A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Kerezsi Katalin azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Kosztolányi Dezső novellájából forgatókönyvet írt. Érdekes megoldás, kiváló munka. Gratulálok.
A kulcs
Írta:
Kerezsi
Katalin
Alapul véve:
Kosztolányi
Dezső:
A kulcs
(novella)
1.
JELENET. KÜLSŐ. GANG. ESTE
Középkorú, őszes, szőke
férfi sétál a körfolyosón. Megáll egy ajtó előtt, zsebeiben kotorászik. Az átellenes
oldalon két idős nő beszélget, észreveszik, megemeli feléjük a kalapját. A két
nő is bólint. A férfi kiveszi zsebéből a kulcsot, kinyitja az ajtót és belép.
2.
JELENET. BELSŐ. KONYHA. ESTE
Egyszerű, szegényes
berendezésű konyha, az asztalon három főre teríték. Középkorú asszony a
tűzhelynél egy fazékban ételt kavargat. Nyílik a bejárati ajtó, az előbb látott
férfi lép be.
ANYA
Szervusz Pistám!
Ülj le, mindjárt kész a vacsora.
APA
(kedvetlenül)
Szervusz.
Leül az asztalhoz, várja a
vacsorát.
APA
A gyerek hol kódorog?
ANYA
Futballozik a többi gyerekkel.
Mindjárt itt lesz.
Mondtam neki, hogy 6-ra itthon legyen.
APA
(morcosan)
Mindig csak a labda...
Ahelyett, hogy tanulna...
Nyílik az ajtó, 10 év
körüli kisfiú lép be kipirosodva a rohanástól.
KISFIÚ
Kezedet csókolom, édesapám!
APA
(rosszallóan)
Késtél.
Anyád már megfőzte a vacsorát.
KISFIÚ
(lesütött szemmel)
Sajnálom édesapám.
ANYA
(kedvesen)
Gyere Pistukám, ülj le, adom a nokedlit.
A kisfiú leül az
asztalhoz. Az asszony először a férjének szed az ennivalóból, majd a gyereknek,
végül magának, és ő is leül. Enni kezdenek.
ANYA
(érdeklődve)
Mi volt ma a hivatalban Pistám?
APA
Munka. Rengeteg munka.
ANYA
Agyon dolgoztatnak ott téged.
APA
(komolyan)
Kellek nekik. Más nem tudja csinálni.
ANYA
Tudom, hogy fontos a munkád.
Csak jó lenne, ha hamarabb végeznél.
APA
Sok minden jó lenne.
De, ami fontos, azt meg kell csinálni.
KISFIÚ
(élénken)
Édesapám, egyszer én is bemehetek a
hivatalba?
APA
(szigorúan)
Még mit nem! Hogy gondolsz te olyat?!
Ott komoly munka folyik, nem gyereknek
való hely!
KISFIÚ
Csak azt gondoltam, hogy...
APA
(szigorúan)
Egyél, Pista!
És tanulj!
3.
JELENET. BELSŐ. KONYHA. DÉLELŐTT.
Az anya kihúzza, visszatolja
a fiókokat, a szekrényajtókat nyitogatja, valamit keres. A kisfiú a
konyhaasztalnál ül, egy favonatot tologat. Az anya megáll, gondolkodik.
ANYA
Pistukám! Apád valószínűleg magával
vitte a kamrakulcsot.
Eredj be érte a hivatalba!
KISFIÚ
(boldogan, csillogó tekintettel)
A hivatalba? Komolyan mondod, édesanyám?
ANYA
Komolyan. Mondjad, hogy én küldtelek.
KISFIÚ
Igenis, édesanyám, örömmel!
4.
JELENET. KÜLSŐ. ÉPÜLET PORTÁJA. DÉLELŐTT
A kisfiú odalép a
kapushoz.
KISFIÚ
Hol van, kérem, az illetékosztály?
KAPUS
Harmadik emelet, 578.
KISFIÚ
Köszönöm szépen.
5.
JELENET. BELSŐ. ÉPÜLET FOLYOSÓ. DÉLELŐTT
A kisfiú gyors léptekkel
megy a penészes boltozatú folyosón. Elér a lépcsőhöz, megindul, hármasával
szedi a fokokat. Felér a harmadik emeletre, megtorpan. Az ajtók számozását
olvassa, oda-vissza járkál a folyosókon. A 411-es számot nézi az egyik ajtón.
Tovább megy.
Meglát egy szembejövő
öregurat, iratokkal a hóna alatt. Odamegy hozzá, leemeli sapkáját.
KISFIÚ
Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik
megismerni? Takács Pista vagyok.
