2008. december 17., szerda
Irodalmi Jelen
Egy nagyszerű interjút készített velem az Irodalmi Jelen, annak szerkesztője, Onagy Zoltán. Itt olvasható.
Pro Literatura Díj
December 10-én vehettem át a Pro Literatura Díjat. A díjátadásáról itt a Litera híre.
2008. november 6., csütörtök
2008. október 26., vasárnap
Litera
A Literán megjelent Zsávolya Zoltán recenziója az Arcokról. Itt olvasható. Mindenféle jókat Mindenkinek!
2008. október 22., szerda
Szabó Lőrinc és Kosztolányi
A Spanyolnátha meghívására Miskolcra megyek november 8-án. Itt látható a meghívó. A Spanyolnáthában lesz egy összeállítás erről - de addig is, mindenkit szeretettel várunk!
2008. október 19., vasárnap
Klubrádió
Tegnap a Klubrádióban Kun Zsuzsával és Németh Kristóffal beszélgettem az Arcokról és a Születésnapról. Itt meghallgatható. A bevezető 6 perc után következik a beszélgetés 25 percben.
2008. október 10., péntek
Hangoskönyv - bemutató
Nagyszerűen sikerült bemutatót tartottunk az Alexandra Pódiumon. Hajós Erzsébettel, a Titis Kiadó vezetőjével, Bodor Virággal, aki a Klubrádió munkatársa, és jelen esetben estünk moderátora volt, valamint - természetesen - Vallai Péterrel, aki felolvasott A születésnap című regényből, illetve hangoskönyvből.
Éppen Bodor Virággal beszélgetek:
Születésnapi pillanat: Hajós Erzsébet beszél a Kiadó 5 évéről.
Sokan voltunk:
Plakáttal:
Alexandra felirat a háttérben:
Vallai felolvas:
A fotókat Fricsovszky Éva készítette.
Éppen Bodor Virággal beszélgetek:
Születésnapi pillanat: Hajós Erzsébet beszél a Kiadó 5 évéről.
Sokan voltunk:
Plakáttal:
Alexandra felirat a háttérben:
Vallai felolvas:
A fotókat Fricsovszky Éva készítette.
2008. október 9., csütörtök
The Hungarian Quarterly
Megjelent a The Hungarian Quarterly őszi száma, benne az Idegenek egy részletével angolul, valamint Bárány Tibor írásával, amely - többek között - az Arcok és az Idegenek című könyvről - is - szól.
2008. október 5., vasárnap
Születésnap - hangoskönyv - bemutató
Az Alexandra Pódium szervezett egy hangoskönyv-bemutatót, itt olvasható. Tulajdonképpen ez lesz A születésnap lezárása. Újabb könyv készül, majd annak lesz bemutatója, ha lesz.
2008. szeptember 20., szombat
A Spanyolnátha az Arcokról
Megjelent a Spanyolnáthában Fodor Tünde írása az Arcok című könyvemről. Itt olvasható.
2008. augusztus 22., péntek
2008. augusztus 16., szombat
Kapolcs újból
A kapolcsi felolvasásról egy cikk is született, Nyíri Beáta írása itt olvasható. A felolvasásról készült fotók pedig itt láthatóak.
Hangoskönyv
Örömmel jelzem, hogy Vallai Péter előadásában megjelent
A születésnap című hangoskönyv, megrendelhető itt is,
és egy részlet ezen a linken meghallgatható.
Végre!
A születésnap című hangoskönyv, megrendelhető itt is,
és egy részlet ezen a linken meghallgatható.
Végre!
2008. augusztus 5., kedd
ÉS
Újból versek is születnek, jó. A Tiszatáj júliusi száma után az ÉS legújabb számában kettő jelent meg, Az idegen arc születése és a Közelítés a szürkületben. Folyt. köv.
2008. augusztus 4., hétfő
Szigliget, nyaralás
Szigligeten nyaraltam - Szigligeten mindig jó. Néhány képet mellékelek. Sokakkal voltunk együtt, most a sokakból a gyerekek előadásairól lesznek képek, közös kirándulásokról, beszélgetésekről. Valamint Vörösváry Ákos Diszelben található Látványtáráról lesznek fotók, a "Kivétel" című kiállítás anyagáról, ahol az én 20 évvel ezelőtt készült grafikám is szerepel.
Orsi a Látványtárban, egy szobor előtt.
A Látványtár kiállítása a grafikámmal.
Szigligeten a gyerekek búcsúestet rendeztek, műsorral. Ezen képen Orsi táncol a "Macskák" zenéjére.
Visszakerült a "híres" Nagy Endre az Alkotóház falára.
A búcsúest után a szereplők.
Esterházy Péterrel, Békés Pállal, Károlyi Csabával, Fábri Péterrel az Alkotóház teraszán.
A Látványtárban Vörösváry Ákossal, a galéria vezetőjével, valamint Károlyi Csabával és családjával.
Csabáékkal, séta közben.
A Látványtárban a saját munkám előtt.
Orsi a Látványtárban, egy szobor előtt.
A Látványtár kiállítása a grafikámmal.
Szigligeten a gyerekek búcsúestet rendeztek, műsorral. Ezen képen Orsi táncol a "Macskák" zenéjére.
Visszakerült a "híres" Nagy Endre az Alkotóház falára.
A búcsúest után a szereplők.
Esterházy Péterrel, Békés Pállal, Károlyi Csabával, Fábri Péterrel az Alkotóház teraszán.
A Látványtárban Vörösváry Ákossal, a galéria vezetőjével, valamint Károlyi Csabával és családjával.
Csabáékkal, séta közben.
A Látványtárban a saját munkám előtt.
Bárka-beszélgetés
A Bárka-színházban jártam, ott készült ez a beszélgetés, még januárban. Most tudom ide feltenni, úgy, hogy maga a felvétel közvetlenül megjelenjen.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
2008. július 30., szerda
Kapolcsi felolvasás
Idén is Kapolcson jártam, és egy jó hangulatú irodalmi estet tartottam. (Aki részletet akar hallani és látni, kattintson ide, és a kép alatt a "szélessáv" feliratra.) (Vagy ide.) A közönség fantasztikus volt, a poénok bejöttek, jókat nevettünk, ha kellett. Két könyvből, az Arcokból és A születésnapból olvastam fel. A születésnap hamarosan hangoskönyvként is megjelenik, Vallai Péter előadásában, ez a felolvasás egy kis előzetes volt, tehát. Néhány fotó, a hangulat érzékeltetésére. A képeket Petőcz Orsolya készítette. Márta István is eljött az estre, nagy taps fogadta, és az est előtt Galántai Györggyel is találkoztam, akinek háza van Kapolcson. 
2008. július 24., csütörtök
Zene - nyár
A Litera kérdése - milyen zenét hallgatok
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
Kapolcs
Kapolcs - felolvasás:
Petőcz András: Arcok és Születésnap
Közreműködik: Márta István
IRODALOM, FELOLVASÁS
Helyszín: KAPOLCS (KÁVÉHÁZ)
Dátum: Július 26.
