Szépírói kurzus 2021/tavasz/42 - Megyeri Ágnes novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Megyeri Ágnes nagyon mai elbeszélést írt. Különleges munka. Örömmel közlöm. 

Megyeri Ágnes

 Halványzöld villanások

  

A nő a fürdőszobában állt. A tükör feletti lámpa éles fénnyel világította meg arcát, szanaszét meredő hajából egy tincs szeme elé hullt. Fáradt mozdulattal tűrte füle mögé. Elnyomott egy ásítást, fejét jobbra-balra forgatta, úgy nézte magát, majd vágott egy fintort tükörképére és megnyitotta a csapot. Néhány másodpercig folyatta a vizet, aztán összeillesztette két kezét, megtöltötte vízzel és arcába locsolta. Felnézett, álláról vízcseppek hulltak alá, haja nedvesen tapadt homlokára. Elzárta a csapot, megtörölte arcát és kezét, majd lábujjhegyen az ajtóhoz settenkedett, résnyire nyitotta és néhány másodpercig hallgatózott. Teljes csend honolt a lakásban. Visszalépett és kihúzta a mosdó melletti fiókot. Félretolta a hajszárítót, üvegcséket, hátranyúlt és egy tenyérnyi méretű dobozt vett elő. Felnyitotta a tetejét, elővette a benne lévő készüléket, bekapcsolta, majd néhány gombnyomás után hozzáérintette csuklóját. A készülék csippant egyet, a nő csuklóján zöld fény villant a bőre alatt. Gyors mozdulatokkal visszacsomagolta a készüléket, elrejtette és halkan becsukta a fiókot. Felnézett és a tükörben figyelte, mi történik. Szerette nézni. Pár másodperc telt el, amikor megindult a változás. Vonásai meglágyultak, a szeme alatti táskák enyhültek, pillantása gyengéddé vált, ajkán kedves félmosoly jelent meg. Elégedetten kapta magára köntösét és kisietett a konyhába. Halkan dudorászott, miközben feltette forrni a tejet a kakaóhoz, szelte a friss kenyeret, zöldséget, sajtot. Ízlésesen elrendezte az asztalon a két terítéket, majd a kedves félmosollyal arcán a hálószobák felé indult. Benyitott mindkettőbe és csilingelő hangon kívánt hangosan jó reggelt. Nemsokára egy szemeit álmosan dörzsölő kisfiú és egy ásítozó férfi jelent meg a két szobából, gondolkodás nélkül a konyha felé vették az irányt, ahol a nő el nem múló mosollyal várta őket.

– Kedveseim, gyertek, kész a reggeli – duruzsolta nekik és egy-egy pohár frissen facsart narancslét tett eléjük az asztalra. A pultnak dőlve elégedetten figyelte, ahogy a férfi és a kisfú jóízűen falatozik. Arca gyengéd volt, időnként megcirógatta a kisfiú haját, megsimogatta a férfi vállát. A reggeli végeztével gyakorlott mozdulatokkal rendet tett a konyhában, majd szaladt a bejárathoz, hogy egy-egy meleg öleléssel engedje útra őket. Hosszasan integetett nekik az ajtóból, arcán a le nem fagyó mosollyal.

Amint a férfi és a kisfiú eltűntek a sarkon, a nő bezárta az ajtót és a fürdőszobába sietett. Előhúzta rejtekhelyéről a készüléket és néhány gombnyomás után ismét hozzáérintette csuklóját. A zöld fény felvillant bőre alatt, majd arca újra változni kezdett. A lágy mosoly eltűnt, vonásai megkeményedtek, orra mellett kemény ránc jelent meg mindkét oldalon. Ajka összepréselődött, szeme összeszűkült, szemöldökei szigorúan összevonódtak. A nő elégedett pillantást vetett tükörképére, majd a fürdőszobából a hálószobába lépett és öltözködni kezdett. Egyenes szabású ing, élére vasalt nadrág, fekete blézer. Haját erős mozdulatokkal átfésülte és tarkóján szorosan összefogta. Magassarkú cipőbe lépett, az íróasztalán lecsukta laptopját, aktatáskájába csúsztatta, majd határozott léptekkel a bejárati ajtóhoz ment. Bezárta maga mögött, a kocsihoz sétált és egy erős gázfröccsel elhajtott a ház elől.

Sötétedett már, mikor a nő hazaérkezett. Magassarkúját lerúgta és egyből a fürdőszobába sietett. Néhány gombnyomás, csippanás, átderengő zöld fény a csuklóján és arckifejezése már fel is vette a reggeli kedves mosolyt. Kitartott ez az állapot egész estig. Mikor egy utolsó puszit lehelt a kisfiú homlokára és halkan behúzta maga mögött a gyerekszoba ajtaját, megint a fürdőszoba felé vette az irányt. Előtte még gyors pillantást vetett a nappaliban ülő férjére, aki teljesen elmerült telefonjában. A nő besurrant a fürdőbe és megismételte a szokásos műveletet. Most másfajta változás vette kezdetét. Az angyali mosoly eltűnt, arca kipirult, szeme csillogott, ajkai érzékien szétnyíltak. Haját kibontotta, háta közepét verdeső tincsei mintha hullámosabbá és erősebbé váltak volna. Mellei megfeszültek, teltté váltak, és már érezte is a jóleső bizsergést ölében. Csak erre várt. Ruháit ledobta, beállt a zuhany alá, gyors mozdulatokkal felfrissítette magát, megszárítkozott, majd az egyik fiókból előkapott egy csipkés, vékony pántos hálóinget és felvette. Elégedett pillantást vetett magára a tükörben, haját hátradobta és kecsesen, lábujjhegyen a nappaliba sétált. Félretolta a férfi telefont tartó kezét, aki meglepetten felnézett rá, majd mosolyogva hagyta, hogy a nő az ölébe üljön és szenvedélyesen megcsókolja.

 Másnap reggel a nő újból a fürdőszobában állt a tükör előtt. Arca fakó volt, tekintete tompa, élettelen. Kapkodva keresgélt a fiókban, mire megtalálta a készüléket. Bekapcsolta, benyomta a megfelelő gombokat és hozzáérintette csuklóját. A várt csippanás és felvillanó zöld fény ezúttal azonban elmaradt. Kétségbeesetten nyomkodta újra és újra, de semmi. Nem csippant és nem villant a bőre alatt a fény. Elöntötte a pánik. Most mi lesz? Hogy fogja végigcsinálni a napot? Mélyeket lélegzett, majd száját összeszorítva dacosan a tükörbe nézett. Nincsen semmi baj, mantrázta magában. Meg tudod csinálni. Szedd össze magad. Kapkodva arcot mosott, majd erőlködve tükörképére mosolygott. Nem hasonlított a szokásos reggeli mosolyára, de jobb híján ezzel az arcán lépett ki a fürdőszobából.

Az álmos kisfiú és a még álmosabb férj semmit nem vett észre. Nem látták az erőltetett mosolyt, a reggeli ugyanolyan volt, mint máskor, a kávé forró, a zsemle puha és omlós. A nő többnyire a pult felé fordult, talán csak a szokásosnál mélyebb levegővételei tűnhettek volna fel családjának. De egyikük sem tette szóvá. Amikor végre elköszönt tőlük az ajtóban és hosszas integetés után elfordultak a sarkon, a nő egyenesen a fürdőszobába rohant. Kétségbeesetten kotorta elő a készüléket, csippantotta a csuklóját, magában imádkozott, hogy működjön végre, de semmi. A készülék néma volt. Remegő kézzel tolta vissza a fiók hátuljába, majd kapkodó mozdulatokkal felöltözött. Arca megfeszült, szája mellett sötét vonallá erősödött a ránc. Valahogy túl kell élni ezt a napot, gondolta magában, miközben felkapta laptopját, és kiviharzott a lakásból.

Hazatérve megint megpróbálkozott a készülékkel, ám az továbbra sem működött. Minden erejét megfeszítve leült tanulni a kisfiúval, majd vacsorát készített és a rátörő pánik elől végtelen takarításba menekült.

Eljött az este, a kisfú már aludt, a nő pedig teljes kétségbeesésben bámulta szürke arcképét a tükörben. Nem is emlékezett rá, mikor kellett magától végigcsinálnia egy napot utoljára, teljesen leszívta energiáját az eltelt tizenkét óra. És most jön a legnehezebb része. Remegő kézzel nyúlt a szemspirálhoz, de keze megrándult és fekete csíkot húzott a szeme alá. Épp arclemosó után kutatott a fiókban, amikor nyílt az ajtó mögötte. A férfi lépett be. A nő megdermedt, nem mert megfordulni. Nem láthatja így... Nem láthatja meg fáradtan, kócosan, nyúzott arccal, mert akkor mindennek vége. A házasságának legalábbis biztosan. Fejét lehajtotta, leomló haja mögé menekült a férfi tekintete elől. Néhány pillanatig tartó fagyos csend után a férfi megszólalt:

– Minden rendben van veled?

A nő köhintéssel álcázta hangja remegését.

– Persze. Miért kérdezed?

– Olyan más vagy ma este – hallotta a férfi hangját maga mögött.

A nő teste megfeszült, a pult szélét markoló ujjai elfehéredtek. Továbbra sem mert felnézni, de ekkor megérezte a férfi kezét a vállán. Lassan szembefordult vele és szemét a padlóra szegezve állt a férfi előtt. Végül összeszedte magát, felemelte pillantását és a férfi szemébe nézett.

– El kell mondanom neked valamit – mondta halkan.

Legnagyobb meglepetésére a férfi kérdő tekintet helyett elmosolyodott.

– Hadd kezdjem én. Pontosabban szeretnék mutatni neked valamit.

A nő teljesen összezavarodott és tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a férfi a mosdó másik oldalán lévő szekrényhez lép, kihúzza az egyik fiókot, hátranyúl, kotorászik és az övéhez megszólalásig hasonlító dobozt tesz a pultra. Elővett belőle egy pontosan ugyanolyan készüléket, bekapcsolta, benyomott néhány gombot majd csuklóját a készülékhez illesztette. Hallotta az ismerős halk csippanást, döbbenten nézte ugyanazt a halványzöld fényt a férfi bőre alatt. Néhány másodperccel később elkezdődött a változás. A férfi fáradt vonásai feszesebbé váltak, válla, bicepsze megfeszült és duzzadtabbá vált, hasizma szemmel láthatóan kockásodott. A nő tekintete lejjebb vándorolt és hitetlenkedve nézte, ahogy a férfi alsónadrágjában is nyilvánvaló mozgolódás vette kezdetét.

A nő nem bírta levenni tekintetét férje ágyékáról és csak ennyit nyögött:

– Hát te is?

A férfi zavartan mosolygott.

– Te olyan tökéletes voltál. Mindenben. Tökéletes anya, tökéletes karrier, tökéletes szerető. Annyira kevésnek éreztem magam hozzád. Aztán megláttam egy hirdetést. És megvettem ezt – bökött a készülék felé. – És akkor esett le, hogy valószínűleg te is... Csak túl gyáva voltam ahhoz, hogy szóba hozzam – halkult el hangja.

– Én... én meg attól féltem, hogy én vagyok kevés neked – dadogta a nő. – De ma elromlott ez a nyomorult... és azt hittem, enélkül mindennek vége – suttogta maga elé.

A férfi nem válaszolt. Nézte a nőt, kócos haját, fáradt arcát, a sötét karikákat a szeme alatt. Majd a tükörbe pillantott és végigmérte saját, vágytól csillogó tekintetét, erőtől duzzadó, feszes testét, ágaskodó férfiasságát. Tekintete továbbvándorolt, le a mosdó melletti pultra, rajta a készülékkel. Váratlanul felkapta és egyetlen határozott mozdulattal, teljes erőből földhöz vágta. A készülék szétrobbant a fürdőszoba kövén, műanyag szilánkok ugrottak szanaszét, a szétszóródó darabok beterítették a mosdó előtt a padlót. A férfi csuklóján piros villogás sejlett át a bőr alól, egyre lassuló és halványuló, míg végül az is elállt. A változás azonnal érzékelhető lett, feszes izmai petyhüdtté váltak, hasa megereszkedett, haja lelapult, homloka felett kopaszodó folt tűnt fel. És az eddig látványosan meredő férfiassága is azonnal eltűnt a boxeralsó redői között. A nő rémülten nézett rá, de szólni már nem maradt ideje. A férfi szájával ajkain nehéz lett volna bármit is mondani.

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/41 - Szűcs Réka drámája

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szűcs Réka színdarabot írt, abszurd drámát. Izgalmas, érdekes ötlet, jó munka. Örömmel közlöm.  

Szűcs Réka

 

A halál fia

Dráma egy felvonásban

 

Szereplők

 

Péter                              38 évet élt

Irénke                            néma szerep, Péter felesége, 46 éves

Halál                             Ő sem tudja már, hogy hány éves

 

 

Első felvonás

 

         Sötét színpadon ül egy férfi: barna kordbársony nadrágban és kék ingben. Az ing foltos, mintha leöntötték volna levessel. Úgy ül, mintha egy hídról lógatná le a lábát, de körülötte semmi sem látszik, csak a feketeség, mintha a levegőben lebegne. Mellé lép egy másik férfi. Arca helyén zsákszerű anyag, két lyuk vágva a szemének és még egy a szájának. Fehér ingben van, fekete nadrágját piros hózentróger tartja. 

