Szépírói kurzus 2021/tavasz/42 - Megyeri Ágnes novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Megyeri Ágnes nagyon mai elbeszélést írt. Különleges munka. Örömmel közlöm. 

Megyeri Ágnes

 Halványzöld villanások

  

A nő a fürdőszobában állt. A tükör feletti lámpa éles fénnyel világította meg arcát, szanaszét meredő hajából egy tincs szeme elé hullt. Fáradt mozdulattal tűrte füle mögé. Elnyomott egy ásítást, fejét jobbra-balra forgatta, úgy nézte magát, majd vágott egy fintort tükörképére és megnyitotta a csapot. Néhány másodpercig folyatta a vizet, aztán összeillesztette két kezét, megtöltötte vízzel és arcába locsolta. Felnézett, álláról vízcseppek hulltak alá, haja nedvesen tapadt homlokára. Elzárta a csapot, megtörölte arcát és kezét, majd lábujjhegyen az ajtóhoz settenkedett, résnyire nyitotta és néhány másodpercig hallgatózott. Teljes csend honolt a lakásban. Visszalépett és kihúzta a mosdó melletti fiókot. Félretolta a hajszárítót, üvegcséket, hátranyúlt és egy tenyérnyi méretű dobozt vett elő. Felnyitotta a tetejét, elővette a benne lévő készüléket, bekapcsolta, majd néhány gombnyomás után hozzáérintette csuklóját. A készülék csippant egyet, a nő csuklóján zöld fény villant a bőre alatt. Gyors mozdulatokkal visszacsomagolta a készüléket, elrejtette és halkan becsukta a fiókot. Felnézett és a tükörben figyelte, mi történik. Szerette nézni. Pár másodperc telt el, amikor megindult a változás. Vonásai meglágyultak, a szeme alatti táskák enyhültek, pillantása gyengéddé vált, ajkán kedves félmosoly jelent meg. Elégedetten kapta magára köntösét és kisietett a konyhába. Halkan dudorászott, miközben feltette forrni a tejet a kakaóhoz, szelte a friss kenyeret, zöldséget, sajtot. Ízlésesen elrendezte az asztalon a két terítéket, majd a kedves félmosollyal arcán a hálószobák felé indult. Benyitott mindkettőbe és csilingelő hangon kívánt hangosan jó reggelt. Nemsokára egy szemeit álmosan dörzsölő kisfiú és egy ásítozó férfi jelent meg a két szobából, gondolkodás nélkül a konyha felé vették az irányt, ahol a nő el nem múló mosollyal várta őket.

– Kedveseim, gyertek, kész a reggeli – duruzsolta nekik és egy-egy pohár frissen facsart narancslét tett eléjük az asztalra. A pultnak dőlve elégedetten figyelte, ahogy a férfi és a kisfú jóízűen falatozik. Arca gyengéd volt, időnként megcirógatta a kisfiú haját, megsimogatta a férfi vállát. A reggeli végeztével gyakorlott mozdulatokkal rendet tett a konyhában, majd szaladt a bejárathoz, hogy egy-egy meleg öleléssel engedje útra őket. Hosszasan integetett nekik az ajtóból, arcán a le nem fagyó mosollyal.

Amint a férfi és a kisfiú eltűntek a sarkon, a nő bezárta az ajtót és a fürdőszobába sietett. Előhúzta rejtekhelyéről a készüléket és néhány gombnyomás után ismét hozzáérintette csuklóját. A zöld fény felvillant bőre alatt, majd arca újra változni kezdett. A lágy mosoly eltűnt, vonásai megkeményedtek, orra mellett kemény ránc jelent meg mindkét oldalon. Ajka összepréselődött, szeme összeszűkült, szemöldökei szigorúan összevonódtak. A nő elégedett pillantást vetett tükörképére, majd a fürdőszobából a hálószobába lépett és öltözködni kezdett. Egyenes szabású ing, élére vasalt nadrág, fekete blézer. Haját erős mozdulatokkal átfésülte és tarkóján szorosan összefogta. Magassarkú cipőbe lépett, az íróasztalán lecsukta laptopját, aktatáskájába csúsztatta, majd határozott léptekkel a bejárati ajtóhoz ment. Bezárta maga mögött, a kocsihoz sétált és egy erős gázfröccsel elhajtott a ház elől.