Kezdõdik: 19:00
Irodalmi est, könyvbemutató, hangoskönyv-ismertető, felolvasás, kis zenék...
Tehát szombaton este mindenkit várok: Kapolcson.
Petőcz András: Arcok és Születésnap
Közreműködik: Márta István
IRODALOM, FELOLVASÁS
Helyszín: KAPOLCS (KÁVÉHÁZ)
Dátum: Július 26.
Kezdõdik: 19:00
Irodalmi est, könyvbemutató, hangoskönyv-ismertető, felolvasás, kis zenék...
Tehát szombaton este mindenkit várok: Kapolcson.
2008. július 21., hétfő
dolgozom
Min is dolgozik mostanában: a Terasz körkérdése, amire kicsit körülményesen válaszoltam.
Itt is olvasható:
Arcaim(avagy min is dolgozom éppen?)
Már babonából sem. Babonából sem válaszolok arra a nagyon egyszerű és természetes kérdésre, mit is csinálok éppen, vagyis, min dolgozom. Felesleges görcsöt okoz, nem is a kérdés, de a válasz maga: ha azt mondanám, hogy épp ezen és ezen dolgozom, úgy érezném, pontatlan vagyok, mert közben ezer másik üggyel is foglalatoskodom, tehát nem éppen csak azzal az említett eggyel. Nem beszélve annak terhéről, ha megemlítek valami időigényesebb munkát, és aztán kiderül, később, a kérdés, illetve a válasz után jóval, hogy leálltam vele, nem megy, nem tudok az elképzelt művel elkészülni stb.
Még valamikor a 80-as években történt: egy nemzedék- és pályatársam egy csoportos felolvasást követő italozás alkalmával valami olyasmit mondott, verskötetet véglegesít, mert szerződést kötött vele a legnagyobb állami kiadó, a Magvető. A kijelentés elhangzott, tiszteletteljes hallgatással nyugtáztuk, aztán az egész ügyből nem lett semmi. Az a kötet még azóta sem készült el, sem a Magvető, sem egyéb kiadó nem adta ki.
Most, egy hónapja, az idei Könyvhétre jelent meg Arcok című novelláskötetem. Egész eddigi pályámon „arcok” sokaságát mutattam, van jó néhány álnevem, sokfélét alkottam költészetben, prózában is. Ez az én arcom: hogy arcaim vannak. Igen, dolgozom: regényt írok, és filmforgatókönyvet, és mesét és verset, és interjút adok, ahogy az a Tiszatáj mostani, júliusi számából is kiderül. És közben írom a blogomat, valamint a honlapomat, és verskötetet állítok össze, de leginkább történeteket írok, kitalált és kevésbé kitalált történeteket.
Honlapom elején az áll, hogy „magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki”. Arcomat és „arcaimat” én hoztam létre. Felelős vagyok értük. Felelős az arcomért, ha már belekezdtem az „arc-készítésbe”. Jövőre leszek 50 éves. Azt mondják, ilyen korban már az ember maga faragja. Mármint a saját arcát. Én is ezt teszem: az arcomon, az arcaimon dolgozom.
Itt is olvasható:
Arcaim(avagy min is dolgozom éppen?)
Már babonából sem. Babonából sem válaszolok arra a nagyon egyszerű és természetes kérdésre, mit is csinálok éppen, vagyis, min dolgozom. Felesleges görcsöt okoz, nem is a kérdés, de a válasz maga: ha azt mondanám, hogy épp ezen és ezen dolgozom, úgy érezném, pontatlan vagyok, mert közben ezer másik üggyel is foglalatoskodom, tehát nem éppen csak azzal az említett eggyel. Nem beszélve annak terhéről, ha megemlítek valami időigényesebb munkát, és aztán kiderül, később, a kérdés, illetve a válasz után jóval, hogy leálltam vele, nem megy, nem tudok az elképzelt művel elkészülni stb.
Még valamikor a 80-as években történt: egy nemzedék- és pályatársam egy csoportos felolvasást követő italozás alkalmával valami olyasmit mondott, verskötetet véglegesít, mert szerződést kötött vele a legnagyobb állami kiadó, a Magvető. A kijelentés elhangzott, tiszteletteljes hallgatással nyugtáztuk, aztán az egész ügyből nem lett semmi. Az a kötet még azóta sem készült el, sem a Magvető, sem egyéb kiadó nem adta ki.
Most, egy hónapja, az idei Könyvhétre jelent meg Arcok című novelláskötetem. Egész eddigi pályámon „arcok” sokaságát mutattam, van jó néhány álnevem, sokfélét alkottam költészetben, prózában is. Ez az én arcom: hogy arcaim vannak. Igen, dolgozom: regényt írok, és filmforgatókönyvet, és mesét és verset, és interjút adok, ahogy az a Tiszatáj mostani, júliusi számából is kiderül. És közben írom a blogomat, valamint a honlapomat, és verskötetet állítok össze, de leginkább történeteket írok, kitalált és kevésbé kitalált történeteket.
Honlapom elején az áll, hogy „magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki”. Arcomat és „arcaimat” én hoztam létre. Felelős vagyok értük. Felelős az arcomért, ha már belekezdtem az „arc-készítésbe”. Jövőre leszek 50 éves. Azt mondják, ilyen korban már az ember maga faragja. Mármint a saját arcát. Én is ezt teszem: az arcomon, az arcaimon dolgozom.
2008. július 12., szombat
Ajánlás
A mai nap az interneten "szörföztem", és erre a cikkre találtam. A cikk írója azt írja, hogy "A Születésnap című regénye után gyorsan megjelent az Idegenek, és el is nyerte a tavalyi Márai-díjat. A regényírás aligha fárasztotta el a szerzőt, az idei könyvhéten már az újabb kötetét dedikálta. Az Arcok tizennyolc elbeszélése a világ legkülönbözőbb helyein kínál terepszemlét, a sarki metróállomástól Madagaszkárig, Sanghajtól San Franciscóig, hol elnagyolt, hol aprólékos portréfestéssel színezve a történeteket. A narrátor személytelen, de a hangja végig ugyanaz, s olyan érzést kelt az olvasóban, mintha ikertestvérével társalogna, akivel közösek a génjeik, a titkaik.
"Semmit sem tudunk önmagunkról" - mondja útravalóként a mottó, és narrátorunk hozzáteszi: valahogy minden annyira idegen, nemcsak a világ végén, hanem otthon is. Az Arcok egy belső utazásokra buzdító bédekker lehet önmagunk feltérképezéséhez."
Nagyszerű ajnlás az Arcokhoz. Köszönöm.
"Semmit sem tudunk önmagunkról" - mondja útravalóként a mottó, és narrátorunk hozzáteszi: valahogy minden annyira idegen, nemcsak a világ végén, hanem otthon is. Az Arcok egy belső utazásokra buzdító bédekker lehet önmagunk feltérképezéséhez."
Nagyszerű ajnlás az Arcokhoz. Köszönöm.
