Szépírói kurzus 2017 tavasz/8 - Lakatos Szilárd elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

Lakatos Szilárd Salinger híres elbeszélése nyomán írt egy novellát. Jól sikerült. Itt közlöm. 

Lakatos Szilárd 

– Salinger: Ilyenkor Harap a Banánhal c. novella mintájára

Pihenés

Katalin nagyot sóhajtva rogyott le a nappali fő ékkövét jelentő barna bőrkanapéra. Kinyújtóztatta elmacskásodott lábait, és hagyta, hogy a fáradtság szép lassan hatalmába kerítse. Most nem bánta az ólmos végtagokat, a jól ismert fájdalom felbukkanását a deréktáji csigolyákban. Az egész napot az unkáival tölthette, és ez kárpótolta a fizikai megpróbáltatásokért. Felkapcsolta a sarokban álló olvasólámpát, majd kiválasztott egy magazint a dohányzóasztal alján heverő újság halomból.

-                     Könnyen elaludtak? – kérdezte Tibor, a férje, aki mellette ült, és egy regényt olvasott éppen.

-                     Persze, elfáradtak az egész napos szaladgálásban – válaszolta Katalin.

-                     Fruzsika egyre ügyesebb. Láttad milyen szépen rollerezik? Pedig még csak 4 éves a Drágám.

-                     Bizony, bár Dávidka sem volt ügyetlen tavaly ilyenkor. Azt hiszem nyáron kapta ő is a piros rollerét, mint Fruzsi. Emlékszel, hogy egész nap csak körbe-körbe hajtott a garázs előtt? Fruzsi meg csak üldözte a kis, lábbal hajtott motorjával?

-                     Emlékszem – mondta Tibor, és az ölébe ejtette a könyvet, majd kihúzta magát.  – Milyen nagyok már! Hihetetlen, hogy megy az idő!.. Zolival beszéltél ma? Hívott?

-                     Ma nem. Még tegnap. Csak röviden. Tudod milyen. Gyorsan elhadarja, hogy minden rendben, utána meg úgy kell kiszedni belőle mindent.

-                     Oké, de nem mondta, hogy hogy van, hogy érzik magukat? – kérdezte Tibor.

-                     Azt mondta, hogy rendben odaértek a szállodába, volt egy kis probléma a szobával. Nem azt kapták, amit foglaltak, de végül felajánlottak nekik egy nagyobbat. Úgyhogy végül is jól jártak. – válaszolta Katalin.

-                     A feje nem fáj? Nem kérdezted? Nem mondta?

-                     Nem.

-                     Nem mondta, vagy nem kérdezted?

-                     Nem mondta.

-                     Remélem, jól van ez a gyerek! Aggódom, ahogy mostanában viselkedik, meg amit  Sára is mesélt múltkor…Szerinted elmegy a kezelésre? Azt hallottam a Kávás nagyon jó – mondta Tibor.

-                     El fog menni. Már csak a gyerekek miatt is. – válaszolta határozottan Katalin, egyben magát is nyugtatva.

-                     Úgy legyen – felelte, Tibor és újra a regénybe temetkezett.

2.

Sára felfrissülve lépett ki a zuhany alól. Zolival egész délután a szálloda wellness részlegében pihentek. Élvezték, hogy nem kell egy 4, és egy 5 éves energiagombóc után szaladgálni, és rejtett aggodalommal lesni minden lépésüket. Már régóta tervezték ezt a közös, gyerekek nélküli hétvégét, amit most végre sikerült megvalósítaniuk. Törülközőbe csavarta nedves haját, és fehér fürdőköntösében bemasírozott a szobába. Vizes lábnyomok vezettek a hatalmas ágyig, ahol magát hanyatt vetve lehuppant a széles, sárga lepedővel borított matracra. Hosszan nyújtózott, majd a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a szemközti falra szerelt tv-t. Egyedül volt. Férje még lent maradt szaunázni. Ráérősen kapcsolgatta a csatornákat, senki, és semmi nem sürgette. Egy főzős műsornál ragadt le végül, a séf mozdulatait nézte, aki lelkesen gesztikulálva egy báránysültet készített. A kamera ráközelített a szép, pirosra sült, nagy hús szeletekre, amelyek már csak a tálalásra vártak a serpenyőben. Sára nagyot nyelt, orrában szinte érezte a friss báránysült illatát. Gyomra hangosan korgott egyet. A több órás wellness programmal nem csak a feszültséget égette ki testéből, de az energiát is.  Az éjjeli szekrényen heverő mobiltelefon kijelzőjére pillantott. Még két óra volt vacsoráig. Felpattant az ágyból, és a minibárhoz lépett. Rövid keresgélés után egy üveg pezsgőt, és egy zacskó sós mogyorót vett magához. Gyorsan kibontotta őket. Nagyot kortyolt az italból. A pattogó buborékok csiklandozták nyelvét. Élvezte a hideget, az édes ízt, majd kisvártatva bekapott pár szem mogyorót is. Pár pillanattal később megszólalt a mobilja. „Zita” – olvasta a kijelzőn világító szöveget. Lehalkította a tv-t, és gyorsan felvette a készüléket.

