Dóka Attila megzenésítette a Megölelt az Isten című versem.
Itt látható, hallható.
2013. december 15., vasárnap
2013. december 4., szerda
Szépírói műhely - Írásgyakorlatok 9.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Székely Patrícia Dóra olvasott fel egy úgynevezett "ikernovellát". Nekem nagyon tetszett a játékossága, humora, őszintesége.
Székely Patrícia Dóra
Ikernovella
1.
Hétfő
Már megint engem bámult. Ez valami
hihetetlen. Talán három hete vettem észre először, hogy mindig ott bukkan fel,
ahol én. Jó beismerem nem olyan nagy ez az iskola, hogy soha ne fussunk össze,
de azért akkor feltűnő, hogy mindig ott van, ahol én. Ha a büfénél vagyok,
akkor ott van, ha a tornateremnél, akkor ott, ha az aulában, akkor meg ott.
Roppant bosszantó. Igaz, már megszoktam, hogy a lányok kedvelnek, de ez a
követés dolog, akkor is furcsa. Hiszen nem is tudok róla semmit. Nem tudom a
nevét, és azt is csak pár napja sikerült kiderítenem, hogy kinek az osztályába
jár. Ja és persze, hogy szereti a rózsaszínt. Legalábbis sokszor van
rózsaszínben.
Először csak a szégyenlős
oldalpillantásokra lettem figyelmes. Aztán arra, hogy néha rajtam felejti a
pillantását. Utána már a haverok is folyton mondogatták, hogy lett egy újabb
rajongóm. Furcsa, hogy bár már három éve idejár mégis csak most tűnt fel a
létezése. Pedig nem csúnya lány, jó annyira nem is szép, de nem kifejezetten
ronda. Sőt! Most, hogy másmilyen a haja egész szép. Igen tényleg szép, főleg a
szeme. Mélybarna színű, nem is tudom, mihez lehetne hasonlítani…talán az
étcsokihoz. És nemhiába, hord annyi rózsaszínt. Jól áll neki. Mindig a
barátnőivel van és folyton nevet. Kedvesen nevet. Ha ránéz az ember, akkor úgy
tűnik, hogy ő egy vidám személyiség. Na, nem mintha sokat nézegetném, de mivel
mindig ott van, ahol én ezért feltűnik, hogy milyen sokat nevet. Nem is értem
miért nem tűnt fel eddig, hogy ő is hozzánk jár. Jó lenne, ha megszólítana.
Mert fura, hogy csak így kerülgetjük egymást. Lehet, hogy nekem kéne
megszólítanom? Biztos örülne neki, mert láthatóan bejövök neki. Jó oké ezt
eldöntöttem, holnap megszólítom. Remélem rózsaszínben lesz, mert az tényleg
nagyon jól áll neki.
Kedd
Ma egész nap nem láttam Esztit. Igen,
végre sikerült kiderítenem a nevét; Varga Eszter. Szép név, illik hozzá. Így
már Facebookon is könnyebb lesz megtalálni. Remélem, semmi elrettentőt nem
találok az adatlapján, mondjuk azt, hogy van pasija…
Szerda
Nincs barátja ez most már tuti.
Megnéztem az adatlapját és egy szó sincs rajta semmilyen barátról, és ez már fél
siker. Legalábbis szerintem. Úgy döntöttem, hogy ismerősnek jelölöm. Végül is
abba nem fogok belehalni, ha elfogadja, akkor talán írok is neki valamit.
Amúgy ma összefutottunk a folyosón és úgy tűnt, mintha meg akarna szólítani, de nem tette meg. Mondjuk az is lehet, hogy csak én láttam így, mert kezd miatta elmenni az eszem.
Amúgy ma összefutottunk a folyosón és úgy tűnt, mintha meg akarna szólítani, de nem tette meg. Mondjuk az is lehet, hogy csak én láttam így, mert kezd miatta elmenni az eszem.
Csütörtök reggel
Fáradt vagyok…Majdnem egész éjjel a
Facebook-ot frissítettem, hátha visszaigazolja, hogy az ismerősöm, de még
mindig nem tette meg. Basszus lehet, hogy túl sokáig vártam…Pedig el akartam
hívni pénteken az egyik ismerősöm szülinapi bulijába…
Mondjuk, lehet, hogy még nem is látta, hogy bejelöltem…Lehet, hogy ő nem is lóg egész nap a neten…Még várok és meg próbálok nem kétségbeesni. Akármikor visszaigazolhat.
Inkább nekiállok készülődni, mert ha csak a monitort bámulom, akkor sose érek be a suliba.
Mielőtt elindulok, még vetek egy pillantást a Facebookra. Egy új értesítés…Csak nem? De igen! Visszaigazolt! Na, jó most már nincs kifogás, mindenképpen beszélnem kell vele.
Mondjuk, lehet, hogy még nem is látta, hogy bejelöltem…Lehet, hogy ő nem is lóg egész nap a neten…Még várok és meg próbálok nem kétségbeesni. Akármikor visszaigazolhat.
Inkább nekiállok készülődni, mert ha csak a monitort bámulom, akkor sose érek be a suliba.
Mielőtt elindulok, még vetek egy pillantást a Facebookra. Egy új értesítés…Csak nem? De igen! Visszaigazolt! Na, jó most már nincs kifogás, mindenképpen beszélnem kell vele.
Csütörtök este
Ezt nem hiszem el! Komolyan egy rossz
film az életem…Történt ugyanis, hogy a drága haverom lesérült tesi órán és
vajon ki volt az a szerencsés, aki bekísérte az ügyeletre? Hát persze, hogy én.
Szóval körülbelül egy órát tölthettem a suliban és akkor is csak egy pillanatra
láttam Esztit, pont akkor, amikor Lacit cipeltem ki a suliból. Lehet, hogy
tényleg Facebookon kéne neki írnom…de mégis mit írjak neki? ,,Szia Peti vagyok,
már egy ideje figyellek, csak nem mertelek még megszólítani, viszont ma már
tényleg akartam veled beszélni, de a hülye Lacit kellett az ügyeletre cipelnem,
így nem volt rá időm. Amúgy nincs kedved holnap eljönni velem egy barátom
szülinapi bulijára?” Nagyon romantikus mondhatom…tuti, hogy rögtön a karjaimba
omlik. Ki kell találnom valami mást, és ha nem is bulizni hívom először, akkor
is el kell hívnom valahová, mert ez így nem mehet tovább.
Péntek
Azzal az elhatározással keltem fel, hogy
ma valaminek történnie kell és történt is, bár ez leginkább egy szerencsés
véletlennek köszönhető, nem pedig annak, hogy mennyire fasza csávó vagyok.
