Szépírói kurzus 2018/ősz/3 Borka Mária Anna elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a feladatot oldotta meg nagyszerűen, hogy Örkény nyomán "egypercest" írjon. Munkája különös hangulatú, mindannyiunknak tetszett. Itt közlöm. 

Borka Mária Anna

Találkozás

Napsütötte tavaszi vasárnap délután.

– Leszállok az Operánál, kicsit sétálok – gondolta a lány a kis földalattin utazva. Leszállt, a lépcsőn haladt felfelé.

– Elkísérhetem? – kérdezte egy férfihang. A lány nem nézett a hang irányába, hisz’ a kérdés valószínűleg nem neki szólt.

– Elkísérhetem? – hallotta a lány újra. A kérdés közvetlen mellőle érkezett. Rádöbbent, neki szól.

– Nem – volt a halk, de határozott válasz.

– Én is pont arra megyek, mint Kiskegyed. Ketten szórakoztatóbb haladni az úton – mondta a férfi.

– Rendben – hallotta a saját hangját. Ránézett a mellette lépkedő férfira. Ismerősnek tűnt.

– Ki lehet? – elmélkedett magában. –  Majd kiderül. Szimpatikus az biztos.

– Ahogy megláttam a földalattin, nem tudtam a szememet levenni Kegyedről. A varázslat még mindig tart!  

– Varázslat? Jó a meghatározás, nálam is elkezdődött – szólt a lány és elpirult. – Mit fog szólni mindehhez az anyám, ha megtudja! – futott át az agyán.

– Nem szoktam így, ilyen módon – hallotta a magyarázkodást, de a szavaknak nem volt már jelentőségük.

Tekintetük összekapcsolódott, megfogták egymás kezét. Ketten indultak tovább.

– Beülünk a cukrászdába? – kérdezte a férfi.

– Igen – válaszolta a lány.

*

Napsütötte tavaszi vasárnap délután.

– Leszállunk az Operánál, kicsit sétálunk – gondolta az asszony. A kis földalattin utaztak. Leszálltak. A kislánya kezét fogva haladt a lépcsőn felfelé. Mögötte a kisfia kezét fogva a férje lépkedett.

– Elkísérhetem? – kérdezte a férfihang.

Elmosolyodott. Nem nézett a hang irányába, pedig tudta a kérdés neki szól.

– Elkísérhetem? – hallotta újra. A kérdés közvetlen mellőle érkezett.

– Rendben – hallotta a saját hangját. Ránézett a mellette lépkedő férfira. – Négyesben szórakoztatóbb haladni az úton.

– Nálam a varázslat még mindig tart! – ölelte magához a feleségét a férfi.

– Nálam is – mosolygott az asszony.

Tekintetük összekapcsolódott, megfogták egymás kezét. Négyen indultak tovább.

– Beülünk a cukrászdába? – kérdezte a férfi.

– Igen! Igen! – kiabálták a gyerekek.

– Igen – válaszolta az asszony.

*

    

Napsütötte tavaszi vasárnap délután.

– Leszállok az Operánál, kicsit sétálok – gondolta. Leszállt.  Megigazította fekete kalapját a lépcsőn felfelé haladva. Egyedül lépkedett lassan a cukrászda felé. Zsebébe dugott kezében egy kis gesztenyét melengetett. Izgatott volt. Emlékezetes nap volt a mai. A temetőből jött. Rendbe tette a sírt, és beszélgetett a férjével. Elmesélte, mi történt, amióta utoljára nála járt. Majd szégyenlősen, halkan megszólalt: 

– Emlékszel a kis földalattira? – kérdezte a sír melletti kis padon ülve – Ma 60 éve. Elmegyek a cukrászdába. Elkísérsz?

A kérdésre, tudta, már öt éve csak a csend válaszol. Indulni készült. Koppanást hallott.  Megfordult. A síron egy gesztenye volt.

– Rendben – mondta megkönnyebbülten.

A cukrászdában az asztalra tette a gesztenyét.

– Elkísértél, most is – simogatta meg ráncos kezével a kis gesztenyét. –  Tudom, hogy tudod: „Nálam a varázslat még mindig tart.”

 

Szépírói kurzus 2018/ősz/2 Mádi Beáta verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Mádi Beáta, aki azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy József Attila nyomán a saját nevével írjon verset. Itt közlöm. 

Mádi Beáta

MÁDI BEÁTA

Mádi Beáta, tetszik, ahogy a betűk, átkarolják egymást,

   ahogy rámosolyognak az olvasóra, amikor kimondja nevedet.

Boldognak érezheted magad, s nemcsak nevednek jelentése okán,

   hanem mert szívesen éled az életet, amelyet Isten mért rád.

Terelgette utad, terelgeted utadat, amely most idekanyarodott, 

   s versednek adott ötletet, teljesítvén egy házi feladatot.

Különleges vagy, s bár régóta éled életed,

   mégsem kerestél titkos utat, hogy eldobván magadtól, másra cseréljed.

Szépnek tartod kéz által leírott vagy géppel kikopogott betűit, 

   s kimondva hallgatnád téged szólító dallamát napestig.

Érzékenyen érint, ha hozzád szólva, valódi hosszától megfosztva hallod nevedet,

   s csak állsz magadban, mint egy hétköznapi igekötő, 

melyet csak egy „a” betű követ, de elfogadod hívását e névnek röviden is,

   mondom: úgyis olyannak lát majd mindenki, amilyennek születtél.

Szépírói kurzus 2018/ősz/1 Ajkai Szigeti Mónika elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója Ajkai Szigeti Mónika, aki azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egyes szám első személyben ír egy történetet, amelynek hőse olyan személy, aki mindenképpen különbözik a novella szerzőjétől. Itt közlöm.  

Ajkai Szigeti Mónika

A croissant, a vaj meg a lekvár

Úgy tűnik, ez megint csak a képzeletem szüleménye. Nem látom a megszokott helyén. Vajon hol lehet? Hiányzik. Pedig nem is ismerem. Ilyen ez az emberi elme, játszik a tulajdonosával, de ezt már megtanultam. Ahogy belekortyolok a kávémba, elmerengek. Keserű. De talán csak én vagyok az. Vajon hol lehet? Milyen is ő? Mármint, a barna, göndör fürtjein túl. Gondolkodom, de nem értem. Miért visel meg ennyire a hiánya? Talán a megszokás, vagy mi. Mindegy is, van elég dolgom ma, mintsem bámuljam a falat, és várjam, hogy megérkezzen. Nélküle nem is olyan otthonos ez a kávézó. Azért még várok egy kicsit.