2008. július 8., kedd
Bodor Pál írása
Diurnus (Bodor Pál) újabb írásában is az Idegeneket méltatja, illetve arra biztat, hogy egy általam is ismert szomorú jelenségről írjak újabb, készülő regényemben. Egyrészt köszönöm neki, talán nem is sejti, mennyire fontosak a számomra a szavai, másrészt pedig magamban azért könyörgöm, hogy legyen végre időm írni a folytatást, az Idegenek tervezett folytatását.
Jó hír, ami egyben titok: készül a hangoskönyv A születésnapból.
Jó hír, ami egyben titok: készül a hangoskönyv A születésnapból.
2008. július 3., csütörtök
Diurnus (Bodor Pál) írása
Szombaton, június 28-án egy baráti társaságban voltam, Kocsis Andrással, Kertész Ákossal, Krizsó Szilviával, Széchenyi Ágnessel, Szále Lászlóval és Bodor Pállal, valamint még sokakkal. Bodor Pálnak adtam az Idegenek című regényemből - két napra rá felhívott telefonon, hogy még éjjel is olvasta, és írt is róla.
Köszönöm Bodor Pálnak az írását - erőteljes, pontos, nagyszerű reflexió.
Köszönöm Bodor Pálnak az írását - erőteljes, pontos, nagyszerű reflexió.
2008. június 24., kedd
Ferencvárosi tévé
A Könyvhét eseményeihez tartozik, hogy Orbán György vendége lehettem a Ráday utcában, az ottani könyvesboltban. Orbán ennek nyomán készített velem egy beszélgetést a 9s tévé televízió számára.
Fejtő temetése
Újból és újból előttem van, írnom kell róla. Fejtő Ferenc temetése. A Fiumei úti nemzeti sírkertben talált örök nyugalomra Feri, és meggyőződésem szerint, méltó helyre temették. Szép temetése volt, ha lehet azt mondani, hogy "szép" egy temetés. Bár, miért ne lehetne?
Tetszett, ahogy beszéltek róla. Méray Tibor, Párizsban élő barátként, Gyurcsány Ferenc, miniszterelnökként, tisztelőjeként. Örültem az állami temetésnek, mert Fejtő szimbolikus alakká nőtt, az európai magyar polgár alakjává.
Külön örültem annak, hogy a Litera lehozta az írásomat Feriről. Megemlékezésem ilyen módon mégicsak megmaradt, publikus lett, egy kicsi síremléket én is állítottam neki. Az írónak, aki olyan nagyszerű regényt írt, mint az Érzelmes utazás.
Isten Veled, Fejtő Ferenc! Vigyázz ránk, ha nézel minket, ha figyeled botladozásaink, ki tudja, honnan, talán valahonnan a magasból!
Tetszett, ahogy beszéltek róla. Méray Tibor, Párizsban élő barátként, Gyurcsány Ferenc, miniszterelnökként, tisztelőjeként. Örültem az állami temetésnek, mert Fejtő szimbolikus alakká nőtt, az európai magyar polgár alakjává.
Külön örültem annak, hogy a Litera lehozta az írásomat Feriről. Megemlékezésem ilyen módon mégicsak megmaradt, publikus lett, egy kicsi síremléket én is állítottam neki. Az írónak, aki olyan nagyszerű regényt írt, mint az Érzelmes utazás.
Isten Veled, Fejtő Ferenc! Vigyázz ránk, ha nézel minket, ha figyeled botladozásaink, ki tudja, honnan, talán valahonnan a magasból!
2008. június 23., hétfő
Keszthely
Keszthelyen is jártam, ahol régi barátommal, egyetemi évfolyamtársammal, Németh István Péter költővel találkoztam egy író-olvasó találkozó keretében. Keszthely Gyermekkönyvtárának voltam a vendége, ő kérdezett engem, felolvastam, beszélgettünk. Nagyon jó hangulat alakult ki, a gyerekek is sokat kérdeztek, mindig jó gyerekek közé menni, de különösen jó volt ez a keszthelyi kirándulás. Tóth Rita a Könyvtár munkatársa, aki házigazdánk volt. Itt látható a másnapi zalai napilapban megjelent cikk. A keszthelyi televízió híradója is beszámolt a látogatásról.
Nyíregyháza újból
Mindenféle történt a Könyvhét után, elnézést, hogy csak most számolok be, akkor is röviden. A legjobb mégiscsak Nyíregyháza volt erről néhány fotót még bemutatok. A felvételek az író-olvasó találkozón készültek, Láng Zsolt, Antal Attila, Karádi Zsolt társaságában, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében. A Könyvtár részéről a műsorvezető Dr. Vaczóné Antal Erika volt.
2008. június 9., hétfő
könyvhéten túl
Egy nagyon jó Könyvhéten túl. Az Arcokat dedikáltam Nyíregyházán, Balatonfüreden, Budapesten az Írók Boltjánál, a Palatinus standjánál a Vörösmarty téren, a Ráday utcában. Az Élet és Irodalom könyvheti számában megjelent Kálmán C. György nagyszerű írása a könyvről.
Hogy a Könyvhét hangulatát kicsit érzékeltessem, néhány fotót a dedikálásokról itt is közlök, köztük azokat is, ahol Cseh Tamással együtt vagyok a Palatinus sátornál.
Cseh Tamás számomra is a 80-as évek egyik fontos szimbóluma, aki akkori életérzésünket, Bereményi Géza szövegeire készített dalaival nagyon pontosan fejezte ki. Öröm volt a számomra, hogy együtt lehetek vele.
A fényképeket Lengyel Tamás, a Palatinus szerkesztője készítette.
Hogy a Könyvhét hangulatát kicsit érzékeltessem, néhány fotót a dedikálásokról itt is közlök, köztük azokat is, ahol Cseh Tamással együtt vagyok a Palatinus sátornál.
Cseh Tamás számomra is a 80-as évek egyik fontos szimbóluma, aki akkori életérzésünket, Bereményi Géza szövegeire készített dalaival nagyon pontosan fejezte ki. Öröm volt a számomra, hogy együtt lehetek vele.
A fényképeket Lengyel Tamás, a Palatinus szerkesztője készítette.
2008. június 7., szombat
Balatonfüred és Litera
Ma Balatonfüreden voltam, ahol szintén - azt hiszem, a város történetében először - Könyvhetet rendeztek. Délután dedikáltam, vettek Arcokat, de Idegeneket és Születésnapot is. Jó nap volt, a város meghívására nagyon finom ebédet kaptam az elegáns Blaha Lujza étteremben, harcsafilét ettem gombaszósszal és nokedlivel.
És még egy jó pillanat - megjelent a Literán az Arcok ajánlása, és egy részlet is belőle, éppen az Arcok című novella.
Minden jót mindenkinek!
És még egy jó pillanat - megjelent a Literán az Arcok ajánlása, és egy részlet is belőle, éppen az Arcok című novella.
Minden jót mindenkinek!
