A mai nap az interneten "szörföztem", és erre a cikkre találtam. A cikk írója azt írja, hogy "A Születésnap című regénye után gyorsan megjelent az Idegenek, és el is nyerte a tavalyi Márai-díjat. A regényírás aligha fárasztotta el a szerzőt, az idei könyvhéten már az újabb kötetét dedikálta. Az Arcok tizennyolc elbeszélése a világ legkülönbözőbb helyein kínál terepszemlét, a sarki metróállomástól Madagaszkárig, Sanghajtól San Franciscóig, hol elnagyolt, hol aprólékos portréfestéssel színezve a történeteket. A narrátor személytelen, de a hangja végig ugyanaz, s olyan érzést kelt az olvasóban, mintha ikertestvérével társalogna, akivel közösek a génjeik, a titkaik.
"Semmit sem tudunk önmagunkról" - mondja útravalóként a mottó, és narrátorunk hozzáteszi: valahogy minden annyira idegen, nemcsak a világ végén, hanem otthon is. Az Arcok egy belső utazásokra buzdító bédekker lehet önmagunk feltérképezéséhez."
Nagyszerű ajnlás az Arcokhoz. Köszönöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése