2023. november 2., csütörtök

Szépírói kurzus 2023/ősz/10 - Kerezsi Katalin forgatókönyve

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Kerezsi Katalin azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Kosztolányi Dezső novellájából forgatókönyvet írt. Érdekes megoldás, kiváló munka. Gratulálok.  

 

A kulcs

 

Írta:

Kerezsi Katalin

 

Alapul véve:

 

Kosztolányi Dezső:

A kulcs

(novella)

 

 

 

1. JELENET. KÜLSŐ. GANG. ESTE

 

Középkorú, őszes, szőke férfi sétál a körfolyosón. Megáll egy ajtó előtt, zsebeiben kotorászik. Az átellenes oldalon két idős nő beszélget, észreveszik, megemeli feléjük a kalapját. A két nő is bólint. A férfi kiveszi zsebéből a kulcsot, kinyitja az ajtót és belép.

 

 

 

2. JELENET. BELSŐ. KONYHA. ESTE

 

Egyszerű, szegényes berendezésű konyha, az asztalon három főre teríték. Középkorú asszony a tűzhelynél egy fazékban ételt kavargat. Nyílik a bejárati ajtó, az előbb látott férfi lép be.

 

 

ANYA

Szervusz Pistám!

Ülj le, mindjárt kész a vacsora.

 

APA

(kedvetlenül)

Szervusz.

 

 

Leül az asztalhoz, várja a vacsorát.

 

 

APA

A gyerek hol kódorog?

 

ANYA

Futballozik a többi gyerekkel.

Mindjárt itt lesz.

Mondtam neki, hogy 6-ra itthon legyen.

 

APA

(morcosan)

Mindig csak a labda...

Ahelyett, hogy tanulna...

 

 

Nyílik az ajtó, 10 év körüli kisfiú lép be kipirosodva a rohanástól.

 

 

KISFIÚ

Kezedet csókolom, édesapám!

 

APA

(rosszallóan)

Késtél.

Anyád már megfőzte a vacsorát.

 

KISFIÚ

(lesütött szemmel)

Sajnálom édesapám.

 

ANYA

(kedvesen)

Gyere Pistukám, ülj le, adom a nokedlit.

 

 

A kisfiú leül az asztalhoz. Az asszony először a férjének szed az ennivalóból, majd a gyereknek, végül magának, és ő is leül. Enni kezdenek.

 

 

ANYA

(érdeklődve)

Mi volt ma a hivatalban Pistám?

 

APA

Munka. Rengeteg munka.

 

ANYA

Agyon dolgoztatnak ott téged.

 

APA

(komolyan)

Kellek nekik. Más nem tudja csinálni.

 

ANYA

Tudom, hogy fontos a munkád.

Csak jó lenne, ha hamarabb végeznél.

 

APA

Sok minden jó lenne.

De, ami fontos, azt meg kell csinálni.

 

KISFIÚ

(élénken)

Édesapám, egyszer én is bemehetek a hivatalba?

 

APA

(szigorúan)

Még mit nem! Hogy gondolsz te olyat?!

Ott komoly munka folyik, nem gyereknek való hely!

 

KISFIÚ

Csak azt gondoltam, hogy...

 

APA

(szigorúan)

Egyél, Pista!

És tanulj!

3. JELENET. BELSŐ. KONYHA. DÉLELŐTT.

 

Az anya kihúzza, visszatolja a fiókokat, a szekrényajtókat nyitogatja, valamit keres. A kisfiú a konyhaasztalnál ül, egy favonatot tologat. Az anya megáll, gondolkodik.

 

 

ANYA

Pistukám! Apád valószínűleg magával vitte a kamrakulcsot.

Eredj be érte a hivatalba!

 

KISFIÚ

(boldogan, csillogó tekintettel)

A hivatalba? Komolyan mondod, édesanyám?

 

ANYA

Komolyan. Mondjad, hogy én küldtelek.

 

KISFIÚ

Igenis, édesanyám, örömmel!

 

 

 

 

 

4. JELENET. KÜLSŐ. ÉPÜLET PORTÁJA. DÉLELŐTT

 

A kisfiú odalép a kapushoz.

 

 

KISFIÚ

Hol van, kérem, az illetékosztály?

 

KAPUS

Harmadik emelet, 578.

 

KISFIÚ

Köszönöm szépen.

 

 

 

 

5. JELENET. BELSŐ. ÉPÜLET FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

A kisfiú gyors léptekkel megy a penészes boltozatú folyosón. Elér a lépcsőhöz, megindul, hármasával szedi a fokokat. Felér a harmadik emeletre, megtorpan. Az ajtók számozását olvassa, oda-vissza járkál a folyosókon. A 411-es számot nézi az egyik ajtón. Tovább megy.

 

Meglát egy szembejövő öregurat, iratokkal a hóna alatt. Odamegy hozzá, leemeli sapkáját.

