A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Morvai Fanni azt a házi feladatot választotta, hogy Gregory Corso ismert műve alapján verset ír, megírja a saját "házasságát". Igen jó vers! Köszönöm!
Morvai Fanni
Házasság
Gregory Corsónak
Lehet, hogy igazad van,
lehet,
hogy meg kéne házasodni.
Bár őszintén lövésem sincs, hogy működik ez,
egy ilyen bomlott, bohém, ágrólszakadt teremtés lévén
ez
a dolog
igazán valószínűtlen.
Csak ne lenne mindig ilyen kiábrándító,
ahogy nap nap után nyomába eredek,
koslatom az igazit, aki bizonyosan letaglóz majd,
miközben finoman pofámba fújja kátrányszagú leheletét
és olyan fennhéjázó stílusban hunyorog felém, hogy felfordul a gyomrom
és kisasszonyozni fog,
lelkemnek,
kedvesemnek szólít,
gyomorsav gerjesztő prozódiával vakerál,
én meg nem győzök bólogatni, csak kopjon már le
mielőtt eszébe jut megkérni a kezem és most gondold el,
véletlenül
vagy muszájból
vagy a nagy büdös édesmindegyből kifolyólag ezt is jóváhagynám,
hisz még a végén az egója bánná.
Komolyan illene megtalálni az igazit,
egy nonkonform, toprongyos úriember lenne,
élére vasalt nadrágban, túlburjánzott borostával dalolná, J’suis snob
az erkélyünkről,
mert ragaszkodnék hozzá, hogy legyen erkélyünk,
mindemellett tüntetőleg nem borotválkoznék én sem,
továbbá
a kereseti rés okán fitymálóan nyújtanám át a havi számlát,
nem leplezném illetlen émelygésem egy-egy intim pillanatban,
továbbá
hidegen hagynának a gyertyafényes fine dining vacsorák,
meg a puccos loft enteriőr, örökpanorámás lakás,
de ha megtalálnám
az igazit, ő
bizonyára ösztönből tudná, mitől döglik a légy,
hisz a legyet is röptében típusú lenne,
akihez én elszegődnék mindennemű teketória nélkül.
Esküszöm.
Gregory Corsónak
lehet,
hogy meg kéne házasodni.
Bár őszintén lövésem sincs, hogy működik ez,
egy ilyen bomlott, bohém, ágrólszakadt teremtés lévén
ez
a dolog
igazán valószínűtlen.
Csak ne lenne mindig ilyen kiábrándító,
ahogy nap nap után nyomába eredek,
koslatom az igazit, aki bizonyosan letaglóz majd,
miközben finoman pofámba fújja kátrányszagú leheletét
és olyan fennhéjázó stílusban hunyorog felém, hogy felfordul a gyomrom
és kisasszonyozni fog,
lelkemnek,
kedvesemnek szólít,
gyomorsav gerjesztő prozódiával vakerál,
én meg nem győzök bólogatni, csak kopjon már le
mielőtt eszébe jut megkérni a kezem és most gondold el,
véletlenül
vagy muszájból
vagy a nagy büdös édesmindegyből kifolyólag ezt is jóváhagynám,
hisz még a végén az egója bánná.
egy nonkonform, toprongyos úriember lenne,
élére vasalt nadrágban, túlburjánzott borostával dalolná, J’suis snob
az erkélyünkről,
mert ragaszkodnék hozzá, hogy legyen erkélyünk,
mindemellett tüntetőleg nem borotválkoznék én sem,
továbbá
a kereseti rés okán fitymálóan nyújtanám át a havi számlát,
nem leplezném illetlen émelygésem egy-egy intim pillanatban,
továbbá
hidegen hagynának a gyertyafényes fine dining vacsorák,
meg a puccos loft enteriőr, örökpanorámás lakás,
az igazit, ő
bizonyára ösztönből tudná, mitől döglik a légy,
hisz a legyet is röptében típusú lenne,
akihez én elszegődnék mindennemű teketória nélkül.
Esküszöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése