A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Holcz Csaba szintén Salinger híres elbeszélése nyomán írt egy novellát. Jól sikerült. Itt közlöm.
Távolság
Írta: Holcz Csaba
Öt nap a
Mennyországban. A szigeten remek idő van a nyaralás első reggelén. Árpád hosszú
lustálkodás után felkel az ágyból és kisétál az erkélyre. Végignéz a tájon. A
távoli hegyek vonalain, a színes utcákon és a parton. A tengerpart kezd
megtelni és már most úgy éget a nap, mint odahaza délben. Lassan összeszedi
magát az egész társaság, Árpád barátai és testvére. Lomhán, lassan készülődnek,
keresik a kávézót, percenként jut eszükbe, hogy mit hagytak és hol, de nem kell
sietniük. Idejük, mint a tenger, a tenger pedig meseszép ezen a szigeten. Az
első nap ilyen tempóban telik végig. Bejárják a várost, befordulnak minden
sarkon és végül csak 1-2 óra jut a napozásra a parton. Este olyan fáradtan dől
mindenki az ágyba, mintha a vékony nyári ruhák helyett katonai
túrafelszerelésben járták volna a napos utcákat.
***
„Négy éve nem
voltam már nyaralni” – szólal meg valaki Árpád mögött nagyot sóhajtva. A
társaság egyik tagja volt. Leült a reggeli kávéjával az asztalhoz és némi csend
után beszélgetésbe kezd Árpáddal.
-
Négy éve voltam utoljára nyaraláson.
-
Hol jártál? – kérdezi Árpád
-
Velencén… nem is a Balatonon. Nem jutottunk el odáig. A
gyerekeknek elegük lett 20 perc kocsizás után. Telefonáltunk a kempingbe út
közben, hogy mégse megyünk és hívtuk a velencei helyeket. Fárasztó volt. Az
volt az első kemping a gyerekekkel. Minden miatt panaszkodtak. Pedig sok másik
gyerek is volt ott. Rohangálhattak volna egész nap. Gondoltam majd elindulnak
egy szál fürdőruhában a világba a többi kölyökkel együtt. Tudod, mint mi még
régen… Egy nappal hamarabb jöttünk vissza végül. Hétfőn meg mentem a melóba.
-
Régen… - mondja nosztalgikus hangulatban Árpád – milyen
könnyen ment akkor az egész. Apám a kezembe nyomott egy kistáskát, aludtam a
kocsiban egy-két órát és amikor felkeltem, kiszálltaltam a kocsiból, azt se
tudtam hol vagyunk, csak elindultam a táskával a hátamon. Sötétedésig nem is
láttak.
-
Egyszerű volt, amikor még megszerveztek nekünk mindent.
-
Igen. A repülőjegyet alig tudtam megvenni a neten. Macerás
volt, de mindegy. Hagyjuk. Megérte. Itt vagyunk végre.
-
Hát igen. Na, én megyek is. A szobámban hagytam egy-két
dolgot.
***
Három nem
fogadott hívás Árpád telefonján. A társaság a tengerparton volt egész nap és a
telefonok a szállodában maradtak. Megegyeztek abban, hogy nem viszik le magukkal.
Csak négy óra körül veszi észre Árpád, hogy valaki kereste, amikor felmentek a
szállodába, mert hirtelen hűvös szelek kezdtek fújni és feltűnt néhány felhő.
Árpád leül a törülközőjére az ágy szélén, még nedves fürdőruhában és megnyomja
a visszahívást a telefonon. Rövid csörgés, mintha valaki rajtkészen várta volna
a kagyló felvételét a másik oldalon.
-
Végre visszahívtál! – üvölt a telefonba köszönés nélkül egy
mérges hang
-
Tessék? Ki az?
-
Hogyhogy ki? Itt vagyok az irodában már három órája keresem
a szerződés másolatát. Hova a fenébe tetted? Már elmentek az ügyfelek, de
megígértem nekik, hogy hazafele menet fogom bevinni hozzájuk a szerződést.
Munka után! Örülnék, ha legközelebb rendben tartanád a papírjaid és felvennéd
azt a kibaszod telefont, ha hívnak.
-
Honnan van meg ez a számom?