ÖREGÚR
(ámuldozva)
Pista, jaj, de megnőttél, Pista.
Hát te mi járatban vagy itt, Pista?
KISFIÚ
Édesapámat keresem.
ÖREGÚR
No várj. Majd odavezetlek.
Az öregúr elindul, a
kisfiú mellette megy, csendben vannak. A 411-es ajtó előtt megállnak, majd az
öregúr benyit.
6.
JELENET. BELSŐ. 411-ES SZOBA. DÉLELŐTT
Az irodában
álló-íróasztalnál hivatalnokok körmölnek. Az öregúr és a gyerek némán áthalad a
szobán, majd az öregúr benyit egy ajtón.
7.
JELENET. BELSŐ. ÁTJÁRÓ FOLYOSÓ. DÉLELŐTT
Az öregúr megy elől, a
kisfiú követi. Lefelé mennek egy rozoga falépcsőn, majd egy homályos,
villannyal világított átjáró folyosón mennek sokáig. Az átjáró végén felmennek
szintén három, rozoga falépcsőn. Az öregúr kinyitja a lépcső tetején lévő
ajtót.
8.
JELENET. BELSŐ. ÚJABB FOLYOSÓ. DÉLELŐTT
A tiszta és világos
folyosón egymás mellett sétál a kisfiú és az öregúr. Elérnek egy ajtóhoz, a
szemöldökfára három szám van kiírva: 576., 577., 578.
ÖREGÚR
Itt van. Szervusz.
Az öregúr elindul
visszafelé a folyosón, a kisfiú vár, amíg eltűnik.
Nézi magát egy nyitott
ablak üvegén. Nyálazza tenyerét, simítja vele szőke haját. Harisnyáját fölfelé
húzogatja, nadrágját lefelé. Nézi harisnyáját: egy helyen foltos, másik helyen
lyukas. Cipője poros. Zsebkendőjével megtörölgeti.
Benyit az ajtón.
9.
JELENET. BELSŐ. 576., 577., 578. SZOBÁK. DÉLELŐTT
A terem tele várakozó
emberekkel, a kisfiú nem lát tőlük, annyian vannak, a nyakát nyújtogatja.
Jobbra meglát egy nyitott ajtót, közelebb megy, megáll az ajtóban, megszólítja
a bent ülve tízóraizó hivatalnokot.
KISFIÚ
Takács István urat keresem.
HIVATALNOK
(rezzenéstelen arccal)
Balra.
A kisfiú átfurakszik a
tömegen, balra indul, benyit az ajtón.
10.
JELENET. BELSŐ. 578. SZOBA. DÉLELŐTT
A szobában, egy nagy
íróasztal mellett egy kopasz úr ül. A szoba végében a falhoz tolva egy
íróasztal, előtte, háttal a gyereknek, a fiú apja ül. A kisfiú lábujjhegyen
elindul felé. Nem tud mellé lépni a földre pakolt könyvektől. Megáll mögötte,
meghajol. Apja nem hallja, ezért köhög egyet. Apja megfordul.
KISFIÚ
Kezedet csókolom, édesapa.
APA
(végigmérve fiát)
Mit akarsz?
KISFIÚ
Anya küldött.
APA
Miért?
KISFIÚ
A kulcsért.
APA
Miféle kulcsért?
KISFIÚ
A kamrakulcsért.
Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésből.
APA
(ingerülten)
Mindig zavartok.
Az apa feláll, turkál a zsebeiben.
Az asztalra csap egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsömlét, egy
szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet meg egy zsebkendőt.
APA
(dühösen)
Nincs. Keressétek otthon.
Az apa egymás után
kiforgatja a zsebeit, dühösen ránéz fiára.
APA
(újra végigmérve fiát)
Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek
közé?
Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A
cipőd, a harisnyád.
Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?
KOPASZ ÚR
Ez a fiad?
APA
(dörmögve)
Az. Haszontalan. Mindig kódorog.
A labdán jár az esze, nem a könyvön.
KOPASZ ÚR
De most szünidő van.
Vagy tán megbukott?
APA
(sóhajtva)
Majdnem.
Az egyik nadrágzsebből
kiesik a kulcs, tompán puffan a linóleum burkolatú padlón.
APA
(a kulcsra mutatva)
Ott van.
A gyerek oda ugrik,
fölemeli, zsebre teszi és indul.
Az ajtón nem tud kimenni,
mert hangosan, zsibongva egy kisebb embercsoport jön be az irodába. A tömeg
utat enged egy fürge úrnak.
Az urat meglátva a fiú
apja földig bókol.