Nem jött. De mi lehet a neve? Most már tényleg kiverem a fejemből, ennek semmi értelme. Vajon szóba állna velem? “Miről is beszélsz, Léon, térj észhez, na meg szállj le a földre. Nem vagy már tinédzser!”. Ó, pedig ha meglátom, annak érzem magam.

Már csak emlék, hogy milyen jól esett az a croissant a reggel. Kezd korogni a gyomrom, de még vennem kell néhány új eszközt, na meg palettát, hátha találok valamit, ami ismét lázba hoz. Őszintén, valamivel meg is lepném magam. Ami jár, az jár. Így, a negyvennegyedik születésnapom közeledtével. Csak tudnám, mi tenne engem boldoggá. Na meg azt, hogy merre jár. Ő.

No, már megint visszakanyarodtam. Nem értem, miért nem tudom kiverni a fejemből. A Sacre Coeur látványa se köt le. Túlzottan. Jajj, az a csodás arc. Milyen fiatal.

Elszaladt az idő, én meg nem ettem semmit. Elhívom Diane-t, egy korai vacsorára. A Costes jó lesz, ott nem csak az ételek okoznak örömöt a szemnek, hanem a látványos környezet is. Ki tudja, talán eszembe jut valami használható.

Beültünk. Miközben Diane belekortyol a kávéjába - én nem is értem, hogy tud valaki még este nyolckor kávézni - azon kapom magam, hogy ismét rá gondolok. A lányra. A gőzölgő ital juttatta eszembe. Diane megrázza előttem a kezét, egy harsány “hahó” kíséretében. Látja, hogy nem vagyok itt. Nem sértődik meg, de nem veszi jó néven. Sajnálom. Majd hosszas csevejbe kezdünk, amiben kifejti, mivel is foglalkozik most, mert ugyan nekem gőzöm sem volt. Végül is, most sincs. Közben rendelek egy château filét, legyen az bármi. Diane azt mondja, imádni fogom. Nem rossz. De nem az igazi.

Már nem gondoltam rá, több, mint három órája. Jól elbeszélgetünk Diane-nel, kivételesen nem cikáznak a gondolataim, mint az óra másodperc mutatójának kattogása. Talán a Costes vörös falai teszik. Több, mélyebb témát is érintünk. D. az, akire mindig számíthatok. Nem is kívánhatnék jobb nővért. Nemrég kapta az állását Párizsban. Nem is alakulhatna jobban. Nincs magányosabb dolog, mint egyedül lenni, a szerelem városában. Már csak mi maradtunk egymásnak. Ugyanis a család, mint a kámfor, úgy vált köddé. Még gyerek voltam. D. meg nem beszél róla. Nem tudni miért. Mint a régi telefonok, melyek zsinórra vannak kötve. Majd hirtelen elvágják. Így történt velünk is. Ha más nem, a művészet, mindig megmarad nekem.

Ez egy olyan gondolat, mellyel a szívemben hálásan alszom el. Előtte még azért megiszom egy pohár bordeaux-i Clarendelle-t, mikor hazaérek. 2015-ös évjárat. A kedvencem. Ez a mai desszert, ami talán megédesíti az álmom.

Meghívott D.. Nem szoktam hagyni, de most ragaszkodik hozzá. Bizonygatja, hogy jól fizetik. Mindegy, belemegyek. Két puszi kíséretében válunk el, ölelkezni sosem szoktunk. Sétálok haza, miközben csend ölel körül. Szokatlanul nagy némaság. Ismeretlen, ámde tudom, valami új vár rám. Közel lakom. Tizenöt perc séta. Egy régies külsejű ház felső emelete az enyém. Micsoda álca! Annál szebb belülről. Igazán az én stílusom. Halszálka padló, fehér falak, kis erkély, jó kilátás és rengeteg festmény. De nem az enyémek. Azokat nem szeretem. A bor még bontatlan. Kinyitom. A pohár és az üveg csilingelve koccan össze. Zene füleimnek ez az édes hang. Az erkélyen ülve kortyolom el, miközben az Eiffel torony szikrái csillannak fel a távolban. Én is várom azt a szikrát.

*

Hova raktam az ingem? El fogok késni. Reszketek, de izgatott is vagyok. Félek, hogy nem lesz ott. De ha mégis? Akkor is. Nem tudom. Fáradtan kutatom és találom meg az ünnepi ingem. Gyűrödt. Az is marad. Nem aludtam túl sokat, de legalább nem fáj a fejem. Ma van a születésnapom. Most már belátom, hogy elröppent az idő. Ijesztő. A jelei már megmutatkoznak az arcomon, de úgy vallom, minden kis “hiba”, egy történetet mesél el. A nevetését és a fájdalomét. A boldogságét és szomorúságét. A műveim után jöttek ezek a nyomok. Az ő története már most megmutatkozik. Pedig el sem kezdődött igazán. Érzem, hogy minden a lehető legjobban alakul ma. Talán sikerül maradandót alkotnom. Lehet elmegyek este a műhelybe. Már nem jártam arra, vagy három hete. Pont azóta, hogy megláttam őt. 

El sem hiszem. Itt van. A szokásos helyén. Próbálok higgadt maradni. Felülök a bárasztalhoz, ide soha nem ül senki. Én innen nézem. Nem tudok betelni vele. A szívem majd kiugrik a helyéről, olyan hevesen ver. De mire fel ez a nagy izgalom? Hisz rám sem hederít. Van, vagy huszonöt. A legszebb kor. Milyen gondtalan voltam annak idején. És mi maradt ebből nekem? A croissant, a vaj és a vad cseresznye lekvár. Na meg egy jó, frissen főtt fekete, két cukorral. Ja, ki is kérem.

Elfogyott a reggelim, bár nem sokra emlékszem az ízéből, mert le sem vettem róla a szemem. Tökéletes. Érzem, nem véletlenül találkoztunk. Hiába küzdök ellene, és keresek újabbnál újabb kifogásokat. Rajongok. Talán pont ezért ennyire nehéz. Mert tudom, hogy súlya van. Ő lesz az én alkotásom az utókornak. A hatodik érzékem súgja. Így hívják a spirituálisok, azt hiszem. De ez akkora lehet, mint Ingres Grand Odalisque-je.  Egy remekmű. Nem tudom, túl nagy álmok-e ezek.