2008. június 6., péntek
Nyíregyháza
Nyíregyházán jártam, csütörtök délután, ott nyitottam meg a Könyvhetet, utána pedig beszélgetésen vettem részt Láng Zsolttal együtt.
Nyíregyháza mindig nagyon jó. Egyszerűen egy jó hangulatú város, kedves emberekkel, ahova jó elmenni - a Móricz Zsigmond Könyvtár vendége voltam, és a vendéglátás tökéletes volt.
Este a SZIRT (fiatal írók által létrehozott irodalmi egyesület) elnökével és titkárával beszélgettem. Egyelőre nincs fényképem a nyíregyházi utamról, csak egy, mobiltelefonnal készült, rajta Láng Zsolt valamint a SZIRT tagjai láthatóak.
Íme:
.jpg)
Nyíregyháza mindig nagyon jó. Egyszerűen egy jó hangulatú város, kedves emberekkel, ahova jó elmenni - a Móricz Zsigmond Könyvtár vendége voltam, és a vendéglátás tökéletes volt.
Este a SZIRT (fiatal írók által létrehozott irodalmi egyesület) elnökével és titkárával beszélgettem. Egyelőre nincs fényképem a nyíregyházi utamról, csak egy, mobiltelefonnal készült, rajta Láng Zsolt valamint a SZIRT tagjai láthatóak.
Íme:
.jpg)
2008. június 4., szerda
Fejtő Ferenc halálára
Igazi européer volt
Fejtő Ferenc nem halt meg. Aki annyira szeretett élni, mint ő, az nem halhat meg. Sokszor mondta, hogy a kíváncsiság tartja életben. Mindenre kíváncsi volt. Mindent tudott, minden érdekelte.
Azt írtam: mindent tudott. Elképesztő volt az a szellemi frissesség, ahogy élete utolsó pillanatáig figyelemmel kísérte a hazai politikai viszonyok alakulását, ahogy valóban mindenről tudott, mindenkiről találó jellemzést tudott adni. Nyugtalan, kíváncsi ember, aki szereti érteni a maga körüli világot, mindenre reagálni akar.
A Pompidou-centrum mellett, Párizs legizgalmasabb negyedében lakott. Sokszor voltam nála, második emeleti lakásán, a Saint Martin utcában. A nappaliból az ablakok épp a legnagyobb francia modern művészeti műzeum előtti térre nyíltak. Aki járt Párizsban, tudja, mit jelent ez: a lüktető életet, hiszen a "Pompidou" előtti terület maga is művészeti események, performance-ok, utcai zenészek, alkalmi színházi társulatok színhelye szinte az év minden napján, a nap 24 órájában. Irigyeltem a kilátást, amit a lakásából, karosszékben ülve élvezhetett nap mint nap, ahogy irigyeltem a pezsgő életet is, ami örökké körülvette.
Irigyeltem azt is, ahogy franciául és magyarul egyszerre tudott gondokodni, beszélni és írni. Igazi európai polgár, akinek a számára a nyelvtudás nem probléma, aki Olaszországban éppúgy publikál, mint Franciaországban, aki Londonban éppúgy előad, mint Budapesten.
Amikor megismertem, 1990-ben, akkor Neuilly-sur-Seine-ben lakott, Párizs legelegánsabb elővárosában, ahol ma is a legmagasabbak a lakásárak, és ahol sokáig a mai köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy volt polgármester. Az elegáns lakóépületben kétszintes lakása volt, olyan terasszal, ahol társaságot is tudott fogadni. Mindig élet volt körülötte. Az első élményem is az vele kapcsolatban, hogy belépek a lakásába, és egy délkelet-ázsiai származású kislány játszik abban a lépcsőfordulóban, amelyik Feri emeleti dolgozószobájába vezet.
Nem tudok, nincs értelme Fejtő Ferencről múlt időben beszélni. Aki ennyire szeretett élni, az nem halhat meg, írtam ennek a cikknek az elején. Fejtő Ferenc itt van, és itt is marad. Mert Ő az az européer személyiség, aki nincs még egy a magyar szellemi életben. Őt, az Európát egységében szerető, Európában otthonra találó különleges alkotót sokkal jobban kellett volna őriznünk, önmagunknak. Vagy van még rajta kívül olyan valaki közöttünk, aki ennyire otthon tudott lenni Európa legkülönbözőbb városaiban, Nagykanizsán akár és Zágrábban, Fiumében és Rómában, Párizsban és Bécsben és, persze, Budapesten? Van még olyan író, magyar író, aki olyan egyértelműen européer regényt tudott írni, mint ő?
Igen, regényről beszélek, mert regényt is írt. Az 1937-es Érzelmes utazás valójában az. Önéletrajzi regény. Benne az "európai otthonosság" érzése jelenik meg, ahol gyermekkori emlékek, dalmáciai útleírás és teoretikus elmélkedések együtt kavarognak. Minden benne van ebben a könyvben, ami az élet szeretetéről tanúskodik és annak szeretetéről is, ami ennek a tartozéka: a családhoz való ragaszkodás, az emlékek megőrzése, az európai román és gótikus építészet iránti rajongás, a tenger iránti vonzalom, de legfőképpen a sokszínű Európa szeretete.
Azt mondtam Neki egy alkalommal, hogy az első "európai uniós regényt" ő írta meg. Ő maga azt írta róla, hogy "hangulatkönyvet írtam, lírát, és nem tudományos értekezést. Vakációt vettem egy időre a politikától, hogy magamhoz térjek, friss levegőt szívjak, tisztázzam gondolataimat. S azóta sem csinálok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt, és vakmerően a világét meg az életét". Igen. És közben mellesleg Európa rejtvényét is megfejtette.
1994-ben Szigligeten együtt nyaraltunk. Sok közös fotó készült akkor, meg is jelent némelyik könyben is. Egyre nagyon élesen emlékszem: ülünk hárman, a feleségével egy padon az Alkotóház előtti parkban. Kíváncsi fiatalember néz bele a kamerába. A "fiatalember" nem én voltam, hanem ő. Az akkor 85 éves Fejtő Ferenc.
Töbször ünnepeltem vele a születésnapját. Augusztus 31-én született, én ötven évvel és néhány nappal korábban, augusztus 27-én. Amikor utoljára Nála jártam, már egy kórházi ágy és egy tolószék is a nappaliban volt, jelezve fizikai gyengülését. Akkor azt mondtam neki, "vigyázz magadra, Feri, mert a Te 100-ik és az én 50-ik születésnapomat szeretném, ha együtt ünnepelnénk".
Erre Ő azt válaszolta, "rendben, benne vagyok". És nevetett. Akkor még biztos voltam a közös ünneplés lehetőségében. Mert úgy éreztem, sosem halhat meg.
Fejtő Ferenc nem halt meg. Aki annyira szeretett élni, mint ő, az nem halhat meg. Sokszor mondta, hogy a kíváncsiság tartja életben. Mindenre kíváncsi volt. Mindent tudott, minden érdekelte.