Szóval az úgy volt, hogy egész nap a megfelelő pillanatra vártam. Vártam arra, hogy összefussunk a folyosón vagy az aulában vagy akárhol, de akárhányszor láttam mindig rossz volt az időzítés. Hol a barátnőivel volt, hol egy tanárral beszélt. Szinte már beletörődtem abba, hogy ma sem lesz semmilyen előrelépés, de aztán a sors végre egyszer segített rajtam. Történt ugyanis, hogy lyukasórám volt, így csak mászkáltam a folyosókon, amikor kivágódott a biosz terem ajtaja és Eszti rohant ki rajta, szinte fellökve engem. Csak visszakiáltott egy bocsi-t, és rohant a mosdók felé. Arra gondoltam, hogy ennél jobb alkalmam úgysem lesz, szóval utánamentem és bevártam a mosdó előtt. Mikor kijött és meglátott láttam, hogy meglepődött és éppen rá akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e vele, amikor elkezdett beszélni. Kérte, hogy ne haragudjak, azért, hogy fellökött, de az a hülye Soma leejtett valami üveget, amiben valami gusztustalan dolog lakott már 100 éve és a lé, amiben úszott ráfröccsent a pulcsijára, és ez a kedvenc pulcsija, mert rózsaszín és már régen kapta a nagymamájától és nagyon szereti a nagymamáját csak ritkán találkoznak, mert a nagyi vidéken él. Igazából nagyon hadart és legszívesebben megcsókoltam volna, hogy legalább addig ne beszéljen, de aztán egyszer csak hirtelen elhallgatott és rám nézett. Láttam rajta, hogy rettenetesen zavarban van. Mondjuk zavarodottságért nekem se kellett a szomszédba mennem. Előttem volt a lehetőség, de nem igazán tudtam, hogy mit kéne mondanom, mivel is kéne kezdenem, ezért kinyögtem az első dolgot, ami eszembe jutott és megdicsértem a pulcsiját és megemlítettem, hogy jól áll neki ez a szín. Ő még jobban elpirult és bemutatkozásra nyújtotta a kezét:
Szóval az úgy volt, hogy egész nap a megfelelő pillanatra vártam. Vártam arra, hogy összefussunk a folyosón vagy az aulában vagy akárhol, de akárhányszor láttam mindig rossz volt az időzítés. Hol a barátnőivel volt, hol egy tanárral beszélt. Szinte már beletörődtem abba, hogy ma sem lesz semmilyen előrelépés, de aztán a sors végre egyszer segített rajtam. Történt ugyanis, hogy lyukasórám volt, így csak mászkáltam a folyosókon, amikor kivágódott a biosz terem ajtaja és Eszti rohant ki rajta, szinte fellökve engem. Csak visszakiáltott egy bocsi-t, és rohant a mosdók felé. Arra gondoltam, hogy ennél jobb alkalmam úgysem lesz, szóval utánamentem és bevártam a mosdó előtt. Mikor kijött és meglátott láttam, hogy meglepődött és éppen rá akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e vele, amikor elkezdett beszélni. Kérte, hogy ne haragudjak, azért, hogy fellökött, de az a hülye Soma leejtett valami üveget, amiben valami gusztustalan dolog lakott már 100 éve és a lé, amiben úszott ráfröccsent a pulcsijára, és ez a kedvenc pulcsija, mert rózsaszín és már régen kapta a nagymamájától és nagyon szereti a nagymamáját csak ritkán találkoznak, mert a nagyi vidéken él. Igazából nagyon hadart és legszívesebben megcsókoltam volna, hogy legalább addig ne beszéljen, de aztán egyszer csak hirtelen elhallgatott és rám nézett. Láttam rajta, hogy rettenetesen zavarban van. Mondjuk zavarodottságért nekem se kellett a szomszédba mennem. Előttem volt a lehetőség, de nem igazán tudtam, hogy mit kéne mondanom, mivel is kéne kezdenem, ezért kinyögtem az első dolgot, ami eszembe jutott és megdicsértem a pulcsiját és megemlítettem, hogy jól áll neki ez a szín. Ő még jobban elpirult és bemutatkozásra nyújtotta a kezét:
-
Varga
Eszter vagyok egyébként.
-
Szakács
Péter.
Zavartan szorongattuk egymás kezét egy
kis ideig, amikor Eszti megszólalt:
-
Öhm
vissza kéne mennem a terembe szóval…-
Elengedtem a kezét és felajánlottam,
hogy visszakísérem a teremhez. Örömmel fogadta és csendesen visszasétáltunk a
biosz előadóhoz. Mielőtt bement volna megkérdeztem, hogy lenne-e kedve velem
szombaton meginni egy kávét vagy valamit. Rögtön igent mondott szóval szombaton
meglesz az első igazi randink! Abban maradtunk, hogy a részleteket megbeszéljük
Facebookon szóval már tényleg nincs több kifogás és írnom kell neki.
Ikernovella 2.
Hétfő
Megint arra
lettem figyelmes, hogy engem néz. A barátnőimmel az aulában ültünk, ő pedig a
büfénél várta a haverjait és körülbelül félpercenként a mi társaságunk felé
nézett. Három hete kedden vettem először észre, hogy feltűnően sokszor bukkan
fel ott ahol én. Először azt hittem, hogy csak bemesélem magamnak, de utána a
lányoknak is feltűnt, így nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak én képzelek többet
bele egy egyszerű dologba. Az elején azt mondogattam magamnak, hogy ez egy
kicsi iskola tehát elég esélyes, hogy sokszor összefutunk egymással, de azért
az nem lehet véletlen, hogy minden szünetben ott bukkan fel ahol én is vagyok.
A csajok szerint ez egy kicsit fura, mármint, hogy szinte már követ, de
szerintem cuki. Mondjuk azt nem értem, hogy, miért nem mert megszólítani….Talán
nem is azért bámul, folyton mert tetszem neki, hanem azért mert egyáltalán nem
tetszem neki…Lehet, hogy valami kis nyomi libának gondol, mert folyton
röhögcsélek és túl sok rózsaszínt hordok…de nem tehetek róla, ha egyszer
szeretem azt a színt. Vagy az is lehet, hogy a hajamat nézi…múltkor voltam
fodrásznál és szerintem túl sokat vágott belőle. Ajj bárcsak tudnám, hogy mit
gondol valójába…Lehet, hogy holnap elé állok, és csak simán rákérdezek. De mi
van, ha beégek? Ajj fogalmam sincs, hogy mi legyen… Na, jó holnap tényleg
rákérdezek! Persze csak akkor, ha lesz rá alkalom….És azt hiszem, hogy holnap
inkább hanyagolom a rózsaszínt.
