A Szépírói Műhely őszi féléve megkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Nagy Dorottya episztolát írt az egyik "osztálytársához", ez volt ugyanis a házi feladat. Kiváló vers, nagyszerű rímekkel. Gratulálok!
Nagy Dorottya
Szeptemberi borongós
(Major Juditnak)
Judit, ha versem olvasod,
tudnod kell, anyám rég halott.
Hét éve nincsenek anya-lánya esték,
a kistarcsai kórházból vitték el a testét.
Ülj le, hozok illatozó, habos kávét,
remélem, nem kár ezért a félóráért.
Beszéljünk hát, mint nő a nővel,
mint botladozó a bölcs erővel.
Tudom, kissé durván indítok,
lobbanékony vagyok, nem titok.
Nehéz nekem a finomság, a lágyság.
Elbírja ezt pár régi barátság.
Olykor előfordul - nem vagyok kemény,
de többnyire nem hat okos vélemény.
Nézzük hát hol tartok jelenleg:
Keresem, magamban kit is szeressek.
Szükséges az állandó változásban
a kapaszkodókat újra megtaláljam.
Sajnos a járáshoz kell a sétabot,
egyensúlytalan- ez is én vagyok.
Van már családom, két gyerekem,
Autóm, házam, munkahelyem.
Sokak szerint ez bőven elég,
de egy másik énem ebből néha lelép.
Útjaim felrúgnak pár társadalmi normát,
nem hagyom, hogy kössenek talmi formák.
Nyitott tenyérrel érem, mit a pillanat hoz,
időnként nem vagyok hűséges, csak a pillanathoz.
Nem szégyellem magam és nem is vagyok büszke,
bizonyos dolgok csak holnap kerülnek helyükre.
Lehet, most is néz anyám, ahogy kávézunk te meg én,
mindig marad némi zacc a csésze fenekén.