Azt írtam: mindent tudott. Elképesztő volt az a szellemi frissesség, ahogy élete utolsó pillanatáig figyelemmel kísérte a hazai politikai viszonyok alakulását, ahogy valóban mindenről tudott, mindenkiről találó jellemzést tudott adni. Nyugtalan, kíváncsi ember, aki szereti érteni a maga körüli világot, mindenre reagálni akar.
A Pompidou-centrum mellett, Párizs legizgalmasabb negyedében lakott. Sokszor voltam nála, második emeleti lakásán, a Saint Martin utcában. A nappaliból az ablakok épp a legnagyobb francia modern művészeti műzeum előtti térre nyíltak. Aki járt Párizsban, tudja, mit jelent ez: a lüktető életet, hiszen a "Pompidou" előtti terület maga is művészeti események, performance-ok, utcai zenészek, alkalmi színházi társulatok színhelye szinte az év minden napján, a nap 24 órájában. Irigyeltem a kilátást, amit a lakásából, karosszékben ülve élvezhetett nap mint nap, ahogy irigyeltem a pezsgő életet is, ami örökké körülvette.
Irigyeltem azt is, ahogy franciául és magyarul egyszerre tudott gondokodni, beszélni és írni. Igazi európai polgár, akinek a számára a nyelvtudás nem probléma, aki Olaszországban éppúgy publikál, mint Franciaországban, aki Londonban éppúgy előad, mint Budapesten.
Amikor megismertem, 1990-ben, akkor Neuilly-sur-Seine-ben lakott, Párizs legelegánsabb elővárosában, ahol ma is a legmagasabbak a lakásárak, és ahol sokáig a mai köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy volt polgármester. Az elegáns lakóépületben kétszintes lakása volt, olyan terasszal, ahol társaságot is tudott fogadni. Mindig élet volt körülötte. Az első élményem is az vele kapcsolatban, hogy belépek a lakásába, és egy délkelet-ázsiai származású kislány játszik abban a lépcsőfordulóban, amelyik Feri emeleti dolgozószobájába vezet.
Nem tudok, nincs értelme Fejtő Ferencről múlt időben beszélni. Aki ennyire szeretett élni, az nem halhat meg, írtam ennek a cikknek az elején. Fejtő Ferenc itt van, és itt is marad. Mert Ő az az européer személyiség, aki nincs még egy a magyar szellemi életben. Őt, az Európát egységében szerető, Európában otthonra találó különleges alkotót sokkal jobban kellett volna őriznünk, önmagunknak. Vagy van még rajta kívül olyan valaki közöttünk, aki ennyire otthon tudott lenni Európa legkülönbözőbb városaiban, Nagykanizsán akár és Zágrábban, Fiumében és Rómában, Párizsban és Bécsben és, persze, Budapesten? Van még olyan író, magyar író, aki olyan egyértelműen européer regényt tudott írni, mint ő?
Igen, regényről beszélek, mert regényt is írt. Az 1937-es Érzelmes utazás valójában az. Önéletrajzi regény. Benne az "európai otthonosság" érzése jelenik meg, ahol gyermekkori emlékek, dalmáciai útleírás és teoretikus elmélkedések együtt kavarognak. Minden benne van ebben a könyvben, ami az élet szeretetéről tanúskodik és annak szeretetéről is, ami ennek a tartozéka: a családhoz való ragaszkodás, az emlékek megőrzése, az európai román és gótikus építészet iránti rajongás, a tenger iránti vonzalom, de legfőképpen a sokszínű Európa szeretete.
Azt mondtam Neki egy alkalommal, hogy az első "európai uniós regényt" ő írta meg. Ő maga azt írta róla, hogy "hangulatkönyvet írtam, lírát, és nem tudományos értekezést. Vakációt vettem egy időre a politikától, hogy magamhoz térjek, friss levegőt szívjak, tisztázzam gondolataimat. S azóta sem csinálok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt, és vakmerően a világét meg az életét". Igen. És közben mellesleg Európa rejtvényét is megfejtette.
1994-ben Szigligeten együtt nyaraltunk. Sok közös fotó készült akkor, meg is jelent némelyik könyben is. Egyre nagyon élesen emlékszem: ülünk hárman, a feleségével egy padon az Alkotóház előtti parkban. Kíváncsi fiatalember néz bele a kamerába. A "fiatalember" nem én voltam, hanem ő. Az akkor 85 éves Fejtő Ferenc.
Töbször ünnepeltem vele a születésnapját. Augusztus 31-én született, én ötven évvel és néhány nappal korábban, augusztus 27-én. Amikor utoljára Nála jártam, már egy kórházi ágy és egy tolószék is a nappaliban volt, jelezve fizikai gyengülését. Akkor azt mondtam neki, "vigyázz magadra, Feri, mert a Te 100-ik és az én 50-ik születésnapomat szeretném, ha együtt ünnepelnénk".
Erre Ő azt válaszolta, "rendben, benne vagyok". És nevetett. Akkor még biztos voltam a közös ünneplés lehetőségében. Mert úgy éreztem, sosem halhat meg.
2008. június 3., kedd
Arcok - bemutató
Tegnap este a Libri Könyvpalotában egy nagyon jól sikerült könyvbemutatót tartottunk, köszönet érte Kálmán C. Györgynek, Reményi József Tamásnak, köszönet a Palatinus Kiadónak, és mindenekelőtt D. Szabó Máriának, a Kiadó igazgatójának. (Valamint köszönet Nagy Mónikának, aki a Kiadó részéről megszervezte, és Tibornak, aki a Kiadó részéről mindenben segített.)
Sok-sok képet teszek fel ide, hogy a jó hangulatot bemutassam. Sokan voltunk, megtelt a terem, sokáig maradtunk, jól éreztük magunkat.
Köszönet mindezért a Libri Könyvpalota munkatársainak is, és mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, aki megtisztelt a jelenlétével. Valamint köszönet Fodor Tündének a fotókért.
2008. június 1., vasárnap
Spanyolnátha
Csütörtökön este Miskolcon voltam, ahol a Spanyolnátha új, nyári számát mutatták be, benne a velem készült beszélgetést a Budapesti Jelenlétről.
Nagyon jó társaság - Vass Tibor példamutatóan irányítja a negyedéves internetes folyóirat munkáját.
Nagyon jó társaság - Vass Tibor példamutatóan irányítja a negyedéves internetes folyóirat munkáját.
2008. május 26., hétfő
2008. május 23., péntek
Bemutató és könyvheti program
Megjelent az Arcok: a bemutató és a könyvheti programok itt olvashatóak - gyertek, mindenkit szeretettel várok:
- Június 2-án, hétfőn 17 órakor könyvbemutató a Libri Könyvpalotában, a Rákóczi úton.
- 5-én, csütörtökön 14.30-kor Nyíregyházán nyitom meg a Könyvhetet, utána, 17 órától író-olvasó találkozón veszek részt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban
- 6-án, pénteken 16 órakor az Írók Boltjánál dedikálok
- 6-án, pénteken 17 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 7-én, szombaton 14 órakor Balatonfüreden dedikálok a Tagore sétányon
- 8-án, vasárnap 14 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 8-án, vasárnap 16 órakor a Ráday utcában dedikálok.