 

Első jelenet

Halál, Péter

 

Halál

Fiam!

Péter

Jézusom!

Halál

Nem igazán…

Péter

Persze, bocs! Rég láttalak! Nem hittem, hogy újra találkozhatunk.

Halál

Gondoltam, mint családom egyik tagja..

Péter

Fiad? Családod egyik tagja? Ez most komoly?

Halál

Minden elragadott lélek a gyermekem, nekem ti vagytok a családom.

Péter

Nagyon beteg! Ez neked nem furcsa?

Halál

(elmereng) Számomra nem. Most tehát, fiam, arról lenne…

Péter

Megtennéd, hogy engem mégsem hívsz így?

Halál

Rendben… Péter.

Péter

Kösz.

Halál

Péter, a segítségedre lenne szükségem!

Péter

Neked? Az én segítségemre?

Halál

Olybá tűnik.

Péter

Hihetetlen! Szóval?

Halál

Egy nőről lenne szó. (halszerű, üveges tekintetével meredten bámul Péterre)

Péter

(türelmetlenül) Mi van a nővel? Én találjam ki?

Halál

Van egy hölgy, akit szeretnék levenni a lábáról.

Péter

Az neked nem okozhat gondot.

Halál

Mármint romantikus szándékkal tenném mindezt.

Péter

(értetlenül ráncolja szemöldökét, majd felkiált) Ja?! Vagy úgy! Ne haragudj, csak hát lehidalok tőled. Nem is tudtam, hogy neked vannak érzéseid. Te most akkor (izgatottan suttogva) szerelmes vagy, és én segítsek becserkészni a nőt? Azta! Két gondolattal arrébb lakik Casanova, de te az én segítségemet kéred?!

Halál

Most a te patronálásodra lenne szükségem, ez vitathatatlan.

Péter

Behalok!

Halál

Akkor gyere velem!

 

 

Második jelenet

Halál, Péter

Megnyílik a tér, látunk egy fehér verandás kertes házat. Olyan, mint egy képkivágás, a házkörül, minden sötét. A ház előtt egy hinta és egy kerítés látható, mellette szép kert, tele színes virággal.

 

 

Halál

Megérkeztünk!

Péter

(megdöbbenve) Innen lenne szükségünk valamire?

Halál

Így is mondhatjuk.

Péter

Szinte semmit se változott ez a hely! (lassú léptekkel közelít a kerítéshez) Mennyi idő is telt el?

Halál

Kilenc éve történt. Ezen a hintán.

Péter

(elmerengve) Tényleg! Itt nyeltem félre azt a szálkát!

Halál

(elmosolyodik)

Péter

(felháborodva) Komolyan? Egy szálka?! Hányan halnak meg egy kicseszett hal szálkájától?!

Halál

Többen, mint hinnéd.

Péter

Levakarhatnád a vigyort a képedről?! Egy szálka? Értelmetlennek hangzik. Nem tudtál volna egy férfiasabb halálnemet választani nekem? Mondjuk szex közben is érhetett volna a vég.

Halál

Nem én döntök a halálról, hanem Bitófa, a kutyám.

Péter

A kuty…Mi? Egy kutya?!

Halál

Ő nem egy átlagos kutya, ő őrzi az élet és halál közötti átjárót.

Péter

Várj! A puli a kerítésnél?

Halál

Tessék?

Péter

Ahol átvittél, emlékszem rá! Egy puli …

Halál

Tévedés, ő egy mitikus lény, nem egy közönséges puli.

Péter

Szóval a kutyi találta ki a szálkát. Bűzös bolhazsák! És mi kell innen? Mármint az otthonomból?

Halál

Mindjárt meglátod!

 

Harmadik jelenet

Halál, Péter, Irénke

Az ajtóban megjelenik egy szép nő, világoskék ruhában és kalapban. A kerthez sétál, virágot ültet.

 

Halál

Ő lenne az!

Péter

(nem is figyel a Halálra, ámulattal nézi Irént) Ő az! Nem is készültem rá, hogy találkozhatunk! Irén (boldogan indul Irén felé), az én Irénem! Láthat engem?

Halál

Nem.

Péter

(mosolyogva nézi Irén vonásait) Biztos dobna is egy hátast! (leül mellé a földre) Bárcsak érezhetném az illatát! Olyan illata volt, mint a levendulának. Újra házasodott?

Halál

Nem, még nem.

Péter

Milyen gyönyörű most is.

Halál

(csodálattal fürkészi Irén arcát) Valóban gyönyörű!

Péter

(Észreveszi a Halált, vádlón megjegyzi) Teljesen kivirultál!

Halál

Úgy látod?

Péter

Amikor kijött az ajtón, azt mondtad, hogy ő lenne az. Ugye? (elgondolkodik, majd felkiált) Te oszló hulla! Ő lenne az? Ő?! A nő, akit levennél a lábáról? Hiszen ő az én feleségem!

Halál

Csak volt!

Péter

Pofátlan! Képes voltál ide hívni, hogy becserkésszem neked a feleségemet?

Halál

Gondoltam, te ismerheted a legjobban.

Péter

A halálnak pont az én feleségem kell?! Mi ez? Ha eljön Joe Black? Egy kicsit sem hasonlítasz Brad Pittre!

Halál

Ezt hogy érted?

Péter

(idegességében fel-alá mászkál) Úgy, hogy ocsmány vagy! Egyáltalán nem vagy jóképű, még bőr sincs a képeden. Azzal a fizimiskával Brad Pittnek könnyű dolga volt halálként. Nem csoda, hogy a csaj még azt is megbocsájtotta, hogy elvitte az apját.

Halál

Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.

Péter

Egy filmről, de mindegy.

Halál

(bambul maga elé) Tudom mi az a film.

Péter

Csak egyet se láttál.

Halál

(kedvesen magyarázza) Ha ennyit dolgoznál, mint én, neked se lett volna időd ilyenekre.

Péter

Pont erről beszélek! Nem illetek össze! Irénhez idő kell, meg figyelem, meg még egy kis idő. Nem elég, hogy megáll tőled a szíve. Irénnek egy hús-vér ember kell. Én kellettem volna, nem egy ilyen dögmadár!

Halál

Szomorúan bambul maga elé, majd egy kis zöld váladék csorog ki a szeméből.

Péter

Sírsz?!

Halál

Hagyjál! Nincs szükségem a sajnálatodra.

Péter

Sajnál a bánat! Most komolyan kérdezem! Te, tényleg így sírsz? Gusztustalan.

Halál

Mi okod van rám haragudni?

Péter

Komolyan kérdezed? (leveti magát a hintába, a halál mellé ül, onnan nézik Irént)

 

Negyedik jelenet

Halál, Péter, Irénke

Irénke bemegy a konyhába, az ablakon keresztül látni, hogy vacsorához készülődik, közben fokozatosan sötétedik. Csillagok az égen, éjszakai kép. Péter és a Halál még mindig a megvilágított hintán ül, néznek befele az ablakon.

 

Péter

Miért őt?

Halál

Amikor érted jöttem, akkor láttam meg.

Péter

A munka hőse… mikre van időd!

Halál

Ahogy sírt feletted, majdnem szó szerint belehalt a bánatába.

Péter

Gondolom sok ilyet láthattál a munkád során.

Halál

Persze.

Péter

Akkor?

Halál

Számtalanszor láttam a fájdalmat, és éreztem azt a furcsa érzést. Irénnek köszönhetem, hogy meg tudom fogalmazni, hogy mit is akarok. Szerelmet, hogy engem is szeressenek! Értem sírjon valaki, és ne miattam. Ezt akarom!

Péter

Most haldoklik?

Halál

Nem

Péter

Akkor mi a terv? Megölöd?

Halál

Szeretem!

Péter

De jó neked! Elveszed, ami kell!  Megölöd, mert szereted, milyen romantikus! És ha nem kapod meg tőle azt, amire vágytál? Visszaküldöd légipostán?

Halál

Nem érdekelsz, döntöttem!

 

Ötödik jelenet

Halál, Péter, Irénke

Irénke megvacsorázott, lefekvéshez készülődik. Lekapcsolja a villanyokat.

 

Péter

Miért hoztál ide? Hiszen már elhatároztad magad. Azt is tudod, hogy mit fogsz csinálni, gondolom azt is látod már, hogy hogyan. Miért kellek én ide?

Halál

Csendben néz maga elé

Péter

Tudod, hogy ez nem helyes. Nem a praktikám kell, csakhogy feloldozzalak. De abból nem eszel! Tedd próbára szerelmeteket! Állj elé, mondj el neki mindent, és ha már beszéltek engem se felejts ki.

Csendben ülnek egymás mellett

Halál

(feláll) Menjünk!

Péter

Akkor nem viszed el? Nem állsz elé?

Halál

Ma nem (néz vissza a házra), menjünk fiam!      

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/40 - Borka Mária Anna komédiája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a házi feladatot választotta, hogy családi eseményről ír színpadi művet. Kiváló komédiáját mindenkinek ajánlom, és gratulálok! 

GURUL A GYŰRŰ

ÍRTA: BORKA MÁRIA ANNA

KOMÉDIA: KÉT FELVONÁS, ÖT JELENET

SZEREPLŐK:

ZELMA (Léna anyja, Krisztián menyasszonya, negyvenöt)

LÉNA (ZELMA lánya, János menyasszonya, huszonöt)

KRISZTIÁN (János és Matild fia, harminchárom)

JÁNOS (Matild férje, Mama és Papa fia, ötvenhárom)

MATILD (János felesége, ötvenöt)

PAPA, azaz, ISTVÁN (Mama volt férje, János apja, nyolcvanöt)

PISTA BÁCSI (Apuka, azaz István eltitkolt fia, hatvanhét)

MAMA, azaz, GIZELLA (Papa volt felesége, János anyja, nyolcvanöt)

 

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

A színpad két részre, fenti és lenti részre osztott, világítással emelik ki a történés helyszínét. Lenti rész sötét, fenti rész megvilágítva, hálószoba, vetetlen ágy, mellette állólámpa, tükrös kis asztal, rajta pipere eszközök, jobbra ajtó.

MATILD (fekete fehérneműben, harisnyatartóban ül az ágy szélén, telefonál) Igen, Gizella, tudom, Gizella, tudom, megyek… meg van beszélve. Megyek és leellenőrzöm, hogy… nem, nem mondom Gizella, hogy maga küldött. Miért is mondanám? Természetesen, akkor is mennék, ha nem mondta volna. Még szép, hogy érdekel, hiszen a fiamról van szó… és az egyetlen unokájáról. (feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja, halkan beszól) Siess! (visszasétál az ágyhoz, leül) Ne aggódjon Mama, bocsánat mindig elfelejtem, hogy nem szereti, ha Mamázom, hol is tartottam? Ja, igen. Ne tessék aggódni Gizella, megyek, és jól megnézem azt a nőt, megnézem, hogy hány éves és hogy milyen fajta! Ha túl öreg és ne adj Isten olyan, rossz féle nőszemély megoldom, ne féljen! Nem lesz esküvő, nem lesz gyűrű! Még hogy gyűrű, meg esküvő? Szépen is lennénk, ha mindenféle nőket, akikkel találkozik a fiam, mindjárt feleségül venne! Ilyen fiatalon… harminchárom… na és… az még nem kor egy férfi életében. Hogy jön most ide a fia János, és a mi esküvőnk? Miért kell emlegetni a múltat? Igen emlékszem, a fia még csak húsz volt, igen én huszonkettő, de jött a gyerek, terhes lettem, ezt eltetszett felejteni, kedves Mama? (feláll, italt tölt, iszik, visszaül az ágyra) János volt a hibás, hogy tönkrement a házasságunk. Nem ittam, kikérem magamnak! Néha kicsit a hangulat kedvéért… higgye el, én mindent megtettem. Ne bizakodjon Gizella! Még nem mondták ki a válást, de most már biztos, hogy külön utakon fogjuk folytatni az életünket, (nyílik az ajtó, meztelen, dereka körül törülközőben, fiatal férfi jön be, a nőhöz lép, puszit ad a fejére, nő halkan) ne, ne (hangosan) ne mondja el annyiszor Mama! (férfi háttal a nézőknek nő elé lépve, szétnyitja a törülközőt, nő eltolja maga elől, halkan) Menj, menj… (hangosan) mennem kell! (férfi befekszik az ágyba) Egyedül vagyok, persze, hogy egyedül. Miért, mi lenne, ha lenne nálam valaki? Na, jó elárulom, hogy nem vagyok egyedül. Fodrász, a fodrász van itt, sietnem kell! Persze, hogy szép akarok lenni, lássa csak János, hogy milyen szép nőtől válik el! Mindig becsületes voltam, sosem csaltam meg, (halkan) eddig. (befekszik az ágyba, hangosan) Már külön élünk. Jól emlékszik, Gizella még mindig az a fiatal fodrászom van, szeretem a fiatalokat, a fiatal fodrászokat, jó fazonokat csinálnak. Elköszönök, mennem kell! Tessék? (kiugrik az ágyból) Vigyem magammal Papát? Maga is jön, miért? Tisztázni akarja a múltat és a családi gyűrű ügyét? Hozza a gyűrűt? (halkan) Nem értem, én már odaadtam Krisztiánnak a gyűrűt. Milyen gyűrűt adtam oda? (hangosan) Mama, én már odaadtam Krisztiánnak a gyűrűt. Milyen gyűrűt? Hát a családit, az eljegyzési gyűrűmet, amit Jánostól kaptam. Igen, lehúztam az ujjamról… miért, miért? Azért, mert már külön vagyunk, el fogunk válni. Biztos. Odaadtam, hogy ne szakadjon meg a családi hagyomány. Már rég megszakadt? Tényleg már magának sem volt eredeti a gyűrűje? És én a magáét kaptam meg? Ideje, hogy kiderüljön a gyűrűk titka? Gyűrűk… több gyűrű is van, és lehet, hogy a családi gyűrűnek hit gyűrű, nem is valódi? Elgurult a gyűrű? Most miért nevet? Nem értem, mit mond? Azért jön, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba?  Rendben elviszem magammal a Papát, mert én egy rendes nő vagyok (befekszik az ágyba) mindenkivel jót teszek. (leteszi a telefont) Alzheimer, Papa, Mama, meg a gyűrűk titka… tiszta víz a pohárba… szép délután elé nézek, az biztos.(fejére húzza a paplant)