 

 

KISFIÚ

Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok.

 

ÖREGÚR

(ámuldozva)

Pista, jaj, de megnőttél, Pista.

Hát te mi járatban vagy itt, Pista?

 

KISFIÚ

Édesapámat keresem.

 

ÖREGÚR

No várj. Majd odavezetlek.

 

 

Az öregúr elindul, a kisfiú mellette megy, csendben vannak. A 411-es ajtó előtt megállnak, majd az öregúr benyit.

 

 

 

6. JELENET. BELSŐ. 411-ES SZOBA. DÉLELŐTT

 

Az irodában álló-íróasztalnál hivatalnokok körmölnek. Az öregúr és a gyerek némán áthalad a szobán, majd az öregúr benyit egy ajtón.

 

 

 

7. JELENET. BELSŐ. ÁTJÁRÓ FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

Az öregúr megy elől, a kisfiú követi. Lefelé mennek egy rozoga falépcsőn, majd egy homályos, villannyal világított átjáró folyosón mennek sokáig. Az átjáró végén felmennek szintén három, rozoga falépcsőn. Az öregúr kinyitja a lépcső tetején lévő ajtót.

 

 

8. JELENET. BELSŐ. ÚJABB FOLYOSÓ. DÉLELŐTT

 

A tiszta és világos folyosón egymás mellett sétál a kisfiú és az öregúr. Elérnek egy ajtóhoz, a szemöldökfára három szám van kiírva: 576., 577., 578.

 

ÖREGÚR

Itt van. Szervusz.

 

 

Az öregúr elindul visszafelé a folyosón, a kisfiú vár, amíg eltűnik.

 

Nézi magát egy nyitott ablak üvegén. Nyálazza tenyerét, simítja vele szőke haját. Harisnyáját fölfelé húzogatja, nadrágját lefelé. Nézi harisnyáját: egy helyen foltos, másik helyen lyukas. Cipője poros. Zsebkendőjével megtörölgeti.

 

Benyit az ajtón.

 

 

9. JELENET. BELSŐ. 576., 577., 578. SZOBÁK. DÉLELŐTT

 

A terem tele várakozó emberekkel, a kisfiú nem lát tőlük, annyian vannak, a nyakát nyújtogatja. Jobbra meglát egy nyitott ajtót, közelebb megy, megáll az ajtóban, megszólítja a bent ülve tízóraizó hivatalnokot.

 

 

KISFIÚ

Takács István urat keresem.

 

HIVATALNOK

(rezzenéstelen arccal)

Balra.

 

 

A kisfiú átfurakszik a tömegen, balra indul, benyit az ajtón.

 

 

10. JELENET. BELSŐ. 578. SZOBA. DÉLELŐTT

 

A szobában, egy nagy íróasztal mellett egy kopasz úr ül. A szoba végében a falhoz tolva egy íróasztal, előtte, háttal a gyereknek, a fiú apja ül. A kisfiú lábujjhegyen elindul felé. Nem tud mellé lépni a földre pakolt könyvektől. Megáll mögötte, meghajol. Apja nem hallja, ezért köhög egyet. Apja megfordul.

 

 

KISFIÚ

Kezedet csókolom, édesapa.

 

APA

(végigmérve fiát)

Mit akarsz?

 

KISFIÚ

Anya küldött.

 

APA

Miért?

 

KISFIÚ

A kulcsért.

 

APA

Miféle kulcsért?

 

KISFIÚ

A kamrakulcsért.

Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésből.

 

APA

(ingerülten)

Mindig zavartok.

 

 

Az apa feláll, turkál a zsebeiben. Az asztalra csap egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet meg egy zsebkendőt.

 

 

APA

(dühösen)

Nincs. Keressétek otthon.

 

 

Az apa egymás után kiforgatja a zsebeit, dühösen ránéz fiára.

 

APA

(újra végigmérve fiát)

 Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek közé?

Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád.

Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?

 

KOPASZ ÚR

Ez a fiad?

 

APA

(dörmögve)

Az. Haszontalan. Mindig kódorog.

A labdán jár az esze, nem a könyvön.

 

KOPASZ ÚR

De most szünidő van.

Vagy tán megbukott?

 

APA

(sóhajtva)

Majdnem.

 

 

Az egyik nadrágzsebből kiesik a kulcs, tompán puffan a linóleum burkolatú padlón.

 

APA

(a kulcsra mutatva)

Ott van.

 

 

A gyerek oda ugrik, fölemeli, zsebre teszi és indul.

Az ajtón nem tud kimenni, mert hangosan, zsibongva egy kisebb embercsoport jön be az irodába. A tömeg utat enged egy fürge úrnak.

Az urat meglátva a fiú apja földig bókol.

 

 

APA

Parancsoljon, méltóságos uram.