-                     Na Hello! – szólt bele vidáman. - Mi újság?

-                     Szia! Ezt én kérdezem tőled! Minden ok? Rendben leértetek a szállodába?

-                     Le persze, volt egy kis kavarás a recepción, nem azt a szobát kaptuk, amit foglaltuk, de most már minden ok.

-                     Na! Mi történt? Mesélj!

-                     Képzeld, elkeverték a foglalásunkat, cserébe felajánlottak egy dupla akkora szobát, ráadásul nem az első emeleten, hanem a harmadikon, ami közvetlenül az erdőre néz. Ha láttad volna a recepciós szabadkozó tekintetét, meg, ahogy magyarázkodik. Vagy ötször bocsánatot kért. A végén már megsajnáltam szegény fiatal srácot.

-                     Képzelem. Gondolom szép lehet a szoba. Na, és az ágyat felavattátok már? 

-                     Jajj, ne máár! Rögtön ez jut eszedbe?

-                     Hülyéskedsz? Ha végre kettesben lehetek a párommal, egy idilli helyen? Mikor máskor?

-                     Nem. Erre még nem került sor. Majd este…gondolom.

-                     Oké, csak vicceltem…És milyen a szálloda? Körülnéztetek már?

-                     Eddig csak a Wellnessben, egész délután ott voltunk. Zoli még most is ott ejtőzik. Jó! Nincsenek sokan, van 3 medencéjük, meg vagy öt fajta, különböző szaunájuk. Holnapra már masszázsra is bejelentkeztem.

-                     Milyenre?

-                     Egy Shi-Zen masszázsra.

-                     Az meg milyen?

-                     Állítólag jó, bekenik az egész tested mindenféle olajjal, és finoman belemasszírozzák a bőrödbe, meg bizonyos pontokon nyomkodják az izmokat is. Akkupressziós pontokon, ahogy olvastam. Stressz oldó hatású. Totál ellazulsz tőle, talán még el is alszol.  Kíváncsi vagyok.

-                     Remélem férfi a masszőr! Tudod, egy határozott, erős kéz, ami finoman simogatja az olajos bőrödet…Folytassam? Szinte látom magam előtt.

-                     Na, úgy hallom ma nagyon be vagy indulva…Esetleg, kérd meg az Istit, hogy este masszírozzon meg.

-                     Az Isti? Inkább beül a tv elé egy sörrel, maximum a poharat masszírozza, de nem engem.

-                     Akkor menjetek el ti is valahova, kettesben.  Majd elmesélem, hogy milyen volt a masszázs. Egyébként nem tudom ki a masszőr. Gondolom férfi, de nem kérdeztem.

-                     A stressz oldás most rád is fér. Erről jut eszembe, Zolival mi van, hogy vagytok?

-                     Most jól van. A feje állítólag nem fáj. Megszűntek a dühkitörések is. Jövő héten elmegy egy pszichológushoz. Ultimátumoz adtam neki, ha nem teszi, elköltözök a gyerekekkel. – válaszolta Sára, miközben komoran maga elé nézett.

-                     Ennyire durva a helyzet?

-                     Ennyire. Még nem meséltem neked a legutóbbi sztorit. Igazság szerint nem is akartam, de, kíváncsi vagyok, te mit gondolsz róla. – mondta Sára, és nagyot sóhajtva belefogott a történetbe – Képzeld két hete majdnem összeverekedett a Duna Plázában az egyik biztonsági őrrel.

-                     Micsoda? Miért??

-                     Az egész azzal kezdődött, hogy elmentünk kettesben moziba, majd utána beszaladtunk az egyik könyvesboltba. Tudod, ami ott van a másodikon.

-                     Tudom. A Costa mellett, én is be szoktam néha ugrani oda. És mit történt?

-                     Szóval válogattunk a könyvek között, amikor Zoli odarántott magához, és egy nagy, színes könyvre mutogatott, miközben egyre hevesebben magyarázott valamit.