Míg elmerültem a gondolataimban, arra leszek figyelmes, hogy a lány eltűnt. Elszomorodom, majd rémülten konstatálom, hogy mellettem áll és zöld tekintete rám mered. Elfelejtek levegőt venni, de hamar magamhoz térek.

– Le kell, hogy fesselek – tör ki belőlem.

– Helló, Ella vagyok.

Ella, micsoda csodás név.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/18 Kaszaky Éva elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza hallgatója Kaszaky Éva, aki Karinthy Frigyes Hazudok című novellájának mintájára írt egy sikeres házi feladatot. Itt közlöm.  

Kaszaky Éva

Hazudok

Családunkban mindig is nagy bűnnek számított a hazudozás.

Például a nagyanyám szerint, aki hazudik, az lop is. mindig nevetve tette hozzá, ezért nincs a rádiónak keze.

Anyám is úgy nevelt, hogyha megmondom az igazat kisebb büntetést kapok.

Igyekeztem ennek a szellemében élni. Mostanáig.

Most viszont hazudni fogok. Eldöntöttem. Ezt már senki nem másíthatja meg!

Mivel nem vagyok notórius hazudozó, nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Hangosan ízlelgetem a szavakat, mondatokat, de nagyon idegenül, disszonánsan hangzanak a számból. Ez így nem megy!

Bár szalad az idő, de majd holnap. Holnap megint megpróbálom, biztatgatom magam.

Másnap a tükör elé állok, úgy ismételgetem a mondókámat. Most az ő szeme helyett az enyém néz vissza a tükörből. Fáradt, de még mindig csinos és vonzó nő néz vissza rám. Azt hiszem mégis hihető lesz, ha kellő határozottsággal mondom. Összeszedem magam és hetykén odavágom tükörképemnek. Képmásom arcán most egy kövér könnycsepp gurul le. Saját hangom éle megrettent. Még mindig nem vagyok képes rá!

A következő nap gyalog jövök haza. Végiggondolom az elmúlt 12 évet, amit együtt töltöttünk. A megismerkedésünktől kezdve a mai napig. Mindig kedves volt hozzám, mindig virágot hozott a születésnapomra. Külföldi útjairól mindig meglepetéssel tért vissza közös otthonunkba.

Próbálok hibát keresni benne, hátha így könnyebb lesz, de csak most ébredek rá, hogy a világ legrendesebb pasasát sikerült kifognom.

Nem vagyok normális. Más nő összetenné a két kezét, ha ilyen férfira lelne!

Ezt nem tehetem vele – fut át rajtam.

De pontosan ezért kell megtenned – mondja egy belső hang. Még ma este meg kell mondanod – folytatja a belső hangom.

Mire hazaérek ő már otthon vár. Neki kezdett a vacsora elkészítéséhez. Számára ez ugyanolyan este, mint a többi. Még nem tudja, még nem érzi, hogy milyen vihar dúl a lelkemben.

– Menj el – mondom neki, mikor belépek a lakásba. Azt akarom, hogy most azonnal menj el! – szinte belesikoltom a levegőbe.

– De hát miért? – kérdezi riadtan. Nagy kék szemeit rám emeli. Nem érti a hirtelen változást, hiszen tegnap még kezes bárányként simultam hozzá.

– Mert én így akarom – válaszolom határozottan, s megelőzve a további kérdezősködést hozzáteszem – Mást szeretek.

Szavaim keményen kopognak a falak között. Hát most végre kimondtam!

Döbbenten áll, fel sem fogja a szavaimat.

– Holnap elutazom az új barátommal – hangom rideg és elutasító. – Lesz pár napod rá, hogy összepakold a holmidat és elvidd, amíg mi odaleszünk. De most kérlek, menj el, mert nekem is csomagolnom kell – mondom sietve.

Elindul felém, átölelne. – Hagyd már abba a tréfát – de eltolom a felém nyúló karját, s a fal felé fordulok. 

Nesztelenül átöltözik, és csak az ajtó csapódását hallom.

Mérhetetlen fájdalmat érzek.

A szekrényhez megyek, és kiveszem a táskámat. Bepakolom a törülközőt, hálóinget, papucsot, s mindent, ami ilyenkor szükséges lehet.

Holnap kezdődnek az első kezelések. Az orvos szerint nincs túl sok esélyem. Nem akarom, hogy elesettnek, csontsoványnak és magatehetetlennek lásson.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/17 Takács Péter elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma hallgatója Takács Péter, akinek elbeszélése arra a házi feladatra készült, hogy szerepet és nemet vált a szerző. Kiváló munkáját itt közlöm. 

Takács Péter

Vakrandi

Hülye vagyok, nem tudom miért csinálom ezt, miért megyek oda. Nem, nem megyek inkább. Na jó, odamegyek, megnézem mi ez.  Különben is hideg van, esik az eső és ez a kurva villamos megint nem jön.  Még fél óra van, de simán odaérek 10 perc alatt. Lehet, inkább sétálni kellene. Na jó, jön a villamos. Úristen milyen tömeg van rajta, nincs kedvem felszállni, agyonnyomnak, inkább megyek gyalog.  Úgy érzem, loholok, máskor meg mint ha csak vánszorognék. Izzadok, és ki van száradva a szám. Basszus, 35 éves vagyok, elvált, önálló és bátor csaj, imádom a munkámat na jó, ha nem is imádom, de legalábbis vállalható kompromisszumnak tartom, multis túlfizetett öncélú csacsiség, a szex terén elég kísérletező voltam és vagyok, najó, van azért ami már nem nagyon férne bele, de ezeket a határokat elég tágan húzom meg, és amióta elváltam felszabadultam, egyre jobban érzem magamat meg a flowt.  Nehogy már beszarjak egy ilyen vicces kis vakranditól!  

Persze, szeretnék végre egy kapcsolatot.  Az nagyon valószínűtlen, hogy életem szerelmét majd pont ma este és itt találom meg. Azt a fajtát, aki mindenki másnak van vagy volt már, legalábbis a facebook profilok és posztok alapján, csak nekem nem, basszameg, sok utazás izgi és nem kommersz helyekre, Bali, nyilvánvalóan, meg Bolivia hátizsákkal, nagy beszélgetések, közös főzések, orgazmus mindig egyszerre, sok nevetés, fürdőkádazások órákig, és az mászik ki a hidegbe a borért, aki veszít a kőpapírollóban, aztán közös kutya, majd gyerek és a többi. Hiába várom mindenhol hátha majd pont itt futok össze vele, nem, nem fogok, ez egy érdekes kísérlet, ne legyél már gyerekes.  Nna szóval ez nem az, nem is várom. Inkább csak kíváncsiság és esetleg szex.  Egy vakrandin, vagy utána. Meglátjuk, hogy megy és lesz e második kör.