Arcok - a meglepetések könyve!
- Június 2-án, hétfőn 17 órakor könyvbemutató a Libri Könyvpalotában, a Rákóczi úton.
- 5-én, csütörtökön 14.30-kor Nyíregyházán nyitom meg a Könyvhetet, utána, 17 órától író-olvasó találkozón veszek részt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban
- 6-án, pénteken 16 órakor az Írók Boltjánál dedikálok
- 6-án, pénteken 17 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 7-én, szombaton 14 órakor Balatonfüreden dedikálok a Tagore sétányon
- 8-án, vasárnap 14 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 8-án, vasárnap 16 órakor a Ráday utcában dedikálok.
Arcok - a meglepetések könyve!
2008. május 19., hétfő
Meghívó: Arcok
MEGHÍVÓ
A Palatinus Kiadó nevében szeretettel meghívjuk
2008. június 2-án, 17 órakor
a Libri Könyvpalotába,
ahol bemutatjuk
Petőcz András: Arcok című új kötetét.
A kötetet bemutatja Kálmán C. György
irodalomtörténész, kritikus,
a beszélgetést vezeti Reményi József Tamás,
felelős szerkesztő.
Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 12.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Petőcz András: Arcok
A különböző helyszíneken játszódó történetekben az „arcok” mögött fölbukkanó mesélő kísértetiesen ugyanaz. Ahogyan korábban a szerző egyik regényében, A születésnapban is olvashattuk: „a dolgok elképesztően változatlanok”.
2008. május 14., szerda
Tamkó és Idegenek
Ma az Artpool Művészetkutató Központban jártam, Galántai Györgynél, Klaniczay Júliánál.
A Tamkó Sirató Károlyról szóló előadásom kapcsán beszélgettünk, illetve újra megnéztem Tamkó dimenzionista manifesztumát, és újból nagyon izgalmasnak találtam. Tamkó Sirató a maga ösztönös zsenialitásában valóban egészen egyedi figurája a XX. század művészetének.
Késő délután pedig Kálmán C. Györggyel találkoztam, aki az Idegenekről írt még tavaly az ÉS-be, most pedig, június 2-án bemutatja az Arcok című könyvemet a Libri Könyvpalotában.
Mindkét találkozó inspiratív volt - olyan, amely után az ember jobb hangulatban folytatja a mindennapi munkát.
A Tamkó Sirató Károlyról szóló előadásom kapcsán beszélgettünk, illetve újra megnéztem Tamkó dimenzionista manifesztumát, és újból nagyon izgalmasnak találtam. Tamkó Sirató a maga ösztönös zsenialitásában valóban egészen egyedi figurája a XX. század művészetének.
Késő délután pedig Kálmán C. Györggyel találkoztam, aki az Idegenekről írt még tavaly az ÉS-be, most pedig, június 2-án bemutatja az Arcok című könyvemet a Libri Könyvpalotában.
Mindkét találkozó inspiratív volt - olyan, amely után az ember jobb hangulatban folytatja a mindennapi munkát.
2008. május 9., péntek
The New York Times
A The New York Times hosszan foglalkozik a magyarországi antiszemita jelenségekkel, elemezve az itthoni állapotokat, emlékezve és emlékeztetve a holocaustra, a borzalmakra. Ír a lap a legutóbbi, a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadásról is.
Meggyőződésem, hogy amíg nem integrálódunk teljesen az Európai Unióba, addig ezek a jelenségek csak erősödni fognak. Ahogy a határok lebontására, úgy az euró bevezetésére is azért van szükség, hogy a magyar lakosság kilépjen végre ezekből a szűk, hazai keretekből, felfogja és átérezze, hogy az európai haza az új közeg, ami a sokszínűség, benne az egyéni felelősség közege.
A nemzeti keretek eltűnnek, felolvadnak egy nagyobb nemzeti keretben, az európai nemzeti keretben. Egy európai nemzeti keretben az antiszemitizmus talaját veszti, ahogy egyre kisebb szerepe van ma már Franciaországban, Olaszországban.
Jellemző, hogy ezekben az államokban ma már nem a szélsőjobb, hanem a szélsőbal lép fel antiszemita jelszavakkal, gyakran fundamentalista iszlamista erőkkel összefogva.
Az antiszemitizmus ugyanis Európa-ellenes, ahogy a fundamentalista iszlamista erők is Európa-ellenesek.
Ahhoz, hogy végre a miénk legyen az, amit szeretnénk, az európai értékrendszer és ezzel együtt az európai jólét, ahhoz reformok kellenek - olyan reformok, amelyek beleilleszkednek az európai folyamatokba. Nyilvánvaló, hogy új egészségbiztosítás kell, mert ezzel az egészségbiztosítással egész Európában orvoshoz mehetünk majd, és ez nekünk jó, és ebben az egészségbiztosításban mindenkinek, így a nyugdíjasoknak is felelősséget kell vállalniuk. És nyilvánvaló az is, hogy az ingyenes utazást el kell törölni, hiszen, ha európai polgárok vagyunk, akkor nem tehetjük azt meg, hogy egyedül Magyarországon ingyenesen utazzon mind a sokszázmillió európai nyugdíjas.
Összefoglalva: ugyanazokkal a törvényekkel kell nekünk is élnünk, amelyekkel élnek az Unióban, Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában.
Ez az új uniós nemzeti lét jólétet eredményez majd, valamint az antiszemita megnyilvánulások számának csökkenését.
Meggyőződésem, hogy amíg nem integrálódunk teljesen az Európai Unióba, addig ezek a jelenségek csak erősödni fognak. Ahogy a határok lebontására, úgy az euró bevezetésére is azért van szükség, hogy a magyar lakosság kilépjen végre ezekből a szűk, hazai keretekből, felfogja és átérezze, hogy az európai haza az új közeg, ami a sokszínűség, benne az egyéni felelősség közege.
A nemzeti keretek eltűnnek, felolvadnak egy nagyobb nemzeti keretben, az európai nemzeti keretben. Egy európai nemzeti keretben az antiszemitizmus talaját veszti, ahogy egyre kisebb szerepe van ma már Franciaországban, Olaszországban.
Jellemző, hogy ezekben az államokban ma már nem a szélsőjobb, hanem a szélsőbal lép fel antiszemita jelszavakkal, gyakran fundamentalista iszlamista erőkkel összefogva.
Az antiszemitizmus ugyanis Európa-ellenes, ahogy a fundamentalista iszlamista erők is Európa-ellenesek.