-FÜGGÖNY-

 

MÁSODIK JELENET

Színpad fenti része sötét, lenti része megvilágítva, nappali, balra bejárati ajtó, jobbra ajtó, középen kanapé, előtte dohányzó asztal, rajta váza virággal, divatlapok, mobiltelefon, hátul könyvespolc, halk zene, Zelma és Krisztián egymás mellett ülnek a kanapén.

ZELMA (köntösben, a kezén lévő gyűrűt nézegeti, mosolyog) Nem tudom a szemem levenni erről a csodás, csillogó gyűrűről.

KRISZTIÁN (farmerben, pulóverben) Tetszik?

ZELMA Nagyon. (a fiúhoz bújik) Köszönöm. (kezét szeme elé emeli) Hihetetlen. Néznem kell, hogy elhiggyem, ami az elmúlt három nap alatt történt megtörtént, és velünk történt.

KRISZTIÁN (megcsókolja Zelmát) Pedig nem tehetsz (puszi) mást, el kell (puszi) hinned! Balaton, nyár, szerelem. (csók)

ZELMA Menyasszony lettem. Szeretlek. (csók)

KRISZTIÁN Én is szeretlek, drágám nagyon, de (kibontakozik az ölelésből) most mennem kell! Sok az intéznivalóm. Tudod a család, beszélnem kell a Mamával, hívott telefonon, azt mondta fontos. Ideges vagyok, egy kicsit…

ZELMA Azért nem kellene ennyire… megbeszéltük, hogy csak mi vagyunk a fontosak. Nagy szerelem, kis esküvő…

KRISZTIÁN (idegesen) Jól van, jól van, majd meglátjuk, majd kialakul! (puszi) Drágám, ne haragudj, el kell mennem! Szia, sietek vissza! (bejárati ajtóhoz megy, megáll, visszafordul) Már most hiányzol. (kimegy, a bejárati ajtón, hangosan becsapja)

ZELMA Ezt jól becsukta, fiatalos lendülettel. Jobb lesz megszoknom! (feláll, felhangosítja a zenét, dúdolva, forogva táncol, közben a gyűrűt nézi) Lá…lá…lá  reggel elvált asszony, két órával később menyasszony, lá…lá…lá menyasszony vagyok, menyasszony vagyok. (cseng a telefon, felveszi) Halló, Léna, szia, kislányom. (csengetés az ajtónál) Várj, csengettek, megnézem ki az? (nyitja az ajtót, idős férfi áll előtte)

PISTA BÁCSI Jó napot! Pista vagyok… Pista.

ZELMA Igen… és mi tetszik?  

PISTA BÁCSI Pista vagyok, Gizella néni küldött, a gyűrű…

ZELMA Eltévesztette a házszámot jó ember, nem ismerem magát, sem Gizellát, gyűrűre pedig nincs szükségem.

PISTA BÁCSI Én vagyok Pista és…

ZELMA Pista, értem, mondta már, na és, nincs szükségem semmiféle gyűrűre! (becsukja az ajtót, telefonba) Halló, tévedésből hozzám csengetett be egy bácsi, és nagyon nehezen értette meg, hogy eltévesztette a házszámot. Pista vagyok, Pista vagyok, állandóan, ezt hajtogatta, meg valami gyűrűt emlegetett. Azt mondta, hogy Gizella küldte. Becsuktam az ajtót az orra előtt, remélem, nem zavarog itt többet! Nehéz felfogású volt az biztos. Várj, lehalkítom a zenét, így jó lesz! Kicsit táncoltam. Nagyon jó kedvem van. Kihangosítom a telefont. (a telefont az asztalra teszi, lehalkítja a zenét, a kanapéra ül) Most már beszélgethetünk.

LÉNA (kihangosított telefonon) Végre, szervusz, Anya! Örülök, hogy jó kedved van. Megtudhatom, hogy miért vagy ilyen boldog?      

ZELMA Menyasszony lettem. (nézi a gyűrűt) Szerintem ez elég ok arra, hogy boldog legyek. Szerinted?

LÉNA Jól hallottam? Menyasszony lettél? Kinek a menyasszonya?

ZELMA Még nem mondtam? Krisztiáné.

LÉNA Nem jól hallottam, mintha Krisztiánt mondtál volna.  

ZELMA Jól hallottad, Krisztiánt mondtam.

LÉNA Milyen Krisztián? Csak nem…

ZELMA De igen, Krisztián, az a Krisztián, a kollégád. (csönd a telefonban) Ott vagy még Léna? Miért hallgatsz?

LÉNA Szóhoz sem tudok jutni. Nem értem. Hogyan lettél menyasszony?

ZELMA Csütörtök este kezdődött, amikor telefonáltál, kérted, hogy vigyem le magammal Siófokra a kollégádat, Krisztiánt, mert elromlott a kocsija. Először tiltakoztam. Emlékszel? Nem akartam. Fontos, mondtad, hát jó, beleegyeztem és lefuvaroztam a Balatonra. Nem volt nagy szívesség, mert nekem is abban a szállodában volt a munkahelyi értekezletem, ahová neki is mennie kellett. Az a pillanat, amikor Krisztián a kocsimba beszállt, sorsfordító volt. Éreztem, ez a férfi több lehet számomra, mint egy unalmas ismerős. Az egész testemben, minden porcikámban… Meglepő érzelem, tudom…

LÉNA (idegesen közbeszól) Ezt nem hallgatom tovább!