Ez egy zseniális ötlet, kár hogy nem én találtam ki. Persze, ezer éve vannak a már mindenféle chatvonalak meg szexappok. Ugye az ember felteszi a képét, nyilván csak vicces és nevetős és sielősszörfözősmotorzoskacagós képek, esetleg sejtelmes képek, vagy lovaglós, meg napszemüveges vagy fürdőkádas vagy éppen fürdőkádban lábat borotválós képek, egyszer feltettem egy olyat, zabálták, komolyan, bár az nyilván túlzás volt, aztán valakinek megtetszik és ha kölcsönös akkor el lehet kezdeni chatelni. Eddig stimmel, ha jobbra húztál mit írsz? Vicceset, hogyhogy nem lett vizes a hajad a szörfön? Vagy tárgyilagosat, vagy bénán bókolósat, hogy te igazi vagy, esetleg ez fotosop? 

Nna, hát az az ötlet, hogy a vakrandi tényleg legyen vak, azaz fogalmad se legyen, hogy kivel találkozol de nemcsak előtte, hanem egész az utolsó pillanatig. És nem úgy értve, hogy látsz róla egy képet meg pár publikus infot, de valójában fogalmad sincs róla, hogy ki ő, nem egyáltalán nem! Az benne a vicc, hogy egyáltalán semmit nem tudsz róla! Bármelyik párkeresőt használod, a kiválasztás az eddigi profilod és tevékenységed alapján történik, egy algoritmus generálja, meghív, elmondja hogy fizikailag biztonságos, érzelmileg megrázkódtatásokat okozhat, ha bátor vagy bevállalod. Jelentéktelen összeget kell fizetned, de ennyi az egész. Aztán valakivel random összepárosítanak, akinek a profiljából törölnek minden személyes infót. Aztán chatelhettek, max két hétig, aztán a program letilt és soha nem találod meg az illetőt ami persze jó is meg rossz is lehet.  A chat alatt is tilos nemre vagy korra való utalás, beleértve a nevet is. Elég parás, hogy egy program dönti el, hogy nyitott vagyok-e egy gerontofil vagy meleg szex vagy párkapcsolatra. Többszörösen vak, ezért nem csak a párodról nincs semmilyen info de a programról sem, nem közölnek adatot sem a látogatottságukról, ráadásul üzleti info sem elérhető róluk, azaz kié, kik a fejlesztők, hol tárolják az adatokat, egyáltalán honnan jutnak a te adataidhoz. A bemutatkozó chatben, ami törli magát, annyit írnak, hogy szeretnék ha megbíznál bennük, megígérik, hogy nem élnek vele vissza és a program célja, hogy visszahozza az életünkbe a sorsszerűséget és véletlenszerűséget, mert már elegük volt a tervezettségből.

Ki jönne mégis rá, hogy ezt is kipróbáltam? Különben is sokkal többen próbálják ki, mint ahányan bevallják szerintem. Ez egész egy gerillamarketing, remélem, hogy nem valami orosz titkosszolgálati izé ez is, az durva lenne. Nóritól hallottam róla, nem mintha ő próbálta volna, csak hallott róla, de nagyon rá van izgulva, hogy egyszer csak dobja fel neki is a gép. Haha, ez itt igazán találó, mármint hogy gép dobja. Eddig nem volt szerencséje, vagy nem tudom mije, de neki nem adta meg a lehetőséget a deux ex machina, vagy  hogy a fenébe hívták a régi görög drámákban.  Én tényleg nyitott vagyok, ezt is írtam minden profilomhoz. Lehet, hogy ezért választódtam ki. Vagy a fene tudja, ezek a programok bonyolultabbak ennél. Tényleg, jöhet bárki, férfi, nő, öreg, fiatal, beteg, nyomorék – na jó beteg vagy nyomorék ne – vagy bárki. Nagyon ronda se legyen lehetőleg és pláne ne ápolatlan, de egyszer bármi jöhet. Na, ha tényleg őszinte akarok lenni magamhoz, akkor azért legjobb lenne egy fiatal férfi, micsoda meglepetés. Nem, senkit nem zárok ki. Különben is bármikor abba lehet hagyni. Meg amúgy is a belvárosban van az egész, mit történhet, max kijövök.  Mondjuk olyan 25 körüli, vagy ilyesmi. Kínai, esetleg. Ez hülyeség, nem ez a lényeg, honnan a frászból keveredne egy ilyenbe egy kínai. Basszus, kiver a víz, pedig az előbb majd megfagytam. Izgulok na. Mindjárt ott vagyok.

Vicces volt, amit először írt. Vicces, érzékeny és szellemes. Valami bókolósat a profilomra, de mivel nincs fénykép, ezért nem a külsőmre, nyilván, hanem a csak az általános bemutatkozásomra. Hogy azért vagyok itt mert bármire nyitott vagyok, de persze szeretném megtalálni az én igazi Kenemet, akinek széles a válla és az arcéle ha Barbi vagyok vagy Barbimat ha Ken vagyok, meg ilyeneket. Szóval amit írt, abban  volt valami kedvesen önirónikus is. Szóval vagy egy elbűvölő és kedves önirónikus hapsi (vagy kínai nő), vagy egy gátlástalan pszichopata aki pontosan tudja, hogy hogyan kell csajozni egy szosölmédián. Nyilván nem először csinálja.  Jó, én se először csinálom. Próbáltam kitalálni, hogy férfi vagy nő de egyszerűen semmilyen támpontot nem adott. Két hete csetelünk. Nagyon szórakoztató volt eleinte, de már teljesen belezavarodtam. Bár még most is, így is szórakoztató. Naponta 80-100 üzenet. Néha egyszavasok, néha fél oldalasok. Néha unalmas, de legtöbbször pörgő, szellemes, kétélű, dévaj. A program automatikusan töröl mindent, amiből kiderülhetne a nem vagy kor, vagy foglalkozás de ugyanakkor törli hazugságokat is. Gondolom más profiljaimmal összeveti és aminek nem találja nyomát, azt korrigálja.  Pontosabban nem töröl, hanem random szavakat ír be azok helyett amiből ezek kiderülhetnének. Ezért a mondatok sokszor teljesen más értelmet nyertek a végére. Ha leírtam, hogy van egy óvodás fiam, ami ugye nincsen és lelépett a férjem egy kolléganőjével, azóta egyedül nevelem Bencét, akkor kijavította arra, hogy a párom lelépett egy kollégájával, ha lenne gyerekünk Bencének hívtuk volna és talán most lenne ovis, de jobb is hogy nem született, mert most egyikünk egyedül nevelhetné fel.  Sokszor ezen szórakoztunk, próbáltuk kicselezni a programot, de nem lehetett átverni. Nna, itt kell befordulni, Jókai utca. Rohadt eső, elázott a hajam.  Nem, nem, nem ez teljesen baromság, nem megyek be.  OK, állítólag van pánikgomb, kijöhetek bármikor, ha nagyon gáz. De akkor is. Mi van, ha ismerem? Az milyen kínos lenne!