-                     Mit? Milyen könyv volt az?

-                     Egy útikönyv Angoláról – válaszolta Sára, hangja idegesen csengett az emlékek hatására. – Tudod ott volt kiküldetésben pár hónapja.

-                     Tudom…a könyv előhozta a rossz emlékeket?

-                     Igen, egyre hangosabban követelte az eladóktól, hogy tüntessék el a polcról. Én próbáltam lecsillapítani, de hasztalan, végül az egyik alkalmazott hívta a biztonsági őrt. – mondta Sára. Hangjába szomorúság és szégyen vegyült.

-                     Nem mondod. Ez gáz. Sajnálom, és mi történt végül?

-                     Végül nagy nehezen sikerült a lelkére beszélnem, szerencsére mielőtt azzal az őrrel is összeugrott volna. Esküszöm nem sok kellett hozzá. ..Komolyan, nem értem, miért ilyen hülye néha!? – válaszolta Sára elkeseredve, és érezte, hogy belülről a sírás fojtogatja

-                     Szegénykém. Akkor most jól is jött ez a Wellness hétvége nektek...úgy értem Zoli is feltöltődik, és jó hatással lesz rá.

-                     Remélem. Tudom, hogy jó ember. De az elmúlt hetekben annyira megváltozott! Tudod. Nem figyel oda a külsejére, holott régen úgy kellett kirugdalni a tükör elől. Mindenért dühös, vagy csak szimplán mogorva.

-                     És a gyerekek hogy viselik? A munkahelyén mi a helyzet?

-                     A gyerekekkel teljesen normális. Az építész irodán sincs rá panasz.

-                     Figyelj, eddig nem kérdeztem részleteiben, úgy voltam vele majd elmondod, ha akarod, de most kicsit aggódom…miattad. Mi történt vele Afrikában? Pontosan? Ha tapintatlan vagyok, és kényes a téma szólj. Semmi gond. Tudod.

-                     Nem. Nem – felelte megnyugodva Sára, felülkerekedve a síráson. Leült az ágy szélére mivel eddig fel alá sétált, ahogy beszélt a barátnőjével. Újabb pohár pezsgőt töltött magának, és egy húzásra megitta.

-                     Halló! Itt vagy még?

-                     Itt, itt, csak közben pezsgőt iszom. Erre muszáj – válaszolta Sára, és elnyomott magában egy kitörni készülő böfögést.

-                     Megértem. Az ital mindig jó ilyenkor.

-                     Szóval Zoli mesélte, hogy amíg kint volt Angolában, egyik nap megállították a konvojukat a helyi felkelők. Az egyik milícia. De ezt tudod, már mondtam.

-                     Igen, mondtad, hogy csak több órás huzavona után mehettek tovább, és az egész szituáció félelmetes volt.

-                     Igen, de a történet itt nem ér véget. Zoli munkatársával összefutottam múltkor az utcán. Tudod, aki szintén kint volt vele. Szóval kérdezem a munkatársát Petit, hogy hogy van, mi újság a családdal, a szokásos kérdések. Végül valahogy szóba kerül Afrika is.

-                     És mit mondott?

-                     Amikor kiejtettem Angola nevét elkomorult. Hosszú hallgatás után csak annyit mondott jobb elfelejteni azt a vérontást. Reméli, hogy Zoli is így tesz. Ezen ledöbbentem – válaszolta Sára izgalommal a hangjában. – Érted? Vérontást. Ezt mondta. Bármikor rákérdeztem Zolinál, soha nem beszélt semmilyen erőszakról, vagy vérontásról! – folytatta dühösen.

-                     Ez tényleg furcsa. Szerinted miért nem mondta? Mit hallgat el?

-                     Fogalmam sincs.

-                     Miért nem kérdezed meg őt?

-                     Megtettem. – válaszolta Sára indulatosan.

-                     Oké, oké, elhiszem. És mit mondott?

-                     Semmit, csak azt, amit már én is meséltem neked korábban. Erre rákérdeztem a vérontásra, amit Petitől hallottam. Hogy tényleg meghalt e valaki, valóban úgy zajlott e minden a lázadókkal, ahogy előadta nekem.

-                     És? Mit válaszolt?

-                     Tisztán láttam rajta, hogy egy pillanatra ledöbbent, majd néma hallgatásba burkolózott.

-                     Háát! Ez tényleg különös.  Remélem, kiderül az igazság, Zoli pedig olyan lesz, mint régen!