Kedd
Ajj olyan
nyomi vagyok…Ma egész nap kerültem Petit. Azt, hogy megtudtam a nevét egy
szerencsés véletlennek köszönhetem. Facebook-on kommentelt az egyik ismerősöm
képe alá, így már tudom, hogy Szakács Péternek hívják. Gyorsan le is
csekkoltam, hogy van-e barátnője, de szerencsére nincs. Persze bejelölni nem
mertem. Mondom, hogy nyomi vagyok. Eldöntöttem, hogy holnap ráköszönök, és ha
visszaköszön akkor bejelölöm. Ez tuti biztos.
Szerda
Még mindig
nyomi vagyok…Összefutottunk a folyosón, de nem köszöntem neki…Mármint akartam,
tényleg akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Csak tátogtam, mint egy nyomi
hal…Basszus tuti, hogy full hülyének néz. Nem hiszem el…áh inkább le is fekszem
aludni. Ez egy szar nap.
Csütörtök
reggel
ÁáÁáÁáÁ
mindent visszavonok! Ez egy csodálatos reggel! Ismerősnek jelölt! Ráadásul még
tegnap este, tehát nem ijesztette el a halas mutatványom. Úristen nagyon boldog
vagyok! Gyorsan vissza is igazoltam, aztán nekiálltam készülődni. Ma reggel még
nagyobb gonddal választottam ki a ruháimat és csináltam meg a sminkemet. Talán
a mai lesz a nap, hogy megszólítom. Jaaaj nagyon izgulok!
Csütörtök este
Hát felesleges
volt izgulnom… Tényleg felkészültem rá, hogy ma valami történni fog, de sajnos
nem történt. Vagyis annyi történt, hogy Peti ma nem igazán volt iskolában.
Mármint reggel bejött, de második óra után el is ment. Valamelyik osztálytársa
lesérült tesi órán és ő kísérte el az orvoshoz. Pont láttam, ahogy mennek el a
suliból. Ez már kezd röhejessé válni, amúgy, hogy csak kerülgetjük egymást. Már
inkább nem ígérek meg magamnak semmit, lesz, ami lesz.
Péntek
Semmi kedvem
nem volt suliba menni, szinte végig motoszkált bennem valami ma történni fog.
Nem tudtam volna megmondani, hogy jó vagy rossz dolog, de az eddigi napokból
kiindulva úgy gondoltam, hogy nem túl sok jó. Aztán kiderült, hogy egyáltalán
nem volt igazam, mert ez lett életem eddigi legjobb napja! Ugyanis Peti randira
hívott!!
Szóval az úgy történt, hogy bioszon az egyik hülye osztálytársam pont előttem
tört össze valami üveget, amiben valami gusztustalanság úszkált már vagy száz
éve. Persze a lötty, amiben úszkált rám fröccsent, és persze pont ma kellett
felvennem a kedvenc pulcsimat, amit a nagyitól kaptam, szóval még mielőtt
leordítottam volna Somát, hogy mégis, hogy lehet valaki ennyire béna, inkább
kirohantam a mosdóba, hogy megpróbáljam kiszedni a foltot. Annyira rohantam,
hogy majdnem fellöktem valakit, de nem is igazán esett le, hogy az a valaki
Peti volt. Ez már csak akkor realizálódott bennem, amikor láttam, hogy a
pulcsim nem ment tönkre és elkezdtem lenyugodni. Mondjuk ez a nyugodtság nem tartott
sokáig, mert amikor kimentem, akkor megláttam, hogy Peti ott ácsorog a mosdó
előtt és engem vár. Annyira zavarba jöttem, hogy rögtön elkezdtem neki
magyarázni a gusztustalanságról meg a leejtett üvegről, meg a pulcsiról, és még
a nagyiról is, akitől kaptam. Aztán észbe kaptam és inkább elhallgattam.
Észrevette, hogy végre hagyom szóhoz jutni és megdicsérte a pulcsimat! Én még
egy köszönömöt sem bírtam kinyögni, és inkább csak bemutatkoztam, végül is
igazából még nem is ismertük egymást. Ezután megkérdezte, hogy visszakísérhet-e
a teremig, majd a terem előtt megkérdezte, hogy ráérek-e szombaton és
meginnék-e vele egy kávét. Rögtön rávágtam, hogy igen persze, hogy ráérek.
Hiszen erre vártam egész hete, sőt még régebb óta. Megbeszéltük, hogy a
részletek miatt majd ír Facebookon. Olyan izgatott vagyok! Mióta hazaértem
egyfolytában nyomogatom a frissítést hátha írt már, nem akarom itt hagyni a
gépet egy percre sem hátha pont akkor ír, amikor nem vagyok itt. Ajj úgy
izgulok! Remélem jó lesz a holnapi randi! Bárcsak már holnap lenne! Már most
azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel. Még csak annyit döntöttem el, hogy tuti,
hogy lesz rajtam valami rózsaszín.
2013. december 2., hétfő
Bächer Iván meghalt
Bächer Iván meghalt.
Valamikor az általam szerkesztett Jelenlétben indult, az akkori Alkotókörbe is sokszor eljött. Szabó János, Sziládi Zoltán, Kiss Emőke, Nagy Attila Kristóf mellett ő is az egykori, 1981-től újraindult Jelenlét halottja. Isten nyugosztalja. 1982-ben megjelent versének, és az akkori Jelenlét borítójának a fotómásolatával búcsúzom Ivántól.
Valamikor az általam szerkesztett Jelenlétben indult, az akkori Alkotókörbe is sokszor eljött. Szabó János, Sziládi Zoltán, Kiss Emőke, Nagy Attila Kristóf mellett ő is az egykori, 1981-től újraindult Jelenlét halottja. Isten nyugosztalja. 1982-ben megjelent versének, és az akkori Jelenlét borítójának a fotómásolatával búcsúzom Ivántól.
2013. november 29., péntek
Versek a rádióban
Tegnap 20.50-kor verseket mondtam a Kossuth rádióban. Jó rádióhallgatást kívánok.
Erre a linkre kattintva meghallgatható, de csak úgy, ha a 20.50-es időpontra megyünk a kurzorral, és ott rákattintunk az időpontra. Kicsit bonyolult.
Mindez, a Kossuth Rádió honlapja szerint, csak három hétig lesz hallható. Utána - gondolom - archívumba kerül.
Sok üdv mindenkinek!
Erre a linkre kattintva meghallgatható, de csak úgy, ha a 20.50-es időpontra megyünk a kurzorral, és ott rákattintunk az időpontra. Kicsit bonyolult.
Mindez, a Kossuth Rádió honlapja szerint, csak három hétig lesz hallható. Utána - gondolom - archívumba kerül.
Sok üdv mindenkinek!
2013. november 27., szerda
Szépírói Műhely - írásgyakorlatok 8.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Bana Károly Renátó írásait hallhattuk. Meglepett az írások humora, "profizmusa".