ZELMA (nyugodtan) De, hogy ez lesz a vége, és ilyen hamar, lehetséges, hogy esküvő? Megkérte a kezem és én igent mondtam. Egymásba szerettünk, három balatoni, nyári nap, három forró szerelmes éjszaka…

LÉNA Fejezd be, Anya!

ZELMA Miért haragszol? Szerelmes lettem, ennyi az egész… én már látom magam Krisztián oldalán, menyasszonyi ruhában, de fátyol nélkül, gondoltam, nekem már volt fátyolos esküvőm, csak egy kis kalap… mit szólsz hozzá?

LÉNA Anya hallod, amit beszélsz?  Ezt nem hiszem el! (a vonal megszakad)

ZELMA Hiszed vagy sem, nekem ugyan mindegy. Fátyol vagy fátyol nélkül, de esküvő lesz az biztos! Megyek zuhanyozni. (jobbra ki)

-FÜGGÖNY-

 

HARMADIK JELENET

Színpad ugyanaz, mint az előző jelenetben, halk zene.      

ZELMA (farmerben, fehér pulóverben fekszik a kanapén, utazási prospektust nézeget) Kis esküvő, nagy boldogság, és ehhez csodás nászút is dukál. De jó álmodozni, visszagondolni az elmúlt napokra! (csengetnek, feláll, kinyitja az ajtót) Léna, szia, gyere be! Hogy-hogy jöttél? Lassabban, lassabban, ha lehetne, vegyél vissza a lendületből, majdnem fellöktél.

LÉNA Helló, Anya! Még szép, hogy jövök! Azok után, amit a telefonban hallottam. Ugye, csak vicceltél? Jól csináltad, az biztos! Majdnem sikerült elhitetned velem, hogy igaz, amit mondasz. Esküvő, meg minden…

ZELMA Pedig jobb, ha megbarátkozol a gondolattal. Férjhez megyek. Minden úgy igaz, ahogy mondtam.

LÉNA De hát, az nem lehet, hogy Krisztián és Te. Össze akartok házasodni?

ZELMA Igen, így van. Krisztián és én összeházasodunk. Nyugodj már meg! Mi baj van ezzel? Igyál egy kis vizet, jót fog tenni! (vizet tölt a pohárba, a lánya kezébe adja)

LÉNA Hagyd már azt a vizet! Nem vagyok szomjas! (mérgesen az asztalra teszi a poharat) Arra válaszolj, komolyan gondolod, hogy Te és Krisztián összeházasodtok?

ZELMA Látod milyen szép? (lánya elé lép, büszkén mutatja az ujján lévő gyűrűt) Mondtam már, minket is váratlanul ért ez a különös érzelem, amit átéltünk. Balaton, nyár, szerelem, meglepő érzelem, ahogy mi nevezzük, a három nap történéseit. (ismét mutatja a gyűrűt) Ugye milyen szép?

LÉNA Hagyd már ezt a meglepő érzelem szöveget. Szép gyűrű, láttam már, ismerem. Furcsa gyűrű, legalábbis Krisztián azt mondta, amikor az ujjamra akarta húzni.

ZELMA Ujjadra? A Te ujjadra?

LÉNA Igen, azt hiszem, ez ugyanaz a gyűrű, ha másik, akkor nagyon hasonlít hozzá. (közel hajolva nézi a gyűrűt) Szerintem ez ugyanaz, de most nem ez a téma. Beszéljünk a meglepő érzelmedről! Engem megleptél az biztos! Még hogy esküvő, háromnapi ismeretség után? Nem teheted, és főleg nem Vele! Még viccnek is rossz! (tölt egy pohár vizet, iszik) Talán ettől sikerül felébrednem és kiderül, hogy ez csak egy rémálom! (anyja mellé ül a kanapéra) Mi van veled, Anya? Nem ismerek rád.

ZELMA Szerelmes vagyok, mondtam már. Miért, olyan hihetetlen? Én elvált, önálló asszony, Ő független férfi. Elmondtam, hogy mi történt, azt is, hogy minket is meglepett (becsukja a szemét, álmodozva) ez a különös szerelem. (lányára néz) De nem értem, miért vagy ettől ennyire ideges?

LÉNA Miért vagyok ideges? Te negyvenöt, Ő harminchárom. Tudsz számolni? Mit fognak szólni az emberek?

ZELMA Kor nem akadály. Mindketten így gondoljuk. Az emberek véleménye pedig sosem érdekelt! Az viszont igen, hogy honnan ismered a gyűrűt, és mit jelentsen az, hogy az ujjadra akarta húzni?

LÉNA Rendben, ne törődj azzal, hogy mit gondolnak az emberek! Engem sem érdekel mások véleménye. Nagy korkülönbség? Na és, nem ez a lényeg! Nem akartam elmondani, de már látom, muszáj! (feláll)

Csengő, Léna az ajtóhoz megy, kinyitja, az ajtóban Pista bácsi áll.

PISTA BÁCSI Jó napot kívánok! Pista vagyok.

LÉNA Mit óhajt?

PISTA BÁCSI Gizella nénit keresem, a gyűrű miatt. Visszahoztam, Gizella néni mondta, hogy idehozzam, kérem szépen, én csak visszahoztam.

ZELMA (az ajtóhoz megy) Mondtam már, hogy rossz helyen jár.(becsukja az ajtót) Ő volt itt az előbb is, ez a bácsi. Nem tudom, mit akarhat? Mindegy, nem ismerem és kész. (visszamegy a kanapéhoz, leül) Folytasd Léna, mondd tovább!

LÉNA Tudnod kell, én és Krisztián, nekünk is volt kapcsolatunk egymással. Ezt a gyűrűt nekem is felajánlotta.

ZELMA (értetlenül néz a lányára) Mikor? Miért nem tudok erről?

LÉNA Eddig nem tartottam fontosnak, hogy beszéljek róla. Csak rövid ideig jártunk, három hónapja, hogy különmentünk.

ZELMA Akkor, mégis lehet, hogy én és Ő, mégis, lehet, hogy nincs akadálya az esküvőnknek?

LÉNA Lehet, hogy? Hát, a helyzet az, hogy terhes vagyok és lehet, hogy Tőle.