-                     Azt én is nagyon remélem! – válaszolta nagyot sóhajtva Sára.

-                     Na, jó, nem tartalak fel. Érezzétek jól magatokat! Te meg főleg! A masszázsról várom majd a beszámolót. Puszi.

-                     Nem tartasz fel. Köszi. Ha hazaértünk majd hívlak, és elmesélem milyen volt. Puszi – mondta Sára, és bontotta a vonalat.

3.

A férfi pihegve lépett ki a szauna ajtaján. Patakokban folyt rajta a veríték, hófehér bőre most láng pirosan festett a forróságtól. Kicsit megszédülve belebújt a fal mellett hagyott papucsába, majd az elhasznált szauna lepedőt, az erre a célra odakészített kosárba hajítva a merülő medencéhez indult. Torkán kéjes sóhajként buggyant ki a felfrissülés érzése, ahogy a forró bőr találkozott a jéghideg vízzel. Fejét a víz alá merítette majd többször is beleprüszkölt a medencébe. Pár percig időzött így, hagyta, hogy a hideg átjárja testét, végül kimászott a vízből, és a terem távoli sarka felé indult ahol a fürdőköntösét hagyta. Végignyúlt a fonott műanyag ágyon, élvezte a friss, puha, meleg ruhaszövetet, ami testét körbevette. Lehunyta a szemét, várta, hogy az egekben lévő pulzusa ismét normális legyen. Fülében dobolt a vér, szíve hevesen vert. Imádta az ilyen pillanatokat, és most végre a feje sem fájt. Nem tudta pontosan meddig időzött így, ebben a lebegő állapotban. Nyugalmát egy felfújható gumilabda zavarta meg, ami épp a hasán landolt. Felnézett, egy 5 éves forma kislányt látott maga előtt.

-                     Tied a labda? – kérdezte mosolyogva a férfi.

-                     Igen, az enyém. Bocsánat csak kipattant a medencéből – jött a megszeppent válasz.

-                     Semmi gond. Tessék, itt van.

-                     Köszönöm. - felelte a kislány félénken, és apró karjaiban a nagy, színes strandlabdával, már el is szaladt a gyerekmedencék irányába, ahol egy harminc év körüli nő várta rosszalló tekintettel.

 A nő odaintett a férfinek, hogy elnézést kérjen. A férfi mosolyogva biccentet, majd visszafeküdt az ágyra. Kisvártatva elaludt. Heves fejfájás ébresztette. Rápillantott a faliórára. Már több mint két órája volt a wellnessben. Kinyújtóztatta elernyedt izmait, komótosan megigazította köntösét, és elindult a kijárat felé. A folyosó végén beszállt a liftbe és megnyomta a 3. emeletet jelző gombot. Miközben haladt az emeletek között a felvonó hátfalára szerelt tükörben nézegette magát. Egy 40 év körüli borostás arc bámult vissza rá, az arcban apró barna szempárral, és már itt-ott őszes hajkoronával. Lassan végigmérte képmását: közepesen izmos, enyhén pocakosodó alakot látott maga előtt, kék strandpapucsban, és fehér fürdőköntösben.  Elvigyorodott. Tükörképe is ugyanígy tett, de mosolya szélesebb, és gúnyos volt. Szinte vicsorgott. Úgy látta, hogy egy dühtől izzó, vérben úszó fekete szempár néz vissza rá a tükörből. A látványtól megijedt, és gyorsan hátrakapta a fejét. Szíve hevesen kalapált. Lassan megismételte a mozdulatot. Képmása engedelmesen követte most miden rezdülését.  Pislogott egyet. Tükörképe utánozta, a szemhéjak egyszerre csukódtak, nyitódtak a tükör mind két oldalán. Ettől megnyugodott.

A lift csilingeléssel jelezte, hogy megérkezett a 3. emeletre. A férfi kilépett, és elindult a 316-os szoba felé. Belépett az ajtón. Párja az ágyon aludt, mellette az éjjeli szekrényen egy üres pezsgős üveg állt. A tv be volt kapcsolva, egy főzőműsor képei pörögtek a képernyőn. Óvatos mozdulatokkal elhúzta az előszobai szekrény ajtaját, és a bőröndjéért nyúlt. Felpattintotta a zárat, és a ruhakupac mélyéről egy automata pisztolyt vette elő. Csőre töltötte a fegyvert, majd megkerülte az ágyat, leült szabadon hagyott felére, átnézett a lányra, jobb halántékához emelte a pisztolyt, és főbe lőtte magát.