Szépírói kurzus 2020/ősz/18 - Bali Anikó verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bali Anikó azt a házi feladatot oldotta meg, hogy verset írjon egy Takács Zsuzsa-költemény megidézésével, valamint egy "mobiltelefonos eseményt" megörökítő korábban publikált műre való utalással. (http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1874/a-mobiltelefon-kikapcsolasa ) Nagyszerű munka, örömmel közlöm.   

Bali Anikó
Valaki segítsen
                                              Takács Zsuzsának
 
Könyvbemutatón, sajtóban, médiában,
Találkoztam már vele a legkülönbözőbb helyeken*
de ismeretségünk egyoldalú:
a híres írónőt én, a rajongó tanonc,
csak verseiből ismerem.
Az asztalnál a magas homlokú férfiak köré
glóriát rajzol a lámpa sárga fénye.
Észrevétlenül ülök melléjük,
megszólítani őket, dehogy merem.
Tűnődöm, talán mégis menni kéne.
De felállni most már nincs idő,
az írónő szemközt ül, finom szavát szomjazom.  
Egyszer csak rám pillant, s mosolyogva mondja:
Kedves, kikapcsolná, kérem?
Állandóan hívnak, borzalom!
Én? Kedves? Tényleg engem kért meg?
Tenyerem izzad, hebegek.
Zsong a fejem, a szívem majd kiugrik.
Egy lágy mozdulat, s az írónő mobilja
az én kezemben rezeg.
Nincs menekvés, szégyenében
arcom sápadtból vált vörös rózsa színt,
a telefon, mint egy rakoncátlan jószág,
rosszabb, mint valami kórság,
markomban ugrál, nyüszög és vonít,
Mindegy már, csak segítsenek rajtam!
*A szakadék szélén állok, hiába leplezem zavarom.
Oldalra nézek: Maga férfi, maga biztosan tudja,
hogyan is kell, ezt itt. *
És a mobilt egyszerűen továbbadom.  
 
 
*Az idézett sorok Takács Zsuzsa A szakadék szélén
és Petőcz András A mobiltelefon kikapcsolása c. verséből valók.
 

Szépírói kurzus 2020/ősz/17 - Ivánkai Márk színpadi jelenete

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Ivánkai Márk azt a házi feladatot oldotta meg, hogy drámai jelenetet készített két szereplőre. Érdekes munka, örömmel közlöm.  

Ivánkai Márk:

A kapcsolat instabil

Szereplők: Alexa

                  Botond

Szín: Egy nő és egy férfi ülnek egymással szemben. Ölükben laptop, kik-ki a magáét nézi.

Botond: Megjöttem, drágám!

Alexa: Szervusz, szívem! Milyen napod volt?

Botond: Jaj, ne is kérdezd! A diákjaimmal ma nem lehetett bírni. Az egyiknek a harminc éves pasija folyamatosan megjegyzéseket tett a háttérből. Aztán egy másik órán egy csapat fiú összebeszélt, és a magyarázatom közben rázendítettek a Nélküled-re szimfonikus kísérettel.

Alexa: Igen, az nagyon vicces volt.

Botond: Te ezt mulatságosnak találod? Szétbarmolják az óráimat!

Alexa: Ezt azért történik, mert mindig olyan engedékeny vagy. Nem csoda, ha elkanászodnak a diákjaid.

Botond: Élőben még tudtam rendet tartani, de mióta távoktatás van, tehetetlen vagyok. Bármikor megjelenhet egy genitália vagy egy Szomszédok-jelenet az órám közepén. Arról nem is beszélve, hogy sokszor nem is látom az arcukat, azt se tudom figyelnek-e vagy alszanak.

Alexa: Magadnak köszönheted. Ha nem ragaszkodtál volna ahhoz, hogy megnézzétek színházban a Kertész utcai Shaxpeare-mosót, akkor most nem lennél fertőzött.

Botond: A gyerekeknek muszáj volt látniuk azt az előadást. Lehet, hogy soha többé nem fognak színházba menni.

Alexa: Ne beszélj badarságokat! Egyébként is, Árpi azt mondta egy féléven belül meglesz a vakcina és beoltanak mindenkit.

Botond: Ad1. Ki a faszom az az Árpi? Ad2. Honnan tudja mi lesz félév múlva, jóslásszabadság van, vagy mi?

Alexa: Árpi tartja az online főzőtanfolyamot, ha már kérdezed. Ő bezzeg tud bánni a diákokkal. Olyan figyelmes, és türelmes. Nem úgy, mint egyesek.

Botond: De az egy tanfolyam felnőtteknek, amin önként vesztek részt. Az én diákjaim ezt kényszernek élik meg, persze, hogy lázadoznak. Tudod, kezd elegem lenni, hogy amíg én egész nap vért izzadok, hogy pénzt keressek, te arra sem vetted a fáradtságot, hogy a növényeket meglocsold. Folyton csak a barátnőiddel trécselsz. Azt hiszed nem hallom, amikor rajtam kuncogtok?

Alexa: Jaj, drágám, már megint mindent olyan véresen komolyan veszel. Lazulj el néha! Kérsz a disznótorosból? Most lett kész?

Botond: Nem kell az Árpi-féle disznótoros. Az kell, hogy…

Alexa: Ne… …allak. … szak…ni… …kapcs… nem…

Pár pillanat csend. Felnéznek egymás szemébe.