ZELMA Jaj, ne! Jaj, nem, erre inni kell! (nagy levegővétellel feláll, kimegy jobbra, két konyakospohárral jön vissza, asztalra teszi, ismét kimegy, konyakos üveget hoz, tölt a poharakba, egyiket a lánya kezébe adja) Józanul ezt nem lehet kibírni! (poharát a szájához emeli, a lányától gyors mozdulattal elveszi, asztalra teszi) Majdnem elfelejtettem, Neked nem szabad! (kanapéra ül) Most pedig várom a Te történetedet.

LÉNA Krisztián, mint tudod a kollégám. Összejöttünk, három hónapig voltunk együtt. Ennyi.

ZELMA Krisztián tudja?

LÉNA Mit? Azt, hogy terhes vagyok? Hát persze.

ZELMA Akkor miért, miért tette ezt velem? Tölts nekem konyakot!

LÉNA (konyakot tölt, anyjának adja)

ZELMA (megissza a konyakot, üres poharat az asztalra teszi, a gyűrűt lehúzza az ujjáról, tiszta erőből az ajtó felé dobja)

(ebben a pillanatban nyílik az ajtó, Pista bácsi és Gizella lépnek be)

GIZELLA (a homlokához kap) Jaj, a fejem! Mi volt ez?

PISTA BÁCSI (csodálkozva) Egy gyűrű! (lehajol, keresi) Elgurult.  

               

-FÜGGÖNY-

SZÜNET

MÁSODIK FELVONÁS

NEGYEDIK JELENET

Színpad ugyanaz, mint az előző jelenetben, dohányzó asztal mellett két szék.

GIZELLA (az egyik széken ül, fején borogatás) Jaj, jaj, a fejem, kár volt idejönnöm!

PISTA BÁCSI (Gizella mellett áll) Kérem, tessék csak, ideadni a ruhát! Már biztosan megszáradt, bevizezem.  

GIZELLA (leveszi a fejéről a borogatást, Pista bácsinak adja) Az, jó lesz. Jaj, kicsit szédülök. (Pista bácsi a borogatással a kezében jobbra kimegy)

ZELMA (a kanapén fekszik, fején borogatás, sírdogál) Ezt a szégyent, miért tetted ezt velem Krisztián?

LÉNA (anyja mellett ül, a borogatást igazgatja) Anya, ne sírj! Nyugodj meg! Nem rossz fiú ez a Krisztián.

GIZELLA Nem bizony! Az én unokám. Pista hozza már a borogatást! Siessen!

PISTA BÁCSI (visszajön, a kezében hozott borogatást Gizella a fejére teszi) Siettem, Gizellácska, siettem, ahogy tudtam. (a másik székre ül)

LÉNA Ne sírj már! Te mondtad, hogy egymásba szerettetek. Hát van ilyen. Különben sem biztos még, hogy Ő a gyerekem apja.

ZELMA (gyorsan felül, leveszi a fejéről a borogatást) Mit mondasz?

LÉNA Igen jól hallottad. Tudod, azért mentünk külön, mert beleszerettem valakibe.

ZELMA (kíváncsian) Igen, és…

Csengő.

LÉNA Megyek, beengedem. (bejárati ajtó felé megy, közben jelez a mobilja) Halló! Igen, értem. Örülök a jó hírnek. (kinyitja az ajtót, az ott álló férfi nyakát átöleli) János! Már biztos… gyerekünk lesz! (megfogva a kezét Zelma elé vezeti) Anya, bemutatom a jövendőbeli vejedet.

GIZELLA Elájulok! Fiam, János! (zsebkendővel legyezi magát) Elájulok… vizet! Pista vizet! (korsóból önteni akar a pohárba, de a korsó üres) Üres, nem látja! Hozzon vizet! (Pista bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza, Gizellának adja, Gizella iszik) Ez jól esett, de konyak jobb lett volna.

ZELMA Ő a gyereked apja? Apád lehetne… legalább ötven éves! Pista bácsi nekem is hozzon vizet!

(Pista bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza, Zelmának adja, Zelma iszik)

LÉNA Kicsivel több, ötvenhárom (mosolyogva néz Jánosra) na és? Anya, Te mondtad, a szerelemben nem számít a korkülönbség.  

ZELMA Igazad van, én mondtam. Szerelemben nem számít… Megkeresem a gyűrűt.(leguggol)

KRISZTIÁN (belép az ajtón) Itt vagyok szerelmem. (halkabban) Nyitva volt az ajtó. (meglepődve körülnéz) Léna Te is itt vagy… Apa… Nagymama, mit kerestek itt? Mama, voltam nálad, akartam kérni…  

GIZELLA Nincs pénzem, hiába akarsz kérni, különben pedig mondtam, hogy én is jövök, és amint látod, itt is vagyok. Amit én mondok, az úgy is van!  

JÁNOS Fiam, még mindig Nagyanyádat pumpolod? Hány éves vagy?

KRISZTIÁN Apa, szia! Hát Te… én is kérdezhetném, hogy hány éves vagy? Úgy hallottam, újra apai örömök elé nézel, a Te korodban, nagy bátorság… Jobban tetted volna, ha Te is elmész a Nagyihoz tanácsot kérni, nemcsak pénzt!

JÁNOS (Krisztián felé lép) Szemtelen kölyök, ha nem nevelt meg Anyád, majd…

GIZELLA Fiúk, fiúk, elég legyen! Nem ezért jöttünk!

KRISZTIÁN (Pista bácsitól kérdezi) Maga kicsoda?

PISTA BÁCSI Pista bácsi vagyok.  

ZELMA (a földön térdelve Pistára mutat) Senki sem tudja, hogy Ő kicsoda.

GIZELLA Ő a Pista. Mit nem lehet ezen érteni?

ZELMA Mondjuk ez igaz. Jössz segíteni Krisztián?

KRISZTIÁN Persze. (Zelma mellé térdel) Mit csinálsz?

ZELMA Keresem a gyűrűt.

KRISZTIÁN Leejtetted?

ZELMA Ledobtam… azazhogy… odavágtam.

GIZELLA Nem oda, hanem ide. (saját fejére mutat)  

ZELMA Léna mindent elmondott, mérges lettem, haragudtam rád, azért… keressük meg a gyűrűt! Segíthetnétek!

(Gizellán és Pistán kívül mindenki négykézlábra ereszkedve keresni kezdi a gyűrűt, közben egyszerre mondják) Segítünk, persze, segítünk… gyorsan, rajta… keressük meg!

GIZELLA Nem lehetne halkabban, muszáj ezt, ilyen lármával csinálni? Nem látjátok, hogy fáj a fejem?

(nyílik az ajtó, belép Matild, tolókocsiban tolva a Papát)

MATILD Mi történik itt? Ti meg, mit csináltok?

PAPA (ijedten) Itt van Gizella is? Haza akarok menni! 