Jó napot kívánok, a meghirdetetett gyűlésre jöttem. Ezt a hülye jelmondatot kell mondani. Gyűlés. Na jó, valahol tényleg az. Unott kidobóember a félhomályban résnyire ajtót nyit, beenged. Doh és dohányszag. Van vagy két méter, de dagi. Remélem, nem ő megy be a másik fülkébe.  Emotikon. Üdvözlöm, fel a lépcsőn, első emelet, jobbra a folyosón és a nyitva lévő bármelyik ajtón be, foglaljon helyet, jönnek majd. HA megijed, a pulton nagy piros gomb, megnyomja. Jó, felmegyek, mögöttem ajtó becsap, rács utána, elektromos zár zümmögve rázár. Bassszuus, hol vagyok!

Emeleti ajtók közül kettő is nyitva van. Összesen talán 6 vagy 7 ajtó van. A kettő közül melyikben van az én párom? Bemehetek bármelyikbe? De hát akivel a vicces chatelést tolom 2 hét hete az melyikben van? Honnan tudom meg? Najó, bemegyek a második ajtón. Kis helység, csempézettnek tűnő fal a félhomályban. Zongoraszék szerű kis zsámoly az üvegablak előtt. Vörös fény. Régi hamutartók szaga, elég kiábrándító. Idáig az egész teljesen virtualis volt, nem voltak szagok, fények, semmi, kizárólag izgalom és függés és villámgyors váltások. Igy a valósággal szembesülve minden lelassult. Egy óra alatt értem ide. Ennyi idő alatt tegnap még 52 üzenetet váltottunk, megnéztem. Néha azt gondolom, a valóság nem is érdekes és el kellene merülni teljesen a virtualitásban. Leülök a zongoraszékre.  Szemben áttetsző ablak, a túloldalon a padlón fénycsík, mást nem látok. Hirtelen a túloldalon is kinyílik az addig résre nyitott ajtó, a fény hátulról világít meg egy alakot. Középmagas lehet. Árnyékban van, az alakja alapján bárki lehet. Gombóc a torkomban, pulzus 170, mindjárt elájulok. Leül velem szemben, a saját székére. Olyan mint a börtönfilmekben a beszélő. Közelebb hajol. A kézfejét látom meg előszőr. Idősebb nőé, egyértelmű. Sok gyűrű. Egy-egy májfolt, karkötő, gondosan ápol és lakkozott körmök. Felsőtest továbbra is árnyékban. Előbb érzékelem, hogy elkezd közelebb hajolni, mint ahogy megtörténik.  Meglátom az arcát. 50-es nő. Csinos, jól ápolt, kedves arc. Előszőr nem ismerem fel, de tör fel bennem a rosszullét, szédülök. A felismerés fokozatosan árasztja el az agyamat. Illetve valahogy a teljes felsőtestemet, az emlékek előszőr csak pontszerűen jelennek meg, aztán hirtelen mindenre emlékszem. Az egész undorító nyárra hirtelen visszaemlékszem. Évek óta nem jutott eszembe. A hegedűtanárnőm volt gimnazista koromban. Végtagjaim kihűlnek. Remegni kezdek. Hirtelen elhányom magam. Éppen elkezd valamit mondani, látom az arcán hogy ő is felismer, de hirtelen megnyomom a pánikgombot. A szobát elönti a fény. Kirohanok. Az utcán már lassabban megyek. A világ újra meglassult.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/16 Vezsenyi Ildikó verse

 A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója Vezsenyi Ildikó, aki sorozatban írja szabad szonettjeit. A hét minden napjára tervez egy ilyen művet, a második napra írt valóban zseniális, túlzás nélkül mondhatjuk. 

Vezsenyi Ildikó
A második napon

Második nap, most, hogy nem ettem nem ittam,
pedig dél is elmúlt, elárulom nektek. Tegnap nem
írtam második napi verset, csak hajnali - és nappali
részegest. De ma, megint, elővettem az első napit,

s csodáltam milyen könnyedén írom át a felolvasva
nem tetsző részeket. Fellazulva látom az erős, régi
rögzültségemet. Sajnálat és minden ragaszkodás nélkül
bátran, szabom, varrom a verseket s nem érdekel

mennyi hulladék lesz. Külön jó, hogy se közben, se
a végén nem kell összesöpörnöm. Ó, mennyire élvezem
az új képességemet! Hála, magamnak, s tudod kinek!

S most, e versnek, vége is lehetne tartalma szerint,
de akkor nem lenne szabad szonett formája, ezért

az aljára, még kellett írnom egy kvázi kibaszott sort.

Utóirat

Hali, már csak a mai, amivel le vagyok maradva.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/15 Kiss Attila drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója Kiss Attila, aki azt a "házi feladatot" oldotta meg nagyszerűen, hogy egy társaságot egy képzeletbeli térbe helyez, és ott a konfliktus abból fakad, hogy mindenki "mást" szeret, vagy éppen "másképpen" szereti. Új, kiváló művét itt közlöm. 

Kiss Attila
Túrós csusza

Színjáték öt jelenetben és egy előjátékban

Szereplők:

Erik

Patrik

Kordé

Ágota

Pincér

Előjáték

A színpad közepén egy étkezőasztal áll, máskülönben a szín üres. Bejön a pincér, és elkezdi behordani a székeket. Egyesével hozza őket.

Mikor a pincér másodszorra fordul, bejön a többi szereplő. Kordé és Erik jobbról, Patrik és Ágota balról lép a színpadra. Kordé huszadik század előtti ruhadarabok kavalkádját viseli magán (pl. hosszú felöltőt, kockás nadrágot, barokk cipőt, stb.), a többiek átlagos utcai ruhában vannak.

