora lesz a súlyom. Sajnos a történetek súlya sem a születésükkor derül ki, csak inkább az életük vége felé. Az én íróm még kezdő tollforgató.

Te, jó ég! Még a végén koraszülött leszek, és visszadugnak az inkubátorba.

   Viszont, ha szerencsém lesz, még akkora is lehet a súlyom, mint egy Kossuth díjé. Ha jó családba születek, akkor biztosan jó dolgom lesz. Az íróm, majd tejben-vajban fürdet és lehet, hogy még évek múltán is izgatja a fejlődésem. Talán, még azt is engedi, hogy megzenésítsenek, vagy netán filmet készítsenek belőlem. Juj, de izgi! Még az is előfordulhat, hogy egy szexi filmsztár formálja meg a hősnőmet.

   Valami történik! Már érzem a vajúdást. Az íróm egy kicsit szaporábban lélegzik. Úgy hallom, már zihál is! Csak, úgy csorog a magzatvíz a homlokáról. Most előrehajol és görcsösen kapaszkodik a mellette álló kiadóba. Még, egy pillanat és megszületek.

Na, most meg hol vagyok? Egy szakálas szerkesztő bácsi megpaskolja a fenekem.
- Mi lesz a neve? - kérdezi a csatakos írót.
- Az aapja után, Joó Töörténet.
- Isten hozott Joó Történet! Meglátod, még sok pénzt keresünk, így együtt.
Hát, örülnek nekem!

- Oááá…