2023. április 30., vasárnap

Szépírói kurzus 2023/tavasz/20 - Szesztai Zsuzsa verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Szesztai Zsuzsa azt a feladatot választotta, hogy a szavak variációival teremt izgalmas hangzást, új jelentésű sorokat, sajátos hangulatokat. Nagyon jó munka, gratulálok! 


Szesztai Zsuzsa:
 
neveket rajzol
 
neveket rajzol a szél a homokba
sárga fövenyen karcsú a nyár szalad
homokba hordja a szél a nevedet
fövenyen szalad a nyár karcsú sárga
 
almafa virágát szanaszét szórja
földig hajol a lombja felhőtlen ág
szanaszét virágát szórja az alma
hajol az ág lombja felhőtlen földig
 
rajzol a szél homokba a nevedet
felhőtlen ág szalad a sárga földig
szanaszét szórja a lombja virágát
fövenyen szalad a szél a homokba
 
2023. április 24.


Szépírói kurzus 2023/tavasz/19 - Tálos Kata verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Tálos Kata azt a feladatot választotta, hogy szerepverset ír. A vers egy hajléktalan nevében íródott, és olyan jól sikerült, hogy valóban megjelenhetne az utcán élők nagyon is színvonalas lapjában, a Fedél nélkül című kiadványban. Gratulálok! 


Tálos Kata
A nincs szava
 
(Petőcz András – Egy hajléktalan vallomása c. verse nyomán)
 
Csak én vagyok, meg a világ
s köztünk egy szakadék,
a van és a nincs között
ott tátong a szakadatlan ég.
 
Voltam én már jöttment,
de most csak jövök-megyek,
koldusbottal vagy bot nélkül,
tanúim a völgyek meg a hegyek.
 
Jobb sorsból jöttem,
jobb sorsra is való vagyok,
ha nem lenne a nincs szava,
az húz a semmibe, s a sörben a habok.
 
Beléjük nézek,
s belefeledkezem bánatomba,
az élet valaha szép volt,
ma én vagyok a kitaszítottak szobra.
 
Az asztalról csak leeső morzsák
vagy aprópénz jut nekem.
Mire elég ez? Enni nem.
Hát akkor inkább eliszom az eszem!
 
Az élet farvizén evezek
mellőzötten, jogfosztottan,
hát van még kinek az életem
egy petákot is ér – vagy feladjam?
 
Fekszem a kapualjban,
s mindenki átlép rajtam
azt sem veszik észre, ha fáj,
de azt sem, ha meghaltam...
 
2023. 04. 24.
 

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/18 - Nagy Tímea verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Nagy Tímea azt a feladatot választotta, hogy variációkat ír, ahogy azt nagy klasszikusok, például Weöres Sándor is megtette. Nagyon jól sikerült munka, Weöres is szeretné.


Nagy Tímea
Sorok másként
 
De a porcelán emlékezete
másként működik,
ami a felejtésből visszatér,
a hangját megtalálni jön.*
 
Az emlékezet porcelánja
működhet felejtésből,
de másként jön,
ki hangjáért tér vissza.
 
Elfelejti a porcelán
ami máshogy működik,
megtalálja hangját,
kinek emlékezete visszatér.
 
A felejtés működése
a visszatérő emlékezet,
másként jön, de megtalálja
a porcelán hangja.
 
Működik a hang
ha a porcelán emlékezik,
másként tér vissza,
ami megtalálja a felejtést.
 
Ha a hangok porcelánja
elfelejt visszatérni,
az emlékezet megtalálja,
ami másként működik.
 
Hangból jön a másként,
visszatér, mint a porcelán
az emlékezet működik,
de a felejtés megtalál.
 
De ami a felejtésből visszatér,
másként működik,
porcelán és emlékezet
hangját megtalálni jön.
 
A porcelán és a felejtés
megtalál, ha működik,
de másként tér vissza a hang,
ha emlékezik.
 
*Sorok Ughy Szabina Csehszlovákia és Louise Glück A vad nőszirom című verséből (Gerevich András fordításában).

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/17 - Sipeki Zsófi verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Sipeki Zsófi a variáció elvét alkalmazta új versében. Variál és ismétel, és ezzel zeneiévé teszi a szöveget. "Nem beszél semmiről", és mégis mond valamit. Sikeres munka, nagy örömmel közlöm.


Sipeki Zsófi

 

Semmi se van

apró szöszök pihennek meg a monitoron
miközben nem csinálnak semmit sem. én sem.

elzsibbadt a lábam, pedig az se csinált semmit.
ma különösebben tényleg nem csinált semmit.

pedig azt, amit szokott, ma is nagyon jól csinálta.
dolgozott, mint én. csak a lábam nélkül én hiába.

a semmi se, az mindig van. van, amikor semmi se.
apró szöszök pihennek meg a monitoron. ez minden.