Mindannyian egy-egy led-mécsest tartanak a kezükben. A színpad előterében felállnak egymás mellé: a bal szélen Ágota, mellette Patrik, majd Erik és Kordé. Egyszerre bekapcsolják a led-mécsesüket.

KORDÉ

         Mutatkozzunk be!

ERIK

         Erik vagyok, hajléktalan.

PATRIK

         Patrik vagyok, volt idegenlégiós.

ERIK

         Te is hajléktalan vagy.

PATRIK

         Ne szólj bele, hogy mit mondok!

ERIK

         A nézők azt fogják hinni, hogy csak te voltál idegenlégiós.

PATRIK

         Mondjam be, hogy te is az voltál?

ERIK

         Ne mondd be! Amit te műveltél az idegenlégiónál, az alig nevezhető szolgálatnak.

KORDÉ

         (Erikre és Patrikra néz) Kérem, hogy szorítkozzanak a bemutatkozásra.

ERIK

         (Kordéra néz) Akkor mondja el maga is a szövegét.

KORDÉ

         (a nézők felé fordul, feszes vigyázzállásban) Kordé vagyok, igazgató.

ERIK

         Ez túl kevés.

PATRIK

         Te is csak ennyit mondtál.

ERIK

         Jó, de nem tudjuk, hogy minek az igazgatója.

KORDÉ

         (újra mereven kihúzza magát) Városunk szociális intézményének az igazgatója.

ERIK

         És mit kapunk ma este?

KORDÉ

         Vacsorát.

PATRIK

         Azt minden este kapunk.

KORDÉ

         Ez ünnepi vacsora lesz a Túrós Csusza Bárban.

ERIK

         Miért nem az Aranykakasban?

KORDÉ

         (kényszeredett arckifejezéssel kéri, hogy a kérdést tekintsék el nem hangzottnak) A volt idegenlégiósok tiszteletére adjuk a vacsorát.

PATRIK

         Már majdnem mind meghaltak.

KORDÉ

         Kik?

PATRIK

         Akik visszajöttek a légióból.

KORDÉ

         Úgy tudom, még tízen vannak.

Kordé mécsese kialszik. Kordé idegesen kapcsolgatni kezdi.

         Nem világít a mécsesem! Mit kell vele csinálni?

Erik zsebre teszi a sajátját, és odamegy Kordéhoz.

ERIK

         Biztos érintkezési hibás. Mindjárt megnézem az elemet.

PATRIK

         Nem ott kell felnyitni. Vigyázz, mert eltöröd!

Patrik is Kordé mécsese fölé hajol. Amíg azzal bíbelődnek, Ágota mozdulatlanul áll a helyén.

ÁGOTA

         Ágota vagyok, egy londoni cég menedzsere. Húsz éve nem láttam apámat. Most sem akarom látni. Azt szeretném, ha semmi közöm nem lenne hozzá. Inkább odaadom magam az első hajléktalannak, minthogy segítsek apámnak helyrehozni az elmúlt húsz évet.

A földre dobja a mécsesét.

De tulajdonképpen, erre nincs is szükség.

Elővesz egy fiolát, és kiissza a tartalmát. A többiek feladták Kordé mécsesének megjavítását, újra egymás mellé állnak.

ERIK

         Nem lehet megcsinálni.

ÁGOTA

         Nem olyan fontos az a mécses.

KORDÉ

         De hát, ez is része az előadásnak!

ÁGOTA

         Neked csak az előadás a fontos!

KORDÉ

         (a nézők felé fordul) Igaz is! Van egy lányom.

ÁGOTA

         Ne nevezz annak!

KORDÉ

         Ötéves koráig minden nap láttam.

ÁGOTA

         Túl régen volt!

KORDÉ

         Szeretnék mindent bepótolni. Ezért elhatároztam, hogy különleges ajándékká teszem a lányomat. Ő lesz a ma esti tombola főnyereménye.

ERIK

         Nem lehetne inkább pénzt nyerni?

PATRIK

         Engem érdekel ez a lehetőség!

ERIK

         A pénz vagy a nő?

PATRIK

         (Kordé felé fordul) Kordé úr lánya.

ERIK

         Nem is ismered!

ÁGOTA

         Apám sem ismer engem.

PATRIK

         (Eriknek) Látod? Ez az! Egyáltalán nem vagyok rossz pozícióban.

ERIK

         Érdekházasságot akarsz kötni?

PATRIK

         Dehogy! Csak szerelmes akarok lenni.

ERIK

         Akkor fürödj meg!

PATRIK

         Már megfürödtem. (Megtapogatja a haját) Hajat is mostam.

ERIK

         Nagyszerű!

Erik hátrafordul a pincérhez, aki éppen az abroszt teríti fel.

         Maga is mutatkozzon be!

A pincér Erik és Patrik közé áll, akik helyet szorítanak neki. A pincér is szeretne valamit tartani a kezében, de nincs mécsese. Tanácstalanul néz körül, végül elővesz egy kanalat a zsebéből, és azt tartja maga elé.

PINCÉR

         A pincér vagyok.

ERIK

         Nagyon jó! Most menjünk a dolgunkra!

Szétszélednek. A pincér kimegy a tányérokért, Kordé hátratett kézzel vizsgálgatja az eddigi terítést, Erik jobbra kimegy a színpadról. Ágota és Patrik egymásra mosolyognak, megfogják egymás kezét, és úgy mennek ki balra.

1. jelenet: A terítés

A pincér behozza a tányérokat és kanalakat, és elkezdi kirakni őket az egyes helyekre.

KORDÉ

         Milyen fogást készítettek a vendégeinknek?

PINCÉR

         (felnéz) Természetesen túrós csuszát.

KORDÉ

         Más nincs?

PINCÉR

         (újra felnéz) Nincs, uram. Ez a Túrós Csusza Bár. Az a specialitásunk, hogy csak túrós csuszát lehet nálunk kapni.

KORDÉ

         De ide veteránok jönnek, akik ráadásul hajléktalanok! Ki vannak éhezve! Sült hús kell nekik, és sütemény!

PINCÉR

         (folytatja a terítést, közömbösen) Tehetünk a túrós csuszára szalonnapörcöt. Utána pedig cukrot, és akkor édesség gyanánt ehetik a vendégek.

KORDÉ

         Fel lesznek háborodva, hogy a legközönségesebb étellel akarom kiszúrni a szemüket.

PINCÉR

         (befejezte a terítést) A mi túrós csuszánk egyáltalán nem közönséges! A legminőségibb alapanyagokból készítjük. Házilag gyúrjuk és szaggatjuk ki a tésztát. Bio búzát használunk hozzá, amit kíméletes őrléssel dolgoztak fel. A túrót szintén a saját konyhánkban készítjük, tanyasi tehenek tejéből. A cukor és a szalonna...