Ahhoz, hogy végre a miénk legyen az, amit szeretnénk, az európai értékrendszer és ezzel együtt az európai jólét, ahhoz reformok kellenek - olyan reformok, amelyek beleilleszkednek az európai folyamatokba. Nyilvánvaló, hogy új egészségbiztosítás kell, mert ezzel az egészségbiztosítással egész Európában orvoshoz mehetünk majd, és ez nekünk jó, és ebben az egészségbiztosításban mindenkinek, így a nyugdíjasoknak is felelősséget kell vállalniuk. És nyilvánvaló az is, hogy az ingyenes utazást el kell törölni, hiszen, ha európai polgárok vagyunk, akkor nem tehetjük azt meg, hogy egyedül Magyarországon ingyenesen utazzon mind a sokszázmillió európai nyugdíjas.
Összefoglalva: ugyanazokkal a törvényekkel kell nekünk is élnünk, amelyekkel élnek az Unióban, Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában.
Ez az új uniós nemzeti lét jólétet eredményez majd, valamint az antiszemita megnyilvánulások számának csökkenését.
2008. május 8., csütörtök
Szlovákia újból
Felhívom a figyelmet Blahó Miklós írására. Erről van szó. Szlovákiában megcsinálták a magánbiztosítókat. Ott megcsinálták a szociális kiadások lefaragását. Ott képesek voltak arra, hogy vállalják a nehézségeket.
Itt a demagógia uralkodik. Van egy "Alkotmánybíróságunk", amelyik elhiteti velünk, hogy mindent meg lehet oldani: "népszavazással".
Érdekes módon, sehol, egyetlenegy európai országban nem volt népszavazás vizitdíjról. Bűzlik ez az ügy, kedves Bihari Mihály! Szégyellje magát az az alkotmánybíró, aki önös politikai érdekei miatt, sértettségében, hogy nem jelölték köztársasági elnöknek, mindezek miatt "népszavaztat" minden ostobaságról.
Mindenki tudja, hogy nem lehet népszavazást kiírni vizitdíjról, egészségügyi reformról. Csak Magyarországon lehet. Valami nagyon nem stimmel ebben az országban, kedves Bihari Mihály! Egyszerű állampolgárként pezsgőt fogok bontani, ha Maga eltávozik végre az Alkotmánybíróság testületéből. Ismétlem, szégyellje magát, Bihari Mihály!
Itt a demagógia uralkodik. Van egy "Alkotmánybíróságunk", amelyik elhiteti velünk, hogy mindent meg lehet oldani: "népszavazással".
Érdekes módon, sehol, egyetlenegy európai országban nem volt népszavazás vizitdíjról. Bűzlik ez az ügy, kedves Bihari Mihály! Szégyellje magát az az alkotmánybíró, aki önös politikai érdekei miatt, sértettségében, hogy nem jelölték köztársasági elnöknek, mindezek miatt "népszavaztat" minden ostobaságról.
Mindenki tudja, hogy nem lehet népszavazást kiírni vizitdíjról, egészségügyi reformról. Csak Magyarországon lehet. Valami nagyon nem stimmel ebben az országban, kedves Bihari Mihály! Egyszerű állampolgárként pezsgőt fogok bontani, ha Maga eltávozik végre az Alkotmánybíróság testületéből. Ismétlem, szégyellje magát, Bihari Mihály!
2008. május 7., szerda
Szlovákia
Ma az arra illetékes európai bizottság "végleges igent" mondott a szlovák euróra.
Telik-múlik az idő, de úgy tűnik, nem fogja fel Magyarország ennek a ténynek a jelentőségét.
Mármint annak a jelentőségét, hogy északi szomszédunknál január 1-jétől euróval fogunk fizetni. A "szlovák csoda" gazdasági vetülete mellett van ennek a ténynek egy sajátos lelki, pszichikai oldala is: január 1-jétől Szlovákia gazdag szomszéd lesz, "nyugat", ugyanazt érezzük majd Szlovákiában, mint amit ma Ausztriában érzünk.
Igen, Szlovákia az euróövezet tagja lesz, ez persze további gazdasági fellendülést jelent majd a számára, a tőkebeáramlás erősödni fog, sőt, vállalkozások, befektetések Szlovákiába telepednek át, hiszen kedvezőbb lesz Párkányban üzletet alapítani, és egy ottani bankban tartani a pénzt, mint Esztergomban, jobban jár majd az, aki Komarno városában alapít céget, mint az, aki Komáromban, és a példákat még lehet szaporítani.
Magyarország szegény rokonná válik, ami nem egyszerűen húsbavágó kérdés, hanem súlyos lelki teher is. Ennek pedig több oka is van, de mindenképpen oka, hogy nem tudtuk megérteni és megértetni: csak a reformokkal, az európai változásokkal együtt lélegezve tudjuk megőrizni vezető helyünket Közép-Európában.
Meggyőződésem, hogy az a politika, amelyik reformellenes, az végül is nemzetellenes politika. Magyarország csak akkor lehet a környező országokban élő magyarok számára iránymutató és vonzó, ha gazdaságilag erős, és ezáltal példaértékű, ha biztos pont, amire bárki büszke lehet, aki büszke akar rá lenni.
Elszegényedésünk, reformképtelenségünk, politikailag szűklátókörű magatartásunk csak elidegeníti tőlünk a határon túl élő magyarokat. A konzervatív politika, amelyik olyan gyakran és szívesen beszél "magyarságról", "nemzeti érzületről", ugyanúgy szembefordítja a környező országok magyarságát az anyaországgal, ahogy azt megtette a XX. század 30-as éveiben, amikor igen sok felvidéki magyar szorongással és szomorúsággal élte meg Horthy katonáinak bevonulását Csehszlovákia magyar lakta területeire. Anyám, rimaszombati magyar lányként, 15 évesen érte meg az akkoriban is fejletlenebb Magyarországról bevonuló magyar katonák felvidéki randalírozását.
A szlovák euró kijózanítólag hat majd az itthoni politikai erőkre, és elidegenítően a szlovákiai magyarokra. Sőt, erősíteni fogja az asszimilációs folyamatokat a Felvidéken, mert Magyarország leszakad, ahelyett, hogy példát mutatna, és vonzóvá válna, Szlovákia pedig egycsapásra a legfejlettebb világ, vagyis Nyugat-Európa részévé válik.
Azt gondolom, ideje lenne megértenünk, hogy elképesztő versenyben vagyunk, és a fejlett világ gyorsvonatként robog el mellettünk.
A nemzeti érzületet nem jelszavakban, zászlókban és térképek rajzolásában kellene kifejezni, hanem gazdasági növekedésben, bátor és fájdalmas reformokban. Elkényelmesedett az anyaország népe: nagyrészt ugyanazok szavaztak a vizitdíj eltörlésére igennel, akik nemet mondtak a határon túli magyarok állampolgárságára.
Ezt kellene végre megérteni.
Telik-múlik az idő, de úgy tűnik, nem fogja fel Magyarország ennek a ténynek a jelentőségét.
Mármint annak a jelentőségét, hogy északi szomszédunknál január 1-jétől euróval fogunk fizetni. A "szlovák csoda" gazdasági vetülete mellett van ennek a ténynek egy sajátos lelki, pszichikai oldala is: január 1-jétől Szlovákia gazdag szomszéd lesz, "nyugat", ugyanazt érezzük majd Szlovákiában, mint amit ma Ausztriában érzünk.