2023. április 23., vasárnap

Szépírói kurzus 2023/tavasz/16 - Bálity Csaba novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Bálity Csaba azt a feladatot választotta, hogy Örkény István  A Sátán Füreden című egypercese nyomán megírja az újabb "sátáni" történetet. Igen jól sikerült munka, nagy örömmel közlöm.


Bálity Csaba

A Sátán a Mészáros utcában

A sofőr jobbra-balra forgatta a fejét, hol az egyik, hol a másik tükörbe pillantgatott tolatás közben. A szemetesautó hangos pittyegése megtörte a budai mellékutca reggeli csendjét.  A két kukás még a saroknál leugrott a kocsiról, egykedvűen sétáltak a parkoló járművek mellett. A magasabbik, borostás negyven körüli férfi egy pillanatra megtorpant.

– Figyeld má’, ez meg mi a faszom? – kérdezte a fiatalabb társától, állával a kukák felé bökve.

A járdaszegély mellett sötétszürke nejlonzsákok hevertek, nekitámasztva a katonás sorban álló szemetesedényeknek. A másik, egy valamivel fiatalabb, sápadt, karikás szemű férfi érdeklődve vette szemügyre a spárgával bekötött szájú zacskókat. Közelebb lépett, bakancsával megrugdosta őket, de nem lett okosabb. Mindketten tanácstalanul nézték a kompozíciót, amikor nyikorogva kinyílt a ház kapuja,  egy lakó lépett elő a sötétből. A szemüveges férfi csíkos fürdőköpenyt, frottírzoknit és papucsot viselt. Mindkét kezét a köntös zsebébe mélyesztette.

– Jó reggelt – mondta a két kukásnak, akik szó nélkül visszabiccentettek. – Ezeket is fel kéne dobni – mutatott a zsákokra anélkül, hogy kezét kihúzta volna a zsebéből.

– Mi van benne? – kérdezte érdeklődve a karikás szemű.

– Mit számít az, mi van benne? Hajítsák fel a kocsira és kész!

– Ez nem olyan egyszerű – vette át a szót az idősebb kukás. – Egyrészt, csak az edényekbe kitett hulladék elszállítását rendezte a társasház. Az egyebekre nincsen fedezet.

Itt rövid hatásszünetet tartott, mivel ezt érezte a legfontosabb üzenetnek, és bár további érvek is voltak a tarsolyában, úgy tervezte, ezeket majd akkor veti be, amikor az árról kezdenek alkudozni. A terv működőképesnek tűnt, a köpenyes először vette ki kezét a zsebéből. Ujjait végig húzta a markában tartott pénzen, hogy egyértelművé tegye, egynél több bankjegyet szorongat.

– Ezen talán csak lehet segíteni – mondta magabiztosan, miközben visszacsúsztatta a pénzt a fürdőköpeny zsebébe.

– Másrészt – folytatta a kukás, mintha meg se hallotta volna a közbevetést – egyáltalán nem mindegy, milyen típusú hulladékról van szó.

– Nukleáris hasadóanyag. Az gond? – kérdezte szája szegletében egy félmosollyal a köpenyes, de aztán látva a másik kettő döbbent arcát, hamar felismerte, hogy humorizálással aligha éri el a célját. 

– Természetesen vicceltem, nincsen benne semmi rendkívüli. Megnyugodhatnak.

– Mi aztán nem vagyunk nyugtalanok – csapta le a magas labdát a fiatalabb szemetes. – Tőlem ítéletnapig itt maradhatnak ezek a zsákok. Az önkormányzatnál lehet konténert rendelni. Fent van a telefonszám a honlapon. Minden jót!

Mintha egy begyakorolt koreográfia szerint zajlanának az események, a borostás füttyentett a sofőrnek, hogy indíthat.

– A kommunális hulladékot is itt hagyják? – kérdezte gúnyosan a köpenyes, hogy egyértelművé tegye, tudja, csak színjátékot játszik a másik kettő. Kezére játszott az is, hogy éppen ebben a pillanatban nyílt a vezetőfülke ajtaja, és a gépkocsivezető, aki az eddigi párbeszédből egy szót se hallott, érdeklődve közeledett a kompániához.

– Mi van már? – kérdezte a sofőr a kollégáit.

– Ezeket akarja elvitetni az úr – mondta magyarázólag a karikás szemű, miközben egy pillanatra se vette le tekintetét a fürdőköpenyesről.

– Mi ez?

– Éppen ezt szeretnénk kideríteni – mondta a borostás – de nagyon titokzatos az úriember.

– Nincsen ebben semmi titok, csak nem értem a körülményeskedés okát. Azt hittem, mostanra már árkon-bokron túl lesznek.