KORDÉ

         Nem tudna szólni a szakácsnak, hogy tegyen be egy kis húst a sütőbe?

PINCÉR

         Én vagyok a szakács, és eszem ágában sincs mást készíteni a túrós csusza-konyhámon, mint túrós csuszát.

KORDÉ

         Akkor szóljon a főnökének, hogy ma estére mást rendelek.

PINCÉR

         Én vagyok a hely tulajdonosa. Miért nem foglalt asztalt az Aranykakasban, ha húst akar enni?

KORDÉ

         (leül az egyik székre) Az túl drága. (A terítéket vizsgálja) Miért csak kanalat tett?

PINCÉR

         Hagyományosan azzal szokás enni a túrós csuszát.

KORDÉ

         (rácsap az asztalra) Ide hajléktalanok jönnek! Nem érti?

PINCÉR

         Azok hozzá vannak szokva a kanál használatához.

KORDÉ

         De nem kifinomult emberek! Őket nem érdekli, hogy hagyományosan mivel szokták enni a túrós tésztát. Nekik csak menzai tapasztalataik vannak, ott pedig a tésztához villát adnak. Cserélje ki a kanalakat!

PINCÉR

         Nincsenek villáink. Mindig kanállal terítünk.

KORDÉ

         Ha maga az egyetlen alkalmazottja ennek a helynek, miért beszél többesszámban?

PINCÉR

         Én a hely főnöke vagyok. Az alkalmazott a feleségem.

KORDÉ

         Akkor szóljon neki, hogy hozzon otthonról villákat!

PINCÉR

         (sértődötten, szó nélkül kimegy)

KORDÉ

         (magának) Úgy látszik, mégiscsak meg kell próbálnom az Aranykakasnál.

Kordé feláll, és jobbra kimegy a színpadról.

2. jelenet: A harc

Erik jobbról, Patrik balról jön be a színpadra.

PATRIK

         Csőváz!

ERIK

         Szia, Patrik!

PATRIK

         Mi a pálya?

ERIK

         Jól vagyok, köszönöm.

PATRIK

         Te ezt elhiszed?

ERIK

         Mit, Patrik?

PATRIK

         Hogy elhívtak minket egy ilyen puccos helyre.

ERIK

         Én jobb szerettem volna az Aranykakasba menni.

PATRIK

         Neked mindig van valami bajod!

ERIK

         Csak nem vagyok olyan igénytelen, mint te.

PATRIK

         (felkap egy széket az asztaltól, és Erikhez dobja) Már megint kezded?

ERIK

         (könnyedén elkapja a széket, leteszi, és a támlájára támaszkodik) Ne veszekedjünk!

PATRIK

         (dobbant) Miért? Itt már nem védenek meg a smasszerek, mint a légióban.

ERIK

         Saját magadtól védtek meg ott is.

PATRIK

         (kihúz egy másik széket, és leül rá, egy harmadikra pedig felteszi a lábát) Egyfolytában gondolkodom.

ERIK

         (körbejár, mintegy szemügyre véve a helyet)

PATRIK

         Hallod, Erik?

ERIK

         Mi?

PATRIK

         (összefonja a karját) Mindegy.

ERIK

         Gondolkodsz?

PATRIK

         Igen.

ERIK

         Te mindig csak gondolkodsz.

PATRIK

         Azon szoktam gondolkodni, hogy éltük mi túl a légiót.

ERIK

         (most a terítéket nézegeti) Neked nem volt nehéz. Egész végig a sötétzárkában ültél.

PATRIK

         Te pedig a betegszobán.

ERIK

         Miután mindkettőnk felszerelését cipeltem. (Végigsimítja a terítőt) Negyven kilométeren át.

PATRIK

         (nevet) Micsoda fafej volt a szakaszparancsnok!

ERIK

         (felemel egy kanalat, és érdeklődve nézegeti) Miért?

PATRIK

         Mert csak negyven kilométer után vette észre, hogy én nem viszek semmit.

ERIK

         (felemel egy másik kanalat is, és a kettőt hasonlítgatja) Látta az már az első méteren, hogy mit csinálunk, csak arra várt, hogy mikor esek össze.

PATRIK

         De te végig bírtad, igaz?

ERIK

         Nem. Negyven kilométer után összeestem.

PATRIK

         Azt hittem, összesen negyvenet mentünk aznap.

ERIK

         Te már harmincnál összeestél. Felszerelés nélkül. (Leteszi a kanalakat)

PATRIK

         És mi volt negyven után?

ERIK

         A többiek még tízet mentek. Engem meg felraktak valami tevére, és visszavittek a kórházba.

PATRIK

         Akkor miért nem találkoztunk a kórházban?

ERIK

         Mert téged a kórház pincéjébe raktak, sötétzárkába. Úgy voltak vele, hogy ott is ki tudod pihenni magad. Engem meg rendesen ápoltak.

PATRIK

         Hogy nem raktak ki minket a légióból?

ERIK

         (most a közönség sorait vizslatja, mintha keresne valakit a nézők között) Onnan nem rúgnak ki senkit.

PATRIK

         (ásít) Vécét is kirakták.

ERIK

         Neki veseproblémái voltak.

PATRIK

         Az csak ürügy volt. (Dörzsöli a szemét) El sem bírta a hátizsákot. Totál alkalmatlan volt a szolgálatra.

ERIK

         (még mindig a közönséget nézi) Ahogy te is. De tüntetőket ijesztgetni, arra bárki megfelel.

PATRIK

         Engem is kirakhattak volna. (Elalszik)

ERIK

         (felocsúdik, megfordul) Téged sosem raktak volna ki.

PATRIK

         (alszik, nem hallotta Eriket)

ERIK

         Az irodás Caterine még azt is elintézte volna neked, hogy előléptessenek.

PATRIK

         (felébred) Caterine?

ERIK

         Sírt, amikor leszereltünk.

PATRIK

         (nyújtózkodik) Mert beteg volt az édesanyja.

ERIK

         (megvetően méri végig Patrikot) Te hülye vagy!

PATRIK

         Ezt mondta nekem.

ERIK

         Tőlem meg elkérte az igazolványképedet.

PATRIK

         Szóval te nyúltad le! Hónapokig kerestem, mikor hazajöttünk.

ERIK

         Elloptam tőled, és odaadtam neki.

