Szépírói kurzus 2016 ősz/7 - Kovács István Haykovats elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Kovács István Haykovats továbbra is azt a sorozatot folytatja, ahol egy nő az egyes számú, első személyű elbeszélő. Újabb novellája az előző folytatása, és méltán vívja ki elismerésünket. 

Kovács István Haykovats

A színésznő kalandja (1976)

   Hétfőn a négyes stúdióban kezdtem a TV sorozat következő részének forgatását. Ebédszünetben még az öltözőmben voltam, amikor kopogtak. Cynthia állított be, karján szögletes elemózsiás kosárral. Szőkére festett haját kislányosan két copfba kötötte, kirúzsozott szája a füléig ért. Csak világoskék ruhája nem passzolt Piroska szerepéhez, a Grimm testvérek meséjében. A kosarát letette a smink-asztalom mellé, és magához ölelt.

    - Remélem nem zavarlak? – kérdezte, miután felmérte meglepődöttségem.

    - Bocs, miért is jöttél be a stúdióba? Itt ugyanis munka folyik, minden ellenkező híresztelés ellenére – mondtam kimérten.

    - És enni sem szoktál? Végül is ebédszünet van, felhívtam a recepcióst, ő tájékoztatott mikor nézhetek be hozzád. Hoztam töltött csirkét, salátával. Reggel sütötte Maria, a salit én ízesítettem. Tudom, hogy szereted – mondta Cynthia esdeklő szemekkel pislogva. Közben felnyitotta a kosarát, tényleg, egyik kedvenc ételemmel akart levenni a lábamról, csak még azt nem tudtam, miért is? Egy biztos volt, hármunk közül Cynthia rendelkezett legtöbb szabadidővel, és anyagi gondjai sem voltak a férje mellett. Maria, a mexikói szakácsnőjük a szakma mestere volt.

    - Na, jó – mondtam megenyhülve, és éreztem a számban, beindult a pavlovi reflex. – Bökd ki, mit akarsz?

Cynthia nem szokott mellé beszélni.

    - A budapesti történeted folytatását. – mondta határozottan.

    - Ez nem lenne fair Dorothy-val szemben, és kétszer nem akarom elmesélni. – válaszoltam. Közben helyet csináltam a kis dohányzó asztalon az evéshez. Cynthia látva ügyködésem, visszacsukta a kosara fedelét, és a karjára akasztotta.

    - Csak nem zsarolni akarsz? – tudakoltam.

    - Ugyan már June. Ismered Dorothy-t. Ő végig arra várt, mikor vigasztalódsz egy helyes lánnyal a csalódásaid után, mint annak idején a kollégiumban. A folytatásodnak én vagyok az igazi közönsége, ezt te is jól tudod.

Ezen elgondolkodtam, és döntöttem. Érvei igazi súlyát a kosárban tartogatta.

   - Rendben. Még negyven perc maradt az ebédszünetből, plusz lesz egy szabad fél órám, mert a következő jelenetben nincs szerepem. – Aztán csak mutattam, hol tálalja fel a finomságokat. Tíz perc alatt ettem annyit, ami csillapította éhségem, és belekezdtem a budapesti kalandom folytatásába. Két hét telt el hazaérkezésem óta, mégis beleborzongtam az emlékek felidézésébe.

    - Ha jól emlékszem, a Gellért fürdő kabinjánál tartottam, amikor hazajött a családom. – kezdtem bele. Közben automatikusan rágyújtottam.

    - Igen, megjelent a rőtszakállú fiatalember, és te berántottad az öltöző fülkédbe – segített emlékezni Cynthia. – Mondd csak, ez a dohányozni tilos felirat rád nem vonatkozik?

    - Rám nem. – válaszoltam – És te is rágyújthatsz. – megkínáltam Cynthiát a cigarettámból – Pillanat, bekapcsolom a szellőző ventillátort.

    - Na, gyerünk, már egészen transzban vagyok. Ha a végére érsz, én is mesélek a teniszedzőmről. – mondta barátnőm sokat sejtetően, miután közepes fokozatra állítottam a szagelszívót, és visszaültem a székembe.

    - Amikor bekopogott a fülkémbe, még bugyiban voltam, és kezdtem begombolni a blúzom.

Cynthia bólintott.

    - A fiú belépett, én bereteszeltem az ajtót. Akkor fogtam csak fel, milyen szűk a kabin. Testünk összeért, az ő bőre még nedves volt, a combomon éreztem. Rajtam forróság futott végig. Nagyon finoman ölelt át a jobb karjával, a bal kezével megfogta a tarkóm, és a szemembe nézett. Semmi alázat, semmi bizonytalanság. Mégsem éreztem erőszakosnak. Én kezdtem a csókolózást. Két centis szakálla volt bajusszal, de egyáltalán nem szúrt a szőrzete. És kellemes volt a lehelete, biztos elrágott egy mentolos rágót, mielőtt bekopogott.

    - Szóval, jól indult a dolog – suttogta Cynthia.