 

 

A főnök átnyújt egy papírlapot az apának.

 

 

FŐNÖK

Takács, gyorsan hozza át nekem ezeket az iktatóból.

 

APA

(lelkendezve)

Azonnal, méltóságos uram.

 

 

Az apa kirohan a szobából.

 

A kisfiú a földre pakolt könyvkupacra ül, várakozik, a főnök urat figyeli.

 

A szoba már üres, az úr le-föl sétál, cipője csikorog. Egy falra akasztott kép előtt megáll, megnézi. Tovább sétál, felvesz egy könyvet, belelapoz, majd nagy zajjal visszadobja. Kezeit összedörzsöli, idegesítő, érdes hang hallatszik. Megáll a kopasz íróasztala előtt.

 

 

FŐNÖK

Ki itt ez a gyerek?

 

KOPASZ ÚR

Takács kartárs fia.

 

 

A főnök tovább sétálgat, a gyerek elé érve megáll.

 

 

FŐNÖK

Hogy hívnak?

 

 

A fiú feláll, kihúzza magát.

 

 

KISFIÚ

Takács Istvánnak.

 

FŐNÖK

Hányadikba jársz?

 

KISFIÚ

Második gimnáziumba.

 

FŐNÖK

Milyen a bizonyítvány?

 

KISFIÚ

Nem valami fényes.

 

FŐNÖK

Hogyhogy?

 

KISFIÚ

Van egy elégséges is.

 

FŐNÖK

Miből?

 

KISFIÚ

Latinból.

 

FŐNÖK

És a többi?

 

KISFIÚ

Jeles. De van egy jó is.

Számtanból.

 

FŐNÖK

Mi akarsz lenni?

 

KISFIÚ

(szemérmesen)

Még nem tudom.

 

FŐNÖK

No mégis?

 

KISFIÚ

(halkan)

Repülő.

 

FŐNÖK

(csodálkozva)

Repülő? Miért éppen repülő?

 

 

Ekkor érkezik vissza a fiú apja pihegve. Homloka csupa verejték. Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújt át a főnöknek.

 

 

APA

Méltóztassék parancsolni.

 

FŐNÖK

(továbbra is a fiúra tekintve)

Köszönöm. Elbeszélgettünk a fiával.

Kedves, értelmes fiúcska.

Úgy látszik, jó tanuló is.

 

APA

(lelkendezve)

Igen, méltóságos uram, iparkodó, szorgalmas gyermek.

 

 

Az apa odalép fiához, átöleli, megcsókolja.

 

 

APA

Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár.

Szervusz, Pistukám.

 

 

A kisfiú fülig vörösödik, meghajol mindenki előtt, de előbb édesapja előtt, majd kilép a szobából.

 

 

 

11. JELENET. BELSŐ. A CSALÁD KONYHÁJA. DÉL KÖRÜL

 

 

Az anya a konyhaasztalnál ül, egy zoknit stoppol. Nyílik az ajtó, fia lép be rajta.

 

 

KISFIÚ

(boldogan)

Édesanyám, meghoztam a kulcsot!

 

 

Az anya rápillant a kisfiúra, majd tovább varrja a zoknit.

 

 

ANYA

Örülök fiam. Könnyen megtaláltad apádat?

 

KISFIÚ

Először nem, de Szász bácsi segített.

 

ANYA

(fásult hangon)

Az öreg még mindig dolgozik? Szerencsétlen...

 

KISFIÚ

Apa egy kopasz úrral ül egy szobában,

akinek nagyobb az íróasztala.

 

ANYA

Elhiszem.

 

KISFIÚ

Találkoztam édesapa főnökével is.

 

ANYA

És milyen volt?

 

KISFIÚ

(büszkén)

Apa egy fejjel magasabb.

 

ANYA

(rezignált hangon)

Az semmit se számít.

 

KISFIÚ

(kissé értetlenül)

Édesapa Pistukámnak hívott és megölelt.

 

ANYA

Érdekes.

Hát, lényegében az se számít semmit.

 

 

A fiú a konyhaasztalra teszi a kulcsot, majd szó nélkül kilép a gangra. Anyja nem pillant fel a zoknistoppolásból.

 

 

12. JELENET. KÜLSŐ. GANG. DÉL, HARANGOZNAK

 

A fiú a falnak támaszkodva könnyező szemeit törölgeti. Az egyik, film elején látott szomszéd, idős néni közeledik, megszólítja.

 

 

SZOMSZÉD NÉNI

Pistukám, te sírsz? Ki bántott téged?

 

KISFIÚ

(zokogva)

Senki.

 

 

A néni a gyerek vállára teszi a kezét, nem szól.

A déli harangszó elhalkul, a közelből labda pattogása hallatszik. A fiú meghallja, nagy levegőt vesz, letörli arcáról a könnyeket és elfut a hang irányába.