Igen, Szlovákia az euróövezet tagja lesz, ez persze további gazdasági fellendülést jelent majd a számára, a tőkebeáramlás erősödni fog, sőt, vállalkozások, befektetések Szlovákiába telepednek át, hiszen kedvezőbb lesz Párkányban üzletet alapítani, és egy ottani bankban tartani a pénzt, mint Esztergomban, jobban jár majd az, aki Komarno városában alapít céget, mint az, aki Komáromban, és a példákat még lehet szaporítani.
Magyarország szegény rokonná válik, ami nem egyszerűen húsbavágó kérdés, hanem súlyos lelki teher is. Ennek pedig több oka is van, de mindenképpen oka, hogy nem tudtuk megérteni és megértetni: csak a reformokkal, az európai változásokkal együtt lélegezve tudjuk megőrizni vezető helyünket Közép-Európában.
Meggyőződésem, hogy az a politika, amelyik reformellenes, az végül is nemzetellenes politika. Magyarország csak akkor lehet a környező országokban élő magyarok számára iránymutató és vonzó, ha gazdaságilag erős, és ezáltal példaértékű, ha biztos pont, amire bárki büszke lehet, aki büszke akar rá lenni.
Elszegényedésünk, reformképtelenségünk, politikailag szűklátókörű magatartásunk csak elidegeníti tőlünk a határon túl élő magyarokat. A konzervatív politika, amelyik olyan gyakran és szívesen beszél "magyarságról", "nemzeti érzületről", ugyanúgy szembefordítja a környező országok magyarságát az anyaországgal, ahogy azt megtette a XX. század 30-as éveiben, amikor igen sok felvidéki magyar szorongással és szomorúsággal élte meg Horthy katonáinak bevonulását Csehszlovákia magyar lakta területeire. Anyám, rimaszombati magyar lányként, 15 évesen érte meg az akkoriban is fejletlenebb Magyarországról bevonuló magyar katonák felvidéki randalírozását.
A szlovák euró kijózanítólag hat majd az itthoni politikai erőkre, és elidegenítően a szlovákiai magyarokra. Sőt, erősíteni fogja az asszimilációs folyamatokat a Felvidéken, mert Magyarország leszakad, ahelyett, hogy példát mutatna, és vonzóvá válna, Szlovákia pedig egycsapásra a legfejlettebb világ, vagyis Nyugat-Európa részévé válik.
Azt gondolom, ideje lenne megértenünk, hogy elképesztő versenyben vagyunk, és a fejlett világ gyorsvonatként robog el mellettünk.
A nemzeti érzületet nem jelszavakban, zászlókban és térképek rajzolásában kellene kifejezni, hanem gazdasági növekedésben, bátor és fájdalmas reformokban. Elkényelmesedett az anyaország népe: nagyrészt ugyanazok szavaztak a vizitdíj eltörlésére igennel, akik nemet mondtak a határon túli magyarok állampolgárságára.
Ezt kellene végre megérteni.
2008. május 1., csütörtök
Szepezd és Unió
Az első májusi napot Balatonszepezden töltöm, gyerekkorom színhelyén. Gyönyörű minden, a Balaton, a szepezdi ház. Minden, minden. Nekem ilyenkor a legszebb ez a vidék, tavasszal, nem nyáron, amikor mindenki jön, nyaralók, külföldiek, hanem ilyenkor, amikor csendes, nyugodt, békés az egész vidék, a tó. A Balaton vize magas, az a félelem, ami néhány éve bennünk volt, hogy a tó kevés utánpótlást kap, teljesen eltűnt.
Álljon itt néhány fénykép a szepezdi házról, apámról, aki felépítette, és aki tavaly óta nincs velünk.
Ma négy éve vagyunk uniós állampolgárok. Ezen a napon erről se feledkezzünk el. Én Szepezden ünnepeltem. Négy évvel ezelőtt csatlakoztunk. Ez azért fontos. Ma már Balatonszepezd is az Európai Unió egyik kicsi faluja. Apám mindig azt mondta, az utolsó éveiben, ha utazásról volt szó: "Majd utazom, ha már személyi igazolvánnyal mehetek." Aztán még megérte, hogy ő is uniós állampolgár lett. Utazhatott volna személyi igazolvánnyal, de végül mégsem utazott.
Balatonszepezden, az itteni gyönyörű temetőben talált nyugalmat. Béke poraira.
Álljon itt néhány fénykép a szepezdi házról, apámról, aki felépítette, és aki tavaly óta nincs velünk.
Ma négy éve vagyunk uniós állampolgárok. Ezen a napon erről se feledkezzünk el. Én Szepezden ünnepeltem. Négy évvel ezelőtt csatlakoztunk. Ez azért fontos. Ma már Balatonszepezd is az Európai Unió egyik kicsi faluja. Apám mindig azt mondta, az utolsó éveiben, ha utazásról volt szó: "Majd utazom, ha már személyi igazolvánnyal mehetek." Aztán még megérte, hogy ő is uniós állampolgár lett. Utazhatott volna személyi igazolvánnyal, de végül mégsem utazott.
Balatonszepezden, az itteni gyönyörű temetőben talált nyugalmat. Béke poraira.
2008. április 29., kedd
Alkotmány
Szép csendesen megszületik az Európai Unió alkotmánya. Eddig 11 ország ratifikálta, köztük Franciaország, Dánia, Lengyelország, Portugália. És megindult a ratifikációs eljárás Nagy-Britanniában is, ahol a parlament már jóváhagyta, a Lordok Házának kell még áldását adnia.
Az angol ratifikáció egészen egyedülálló dolog, hiszen - úgy tudom - az angoloknak még saját, megírt alkotmányuk sincs, és nagyon is euroszkeptikusak.
Mindenesetre tény, hogy a magyar sajtó ezzel az alkotmányozási folyamattal nem nagyon foglalkozik. Pedig lehet, hogy ez távlatilag fontosabb, és jobban meghatározza a jövőnket, mint az, hogy itthon éppen szétesik-e a kormány, avagy nem.
Az angol ratifikáció egészen egyedülálló dolog, hiszen - úgy tudom - az angoloknak még saját, megírt alkotmányuk sincs, és nagyon is euroszkeptikusak.
Mindenesetre tény, hogy a magyar sajtó ezzel az alkotmányozási folyamattal nem nagyon foglalkozik. Pedig lehet, hogy ez távlatilag fontosabb, és jobban meghatározza a jövőnket, mint az, hogy itthon éppen szétesik-e a kormány, avagy nem.
2008. április 28., hétfő
Könyvfesztivál
Túl vagyunk a Könyvfesztiválon, néhány kép a vasárnapi dedikálásomról, Fodor Tünde fotói láthatóak. Az első képen éppen dedikálok, a második képen pedig D. Szabó Máriával, a Palatinus igazgatójával beszélgetek. A harmadik képen Reményi József Tamással vagyok együtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