Bana Károly Renátó
A
materialista ember
Egy napon a materialista ember elindult, hogy
munkát keressen. Ilyen merészségre életében még csak egyszer szánta el magát,
de akkor végül is nem indult el. Most azonban mégis, mert a javakat szerette,
jobban, mint a lustaságot, és jobban, mint bármi mást. Gondolataiba mélyedve
ment egy mezőn éppen, mikor megszólította egy hang:
- Ádám! Ádám!
- Na! Mi az? Mondjad! Mi van?
- Ádám! Én szólítottalak meg!
- Ki az az "én"?
- Az Isten. Mindent tudok. Épp ezért
fölajánlom, hogy légy a második fiam.
- S mit kapok cserébe?
- Hogyhogy mit kapsz cserébe? A legnagyobb
dolog a világon fiamnak lenni.
- Jó, jó, de azért mégis mit? Elvégre az ember
csak szeretné tudni, ha már munkát vállal!
- Belekerülsz a Bibliába, s áldani fogják majd
nevedet. S elvezetlek egy olyan világba, ahol nem leszel többé rabja a földi
dolgoknak, s efölött a világ fölött végtelen hatalmat kapsz.
- Köszönöm, nem! Elég volt apám fiának lennem,
ő is azt mondta, hogy ne legyek rabja a földi dolgoknak, mégis minden földi
értéket magáénak mondott. Különben is
másodiknak lenni nem jó dolog, mindenből kevesebb jut az embernek. Különben hol
vagy? Nem is látlak!
Ezzel tovább folytatta útját. Másodjára az
ördög kísértette meg.
- Ugye, munkát keresel?
- Igen, azt. Ki vagy, s mit ajánlasz?
- Rögtön a tárgyra térsz. Ezt szeretem benned.
Én az ördög vagyok, s megadom neked mindazt, amit kívánsz. Pénzt, nőket, aranyat,
ékszert, minden fölött rendelkezhetsz.
- Ez már sokkal jobban hangzik.
- Ugye? Cserébe nem kell mást tenned, mint
hűen szolgálnod engem, és elismerned, hogy minden fölött jogosan uralkodom.
- Akkor most ki uralkodik minden felett? Te
vagy én?
- Én, de te segítesz. Várj! Hová mész?
- Munkát keresni - hangzott az egyszerű
válasz.
Harmadjára a Halál jött vele szembe.
- Én vagyok a Kaszás, és munkát ajánlok neked.
- Kasszás?
- Nem! Kaszás!
- Ja, a kapás! Értem. És mit?
- Nem a kapás! Betűzöm: H, A, L, Á, L.
- Mindegy!
- Nem mindegy! Ugyanis én nem kapával, hanem
kaszával dolgozom.
- Tudod, mit? Felejts el! Ilyen akadékoskodó
főnök akkor sem kéne, ha maga a Halál lennél.
Tovább menve az erdőben, hét kisnövésű ember
futott oda hozzá.
- Hát ti kik vagytok, kis nevetséges emberkék?
- Nem vagyunk nevetségesek! Mi vagyunk a Hét
Törpék. Én vagyok Hapci, ő Morgó, Szende, Kuka, Szundi...
- Hát még a nevetek is eléggé vicces, olyan,
mint ha valami bugyuta rajzfilmből lenne. De mégis, mit akartok, mit dolgozzak?
- Azt, hogy csókold meg Hófehérkét, kit a
gonosz mostoha elaltatott egy mérgezett almával, mert szebb volt nála, de
fölébred, ha egy herceg megcsókolja, aki aztán elnyeri Hófehérke fele
királyságát és szerelmét.
- Nahát, ez tényleg egy mese!
És már faképnél is hagyta őket. Aztán saját
hasonmása jött vele szembe.
- Hé! Te tudom, ki vagy! Ne is mondd! A
Szomszéd a Szomszédokból!
- Majdnem! A lelkiismereted!
- Azért nézel ki úgy, mint én! Érthető! De
egyet nem értek. Te milyen munkát szeretnél ajánlani nekem? És alighanem
szegényebb vagy, mint én.
- Hát az igaz, munkát nem adhatok, te viszont
rendesen megdolgoztatsz! Szeretném azonban felhívni a figyelmedet, hogy
hallgass az utánam jövőre.
- Ez még könnyű! Mit adsz érte?
- Reménytelen vagy!
S ahogy az ígéret szólt, hamarosan jött
valaki.
- Egy angyal.
- Igen, az őrangyalod!
- És mit akarsz tőlem?
- Semmit.
- Akkor nem lennél itt! Na, mit?
- Hát... épp ez az. Semmit. Felmondok.
- Én nem is alkalmaztalak! Neked kéne engem.
- Hogy te légy az én őrangyalom?
- Nem! Nem az angyalokat, hanem a vagyonomat
szeretném őrizni.
Végül egy ismerős alak jött felé.
- Már megint a lelkiismeretem!
- Nem! Én te vagyok!
- Hát az hogy lehet?
- Nem tudom. De ne menj tovább!
- Miért ne?
- Mert vége az útnak.
- És mi van az út végén?
- Az út vége. Hát nem borzasztó?
- És van ott munka?
- Hát az nincs, de azt már nem is néztem.
- Akkor honnét tudod, hogy nincs?
- Lehet egy olyan világban valami, ahol nincs
materializmus?
Levél a Télapóhoz
Így karácsony tájékán megkezdődik
az ünnepi láz. S bizony még más is, várakozás az ajándékokra. A gyerekek várják
a Mikulást és a Jézuskát. A Mikulásnak még levelet is szokás küldeni. Az ilyen
levelek közül került kezembe egy, melyet most megosztok veletek:
Kedves Télapó!
Mielőtt megírnám az idei kívánságlistámat – szeretnék pár szót szólni
hozzád.
Először is, azt mondják, hogy te az összes gyereket ismered, és így
állapítod meg, hogy jó volt e vagy rossz e az idén. Szeretnék ahhoz gratulálni,
hogy ilyen hatalmas kémhálózatot sikerült kiépítened, arra azonban szeretném
felhívni a figyelmedet, hogy ez az információforrás gyakran nem elég
megbízható. Szerintem nálunk a kém a Margit néni a szomszédból, azért sétál
végig a körfolyosón és kukkant be mindenhová, ugye? Amúgy a múltkor megkapta,
mert akkor kukucskált be a 17-esbe, mikor Gyuri bácsi és a barátnője épp
papás-mamást játszottak. Szóval ez a módszer rossz.
Tavaly karácsonyra a Marci osztálytársam 20000 Forintot kapott meg egy új
számítógépet, holott négy tantárgyból állt bukásra, meg tapizta Icust is. Dezső
pedig színjeles tanuló, és mégis csak egy pár zoknit, meg egy pulóvert kapott tőled.