    - A blúzom szétnyílt. Először a tenyerébe fogta a mellem, majd apró csókokkal hintette. Aztán egyre lejjebb ereszkedett a szájával, és közben kigombolta a blúzom. A hasamon megtalálta a legérzékenyebb pontom, közben egyik keze a mellbimbóm cirógatta.

    - Gondolom, felállt, mint egy villanykapcsoló… És hagytad, hogy a bugyidba nyúljon?

    - Nem nyúlt a bugyimba.

    - Hogyan? – adott hangot Cynthia meglepődésének.

     - Még a hasamat csókolgatta, amikor lassan elém térdelt, és két kézzel lehúzta az alsóneműm. Bevallom, észre sem vettem, csak amikor a nyelvével hozzáért a csiklómhoz. Az öltöző padjára emeltem egyik lábam, és mindenem odaadtam neki. – idéztem fel révedezve önkéntelen mozdulatom.

    - Azért ne túlozz, June! – szólt közbe Cynthia, hangjában ünneprontó iróniával.

    - Na, jó. Igazad van, rosszul fejeztem ki magam.

    - Pedig ez nem jellemző rád.

    - Úgy mondanám, teljesen átadtam neki magam. Komolyan, olyan érzésem volt, mint tinédzser koromban az első pettingnél. Ugye érted?

    - Megnyíltál, mint egy tubarózsa, és átadtad magad az élvezetnek – szemtelenkedett Cynthia, aztán még szókimondóbban tette fel kérdését:

    - És, ott a fülkében, hagytad magad megdugni? – kíváncsiskodott izgatottan.

    - Nem. Csak kiélveztem, ahogyan ügyes szobrász ujjaival, és fincsi nyelvével a csúcsra juttat.

    - De megtette volna…, akkor és ott. – barátnőm inkább állította, mint kérdezte.

    - Igen. Nem volt kétséges, de megállítottam. Egyszerűen megmondtam neki, jobban szeretném, ha feljönne a lakosztályomba, ott kicsit kényelmesebb. Ezt meg is értette. Megmutattam neki a szoba kulcstartóján a számot. Amíg élek, nem felejtem el, a 323-as számot. De volt egy kis gubanc.

    - Várjál, kitalálom. Féltél, hogy a recepciós megjegyzi, amikor felviszed. Ezért előre mentél, de ifjú lovagod nem engedték fel a lakosztályodhoz?

    - Nem, egyszerűen nem ért rá. Fontos családi problémára hivatkozott. Idős, beteg nagymamájáról beszélt, neki kellett este vigyázni rá. Viszont másnap délelőtt ráért.

    - Juj. Szóval mégis összejött… Bocs, az autóban hagytam a cigim – és már nyúlt is a cigarettás dobozom felé. Én is újabb szálra gyújtottam rá.

    - Este az „A” tervet hajtottam végre. A szobámban vacsoráztam, és felhozattam két üveg magyar pezsgőt. Figyelj, megjegyeztem: Törley márka, tökéletes volt. Csak ajánlani tudom. Az édeset még a filmesekkel kóstoltam meg. Arra az estére két üveg félédest rendeltem, majdnem mind elfogyott. Képzeld, másnap, kopogásra ébredtem, de fejfájás nélkül. Kinéztem az ajtó kémlelő nyílásán, az én fiatal lovagom állt ott, persze felöltözve. Úgy éreztem, még hajnal van, valamit motyogtam, hogy túl korán jött, de már kilenc óra volt. Láttam, hogy elbizonytalanodott, és készült sarkon fordulni. Erre kilestem a folyosóra, üres volt. Megfogtam a kezét, és bevezettem a lakosztály előterébe. – mélyet szívtam a cigiből, és magam elé képzeltem a Gellért szálló lakberendezését, és folytattam a beszámolóm.

     - Volt ott egy étkező asztal, négy székkel. Külön, kis ovális dohányzó asztal, metszett üveg hamutállal, és két fotellel. A hálószoba ajtóval szemben egy komódszerű fiókos bútor, mind empire stílusban. Azon volt a TV készülék. Megkérdeztem tőle, volna-e kedve velem reggelizni. Rábólintott. Telefonon rendeltem kávét, teát, füstölt lazacot, sonkát, kaviárt, francia salátát, és persze lágy tojásokat. Megkínáltam cigivel, hogy könnyebben teljen az idő, amíg felhozzák a reggelit. Szerencsémre ő is dohányzott, bár most, hogy visszagondolok, nem láttam cigarettát nála. Aztán elvonultam pisilni, és fogat mosni.

    - Zuhanyozni nem is volt időd?

    - Cynthia, már megint előre szaladsz. A reggeli után együtt fürödtünk a hatalmas fürdőkádban. De még nem tartok ott. – tettem helyre – Éppen kész lettem a fogmosással, amikor csengettek. Érkezett a pompás reggeli. A fiút beirányítottam a hálószobába, és rázártam az ajtót. Jöhetett a pincér a zsúrkocsival. Észrevettem, jól körülnézett, mert nem tudta elképzelni, hogyan fér egy alacsony, vékony nőbe ilyen mennyiségű élelem. Miután szervírozta a kétszemélyes reggelit, kezébe nyomtam öt fontot, amit hajbókolva megköszönt. Állítólag Magyarországon ennyi egy heti átlagkereset. Miután a pincér távozott, bementem a fiúért a hálószobába.