– Eleve vannak a veszélyes hulladékok, azok szóba se jöhetnek – magyarázta a sofőr, szája sarkában le-fel járt a cigaretta. – A másik meg, hogy tönkre tudja tenni a gépet. Tudja, mennyibe kerül egy javítás?

– Nem tudom.

– Sokba. Ha eltörik a kés például. Az nyolcmillió. Úgy értem, nyolcszázezer forint – helyesbített a sofőr, mert az első összeget maga is komolyan vehetetlenül magasnak érezte.

– Nem fog eltörni a kés, ezt garantálom.

– Volt már rá példa.  Nem szeretnénk, ha megint előfordulna. Ha van egy fürdőszoba felújítás teszem azt, utána meg a tulaj kihordja a sittet, mi feldobjuk jóhiszeműen, aztán hirtelen reccs, már el is tört a kés a tömörítőben. Tetszik érteni? – érvelt tovább a borostás.

– Mondjuk, a nagyságos asszony azt mondja, nem tetszik a csempe, már nem divatos a virágmintás. Le kell verni. Nem tudom persze, milyen maguknál a csempe, ezt csak példának mondtam. Akkor nincs mese, utána meg ott marad a rengeteg törmelék – erősített rá a sofőr.

– Az én feleségemnek volt nagyobb problémája is a mintánál – legyintett a fürdőköpenyes. – Amúgy ördöge van, tényleg most csináltattuk meg a fürdőt. A nejemnek hol a szaniter nem volt elég jó, hol a fuga színe nem passzolt szerinte a bordűrhöz. Volt itt egy erdélyi brigád, Déváról. Na, azokat is majdnem az őrületbe kergette. Soha, semmi nem volt neki elég jó. Munkaidőben a kivitelezők vérét szívta, utána meg az enyémet. Bérszámfejtőként is mindent tudott a hidegburkolásról. Három hét múlva, a dévai kőművesek kezdték mondogatni, hogy asszony kell a házba.  

– Mondtuk, hogy ebben nem tudunk segíteni. Húzza odébb a zsákokat, hogy tudjuk üríteni a kukákat! Már így is késében vagyunk – méltatlankodott a karikás szemű.

– Dehogy húzom. Hozzá nem érek. Amúgy nem esik jól, hogy nem bíznak bennem. Mondtam, hogy nincsen sitt a zsákokban. Azt már elvitték a dévaiak múlt héten, amikor végeztek. De ha nem akarnak egy kis pénzt keresni, vagy azt hiszik, baja lenne ennek a húsdarálószerű izének, nekem úgyis jó. Ha esetleg mégis meggondolnák magukat, csak csengessenek fel a kaputelefonon. Tizenkilences lakás, Kelemen – mondta a fürdőköpenyes, majd sarkon fordult és eltűnt a kapualjban.

A két kukás megbabonázva bámult a zsákokra, a sofőr anélkül, hogy tekintetét levette volna a fekete nejlonról, balkézzel hirtelen mozdulatot tett, nem lehetett eldönteni, hogy a füstszűrőig szívott cigaretta csikkjét hajította el, vagy csak nyugtatólag intett a kukásautó mögött lassanként feltorlódó kocsisornak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2023. április 5., szerda

Szépírói kurzus 2023/tavasz/15 - Morvai Fanni verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Morvai Fanni azt a házi feladatot választotta, hogy Gregory Corso ismert műve alapján verset ír, megírja a saját "házasságát". Igen jó vers! Köszönöm! 


Morvai Fanni
 
Házasság
Gregory Corsónak
 
Lehet, hogy igazad van,
lehet,
hogy meg kéne házasodni.
Bár őszintén lövésem sincs, hogy működik ez,
egy ilyen bomlott, bohém, ágrólszakadt teremtés lévén
ez
a dolog
igazán valószínűtlen.
Csak ne lenne mindig ilyen kiábrándító,
ahogy nap nap után nyomába eredek,
koslatom az igazit, aki bizonyosan letaglóz majd,
miközben finoman pofámba fújja kátrányszagú leheletét
és olyan fennhéjázó stílusban hunyorog felém, hogy felfordul a gyomrom
és kisasszonyozni fog,
lelkemnek,
kedvesemnek szólít,
gyomorsav gerjesztő prozódiával vakerál,
én meg nem győzök bólogatni, csak kopjon már le
mielőtt eszébe jut megkérni a kezem és most gondold el,
véletlenül
vagy muszájból
vagy a nagy büdös édesmindegyből kifolyólag ezt is jóváhagynám,
hisz még a végén az egója bánná.
 
