2017. október 5., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/6 - Deák Éva novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva elbeszélése Karinthy novelláját idézi. Jól megoldott, kiváló munka. 

Deák Éva
A parton ülve

„Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam:”Úr ír”
Sok betű volt és mind különböző típusú, alakzatú, formájú . Mint földön az ember annyian voltak. Minden embernek volt egy vagy több betűje, csak meg kellett találnia. Igazságos volt az elosztás, mindenkinek jutott, még maradt is.  Akadtak olyanok, akik a betűket össze szerették volna illeszteni szép szavakká, mondatokká. Én is ezt szerettem volna.
Elindultam a betűm keresésére. Nehéz volt eligazodni, sokba megbotlottam. Akadt megtévesztő, csak látszatra egymáshoz tartozó. Hiába rakosgattam, alakítottam, nem állt össze belőlük a szó.  Egy sem volt az igazi. Érthetetlen, összefüggéstelen szavak ugráltak. Kicsúsztak a kezem alól és értelmetlen mondatokká dagadtak. Figyeltem, hogy kiválasszam azokat, amik hozzám tartoztak, de a szót se, a betűt se találtam meg.
 Szótlanul haladtam a folyó melletti parton. Gondoltam feladom, élek csak úgy a betűk halmazával, az én megtalált szavam nélkül.
És akkor megjelent egy halász. Türelemre és kitartásra intett.
-A betűk birodalma bennünk van- mondta . Figyelni  kell a szó felbukkanására  olyan nagy csendben, ahogy a halász  figyel a halra.
Mellé telepedtem. Ültünk a parton. Télidőben tüzet raktunk, nyáron árnyékba húzódtunk. Árgus szemmel figyeltem a halász minden mozdulatát, még a szeme villanását is. Utánoztam, hiába. Aztán  a  halászt elhívta a tenger, engem meg a mindennapok  körforgása.
Időnként  visszatérek a folyóhoz. Ülök a parton, csendben vagyok, figyelek. Várom a nagy halat.
„Így lettem íróvá.”

Szépírói kurzus 2017 ősz/5 - Fehér Gyöngyvér versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Fehér Gyöngyvér azt a házi feladatot oldotta meg, sikerrel, hogy megadott témára írt szonettet. Kétségtelen, hogy az "egyszerűbb" téma - a házimunka - sokkal közelebb áll a szerzőhöz, ezért a vers is jobb. Mindkettőhöz gratulálunk!

Fehér Gyöngyvér

Bánatom

A szemetet le kéne már vinni!                 
Egy hete ott áll a sárga lavórban.            
A sok-sok pohár kávétól mocskosan.    
Nincs most erőm semmit véghezvinni! 

Köntösöm öt napja rajtam, kócosan                      
Álmosan, könnyektől gyötörve kicsit     
Sincs kedvem összeszedni azt a kiflit   
A földről. Agyongyötör, ahogy a              

Rádióban ismétlődik a nóta,                     
Hiába kapcsolok másik adóra.                               
Olvastam, de nem tudom elhinni,                      

A brit tudósok macskája, Cirmi,               
Ki miatt szomorú vagyok, hibrid.             
Csáp nőtt rajta, de kicsit az is csorba.

Lélekmandragóra

Külön világot alkotok magam.
Egyedüli, megismételhetetlen
Mikrokozmoszom, mint a csillagtenger,
Örvénylő, s sikító mandragóra.

Mikor üt majd az utolsó óra
A madártollnál legyen könnyebb lelkem,
Ne legyen vétkem, mi Földről ne eresszen,
Legyek oly bölccsé, mint a gondos gazda.

Ne húzzon mélybe rossz, bűnös karma,
Találjam meg igaz utam idelenn,
Egységet érezzek majd lelkemben.

Nehéz az út az Egynek szívébe,
Vár még rám küzdelmek verejtéke
Míg nem sikít többé a mandragóra.


(Sohasem!)