A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás
itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Barna Györgyi azt a házi feladatot oldotta meg nagyon szépen, hogy Arany János híres versére írt egy sajátos variációt. Nagyszerű munka! Itt közlöm.
Barna
Györgyi:
Ágnes-szikla
(Arany Jánosnak)
Falu
szélén, patak partján
Van
egy kerek, nagy, kopott kő.
Nézi
magát a habokban,
Mintha
állna ott az idő.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Gyerek
voltam, s azt mesélték,
Az
a neve: Ágnes-szikla.
Csak
az öregek ismerték –
Miért
e név, mi a titka.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Nagyapám,
ha arra jártunk,
Összébb
húzta szemöldökét.
Elnézett
a hegyek felé,
Mintha
várná, hogy előlép.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Nagyanyám,
ha dagasztáskor
Arra
kértük, meséljen még,
Fejcsóválva
elhallgatott,
Hogyha
szóba hoztuk nevét.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Az
a nagy kő, nagy, kopott kő
Attól
lett oly sima, kerek,
Mert
egy asszony télen-nyárom
Ott
állt, s oda teregetett.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Teregette
fehér gyolcsát,
Ott
szapulta, dörzsölgette,
Két
kezén a bőr levérzett,
Húsa
látszott, s nem érezte.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Télre
nyár jött, hőségre fagy,
Mindig
ment a fateknővel,
Vitte
gyolcsát, fehér gyolcsát,
Nem
törődött az idővel.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Aki
látta, köszöntötte:
„Hogy
van mindig, Ágnes asszony?”
Ő
csak félig, oldalt nézett,
S
azt motyogta: „Foltos nagyon.”
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Télre
nyár jött, hőségre fagy,
Csoszogva
ment, bottal lépdelt,
Öreg,
bütykös ujjai közt
Gyolcsa
– áttetsző fehér lett.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Egyik
reggel ott találták
A
kő mellett, patakparton,
Hideg
tél volt, csillogósra
Fagyott
a kő és az asszony.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Csillámló
fehér volt haja,
Fehér
gyolcsa – mint a fátyol,
Hóval
behintett ruhája,
S
arcán tűnő, lenge álom.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Ott
fekszik az erdő szélén,
Eltemették,
megsiratták.
Imádkoztak,
hogy meglelje
Lelke
majd a nyugodalmát.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
Azt
mesélik, szép volt egykor,
S
szeretőjét felbujtotta,
De
ma már csak regéje él,
És
a neve: Ágnes-szikla.
S
hogy szalad a sziklák közt a víz!
