A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Dráma-Próza kurzus hallgatója, Kerezsi Katalin azt a feladatot választotta, hogy Virginia Woolf Orlando című regénye nyomán ír egy elbeszélést. Érdekes munkáját szívesen közlöm.
Kerezsi Katalin
Orlando változik
Virginia Woolf
emlékére
– Barbara, ébredj, valami történt! –
rázta Orlando az alvó feleségét.
– Mi van? Megint bepisilt valamelyik? –
kérdezte az asszony félálomban.
– Nem, de baj van!
Barbara azonnal felrántotta a takarót,
kiugrott az ágyból, és rohamléptekkel indult a gyerekszoba felé. Orlando utánaszólt:
– Nem velük van a baj, hanem velem! Nézz
rám! – mondta megváltozott, egy oktávval magasabb hangján.
Barbara testén jeges rémület futott
végig, amikor a hajnali, félhomályos szobában meglátta az ágyukban ülő szőke
nőt.
– Te meg ki vagy? – kérdezte rémülten.
– Én vagyok az, Orlando! Így ébredtem.
– Hol a férjem?!
– Mondom, hogy én vagyok az!
– Hol vannak a gyerekek?!
Barbara a választ meg sem várva átrohant
a mellettük lévő szobába és egyesével megvizsgálta a három fiút. Mindegyik
békésen szuszogott, így visszament.
– Azonnal mondd meg, hol a férjem! –
utasította az „idegen nőt”.
– Hidd már el, hogy én vagyok! Megértem,
hogy meg vagy rémülve, de mit szóljak én?! Én ébredtem úgy, hogy nő vagyok, a
fenébe is! – nézett kétségbeesetten a megváltozott Orlando.
– Nekem erre nincs időm. Mindjárt
indulok a gyerekekkel az óvodába, ne találjanak itt!
– Rendben, igazad van. Felvehetek
valamit a ruháid közül?
– Vegyél – zárta rövidre Barbara a
beszélgetést.
Orlando kikapta a szekrényből a legfelső
pólót és nadrágot, amelyek egyáltalán nem illettek össze. Barbarának most
először futott át agyán a gondolat, lehetséges, hogy ez a nő tényleg a férje.
– Neked nincs egy rendes cipőd! – szólt
Orlando az előszobából, miközben a szekrényben kotorászott a több tucatnyi
szandál, balerinacipő, papucs között.
– Ezt már én is mondtam, többször! –
válaszolta Barbara olyan hangsúllyal, mint aki csatát nyert.
Nyílt a gyerekszoba ajtaja, ezért
Orlando gyorsan belebújt egy kikészített fekete magas sarkúba és sietve
távozott a lakásból.
A háztömb körül kódorogva próbált
rájönni, mi történhetett. Este, amikor lefeküdt aludni, még határozottan férfi
volt. Egész életében az volt, nem is akart más lenni. Hajnalban felriadt,
kiment a fürdőszobába, és ijedten konstatálta, hogy női teste lett. Minden
részletében. Ilyen nincs – gondolta. – Biztos, hogy álmodom. Azóta órák teltek
el, ő pedig teljesen ébren, még mindig egy női testben kereste a helyét.
Séta közben lábujjait egyre jobban
szorította a cipő, combizmai feszültek, térdei enyhén remegni kezdtek. Alig
várta, hogy a családja elmenjen otthonról, és az ajtón belépve lerúgja magáról
a járásra teljesen alkalmatlan cipőt.
Elővette telefonját, hogy tűzoltó–parancsnokának
jelentse, este nem tud szolgálatot teljesíteni, de eszébe jutott, női hangja
van. SMS-t kezdett írni:
Szervusz,
Parancsnok Úr! Nagyon sajnálom, de az egyik gyerek hazahozta a hányós–hasmenős
vírust, képtelen vagyok este bemenni.
Telefonja egy percen belül csörgött,
muszáj volt felvennie. Mély hangot erőltetve próbált beszélni:
– Halló!
– Orlando, mennyire vagy szarul?
– Nagyon – felelte tömören.
– Ezt nem hiszem el! Így is kevesen
vagytok, kit osszak be a helyedre? Á..., Laci is az előbb mondott fel, azt
mondja, ennyiért nem kockáztatja az életét, inkább elmegy pénztárosnak
másfélszer több pénzért. Elegem van... Na, jobbulást, szia! – majd a főnöke kinyomta
a telefont. Szerencsére.