-FÜGGÖNY-

ÖTÖDIK FEJEZET

 Színpad ugyanaz, mint előző jelenetben, Papa tolókocsiban, Gizella, Matild széken ülnek, Zelma és Léna a kanapén ül, János, Krisztián, Pista bácsi állnak.

ZELMA Krisztián, légy szíves hozzál be széket a konyhából! (Krisztián kimegy, kezében két székkel, hóna alatt egy sámlival jön vissza János, és Pista székre, Krisztián a sámlira ül, zavaró csend, Matild és Zelma egyszerre szólalnak meg)

MATILD (Léna felé) Te vagy Krisztián menyasszonya?

ZELMA (Matild felé) Örülök, hogy megismerhetem a vőlegényem édesanyját.

LÉNA (Matild elé lép) Én János menyasszonya vagyok és Ön kicsoda?

MATILD Én… azt kérdezi, hogy én ki vagyok? Azt mondja, hogy maga János menyasszonya? Azt nem hinném, kislány, mert én János felesége vagyok.

LÉNA János, Te nős vagy?

KRISZTIÁN Apuka, ezt magyarázd meg!

LÉNA Apuka? János, Krisztián a fiad? Nős vagy és Krisztián a fiad? Közben nekem, nekem is… (hasára teszi a kezét) Le kell ülnöm! (kanapéra ül) Pista bácsi kérem, hozzon nekem vizet! (Pista kimegy, pohár vízzel a kezében jön vissza, Lénának adja, Léna iszik).    

KRISZTIÁN (feláll, kezét nyújtja Zelmának, és Matild elé vezeti) Édesanyám bemutatom a menyasszonyomat.

MATILD (felháborodva) Nem értem! János, Krisztián, megbolondultatok?

(mindenki egyszerre kezd beszélni) KRISZTIÁN Anya értsd meg én szeretem. JÁNOS Jön a gyerek, muszáj. ZELMA Szerelemben a kor nem számít. LÉNA Magát is azért vette el János, mert terhes lett.

PAPA Micsoda zűrzavar, örülök, hogy eljöttem, jobb, mint a tévében a kedvenc sorozatom! Látod Gizella milyen jó, hogy mi már elváltunk, így nálunk minden rendben van. Akár meg is nősülhetek, régóta tetszik nekem a szomszédasszony, Bözsike. Meg is kérdezem, akar-e a feleségem lenni?

GIZELLA Csönd! Csönd legyen! Hallgassatok már el! Jaj, a fejem… Azért vagyunk itt, hogy a gyűrű titka kiderüljön és eldöntsük, hogy kinek az ujjára kerüljön, ezzel őrizve a családi hagyományt. István meséld el, a gyűrűk történetét!

PAPA Régen láttalak Gizella. Hogy vagy?

GIZELLA István, ne beszélj mellé! Halljuk az igazat!

PAPA Jól nézel ki Gizella! Nem akarsz újra hozzám jönni feleségül? Mert, ha igen, lehet róla szó.

GIZELLA Teljesen szenilis vénember lettél István! Most mit csináljak Veled?

PAPA Akarod, hogy elmondjam Gizuskám?

GIZELLA Bolond vénember! Pista mondja el nekik maga! Kezdje azzal, hogy ki maga!

PISTA BÁCSI Pista bácsi vagyok.

(mindenki, egyszerre) Ezt, már tudjuk…

GIZELLA Adja oda Istvánnak az eredeti, családi gyűrűt, hátha akkor eszébe jutnak a dolgok!

ZELMA (a kezén lévő gyűrűre néz) Akkor ez nem a családi ékszer? Kár.

KRISZTIÁN Tőlem kaptad, az a lényeg.

MATILD Én semmit nem értek.

JÁNOS Mindig úgy tudtam, hogy… habár, most, ha visszagondolok, voltak bizonyos események, gyanús jelek, megjegyzések, amiket a mai napig nem tudok megmagyarázni.

LÉNA Nekem bármilyen gyűrű megfelel, amit az ujjamra húzol, János.

PISTA BÁCSI (elővesz a zsebéből egy szép dobozt) István bácsi, Apuska, Papa, én vagyok Pisti, a maga fia, tessék!(Papa kezébe adja a dobozt) Anyuka küldi, a maga Annuskája és üzeni, nekünk már nem kell. Adja a családjából annak, aki… maradjon családi örökségnek! Visszaadom, én akartam… szerettem volna, de nem sikerült, nincs utód, akinek adhatnám, már nem tudok, sajnálom… sajnos, nekem már nem lesz utódom, már nem megy.  

PAPA (kinyitja a dobozt) Te vagy, Pistike? Szép, nagyon szép gyűrű, szép, nagyon szép… lány volt az Annuska, a kis cselédlány… nagyon fiatalok voltunk, emlékszem, talán tizennyolc? Neki adtam a gyűrűt, az igazit, szerettük egymást… (Pista bácsira néz) Annuska… küldött egy fényképet, egy kis fiúról, (hunyorgó szemmel vizsgálja Pista bácsit) Te lennél az? (Pista bácsi kihúzza magát) Nem hasonlítasz rá.

PISTA BÁCSI Pedig hajat is mostam, (végigsimít a haján) meg is fésülködtem, meg is mosakodtam, meg is törülköztem. Ha nem, hát nem! (Papának hátat fordítva Gizella felé indul) Kár volt idejönni, Anyuska megmondta, eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk,(a válla fölött Papára mutat) nélküle, de a gyűrűt visszaadtam, ahogy Anyuska akarta.

PAPA Miért akarná visszaadni? Nem, nem, legyen, csak az övé! Örökre! (kiveszi a gyűrűt a dobozból és eldobja)

JÁNOS (meglepetten) Most már értem. Papa, meg Annuska… akkor én és Ő (Pista bácsira mutat, Gizellától kérdezi) Maga ezt tudta, Mama?

GIZELLA (felhúzott vállal rejtelmesen) Tudtam-e, hogy a családi gyűrűként az ujjamra húzott gyűrű, lehetséges, hogy csak másolat? Tudtam-e Annuskáról és Pistáról? A dobozban lévő másik gyűrűről? Vagy igen, vagy nem…

(Pista bácsi és Gizella kivételével, egymás szavába vágva kérdezik) Másolat? Melyik az igazi?(Gizella, Papa és Pista bácsi kivételével mindenki keresni kezdi a gyűrűt) Hol a gyűrű? Gyorsan, gyorsan, keressük meg!

PISTA BÁCSI (a bejárati ajtó felé indul) Isten áldja magukat! (megáll, nézi a keresgélőket, legyint) Ez már messzire gurult. (kimegy az ajtón)

 

-FÜGGÖNY-

 

 

BUDAPEST, 2021. 04. 29.