    - Mondd csak, volt neki neve is? Mindig fiúnak, lovagnak, meg rőtszakállúnak nevezed.

    - Igen. Fura neve volt, de ismerte az angol megfelelőjét: Steven, a „szobrász”. Így jegyeztem meg. A családneve nem is érdekes. Na, Steven ott várt rám az ágy szélén ülve, előtte az éjjeli szekrényen egyik kedvenc fotóm a gyerekekkel. Mindig magammal viszem, ha egy napnál többet vagyok távol. Itt is van egy másolat az öltöző asztalom fölött. Steven megkérdezte, kik ezek a lányok. Kicsit zavarba jöttem, bár két éve készült a kép, de a lányaim felnőtt nőnek néznek ki rajta. Ezért hirtelen nagyon öregnek éreztem magam.

    - Bevallottad, hogy a te gyerekeid?

    - Igen. Szerencsére nem zavarta.

    - Vagy jól titkolta előtted, és a finom reggelire gyúrt. Valóban azt hitte, egy jól karbantartott ötgyerekes családanyával kefélhet?

   Eleresztettem fülem mellett Cynthia csipkelődését, és csak kérdésére válaszoltam.

    - Nem. Megmondtam, hogy színésznő vagyok, nem engedte a hiúságom, hogy elhallgassam. De egyik filmet sem látta, amiben szerepeltem. A TV sorozatot akkor vették meg a magyarok, csak ősszel kezdik sugározni az egyik csatornájukon. Egyébként összesen két tévécsatornájuk van.

    - Na, jó. Térj vissza a lényegre. – szólt rám Cynthia, megelégelve magyarázkodásom.

    - Aztán jól bereggeliztünk. Mind a négy lágy tojást ő falta be. A lazac vörös húsát óvatosan kóstolta meg. Azt hittem, nem szereti a halat, de kiderült, nagyon is szereti, csak eddig soha nem evett füstölt lazacot. Aztán levetkőztettem, és beültünk a hatalmas fürdőkádba, amit már előre félig teleengedtem meleg vízzel. Már a kádban is nagyon izgalmas volt. Ott búvárkodott a lábaim között. Mindjárt sikítok, ha arra gondolok, hogyan kényeztettük egymást. Aztán az ágyban…

   Lassan fújtam ki a füstöt, szemeim a plafonra szegeződtek, mintha belső képeim az öltözőm mennyezetére vetítődtek volna. Aztán összeszedtem magam, hogy befejezzem a történetet, de Cynthia megelőzött egy rázós kérdéssel.

    - Őszintén, jobb volt vele, mint Roberttel?

    - Más volt, mint a férjemmel. – válaszoltam rögtön, mert ez a kérdés már a repülőúton felmerült bennem. Csak azon gondolkodtam, hogyan jellemezhetném Cynthiának a magyar fiatalembert.

    - Tudod, az alatt a rövid idő alatt Steve teljes figyelme rám irányult. Úgy bánt a testemmel, mint egy jó zenész a kedvenc hangszerével. Minden hangot kihozott belőlem. Ettől volt olyan szédítő. – megint plafonra néztem, mintha fentről várnám a megfelelő szavakat - a Robert brutálisan jó az ágyban, még azt sem mondanám, hogy ennyi év után rutinból teszi a dolgát, mert mindig kitalálunk valami különlegeset…

   Cynthia csak somolyogva bólogatott, mire én összeszedtem magam.

    - Délig értem rá, addig kihasználtunk minden percet Egy órakor jelenésem volt egy tárgyaláson, és este zárt a fesztivál. Felajánlottam Steve-nek, jöjjön el a záró bulira, utána nálam fejeztük volna be az estét. Megint a nagymamájára hivatkozott, pedig biztosan neki is jó volt velem. Ezt érzi az ember, de Steven szavakkal is értésemre adta. Nem volt érdeke hazudni.

    - Bevállaltad volna a stáb előtt? – kérdezte Cynthia elgondolkodva.

    - Igen. Legalább is, akkor úgy gondoltam. De, talán mindkettőnknek jobb, hogy nem ért rá. Megadtam neki a címem és a telefonszámom, nem is tudom miért. Pillanatnyi elmezavar. Másnap reggel már repültünk haza. – mondtam lecsillapodva. Elnyomtam a cigit, és témát váltottam - Na és mi van a teniszedződdel? – szegeztem barátnőm felé a kérdést.

    - Azt a sztorit inkább a legközelebbi találkozónkra tartogatom, hogy Dorothy is hallhassa. – mondta Cynthia, és én egyet értettem vele.

   Talán megérezte, budapesti kalandom annyira felkavart, annyira csordultig voltam, hogy sok lett volna végighallgatnom legújabb románcát.

Szentmárton, 2016-10-17