Szépírói kurzus 2020/ősz/16 - Szilágyi Tímea N. elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szilágyi Tímea N., azt a házi feladatot választotta, hogy Ernest Hemingway nyomán, a kiváló amerikai szerző stílusában ír elbeszélést. Öröm közölni, nagyszerű munka. 

Szilágyi Tímea N.

 Elviszlek magammal

(Ernest Hemingway nyomán)

 Úgy délután öt óra körül kék Ford állt be a benzinkúthoz. Egy férfi szállt ki belőle. A kutas, aki eddig a bejárat mellett állt rögtön elindult feléje.

– Segíthetek?

– Nem kell köszönöm, megoldom – válaszolta a férfi. Csupán csak egy pillantást vetett a kutasra, de megtorpant.

Nem messze a bejárattól a benzinkút sarkánál egy lány álldogált. Unottan támaszkodott a falnak, egyik kezében egy műanyag poharat tartott, abból szürcsölte a kávét. Hosszú, térdig érő fekete, magassarkú csizma volt rajta és rövid szoknya. Fekete műszőrme kabátja nem volt begombolva, sál nélküli csupasz nyaka alatt kilátszott mélyen dekoltált blúza. Hosszú, sötétszőke haját copfba fogta. Lehetett vagy huszonnyolc, legfeljebb harminc éves.

A férfi gyorsan megtankolt, majd elindult fizetni. Befele menet akaratlanul is a lányt bámulta. Vonzotta a tekintetét a lány szokatlanul kihívó megjelenése.

Fizetés után visszasétált az autóhoz, és oldalra pillantott. A lány már az úttest szélén cigarettázott. Megérezte a férfi tekintetét, feléje fordult. Elmosolyodott.

– A város felé mész?

– Igen, arra.

– Esetleg el tudsz vinni egy darabig?

A férfi kicsit megdöbbent a lány közvetlenségén, és nem is válaszolt. A lány látta, hogy a férfi bizalmatlan. Fejét oldalra billentve közelebb lépett hozzá.

– Kérlek. Kezd sötétedni és már hideg is van. Segíts nekem.

– Rendben. Gyere – válaszolta a férfi. Kellemetlennek érezte volna visszautasítani a lányt.

Mindketten beszálltak a kocsiba és kihajtottak a főútra. A férfi oldalra pillantva még látta a kutast, aki gúnyos mosollyal nézett utánuk.

– A városban laksz? – kérdezte a lány.

– Igen.

– Gyakran jársz erre?

– Ha erre van dolgom, igen.

– Érdekes. Eddig még nem láttalak itt soha.

A férfi fapofával figyelte az utat, próbált teljesen közömbös maradni.

– Dolgom volt vidéken. Munkaügy.

– Én is sokat utazgatok erre-arra. Szintén munkaügyben.

Közben szinte már teljesen besötétedett. A lány kényelmesen üldögélt az ülésen, egy ismert slágert dúdolgatott, közben rövid szoknyáját simítgatta a combján.

– Nem félsz, hogy bajod esik? – kérdezte hirtelen a férfi.

A lány meglepetten nézett a férfira.

– Ugyan. Mégis mitől kéne félni?

– Szerintem tudod te azt jól.

– Nem, nem tudom.

A férfi szigorúan nézett a lány szemébe, de az csak felnevetett.

– Na, nem kell ilyen komolynak lenni. Eddig nem esett bajom. De miért érdekel?

– Nem érdekel, csak úgy kérdeztem.

– Csak nem magadból indulsz ki? – kérdezte a lány és az arcára ismét széles vigyor ült ki.

– Ne beszélj butaságokat – válaszolta a férfi, és megköszörülte a torkát. Kicsit kellemetlenül érezte magát, szeme sarkából látta, ahogy a lány a szoknyáját simogatja, fel-le húzogatja.

Közben ráhajtottak az autópályára. Kint korom sötét volt, elkezdett szemerkélni az eső.

– Meddig vigyelek?

– Majd a vasútállomásnál kiszállok. Remélem addig nem fog jobban esni.

– Onnan utazol tovább? – kérdezte a férfi és maga is meglepődött saját kíváncsiságán.

A lány a férfi arcát fürkészte majd lágyan megszólalt. – Igen. Most egy kicsit kedvem lett utazni.  

– Egy kis nyaralás?

– Úgy is mondhatjuk. Vagy nevezhetjük egy kis kalandnak, szabadságnak, életmódváltásnak, tudja a fene.

– És ezt így megteheted?

– Megtenni bármit megtehetek. Az már más kérdés, hogy mások mit tesznek.

Szó nélkül meredtek maguk elé. A férfi az utat figyelte, a lány közben elkezdett kotorászni a retiküljében, cigit keresett.

Az autó elhaladt a várostábla mellett, lassan megjelent a külváros, majd a pályaudvar. Mire oda értek a parkolóba, már egyáltalán nem esett, kellemes őszi este volt.  

– Hát akkor itt volnánk – szólt a férfi egy pár másodperces csönd után.

A lány némán bólintott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és kiszállt, rágyújtott a cigire.

– Innen megleszel? – szólt a lány után.

– Valahogy biztosan – válaszolt a lány miközben kifújta a dohányfüstöt. Ránézett a férfira, arcán ismét megjelent a játékos mosoly. – Köszi a fuvart. További szép estét, szép életet!

Finoman becsapta az ajtót és lassú léptekkel elindult a pályaudvar felé.

A férfi egy ideig a lány után nézett, a hosszú lábakat a fekete, magassarkú csizmában. Végül felsóhajtott, megrázta a fejét és elhajtott.