-
Nem mindegy! – üvölt hihetetlenül ingerülten a hang a
telefonból – A munkahelyi telefonod hívtam fél órán át és meghallottam, hogy a
fiók csörög az iroda másik felén. Úgy kellett elkérnem ezt a számod! De ne
baszakodj velem, hol vannak a papírok?
-
Figyi én már 7 hónappal előre beírtam, hogy ezen a héten
abszolút nem vagyok elérhető. Mielőtt idejöttem mindent elrendeztem, minden nap
bennmaradtam még 2 órát, hogy ne legyen semmi baj…
-
Leszarom! HOL VAN A HÜLYE SZERZŐDÉS? – üvölt teli torokból a
hang
-
A rohadt nagy iratszekrényben, amire az van írva
„Szerződések 2015 augusztus”.
Papírcsörgés.
Csend. Majd újra megszólal a hang a telefonban.
-
Óh, tényleg itt volt. Nahát! 100 ezerrel többet fizetnek?
-
Igen. Végül rávettem őket a teljes csomagra.
-
Hú… - a hang szelídül – köszi. Szép munka volt! Nem is
zavarlak tovább. Jó nyaralást, majd találkozunk itt az irodában. Meghívlak majd
egy kávéra.
***
Két papírpénzt
tuszkol át Árpád a vízi park jegyvásárló bódéjának aprócska résén. Egy marék
aprópénzt és néhány papírszalagot kap vissza. A csapat ma átjött egy másik
partszakaszra, ahol egy hatalmas csúszdapark van. Hoztak magukkal
szendvicseket. Elég pénz van náluk, de a parkban minden háromszor drágább, mint
a boltban. Miután kétszer is bejárták az egész parkot, egy nagy, törülközőágyon
heverve beszélgetnek. Aprópénz csörög. A legtöbben elmennek fagyizni, csak
Árpád és a testvére marad a törülközőknél.
-
Várj csak, mennyi is volt a belépő? – kérdezi Árpád testvére
-
Hagyd csak. Majd otthon elszámolunk.
-
Jól van. Most úgy látom nincs nálam kisebb címlet. Majd
váltok este valahol.
-
Ne aggódj miatta. Ráér.
Árpád testvére
egy szendvicset vesz elő a hűtőtáskából. Beleharap. Arca eltorzul, majdnem
kiköpi a falatot.
-
Fúj! Ez az uborkás! Utálom az uborkás szendvicset. – mondja
Árpád testvére és elkezdi kidobálni a szendvicsből az uborkákat a fűre – Tudod,
szerintem borzalmas íze lesz tőle a szendvicsnek. Kifolyik a leve, savanyú
lesz. Borzalmas.
-
Vegyél valami kaját itt.
-
Hagyjuk. Már megeszem ezt.
-
Lassan indulnunk kéne. Egyre felhősebb az ég… - mondja
aggodalmaskodva Árpád.
***
Egy óra múlva
indul a busz a reptérre. Mindenki készülődik vagy még tesz egy utolsó kört a
kedvenc helyén. Árpád az ágyánál ül és a bőröndjét próbálja összenyomni. A szobatársa
is úgy dönt, hogy ideje egy kicsit összepakolni. Minden holmiját szétszórta a
szobában és most nagyon lassú mozdulatokkal teszi vissza őket a bőröndjébe
egyesével. Közben beszélgetésbe kezdenek.
-
Nem láttad a hűtőmágnest, amit vettem?
-
Nem.
-
Kár. Pedig szép emlék lett volna. Többé nem jutunk el egy
ilyen szép helyre!
-
Ugyan már! Lesz még bőven alkalmunk.
-
Áh… most is olyan nehezen jött össze. Meg ritka, hogy ilyen
kedvezményt fogjon ki az ember, mint amit mi. Nem láttad a naptejem?
-
Nem láttam.
-
Várj csak! Kölcsönadtam. Már tudom hol lesz. Átmegyek a
szomszédba egy pillanat.
A szobatárs
kimegy a szobából. Árpád nagyot sóhajt. Lassú léptekkel kilép az erkélyre.
Végignéz a tájon. A távoli hegyek vonalait keresi, amiket eltakarnak a sötétszürke
felhők, keresi a színeket a kiürült utcákon és végül az üres tengerpartra ér a
tekintete. Mély levegőt vesz és átlép az erkély korlátján.