2022. szeptember 15., csütörtök

Szépírói kurzus 2022/ősz/3 - Makó Ágnes novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Makó Ágnes Kertész Imre Sorstalanság című regényének első mondatára írt novellát. Kiváló munkáját örömmel közlöm. 

Makó Ágnes

AMI TEGNAP TÖRTÉNT

Ma nem mentem iskolába.

Anya azt mondta, igazolja, csak ne mondjam el apának. Meg azt se, ami tegnap történt. Nekem mindegy, apa amúgy sem szokott kérdezni semmit, nem is beszélünk, inkább meccset nézünk.

Ma is meccset néztem, de egyedül. Anya felvette a fekete kabátját és elment, én ágyban maradhattam. Kicsit fájt a fejem és a karom. Aztán kimentem a kertbe. Anya azt mondta, vigyázzak a sebre, le is ragasztotta pókemberes ragtapasszal. A kertben rögtön felszedtem a ragtapaszt, jó kis seb, pirosan csillog. Tovább építettem a bunkert, befoltoztam a tetején a lyukat, körberaktam faágakkal és csináltam várárkot is. Elkezdtem csapdát építeni, olyat, mint a Robinsonban volt, ha arra jön a szomszéd ronda macskája, elkapom és váltságdíjat kérek érte.

Anya hozott ebédet, de ő nem evett, csak nézett. Úgy meg én sem tudok enni, ha néznek. A kanalamról mindig visszaestek a répák a levesbe.

Délután játszhattam a nindzsás játékkal, már kilences szintű a nindzsám, átugrik a tízemeletes házon és láthatatlanná tud válni. Szerintem anya is tud ilyet, olyan volt, mintha nem lenne otthon, aztán előbukkant a semmiből és elkezdte mondani, hogy reggel jön értem apa és elvisz a sulihoz, de ne menjek be, hanem az udvaron várjam meg őt, mert igazából holnap sem kell suliba mennem, hanem mindenféle vizsgálat lesz helyette, de apának ne szóljak, mert csak felhúzza magát. Azt mondta, beszélgetnem kell majd a piszológussal is, akit utálok, mert büdös a szája.

Aztán anya egyre idegesebben kérdezgetett, hogy miért csináltam a tegnapit, de nem tudtam válaszolni, mert nem is emlékszem, csak úgy megtörtént, szerintem a piszológus is ezt fogja kérdezni, és ha nem válaszolok, akkor egyre közelebb hajol és úgy kérdezget tovább, én meg nézem a száját és nem veszek levegőt és csak arra gondolok, hogy nehogy kinyissam a saját számat, mert akkor bejön a büdös.

Amikor este anya telefonált, akkor is bejött a büdös, mert közben kiment cigizni és nyitva volt az ablak, de nem hallottam, miről beszél, mert zenét hallgattam max hangerőn. Amikor mentem lefeküdni, anya mondta, hogy másik suliba fogok járni, mert Zsombor kórházban van és a másik suliban is beszélnem kell a piszológussal és meg kell ígérnem, hogy soha többé nem verekszem és apának nem beszélhetek erről, amíg el nem kezdem az új sulit, mert csak felhúzza magát és tudom, milyen, amikor dühös.

Szépírói kurzus 2022/ősz/2 - Szolláth Mihály verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Szolláth Mihály Wilde híres versére írt egy változatot, olyan verset, amelynek közlése igen nagy öröm. 

 
Szolláth Mihály

Muszájban éltem

 Hommage à Oscar Wilde

 

Meghemperegtem minden vágyban lent, 
piszkos lett a lelkem, hányok tőle – 
hiába vetnék le mindent, pőre 
lettem, semmim se maradt égi, szent.

Kormos papírlapon egy regiment
betű és rím és hasonlat elég –
felgyújtottam –, nem maradt töredék
se, írni többé nemet, sem igent… 

Muszájban éltem negyven évet én.
Ezreknek mutattam, hogy’ éljenek,
Istennek tessen szép énekem. 

Minden hiába: karcos tévedés,
még messzebbre vannak a kék egek,
mint eddig bármikor – a szégyenem.

 

Szépírói kurzus 2022/ősz/1 - Kiss-Teleki Rita verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Kiss-Teleki Rita "házi feladatképpen" szonettet írt.Kiváló munkáját örömmel közlöm.

Kiss-Teleki Rita

Felemás


Felemás ez is, sose volt másik
szemem neki elhinni, hogy máskor
ez így marad, de volt benne mámor,
jobbra-balra néz, másik arc látszik. 

Milyen ismerős ez is, csak máshogy,
épp, mint a tegnapok negatívja.
Néha visszanyúl, valaki hívja,
de csak szemével érhet a szájhoz. 

Indul, marad, de áramlik benne,
a szíven túl, s áthalad ereken,
beépül, mint déenes’ a testbe. 

Felemás tudom, távolról lenne
jó nézni, vagy ha észre sem veszem,
ha azt mondom senki lett, idegen.