APA
Parancsoljon, méltóságos uram.
A főnök átnyújt egy papírlapot
az apának.
FŐNÖK
Takács, gyorsan hozza át nekem ezeket az
iktatóból.
APA
(lelkendezve)
Azonnal, méltóságos uram.
Az apa kirohan a szobából.
A kisfiú a földre pakolt
könyvkupacra ül, várakozik, a főnök urat figyeli.
A szoba már üres, az úr le-föl
sétál, cipője csikorog. Egy falra akasztott kép előtt megáll, megnézi. Tovább
sétál, felvesz egy könyvet, belelapoz, majd nagy zajjal visszadobja. Kezeit
összedörzsöli, idegesítő, érdes hang hallatszik. Megáll a kopasz íróasztala
előtt.
FŐNÖK
Ki itt ez a gyerek?
KOPASZ ÚR
Takács kartárs fia.
A főnök tovább sétálgat, a
gyerek elé érve megáll.
FŐNÖK
Hogy hívnak?
A fiú feláll, kihúzza
magát.
KISFIÚ
Takács Istvánnak.
FŐNÖK
Hányadikba jársz?
KISFIÚ
Második gimnáziumba.
FŐNÖK
Milyen a bizonyítvány?
KISFIÚ
Nem valami fényes.
FŐNÖK
Hogyhogy?
KISFIÚ
Van egy elégséges is.
FŐNÖK
Miből?
KISFIÚ
Latinból.
FŐNÖK
És a többi?
KISFIÚ
Jeles. De van egy jó is.
Számtanból.
FŐNÖK
Mi akarsz lenni?
KISFIÚ
(szemérmesen)
Még nem tudom.
FŐNÖK
No mégis?
KISFIÚ
(halkan)
Repülő.
FŐNÖK
(csodálkozva)
Repülő? Miért éppen repülő?
Ekkor érkezik vissza a fiú
apja pihegve. Homloka csupa verejték. Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújt
át a főnöknek.
APA
Méltóztassék parancsolni.
FŐNÖK
(továbbra is a fiúra tekintve)
Köszönöm. Elbeszélgettünk a fiával.
Kedves, értelmes fiúcska.
Úgy látszik, jó tanuló is.
APA
(lelkendezve)
Igen, méltóságos uram, iparkodó,
szorgalmas gyermek.
Az apa odalép fiához,
átöleli, megcsókolja.
APA
Most siess haza, fiacskám, édesanyád
vár.
Szervusz, Pistukám.
A kisfiú fülig vörösödik,
meghajol mindenki előtt, de előbb édesapja előtt, majd kilép a szobából.
11.
JELENET. BELSŐ. A CSALÁD KONYHÁJA. DÉL KÖRÜL
Az anya a konyhaasztalnál
ül, egy zoknit stoppol. Nyílik az ajtó, fia lép be rajta.
KISFIÚ
(boldogan)
Édesanyám, meghoztam a kulcsot!
Az anya rápillant a
kisfiúra, majd tovább varrja a zoknit.
ANYA
Örülök fiam. Könnyen megtaláltad apádat?
KISFIÚ
Először nem, de Szász bácsi segített.
ANYA
(fásult hangon)
Az öreg még mindig dolgozik?
Szerencsétlen...
KISFIÚ
Apa egy kopasz úrral ül egy szobában,
akinek nagyobb az íróasztala.
ANYA
Elhiszem.
KISFIÚ
Találkoztam édesapa főnökével is.
ANYA
És milyen volt?
KISFIÚ
(büszkén)
Apa egy fejjel magasabb.
ANYA
(rezignált hangon)
Az semmit se számít.
KISFIÚ
(kissé értetlenül)
Édesapa Pistukámnak hívott és megölelt.
ANYA
Érdekes.
Hát, lényegében az se számít semmit.
A fiú a konyhaasztalra
teszi a kulcsot, majd szó nélkül kilép a gangra. Anyja nem pillant fel a
zoknistoppolásból.
12.
JELENET. KÜLSŐ. GANG. DÉL, HARANGOZNAK
A fiú a falnak támaszkodva
könnyező szemeit törölgeti. Az egyik, film elején látott szomszéd, idős néni
közeledik, megszólítja.
SZOMSZÉD NÉNI
Pistukám, te sírsz? Ki bántott téged?
KISFIÚ
(zokogva)
Senki.
A néni a gyerek vállára
teszi a kezét, nem szól.
A déli harangszó elhalkul,
a közelből labda pattogása hallatszik. A fiú meghallja, nagy levegőt vesz,
letörli arcáról a könnyeket és elfut a hang irányába.