Orlando szívből remélte, hogy hamarosan
visszakapja férfitestét, a munkája miatt is. Szerette, és azért választotta,
hogy életeket mentsen. De ezekkel a karokkal nem lehet megemelni egy 80 kilós
testet! Vonulni akar, nem a HR-osztályon intézni a felmondási papírokat.
Elmúlt 8 óra, ezért hazaindult. Az első
emeleten nem bírta tovább, levette a cipőt, és a maradék két emeletet mezítláb
tette meg. Otthon megreggelizett, majd visszafeküdt aludni, hátha sikerül
visszaváltoznia. Nem sikerült.
Délután a feleségét hívta telefonon:
– Szia, Barbara! Így nem mehetek a
gyerekekért, az óvónők nem adják ki idegennek őket.
– Így van. Ezek szerint még mindig úgy
nézel ki, mint reggel... Remek. Találkozzunk háromnegyed ötkor az óvoda előtt.
A gyerekeknek azt mondjuk, hogy a barátnőm vagy.
– Rendben, ott leszek.
– És kellett volna ma a fekete cipőm.
– Örülj, hogy megkíméltelek tőle! Szia.
Este a fiúk felváltva rohangáltak a
konyhában beszélgető két nőhöz, nem sejtve, hogy egyik az apjuk. Újra és újra
kérdésekkel bombázták anyjukat:
– Miért nem apa jött értünk? Ma reggel
miért nem láttuk? Holnap reggel, munka után jön haza?
Barbara igyekezett minden kérdésükre
felelni, noha ő maga sem tudta a válaszokat. Az ikrek közül az egyik a nővé
változott Orlandóhoz fordult:
– Akarsz szkanderozni? És kardozni?
Orlando imádott a fiaival játszani,
focizni, biciklizni, jedi-kardozni, mindent, amit az anyjuk nem. Eddig. Most
azonban – valószínűleg az ösztrogén túlsúly miatt, – nem volt kedve.
– Inkább mesélek valamit – válaszolta.
– Az nem érdekel! – azzal a gyerek kirohant,
a másik kettő is követte.
– Remélem, holnapra visszaváltozom –
szólalt meg Orlando.
– Én is. Megőrülök, ha nem lesz, aki
lefárassza őket – mondta neki Barbara, miközben a tűzhelyen fortyogó szószt
kavargatta.
A házaspár néhány mondatban, röviden
átbeszélte a napi híreket miközben a vacsorát készítették, majd csendben
maradtak. Kicsit később, Orlando a zöldségpucolásból felnézve, hangosan
gondolkodni kezdett:
– Szerinted, tulajdonképpen, én most mi
vagyok? – kérdezte a feleségétől. – Ciszhetero már biztosan nem. Vagy mégis?
Végül is, férfinak születettem. De hetero vagyok még egyáltalán? Vagy már
leszbikus? Biszexuális? Nembináris? Miből lehet még választani?
Ekkor csörömpölés hallatszott a nappaliból,
Barbara mérgesen a fazékba dobta a fakanalat, és indult megnézni, mi történt.
– Mondtam már, hogy ne ugráljatok a
kanapén! – hallatszott a kiabálása. – Vagy legalább előtte pakoljatok le róla!
Mikor visszajött a konyhába, szigorúan
nézett a férje szemébe:
– Most nem érek rá az
identitásválságoddal foglalkozni! A három kölyök mindjárt szétszedi a lakást,
és még be kell fejezni a vacsorát.
Evés közben a legnagyobb gyerek az aznap
megismert „barátnőhöz” fordult:
– Nálunk alszol? – kérdezte kíváncsian.
– Igen, ma itt alszik, amíg apátok dolgozik
– válaszolt férje helyett Barbara.
Orlando az asszonyra nézett,
tekintetében kétségbeesés tükröződött.
– Ha minden jól megy, apátok reggelre itthon
lesz, addigra én elmegyek – mondta mindhárom gyereknek. – Most pedig egyetek
gyorsan, még fürdenetek is kell, késő van.
A fiúk furcsán egymásra néztek, majd
anyjukra, de, mivel az nem szólalt meg, vállat vontak és tovább ettek.
Az esti altatáshoz Barbara ment a
gyerekszobába, majd befeküdt a férje mellé és hamarosan el is aludt. Orlando –
attól tartva, hogy állapota végleges marad – ébren hánykolódva gyötrődött az
ágyban, sokáig. Nem tudott megnyugodni.