Ez engem még mind nem érdekelne, de sajnos nálam is elrontottál valamit
szerintem. Ha mindent tudsz az összes gyerekről, akkor rólam is, s tudhatnád,
hogy utálom az tejcsokoládét, mégis minden karácsonyra kapok egy csomót. De nem
panaszkodom, a mikuláscsomag mindenkinek jár, még a rosszaknak is
alapfelszereltség. Szeretnélek arra kérni, hogy nekem mégse hozz, mert úgysem
eszem meg, a kutyánk meg már hány tőle, ám, ha mégis ennyire rámenős vagy,
akkor legalább már valami minőségi márkát hoznál, ne a legolcsóbb TESCO-s minőséget.
A narancsot még szeretném, de rohadt volt a tavalyi is és löttyedt.
A tavalyelőtti sportautó pedig - amit kértem – igazira gondoltam, nem pedig
egy játékmodellre. A látásod sem lehet már olyan jó, mert amikor, a kocsi mellé
MC Bach Demint albumát kértem, akkor nem J.S. Bachra gondoltam. De ekkor még
nem szóltam, ám tavaly, amikor megkaptam tőled a 621. pulóveremet, ami tök béna
és a nyolcsebességű BMX bicikli helyett egy sportautós újságot; akkor már
tényleg besokalltam és tudtam, hogy ezt idén megírom neked.
Tehát szeretném, ha pótolnád a kívánságaimat, s megkapnám a verdát meg a
bicajt, bővebben lásd a tavalyelőtti levelemet, de emlékeztetőül: egy Ford
Mustangot, BMX kerékpárt. Biztos vagyok benne, hogy csak tévedésről van szó,
így ez nem is kérdés. Az idei kívánságaim a következők lennének:
1.
egy jacht a horvát tengerparton
2.
30000$ készpénzben
3.
meg egy saját focicsapat
4.
továbbá azt akarom, hogy a
Frigyes bringáját törd szét vagy lopd el vagy robbantsd fel vagy valami, mert
irigy görény és a múltkor nem engedte meg, hogy kipróbáljam
Ezeket akarom az idén. Hogy lásd, mennyire rendes vagyok: ezt az évet még
megadom neked, hogy ezeket az egyértelmű hibákat javítsd. Jól figyelj, Télapó,
azonban, ha ez nem történik meg, akkor nagyon nem leszünk jóban egymással,
megkeserülöd. Apukám az adóhivatalnál dolgozik, nagyon befolyásos ember. Elintézem,
hogy legalább három évet ülj a sitten. Valamint tudom hol szoktál parkolni a
szarvasaiddal, amikor hozzánk jössz; aláaknázom a terepet. Így akarj még
egyszer kikezdeni velem, tudjad kivel állsz szemben, kis lúzer!
Minden jót, jó munkát, kellemes karácsonyt!
Pistike
Most a láb vagy a méter?
- Apa, miben van a
különbség a láb és a méter között?
- Hát, fiam, ez
egyértelmű; abban, hogy az egyik láb, a másik meg méter.
- Nem így értettem.
Mekkora egy láb?
- Ez buta kérdés,
nem lehet megmondani, nekem is más a lábam, mint a tied.
- Én azt hallottam,
hogy az egy mértékegység.
- Igen? Vagyis, igen, az, hát miért is ne
lenne az?
- Engem, apu, igazából csak az érdekelne, hogy
mi alapján döntötték el, hogy mekkora legyen egy láb, hiszen, mint te is
mondtad, mindenkinek más a lába.
- Az alapján döntötték el, hogy mekkora legyen
egy láb, hogy mekkora egy méter.
- Egyszóval azért
harminc centiméter egy láb, mert a méter száz?
- Pontosan!
- Ennek semmi
értelme így!
- Látod, én is ezt
mondom! Ilyen értelmetlen butaságokat kérdezel itt, na menj játszani, nem
látod, hogy apád elfoglalt a lábaival?
2013. november 15., péntek
Két felolvasás
A napokban két youtube-felvételre bukkantam.
Két felolvasás, mindkettőt nagyon szeretem.
Az egyik itt hallható/látható, és Három haiku a címe, a másik meg itt, és Alulnézet a címe.
Mindenkinek mindenféle jót kívánok!
Két felolvasás, mindkettőt nagyon szeretem.
Az egyik itt hallható/látható, és Három haiku a címe, a másik meg itt, és Alulnézet a címe.
Mindenkinek mindenféle jót kívánok!
2013. november 7., csütörtök
Szépírói Műhely - írásgyakorlatok 7.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Horváth Gábor írása volt a legjobb. Különös hangulatú írását ezért is közlöm.
Horváth Gábor
Az
istennő
Jenő idegesen körülnézett. Figyelte azt a pezsgést, ami a szórakozóhely
bejárata előtt volt. Fiatalok,
kisebb-nagyobb csoportokban tömörülve, hol a cigibe szívva, hol a borosüveget
meghúzva társalogtak. Mintha külön utcabált tartottak volna. Persze akadtak
olyanok is akik annyira partiba voltak, hogy magukról nem tudva, az egyik
kapualjban szuggerálták az előttük szétloccsant hányásfoltot.
Jenőnek tetszett ez a forgatag. Anyukája mondta, hogy itt biztos jól fogja
magát érezni. Sok fiatal eljár szórakozni ebben a korban, ő is lassan már húsz
éves, ideje volt végre kimozdulnia. „Érezd magad jól, csak a lányokkal vigyázz!
Sokuk csak megbántani akarnak.” – Anyja ezekkel a szavakkal engedte útjára
Jenőt. Lányok. Mennyi lány van itt. A szeme megakadt egy kisebb lánytársaságon.
Hangosan beszélgettek és nevettek, miközben a cigi füst teljesen körbevette
őket. Látta a ruháikat. Mindegyiken szemtelenül rövid szoknya volt, formás
combjukra fekete harisnya tapadt, lábaik pedig kis sötét csizmákban tűntek el.
Dekoltázsuk sokat sejtető, mégis túl sokat takaró. Jenő érezte, ahogy nemi
szerve megkeményedik. Száraz ajkait akaratlanul is megnyalta, ahogy újra
végigmérte a társaság egyes tagjait. Aztán, kivált a társaságból ő.
A füst
kettévált, ahogy keresztüljött rajta. A világ, mint ha egy pillanatra megállt
volna, hogy megnézze, micsoda tünemény tapossa felszínét. Ez a vörös hajú
istennő megbabonázott volna bárkit. Sötétre festett szemhéja alól méregzöld
szemek figyeltek kíváncsian. A feszes fekete ruha úgy tapadt testére, mint ha
nélküle meghalna. Magassarkú csizmájának
koppanása, menyei szólam volt bárkinek, aki felfigyelt rá. Ekkor az istennő szeme megakadt Jenőn. A fiú
szíve egy dobbanást kihagyott, amikor ránézett a lány. Tekintetét belefúrta,
úgy szippantott egyet még a maradék cigiből. Rámosolygott, majd eldobta a
csikket és elfordult. Az istennő és társasága bement a szórakozóhelyre. Jenő
pedig, megbabonázva, ment utánuk.