Komolyan illene megtalálni az igazit,
egy nonkonform, toprongyos úriember lenne,
élére vasalt nadrágban, túlburjánzott borostával dalolná, J’suis snob
az erkélyünkről,
mert ragaszkodnék hozzá, hogy legyen erkélyünk,
mindemellett tüntetőleg nem borotválkoznék én sem,
továbbá
a kereseti rés okán fitymálóan nyújtanám át a havi számlát,
nem leplezném illetlen émelygésem egy-egy intim pillanatban,
továbbá
hidegen hagynának a gyertyafényes fine dining vacsorák,
meg a puccos loft enteriőr, örökpanorámás lakás,
 
de ha megtalálnám
az igazit, ő
bizonyára ösztönből tudná, mitől döglik a légy,
hisz a legyet is röptében típusú lenne,
akihez én elszegődnék mindennemű teketória nélkül.
Esküszöm.
 
 
 

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/14 - Mile Judit novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Mile Judit azt a házi feladatot választotta, hogy Örkény István: A Sátán Füreden című elbeszélése nyomán kisprózát ír. A "kísértés" örök téma. Mile Juditnak gratulálok, kiváló munka.


Mile Judit

Megkísértve

 

Ritka utasforgalma miatt, a távolsági buszmegállót csak egy ócska tábla jelzi, ami magányosan nyújtózik a forró nap felé. Látomásként rezegnek a hőség fátylán át a távoli fák. Forró szellő kapja föl az aszálytól száraz termőföld elporlott szemcséit. A perzselő kánikula hőségét a beton kíméletlenül ontja vissza, az országút szélén várakozó fiúra és lányra. A két fiatal utazó nem ismeri egymást, pár lépés távolságot tartva tikkadtan görnyednek a telefonjaik fölé. Szélsebesen mozognak ujjaik a készüléken, amin ismeretlen arcokat húzgálnak jobbra és balra. Egy hangos, Jó napot kívánok! ,zökkenti ki őket a tevékenységükből, egymásra néznek, mintha a másik tudná, hogy kerül ide ez a különös alak. Egy férfi, elegáns fekete öltönyben, nyakkendőtlen szikrázóan fehér ingben, csuklóját lazán öleli a drága karóra, ahogy közelebb lép, cipője orrán megfeszül a kígyóbőr. Az idegen megnyerő hangon fesztelenül társalogni kezd.

Használják a legújabb MyMI appot?

Nem.  Az, mit tud? – érdeklődik a fiú.

Kisasszony, ön sem ismeri?

Nem.

Akkor elárulom, mit tud. Mindent. Aki használja, mindent tudni fog!

Klassz. Mégis mennyire mindent? tudakolja a fiú.

Bármit. A megadott parancsszavakból, kívánságuk szerint hoz létre hivatalos levelet, önéletrajzot állásinterjúra, szerelmes vallomást, grafikát, verset, zeneművet akár tudományos értekezést ír.

A matek leckémet megcsinálja? – lelkesedik a fiatalember.

Természetesen.

Ha magának van ilyen, próbáljuk ki, mutassa, mit tud kéri a fiú.

Rendben – és az idegen miközben a fiú mellé lép, egy elegáns mozdulattal előveszi vakítóan fényes telefonját jól szabott zakója belső zsebéből. A fiú megbűvölve bámul a telefon kijelzőjébe. A lány hunyorogva nézi a készülék hátlapján megcsillanó, bántóan fénylő gyümölcsöt, amibe valaki bele harapott.

Mire vágyik, mit próbáljunk ki?

Sosem tudtam rajzolni. Lássuk, ez hogy tud.

Mondjon öt szót, és azonnal kész a grafika.

Jó. Akkor legyen, szárny, ló, szarv, villám, tenger.

Kész is van. Nézze.

Azta, de menő! Egy unikornis száll a viharos tenger fölött. Nahát, de jó lett!

Az elkészült grafikának, az ön képzelete sem szab határt, mert ez a mesterséges intelligencia, önfejlesztő. Hát nem nagyszerű?

Inkább félelmetes. – állapítja meg elcsukló hangon a fiatal lány, a válluk fölött nézve a kijelzőt.

Ó, ne hagyjuk ki a hölgyet sem! Halljuk, mondjon öt szót! – fordul nyájas hangon az idegen a lány felé.

Hűsítő, zápor, most.

Bár, ez csak három szó volt, de kész is van. Nézze. Micsoda rendkívül szürreális ábrázolása a mostnak. Igézően tökéletes!

Nem, nem az – jelenti ki szárazon a lány.

Hosszú barna haját lófarokba fogja, miközben távolabb vonul. A két férfi értetlenül néz utána. Látják, ahogy a távolodó lány a tarkójáról a legördülő izzadságcseppeket tenyerével letörli. Hátat fordítva áll még egy fél percig, majd felszáll a megváltásként érkező távolsági buszra.