Sötétedett már, mikor a nő hazaérkezett. Magassarkúját lerúgta és egyből a fürdőszobába sietett. Néhány gombnyomás, csippanás, átderengő zöld fény a csuklóján és arckifejezése már fel is vette a reggeli kedves mosolyt. Kitartott ez az állapot egész estig. Mikor egy utolsó puszit lehelt a kisfiú homlokára és halkan behúzta maga mögött a gyerekszoba ajtaját, megint a fürdőszoba felé vette az irányt. Előtte még gyors pillantást vetett a nappaliban ülő férjére, aki teljesen elmerült telefonjában. A nő besurrant a fürdőbe és megismételte a szokásos műveletet. Most másfajta változás vette kezdetét. Az angyali mosoly eltűnt, arca kipirult, szeme csillogott, ajkai érzékien szétnyíltak. Haját kibontotta, háta közepét verdeső tincsei mintha hullámosabbá és erősebbé váltak volna. Mellei megfeszültek, teltté váltak, és már érezte is a jóleső bizsergést ölében. Csak erre várt. Ruháit ledobta, beállt a zuhany alá, gyors mozdulatokkal felfrissítette magát, megszárítkozott, majd az egyik fiókból előkapott egy csipkés, vékony pántos hálóinget és felvette. Elégedett pillantást vetett magára a tükörben, haját hátradobta és kecsesen, lábujjhegyen a nappaliba sétált. Félretolta a férfi telefont tartó kezét, aki meglepetten felnézett rá, majd mosolyogva hagyta, hogy a nő az ölébe üljön és szenvedélyesen megcsókolja.

 Másnap reggel a nő újból a fürdőszobában állt a tükör előtt. Arca fakó volt, tekintete tompa, élettelen. Kapkodva keresgélt a fiókban, mire megtalálta a készüléket. Bekapcsolta, benyomta a megfelelő gombokat és hozzáérintette csuklóját. A várt csippanás és felvillanó zöld fény ezúttal azonban elmaradt. Kétségbeesetten nyomkodta újra és újra, de semmi. Nem csippant és nem villant a bőre alatt a fény. Elöntötte a pánik. Most mi lesz? Hogy fogja végigcsinálni a napot? Mélyeket lélegzett, majd száját összeszorítva dacosan a tükörbe nézett. Nincsen semmi baj, mantrázta magában. Meg tudod csinálni. Szedd össze magad. Kapkodva arcot mosott, majd erőlködve tükörképére mosolygott. Nem hasonlított a szokásos reggeli mosolyára, de jobb híján ezzel az arcán lépett ki a fürdőszobából.

Az álmos kisfiú és a még álmosabb férj semmit nem vett észre. Nem látták az erőltetett mosolyt, a reggeli ugyanolyan volt, mint máskor, a kávé forró, a zsemle puha és omlós. A nő többnyire a pult felé fordult, talán csak a szokásosnál mélyebb levegővételei tűnhettek volna fel családjának. De egyikük sem tette szóvá. Amikor végre elköszönt tőlük az ajtóban és hosszas integetés után elfordultak a sarkon, a nő egyenesen a fürdőszobába rohant. Kétségbeesetten kotorta elő a készüléket, csippantotta a csuklóját, magában imádkozott, hogy működjön végre, de semmi. A készülék néma volt. Remegő kézzel tolta vissza a fiók hátuljába, majd kapkodó mozdulatokkal felöltözött. Arca megfeszült, szája mellett sötét vonallá erősödött a ránc. Valahogy túl kell élni ezt a napot, gondolta magában, miközben felkapta laptopját, és kiviharzott a lakásból.

Hazatérve megint megpróbálkozott a készülékkel, ám az továbbra sem működött. Minden erejét megfeszítve leült tanulni a kisfiúval, majd vacsorát készített és a rátörő pánik elől végtelen takarításba menekült.

