A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár, OK Petőcz és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, most Ferenczi Ákos prózáját, dialógusát közöljük, ami szintén a Tábor hangulatából született.
Ferenczi Ákos
Tovarisi Konyec...
(Köszönet Orosz Istvánnak és Birovits Zsuzsannának)
Egyenruhás férfi lép be az irodába.
– Zdrasztvuj goszpodin Kocis! – köszönti az íróasztalnál ülő öltönyös férfit.
– Csak semmi elvtárs, Igor! Kocsis úr! Jó napot, Kocsis úr!
– Da, da, Kocis úr! – feleli az egyenruhás –, izvinyitye, én mindig elfelejetni, ti már lenni urak.
– Jobb lenne, ha nem felejtenéd el, mások nem olyan elnézőek, mint én.
– Változás gyors, Igor nem annyira. Ti tegnap még druzsba, meg nyitom neked ajtó Igorjevics elvtárs, kérsz vodkát, tábornok elvtárs, most meg, még széket sem kínálsz, hogy tudjak leülni.
– Hja kérlek, változnak az idők. Nem láttad a plakátot? Tovarisi konyec. Mehettek haza.
– Tudom, tudom – bólogat a tiszt –, mi vagyunk nektek ellenség, ti vagytok urak. De mindegy is, Kocis elv…, úr. Igor jönni kéréssel, mielőtt vonat indul Moszkvába.
– Ti itt nem nagyon kérhettek semmit, Igor, pakolj, azt menj.
– De Kocis úr, te vagy nagyon kemény és nagyon igazságtalan. De én emlékszek, Kocis elvtárs hányszor jönni Igorhoz kéréssel. Igor segíteni lányod felvételi egyetemre, támogat kinevezésed, intézni neked új Lada jön két hónap alatt. Igor emlékezik ezekre és sok más segítésre.
– Halkabban, Igor, drága barátom, még meghallja valaki! Bökd ki inkább, mit szeretnél.
– Igornak lenni apró kérés. Igor szereti magyar művészet, gyűjtött sok kép, amiket visz haza. De most van egy kép.
– Na mondjad – sóhajt Kocsis úr.
– A kép Igornak megvan, Kocis úr is ismer, tele van vele város is, a Tovarisi Konyec.
– Furcsa izlésed van, te Igor!
– Nem, Igor tudni kép miért készül, de lehet egy nap változás SZSZSZR és akkor ez kép fog érni sokat, de ahhoz kell készítő aláírás.
– Te dedikáltatni akarsz egy Tovarisi Konyec plakátot?
– Kocis elv…, úr ismerni ki készít plakát?
– Mondjuk úgy, van hozzá kapcsolatom.
– És akkor szerezni nekem kép aláírva?
– Igen.
– Szpassziba!
– És mondd, Igor, akarsz hallani egy vicceset?
– Sto?
– Tudod, hogy hívják azt az embert, aki a plakátot készítette?
– Nyet, nye znaju.
– István.
– Mi vicces, Vengrija lenni sok István.
– Orosz István! Érted? Orosz – mondja Kocsis. – Na, Igor, doszvidányija.
