A Szépírói Műhely őszi féléve elkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Lazarev Oleg (orosz és ukrán szülőkkel rendelkező, a Krím félszigeten született, de magyarul író költő) szintén az "aszály" házi feladatra írt verset. Mindössze 12 éves volt, amikor Magyarországra érkezett, de még "ómagyarul" is tud, lásd az "alagya" szót. Nagy örömmel közlöm a versét.
Lazarev Oleg
Elég!ia
aszály nem sújtott soha
eddig
elég volt a víz s a bor is
térdig
kiégett fűre hulló
könnycsepp
Kevés!
Közép-Ázsia forró fuvallata
Indosztán mindennapi átka
jelen kopog ajtónkon Afrika
Elég?
ugyan nekünk itt Nyugaton
semmi
sem elég az mi megadatik
Hiába!
nagy család mégis mindenki árva
boldog
talan talán csapolnak még egy
sört
tapas[1]
harapva hozzá magam mögött
hagyom a fel-felbukkanó
bűntudat
ott!
itt?
Soha!
mondtuk baj minket utol nem érhet
lajtos kocsi áll a ház előtt
Jó reggelt!
kívánok én vagyok a valóság neked
Nem lehet
elég az amit a Természet adott
Veréb
morzsákat kutat eldobott kenyér
Vég
te s a megszokott kézműves kávégép
Ed(d)!
Alagya[2] -
nem lehet soha a magyarnak
vígdala.
[1] Tapas: spanyol gasztronómiai különlegesség, kis adagokban tálalt, finom falatokat jelent. Egyesek szerint az eredete egy régi szokásból ered, boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por és a rovarok. Ezekre a kistányérokra rakták az apró ínyenc falatokat, melyekből a bor mellé csemegéztek.
[2] Alagya: az elégia 16. századi magyarítása, az eredeti szó hangtestének önkényes átgyúrásával; alkotója talán a Calepinus-féle tíznyelvű szótár magyar anyagának szerzője, Laskai Csókás Péter volt. A nyelvújítás korában mint az irodalmi nyelv szava jött használatba, de a 19. század második felére elavult. (Forrás: arcanum.com – Arcanum Adatbázis Kiadó).