Szépírói kurzus 2026/tavasz/6 - Kovács Marianna verse

 A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Kovács Marianna senkivel össze nem hasonlítható módon írja újabb verseit. Sajátos "próza", háromsoros versszakokba tördelve, és mégis vers - új hang, ami különlegessé teszi Kovács Marianna költészetét. Gratulálunk!  

Kovács Marianna

Cabo da Roca

„Ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik”  
A lusiadák, Luís de Camoes

 

 

1996-ban a tavaszi szünetet,

két hetet, tizenéves gyerekeinkkel

Portugáliában töltöttük.

 

Lisszabonból vonatoztunk Cascais-ba,

a legenda szerint aranyat hozó Tejo

mentén. Majd buszra szálltunk,

 

hogy Európa legnyugatibb pontjához,

a középkorban világ vége sziklának

nevezett helyre érkezzünk.

 

A „Szikla fok” lenyűgöző világító-

tornya 1772 óta működik.

Hajunkat borzolta az atlanti szél.

 

Az óceán és az ég kékje

összefolyt a messzeségben.

Sétáltunk a kopár, sziklás terepen,

 

és a vitorláshajókkal világhódító

utakra indult merész tengerészekről

beszélgettünk,

 

akik a közeli Belémnél hajóztak ki felfedező

útjaikra, az óceánba ömlő Tejo folyó

sodrását kihasználva.

 

Az égbolt narancssárgára változott,

jelezve a közeli naplementét.

A napkorong gyorsan hullt le a láthatáron.

 

Egyszerre sötét lett!

A tömeg meglepetten kiáltozott, majd elnémult.

Borzongva és megbűvölten álltunk.

 

Megértettük a középkori emberek félelmét.

Egymás kezét fogva suttogtunk a portugál

hajósok nagyszerűségéről.

 

 

 

Budapest, 2026. február 16.

 

Szépírói kurzus 2026/tavasz/5 - Lantay Éva verse

 A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Lantay Éva azt a házi feladatot választotta, hogy Petőfi Sándor "A helység kalapácsa" című "hőseposzának" Bagarja uram nevű szereplőjét idézze meg . Bagarja uram a "béke bírája", mint tudjuk, Petőfinél, nos, a kérdés, léteznek-e mai "Bagarják"? Mindenesetre tény, hogy Lantay Éva nagyszerű verset írt. Köszönjük. 

Lantay Éva:

Krumpli úr

 

Krumpli úr ül egymaga

híres-nevezetes kastélyában,

ott a Gyagyaapáti-dombságokon

túl,

ahol a legelésző lovacskák

elinalnak, ha megjelenik az új

földesúr,

ki EU-s pénzből szépen kicsinosíttatta

birtokát,

mit apja,

még kárpótlási jegyből szerzett meg a történelem

hajnalán.

 

Nos - mint már említvén -, ott tanyázik a mi főméltóságosunk.

Bámulja

hatalmas, ébenfából faragott asztalán,

-mit afrikai vadászatának emlékére hozatott

egyenesen Kongóból -

az egész asztalt beterítő tarka-barka térkép-mintás

terítőt.

Tokaszalonnáját már elfogyasztotta, zsenge újhagymával

és retekkel.

Néhány paca éktelenedik ama abroszon, és a zsírfoltok látványa

gondolkodásra

ösztökélte.

Ahol a folt, ott a gond, de sebaj, mindjárt jön is a megoldás! –

kiált fel, persze csak úgy magában.

Eme sziget alig látszik, kell nekem, gyorsan megveszem.

Ha nem adják, hát elteszem.

Amott meg bőven akad arany, gyémánt.

Fel kellene cicomázni az asszonyt,

hát küldök oda néhány tankot.

Na, persze csak barátságból.

És eme keskeny szoroson

úgy érzem, kihíztam- gombolja ki sliccét -,

már el nem fér a yachtom.

Majd repcsimmel szétbombázom.

Békesség lesz má‘ amott. Reccsent egy nagyot,

repül a gomb.

Utána küldök krumplit is zsákszámra.

- Mit a paraszt földjei sarán

oly szaporán kikapál -

Jó lesz így, asztán majd írok a svédnek.

Néhány díj kijár nekem érte, hamar-hamar.

Pattintsák ide nekem végre.

 

Íly gondolatok járnak fejében

jó urunknak, ki egy-két kupica törköly

lehörpintése után,

végre elálmosodik. És várja, várja,

mikor lesz már világbéke.

 

Budapest, 2026. március 6.