*
Rengetegen voltak. Az asztalok jókedvtől és üres sörös korsóktól
roskadozott. A pultnál annyian álltak, hogy a személyzet alig tudtat tartani a
frontot. Szinte csak elmosódott
árnyékokat látott, ahogy ide-oda sürögnek.
Ahogy beljebb ment, egy nagy terembe jutott. Középen egy fa állt, rajta egy projektor ami
a sima falra vetett különböző videoklipeket. A plafonról groteszk állatszobrok
lógtak le, mint ha egy álomban lenne az ember. Itt bárszékek és hozzájuk
igazított bárasztalok voltak. Mindegyiket körülülték és nagyban ment a
beszélgetés. Közben a hangszóróból ütemes elektronikus zene szólt. Jenő még
egyszer körbenézett az bizarr terembe,majd vett magának egy sört. Ivott már
ilyet igaz, akkor anyukája is ott volt. Néha megisznak egy-egy üveggel.
Elmosolyodott, ahogy erre gondolt. Tekintetével elkezdte keresni az istennőt.
Érezte, ahogy hívogatja. Vonzza magához egy titkos nyelven, amit csak ők ketten
értenek meg. Megigazította ingét, és levette gyűrött zakóját. Melege volt csak
azt nem tudta, hogy a hely teszi, vagy az istennő. Aztán meglátta. Egy szomszéd
helységben volt, pont belátott az ablakon. Ott ültek és hangosan nevettek. A többi
lány közül is kiemelkedett az a csilingelés, ami elhagyta a lány ajkát. Megint
enyhe remegés lett úrrá a gyomrán. Nem tudta elhinni, hogy ilyen lány létezhet.
A nevén gondolkodott. Mi lehet az? Adél?Vera?Klaudia? Egyáltalán az istennőknek
van neve? Tovább bámulta a lányt.
Az
istennő észrevette és megint rámosolygott. Jenő elkapta a tekintetét,
szerencsére épp elfogyott a söre, szóval gyorsan ment egy másikért. Mire
visszaért, látta, hogy a társaság készül elmenni. A fiú kezdett elszomorodni,
hogy itt hagyja ez a tünemény. Aztán
látta, nem a kijárat felé, hanem az egyik emeleti tánctér irányába mennek. A lány megint észrevette, még egyszer
rámosolygott, és Jenőnek ennyi elég is volt, hogy kövesse.
A tánctér elég kicsi volt, tele emberekkel, szinte alig lehetett elférni.
Egy kisebb emelvényen a DJ helyezkedett el. A mellette lévő hangfal pedig
hangosan dübörgött. A tánctéren, földöntúli zenére, fiatalok táncoltak, szinte már
önkívületi állapotban. A sötét teremben
kevés fény volt, csak DJ pult felől
világított pár reflektor. Jenő figyelte az embereket. Ahogy egymáshoz simulnak,
a zene magukkal ragadta őket. Egy másik világban élnek és csak az érzékiség
létezett számukra, minden más csupán álom.
Az istennő ennek a másik világnak a közepén táncolt.
Teste életre kelt, úgy mozog, mintha
a zene az ő pórusaiból áradna. Vörös fürtjei felébredtek, és simogatják
meztelen vállát. Ahogy a csípőjét megforgatja, mintha a világ is fordult volna
vele egyet. Megigézték a lány
mozdulatai. Emlékszik, anyukája gyakran mesélt tündérekről, akik néha a földön
járnak, de eddig tényleg nem hitte volna, hogy találkozik eggyel is.
Megbabonázva, elindult felé. Hirtelen eltűnt mindenki. Csak ők ketten
voltak. Jenő nem érzett semmi mást, csak
a vágyat, hogy megérintse. Félelem és izgatottság volt úrrá rajta. Meg akarta
érinteni, de nem akarta, hogy eltűnjön ez a látomás. Már ott állt mögötte. A lány hátranézett majd megint elmosolyodott.
Az istennő mosolya egész hegyeket képes
megmozgatni. Csípőjét közelebb tolta
Jenőhöz. A fiú ösztönösen megfogta, és próbálta követni a mozgását. Az istennő
hátranyúlt Jenő tarkójához, és közelebb húzta a nyakához. Érezte a
rózsaillatot, ami a nyakából áradt. Megbódult tőle. A lányt szorosabban magához
ölelte.
Egy istennő volt a karjaiban. Egy tündér, egy angyal, és csak az övé volt.
Anyukája most büszke lenne rá. A lány
megfordult, és átkulcsolta kezeit Jenő nyaka körül. Így mozogtak tovább. Ezt a
zöld szemet követte volna bárhova. Keresztülhatoltak a szemén, a tudatán át
egészen a lelkéig. Megkívánta az istennőt. A lány elmosolyodott, mintha tudta
volna, mire gondol. Ekkor a lány megcsókolta. Az ajkai puhák voltak és édesek.
Éppen, ahogy elképzelte. Sosem csókolózott senkivel, mégis tudta, mit kell
tennie. Nyelvük másodpercekig birkózott egymással. Majd a varázs megszűnt, a lány elhátrált és
eltűnt a tömegben.
*
Az est további részében, Jenő csak
ült és erről a mesés élményről ábrándozott. Egy istennő a karjaiban. Megáldotta
csókjával és gyengédséggel. Ennyi szeretet, ilyen egyszerű mozdulatokban. Úgy
döntött, többet akar. Elkezdte keresni az istennőt. El akarta mondani neki,
mennyire kell neki, tiszta szívéből szereti! Nem vágyott másra csak hogy imádja
és kövesse, bárhova a világba. Anyukája mindig mondta, ha valakit szeretsz, ne
engedd el. De jól kijönne vele ez az istennő. Közben Jenő már átkutatott két
tánc teret, de sehol sem látta. Reménykedve lépett be a harmadik teremben. Meg is látta. Ott. Boldogan vihorászva egy
másik férfi karjaiban.
Döbbenten nézte, nem hitt a szemének. A magas kisportolt férfi karjai úgy
fonták át a lány derekát, mint kígyó az áldozatát. Egy csalfa boszorkányt
látott. Az istennő tán nem is létezett, és végig egy boszorkány csavarta el a
fejét. A szégyentől és fájdalomtól telve az egyik mosdóba menekült. Jenő nem tudta visszatartani könnyeit.
Perceken át sírt, nem érdekelte ki hallja és ki nem.
Időbe telt, amíg megnyugodott. Haza akart menni. Az anyukája biztonságos
karjaiban akart lenni, el akart menekülni erről a gonosz helyről. Lassan
kicsoszogott a wc-ből, majd a szórakozóhelyről is. Egy darabig ott állt még a
bejárat előtt. Megnézte a hely nevét. Instant. Ide se fog jönni többet.