Eljött az este, a kisfú már aludt, a nő pedig teljes kétségbeesésben bámulta szürke arcképét a tükörben. Nem is emlékezett rá, mikor kellett magától végigcsinálnia egy napot utoljára, teljesen leszívta energiáját az eltelt tizenkét óra. És most jön a legnehezebb része. Remegő kézzel nyúlt a szemspirálhoz, de keze megrándult és fekete csíkot húzott a szeme alá. Épp arclemosó után kutatott a fiókban, amikor nyílt az ajtó mögötte. A férfi lépett be. A nő megdermedt, nem mert megfordulni. Nem láthatja így... Nem láthatja meg fáradtan, kócosan, nyúzott arccal, mert akkor mindennek vége. A házasságának legalábbis biztosan. Fejét lehajtotta, leomló haja mögé menekült a férfi tekintete elől. Néhány pillanatig tartó fagyos csend után a férfi megszólalt:

– Minden rendben van veled?

A nő köhintéssel álcázta hangja remegését.

– Persze. Miért kérdezed?

– Olyan más vagy ma este – hallotta a férfi hangját maga mögött.

A nő teste megfeszült, a pult szélét markoló ujjai elfehéredtek. Továbbra sem mert felnézni, de ekkor megérezte a férfi kezét a vállán. Lassan szembefordult vele és szemét a padlóra szegezve állt a férfi előtt. Végül összeszedte magát, felemelte pillantását és a férfi szemébe nézett.

– El kell mondanom neked valamit – mondta halkan.

Legnagyobb meglepetésére a férfi kérdő tekintet helyett elmosolyodott.

– Hadd kezdjem én. Pontosabban szeretnék mutatni neked valamit.

A nő teljesen összezavarodott és tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a férfi a mosdó másik oldalán lévő szekrényhez lép, kihúzza az egyik fiókot, hátranyúl, kotorászik és az övéhez megszólalásig hasonlító dobozt tesz a pultra. Elővett belőle egy pontosan ugyanolyan készüléket, bekapcsolta, benyomott néhány gombot majd csuklóját a készülékhez illesztette. Hallotta az ismerős halk csippanást, döbbenten nézte ugyanazt a halványzöld fényt a férfi bőre alatt. Néhány másodperccel később elkezdődött a változás. A férfi fáradt vonásai feszesebbé váltak, válla, bicepsze megfeszült és duzzadtabbá vált, hasizma szemmel láthatóan kockásodott. A nő tekintete lejjebb vándorolt és hitetlenkedve nézte, ahogy a férfi alsónadrágjában is nyilvánvaló mozgolódás vette kezdetét.

A nő nem bírta levenni tekintetét férje ágyékáról és csak ennyit nyögött:

– Hát te is?

A férfi zavartan mosolygott.

– Te olyan tökéletes voltál. Mindenben. Tökéletes anya, tökéletes karrier, tökéletes szerető. Annyira kevésnek éreztem magam hozzád. Aztán megláttam egy hirdetést. És megvettem ezt – bökött a készülék felé. – És akkor esett le, hogy valószínűleg te is... Csak túl gyáva voltam ahhoz, hogy szóba hozzam – halkult el hangja.

– Én... én meg attól féltem, hogy én vagyok kevés neked – dadogta a nő. – De ma elromlott ez a nyomorult... és azt hittem, enélkül mindennek vége – suttogta maga elé.

A férfi nem válaszolt. Nézte a nőt, kócos haját, fáradt arcát, a sötét karikákat a szeme alatt. Majd a tükörbe pillantott és végigmérte saját, vágytól csillogó tekintetét, erőtől duzzadó, feszes testét, ágaskodó férfiasságát. Tekintete továbbvándorolt, le a mosdó melletti pultra, rajta a készülékkel. Váratlanul felkapta és egyetlen határozott mozdulattal, teljes erőből földhöz vágta. A készülék szétrobbant a fürdőszoba kövén, műanyag szilánkok ugrottak szanaszét, a szétszóródó darabok beterítették a mosdó előtt a padlót. A férfi csuklóján piros villogás sejlett át a bőr alól, egyre lassuló és halványuló, míg végül az is elállt. A változás azonnal érzékelhető lett, feszes izmai petyhüdtté váltak, hasa megereszkedett, haja lelapult, homloka felett kopaszodó folt tűnt fel. És az eddig látványosan meredő férfiassága is azonnal eltűnt a boxeralsó redői között. A nő rémülten nézett rá, de szólni már nem maradt ideje. A férfi szájával ajkain nehéz lett volna bármit is mondani.