A Szépírói Műhely őszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus orosz származású, de magyarul verset író hallgatója, Lazarev Oleg, epigrammát írt. Igazi mai, modern vers, közlése a számomra is öröm.
Lazarev Oleg
Megunt játékok
Tegnap magamra találtam
A sarokban eldobva
Boldogtalan
Míg nem támadtam
Fel múlt november
Magamra szórt
Hamvaiból
A Szépírói Műhely őszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Szegedi Csilla az "idegenség" témájára írt verset. Nagyszerű munka, örömmel gratulálok!
Szegedi Csilla
Voivozi[1]
Egy szót sem értek abból, amit mond.
Köpködi egymás után a szavakat,
nem mutat irányt.
A visszapillantóban utána nézek.
Magabiztossága hirtelen eltűnt.
Biciklije hátsó kerekében hatalmas nyolcas.
A Seléndi utca kétszázkilencvenes szám alatt
nincs ház.
Csak csenevész gyümölcsfák,
köztük sűrű lucerna.
Egy elhúzó autó hirtelen
lefékez mellettünk.
Talán az idegen rendszámunk.
Most az ablak túlsó oldaláról
néz ránk ugyanaz a gyanakvó
tekintet.
Angolul próbálkozom.
No, no house.
A Szlávyak udvarházának
málló falai között
a vadakác
mintha foglyul ejtette volna az időt.
A temetőben egyetlen fa, rajta
két nyelven hirdeti szolgáltatásait
egy sírkőfaragó.
A dédapám fejfáját nem találjuk meg.
Talán a bokrok közé hajították.
Vagy begyújtottak vele.
Helyére egy Ericat temettek.
Fiatalon halt meg, negyven éves
sem volt.
Bármerre nézek, fű sehol,
csak ez a kíméletlen, epesárga
homok.
Lassan, de biztosan tömít el
minden rést.