Anyukájának megmondja, milyen rossz hely is volt. Lassan elindult komótosan
hazafelé. Nem tett két lépést, valami vörös foltot látott a szeme sarkában. Az
egyik kisutcában ott állt ő. A vörös hajú lány. Cigi parázslott az ujjai
között. A lány kicsit dülöngélt, nem volt teljesen józan. Jenőnek fájta szíve,
mégse tudta megállni, hogy ne menjen oda hozzá. A lány meglátta és
rámosolygott.
- – Szia – hangja még mindig csilingelt.
- – He-hello.
-
Veled táncoltam odabent ugye? Jól nyomod és nem csak azt.
– közben rákacsintott. Jenő érezte, hogy elpirul.
-
Pedig, most először csináltam. Anyukám eddig nem engedett
el sehova. Nagyon féltett. – a lány kicsit furcsán nézett rá, de aztán
nevetett.
- Gyakrabban is kimozdulhatnál, nem jó mindig az ősök
nyakán lógni.
- Nem lógok. Nagyon jó a viszonyunk. Tudod, egy fiúnak az
anyja a legjobb barátja.
- Jaj de cuki srác vagy! – mondta a lány negédesen majd megölelte. Jenő is szorosan magához húzta.
- Tudod, anyukám mindig azt mondta: „Vigyázz a lányokkal,
sokuk csak megbántani akar. „
- Jaja, van közöttük pár szenya. – értett egyet a lány.
- Így van.
Tovább ölelték egymást. A lány ekkor hirtelen megrándult, és a falnak dőlt.
Nagy, csodálkozó szemekkel nézett Jenőre. Kiáltani akart, de nem jött ki hang a
torkán.
- Köszönöm, hogy megmutattad milyenek is vagytok. – Jenő mélyen a vörös boszorkány szemébe
nézett. Látta, ahogy a fény lassan kialszik benne.
A
kést lassan húzta ki a boszorkányból. A fekete ruhán szinte nem is lehetett
látni a vért. A lány lecsúszott egy kőre
és úgy maradt. Mint ha csak egy részeg fiatal lenne. Meredt a nagy semmibe. A
fiú kiegyenesedett. Érezte a kellemes esti szellőt. Úgy érezte, egy rossz
álomból ébredt fel. Lassan tovább indult hazafelé. Még egy boszorkánnyal
kevesebb. Boldog volt ettől a tudattól. Anyukája nagyon büszke lesz rá.
Vége
2013. október 23., szerda
Szépírói Műhely - írásgyakorlat 6.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Vörös Vivien írását elemeztük. A feladat az volt, hogy valami szomorú történetet írjanak meg a hallgatók, egyes szám harmadik személyben, úgy, hogy példaként Albert Camus híres regényének, a Közönynek a stílusát vegyék alapul.
Vörös Vivien:
Újra
otthon
Sára
apját hazahozták a kórházból.
Tegnap reggel hajtott be a
mentő a házuk elé. Az apa elég jól festett, a saját lábán
sétált be a házba. A kislány egyből a nyakába ugrott, bár nem
értette, anyjának miért van ennyire rossz kedve. Együtt töltötték
az egész napot, kimentek a kertbe hintázni, játszottak a kutyával.
Az ebédet együtt fogyasztották el. Az egész nap eseménymentes
volt, egy idilli családot láthattak volna a szerencsés arra
tévedők. Ebéd után társasjátékoztak, kártyáztak. Aztán
Sárának tanulnia kellett, de este hat órakor lemehetett a
nappaliba tévét nézni szüleivel. Összekuporodtak a kanapén mind
a hárman, és egy vígjátékot néztek.
Este hét óra tájékán
Sára apukája elkezdett köhögni. Fél órára rá már vért is
hányt. Felesége tétovázott, hogy hívjon-e mentőket, vagy ne.
Először úgy gondolta, tudja kezelni a helyzetet. Egy idő után
azonban rosszul lett a sok vér látványától, jobbnak látta
kihívni a mentőt. Sára az egészet végignézte, anyja hiába
kiabált rá többször, hogy menjen a szobájába. Úgy gondolta,
legalább azzal a segítségükre lehet, ha kimegy a házuk elé, és
várja a mentősöket. Fél óra múlva meg is érkeztek – semmi
sziréna, semmi villogás. A kislány mutatta nekik az utat befelé a
házba, a nappaliba. Mikor a mentősök beértek, egy pillanatra
nekik is elállt a lélegzetük. A helyzethez képest nem értették,
hogy az asszony hogy tudott ennyire nyugodtan beszélni a telefonban.
Az egyikük kirohant a hordágyért, a másik Sára anyját látta el
teendőkkel. A kislány felment szobájába, anyja mondta neki,
pakoljon, mert nem maradhat egyedül itthon. Mivel Sára még nem
volt ilyen helyzetben, a legjobbnak látta, ha betesz egy pulcsit a
hátizsákjába, és kedvenc plüssmaciját, Bodzát.
Olyan
gyorsan történt minden, arra eszmélt, hogy már a mentőkocsiban
ülnek, útban a kórház felé. Most volt szirénázás is. Nem
értette, hogy miért sürögnek-forognak az ágyon fekvő apja körül
a mentősök, miért beszélnek hangosan egymással. Meg persze hogy
az anyja miért kiabál velük sírva. A legbékésebbnek apukája
tűnt, csukott szemmel tűrte az egész zűrzavart. A hirtelen
nyüzsgést egy monoton sípszó törte meg, ahogy az megszólalt,
mindenki elhallgatott. Az idegesítő jelzőhang még ezután se állt
le. A mentősök tettek még pár sikertelen kísérletet Sára
apjának újjáélesztésére.
Ezután kapcsolták le a gépet, majd
kimondták, a halál ideje: 21.14.
2013. október 19., szombat
Szépírói Műhely - írásgyakorlat 5.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Rozs Eszter Zsófia olyan történetet olvasott fel, amelyben egy kisgyerek gondolatait, beszédstílusát jeleníti meg, sikerrel. Ezt közlöm most, illusztrációként a Műhelyben történő közös munkáról.
Rozs Eszter Zsófia
Apa
Körülöttem mindenki siet. Rohan.
Lohol. Én is alig bírom tartani a lépést Apával. Ő amúgy is
egy nagy ember, a hatalmas izmai miatt a karjait messze lóbálja
magától. Én csüngök a karja végén. Szokatlanul idegesnek és
zavartnak tűnik a baseball sapkája alatt. Mindig fordítva hordja a
baseball sapkáját, ami szerintem nagyon jól áll neki. Most mégis
kilátszanak alóla a ráncai a homlokán. Sose szoktunk így sietni.
Néhány perce szálltunk ki a
Pontiac-ból a New York-i repülőtéren. Egy hétig tartott, amíg
ideértünk otthonról, Los Angeles-ből. Apa azt mondta, kirándulunk
egyet kettesben. Hogy Mommy miért nem jött velünk, azt nem tudom,
el se köszöntünk tőle. Hajnalban indultunk. Én nagyon örülök
neki, hogy kirándulunk, régen voltunk már csak ketten Apával.
Mostanában sokat dolgozott, és este sose volt otthon. Azt mondta, a
felnőttek szeretnek esténként együtt pihenni, és neki ilyenkor
kell rájuk vigyázni a pisztolyával. Azt is mondta, hogy nem
szereti, hogy mindig nála kell hogy legyen a pisztolya. Én sem
szeretem, mert tudom, hogy veszélyes. Egyszer láttam, ahogy az
Apára szegezte egy piros kendős fiú. Nagyon megijedtem, de
szerencsére Apa bátor volt és megvédett minket. Apa mindig bátor,
pedig mindig fél. Sokszor hallottam, ahogy Mommyval veszekszik. Apa
mindig azt mondta, hogy nem jó itt felnevelni engem, de Mommy nem
értette miért. Négy éve lakunk itt, kétéves korom óta. Én
szeretek itt lakni, már nem is emlékszem milyen nem itt élni. Egy
hete a vacsoránál is veszekedtek. Apa azt mondta nem akar többé
félelemben élni, és kidobta a pisztolyát a kukába. Amikor
Mommyra néztem, olyan furcsán közömbösnek tűnt.
Körülöttem mindenki áll. Sír.
Nevet. Ölelkezik. Egy nagy csarnokban vagyok. Az emberek befelé
áramlanak egy folyosóról. Mindenkihez odamegy valaki, hogy
megölelje. Nem érzem Apa kezének melegét.
- Apa…?
Apaaaaaaaaa!!!!!
Körülnézek, de a könnytől nem
látok semmit. Rohanni kezdek, de nem látom hova, nem tudom hol
vagyok.
- Apaaaaa!!!!!!!!
Senki nem vesz észre, senki nem
törődik velem. Mindenki csak egymással van elfoglalva, engem meg
se hallanak. Egy még nagyobb csarnokba érek, ahol rengeteg ember
áll sorba. Itt se látom Apát sehol. Egy bácsi észrevett, felém
tart, és nagyon mosolyog. Azt mondja még sose látott ilyen szép
szőke kislányt, és nyalókát akar nekem venni. Én szeretem a
nyalókát, de a bácsinak olyan furcsa a mosolya, és Apa mindig azt
mondja, hogy ne álljak szóba idegenekkel. El akarok futni, de ahogy
hátat fordítok beleütközök valamibe… Apa az!!! Meg akarom
ölelni, de ő ehelyett felkap engem, és egy jókorát behúz a
bácsinak, aki erre ijedten elrohan. Apa nagyon feldúltnak látszik.
- Kicsim, hova
tűntél?? Tudod, hogy megijedtem??? Soha többé nem fogom elengedni
a kezed! Gyere, indul a gépünk haza. Haza, Magyarországra.
Körülöttem rengeteg ember. De
velem van a legjobb ember a világon. Még az sem érdekel, ha nem is
térünk vissza Los Angeles-be a kirándulás végén. Apával
akárhol jó.
2013. október 8., kedd
Szépírói Műhely - írásgyakorlat 4.
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson folytattuk a "nemváltós" elbeszélések, történetek sorát. A feladat az volt, hogy úgynevezett "ikernovellák" szülessenek, ami azt jelenti, két nézőpontot, egy férfi és egy női nézőpontot kell megjeleníteni. Sasvári Vivien írása igen jól sikerült.
Sasvári Vivien:
A randi
(a fiú meséli)
- Elvittem moziba.
- Mit néztetek?
- Mit tudom én…
Valami csajos szart.
- Végigülted, és
még a címére sem emlékszel?
- Mert szerinted a
filmért mentem, mi?
- És hogy nézett
ki?
- Hosszú lábak,
kerek fenék, kis mellek. De az arca helyes volt.
- És mi a neve?
- Viki. Viktória.
Aha… Asszem. Vagy Niki?
- Azért ez gáz,
haver…
- Miért, te talán
emlékszel annak a csajnak a nevére, akivel a múlt szombaton
kavartál?
- Na ez az. Én csak
kavartam vele. Te moziba is elvitted.
- Még a kajáját
is fizettem.
- Mekibe vitted, mi?
- És?
- Öregem, te aztán
kurva romantikus vagy. És csodálkozol, hogy nincs nőd.
- Mi van, jövő
héten már menstruálni is fogsz?
- Akkor jön meg
neked is, nem? A barátnőknek összehangolódik.
- Nem akarom tudni,
hogy ezt honnan tudod.
- Három húgom van,
rémlik?
- Most, hogy így
szóba került, hogy van Luca?
- A szádra ne vedd!
- Jól van, ne
sírjál.
- Legalább megérte?
- Mondhatni.
Elhívtam a hétvégi buliba, Petyáékhoz. Ha más nem, ott majd
meglesz,
- Már ha eljön.
- Eljön.
A randi
(a lány meséli)
- Na, mesélj!
- Elvitt moziba.
- Moziba… Kreatív.
Mit néztetek?
- Valami
romantikus-nyálasat. Azt az esküvős hülyeséget.
- Melyiket?
- Azt a Jennifer
Anistonosat.
- Jah, azt a
múlthéten láttam, tényleg nyálas. És hogy nézett ki?
- Hát… Legalább
magas volt.
- Az mind?
- Most mit mondjak?
Volt már rosszabb is. Nagyképű barom volt, bár hogy mire fel, azt
ne kérdezd.
- Legalább volt
közös témátok?
- Mindenféle
általános marhaság – suli, munka, család. Aztán órákig
hallgathattam a lenyűgöző sportteljesítményeit…
- És utána?
- Nagy lovagiasan
meghívott egy sajtburgerre.
- Ezt ne…
- Most szerinted?
- Ez tényleg egy
gyökér.
- És meg volt
győződve róla, hogy milyen jó arc, hogy még egy egész shake-et
is kért mellé… Hozzátenném, hogy epreset, majd miután
közöltem, hogy azt nem szeretem, vont egy vállat, és megitta ő.
Aztán meghívott hétvégére valami másik idióta haverjának a
házibulijába.
- Így a sajtbuci
után?
- Jah, a
százforintos tölcséres fagyi előtt.
- És mit mondtál?
- „Tégy magadévá
te férfiállat!”. Szerinted? Közöltem, hogy még meglátom.
- Gondolom,
rettenetesen fontos programod lesz.
- Naná, meg kell
fürdetnem az aranyhalat.
- Nincs is
aranyhalad.
- Akkor most
megyünk, és veszünk egyet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)