PATRIK

         Kinek?

ERIK

         Caterine-nak. Utána már nem sírt a beteg édesanyja miatt.

PATRIK

         (feláll, felemeli a széket, amin ült, és magához öleli) Egyszer táncoltunk.

ERIK

         Milyen csúnya nő volt! Te mindig csak a csúnya nőknek tetszel.

PATRIK

         (még mindig magához szorítja a széket) Egy nőt mindig jó megölelni!

ERIK

         Volt ott egy csomó nő.

PATRIK

         Hol?

ERIK

         A partin. Ahol Caterine-nal táncoltál.

PATRIK

         Nem vettem észre.

ERIK

         Te csak Caterine-t vetted észre.

PATRIK

         (leteszi a széket) Többet nem táncoltunk.

ERIK

         Mert az ezredes lefújta a partit.

PATRIK

         Szerinted mit adnak vacsorára?

ERIK

         (nem figyel Patrikra) Az ezredes hazaküldte az összes lányt. Mielőtt még bármi lehetett volna. Mert te Caterine-nal táncoltál.

PATRIK

         Tudom, tudom. Én mindig, mindent rosszul csinálok.

ERIK

         (torkon ragadja Patrikot) Miért kellett elrontanod a bulit?

Patrik is megragadja Erik torkát, birkóznak, a földön hemperegnek. Végül Erik maga alá gyűri Patrikot, és ráül.

         Miért nem kezdtél el inkább egy lányt fűzni, mint mindenki más?

PATRIK

         (nehezen beszél, mert Erik teljes súlyával rajta ül) Azok nem érdekeltek.

ERIK

         Caterine az ezredesnek kellett.

PATRIK

         Caterine azt mondta, hogy mentsem meg az ezredestől.

ERIK

         (feláll, és párszor finoman belerúg Patrikba, miközben beszél hozzá) Megérte az ötven nap sötétzárkát a hőstetted?

PATRIK

         (nyöszörög, kezével eltakarja a fejét)

ERIK

         Legalább a lincseléstől megmenekültél. Ötven nap alatt mindenki elfelejtette az esetet.

PATRIK

         (a lehető legkisebbre húzódik össze a padlón)

ERIK

         (leül az asztalhoz, mint egy normális éttermi vendég) Na, jó! Elég a nosztalgiából. Hol van Kordé? Enni akarok!

PATRIK

         (még mindig a földön fekve, összekucorodva) Úgysem kapunk mást, csak túrós tésztát.

ERIK

         (rácsap az asztalra) Én sült húst akarok, és süteményt!

PATRIK

         De ez a Túrós Csusza Bár. Itt nem adnak mást.

ERIK

         Majd Kordé elintézi a szakáccsal, hogy kapjunk valami rendes kaját.

PATRIK

         (felemeli a fejét) Gondolod?

ERIK

         Tuti!

PATRIK

         (feláll) Akkor jó. Reméltem is, mert a túrós tésztához semmi kedvem.

ERIK

         (szigorúan) Egy hajléktalan nem válogat!

PATRIK

         (leül az asztalhoz, Erikkel szemben, szintén mint egy rendes éttermi vendég, csak a haja kicsit kócos, és a ruhája gyűrött) De ez egy ünnepi vacsora. Csak megérdemeljük, hogy valami kiadósat kapjunk, nem?

ERIK

         (bólogat)

Várnak. Erik türelmetlenül dobol az ujjaival az asztalon, Patrik keresztbe teszi a lábát, és összefonja a karját.

3. jelenet: A lista

Kordé jön be jobbról. Kezet fog Erikkel, majd Patrikkal is.

KORDÉ

         Uraim, köszönöm, hogy eljöttek! (Körbenéz) De hol vannak a többiek?

ERIK

         Milyen többiek?

KORDÉ

         (papírlapot vesz elő, és olvasni kezdi a neveket) Jóska Ferenc.

ERIK

         Az ki?

PATRIK

         Szalma.

ERIK

         Ja, a Szalma. (Kordénak) Meghalt.

KORDÉ

         (elővesz egy tollat, és áthúzza a nevet) Stifter János.

ERIK

         Az én vagyok.

KORDÉ

         (pipát tesz a név mellé) Keszthelyi Attila.

ERIK

         Az ki?

PATRIK

         Az én vagyok.

KORDÉ

         (pipát tesz a név mellé) Melkovics András.

PATRIK

         Meghalt.

KORDÉ

         (áthúzza a nevet) Frigyes András.

PATRIK

         Meghalt.

KORDÉ

         (áthúzza a nevet) Tóth László.

PATRIK

         Meghalt.

KORDÉ

         (áthúzza a nevet) Jó Tibor.

ERIK

         Meghalt.

PATRIK

         Még nem. Ma reggel vitték kórházba.

KORDÉ

         (először át akarja húzni a nevet, de végül csak egy pontot tesz mellé) Nagy Bertalan.

ERIK

         (Patrikra néz) Berci?

PATRIK

         Meghalt.

KORDÉ

         (áthúzza a nevet) Lakatos Tamás.

ERIK

         Az a cigány?

PATRIK

         Meghalt.

ERIK

         Az mindent túlél.

PATRIK

         Ott voltam a temetésén.

KORDÉ

         (áthúzza a nevet) Bánáti Rajmund.

ERIK

         Neki most van lakása.

KORDÉ

         Azért eljöhetett volna.

ERIK

         Aki nem az utcán él, ne jöjjön ingyen-vacsorára!

KORDÉ

         (pontot tesz a név mellé) Kordé Ágota. Az az én lányom. Nemsokára megérkezik.

ERIK

         Jól néz ki?

KORDÉ

         (elteszi a papírt és a tollat) Igen, elég csinos. (Kimegy, hogy megkeresse a pincért)

ERIK

         (Patriknak) Biztos tök ronda. Meghagyom neked.

KORDÉ

         (visszajön a pincérrel) A vacsorát hamarosan tálaljuk.

PATRIK

         (Kordénak) Barna a lánya haja, Kordé úr?

KORDÉ

         Igen, gesztenyebarna.

ERIK

         (vállon veregeti Patrikot) Mint Caterine-é. A te eseted.

PINCÉR

         Szalonnát vagy cukrot kérnek rá?

PATRIK

         (Eriknek) Mondtam, hogy csak túrós tésztát adnak.

ERIK

         (Kordénak, erélyesen) Én sült húst kérek!

KORDÉ

         A legminőségibb túrós csuszát szolgálják fel ebben az étteremben. Nem fognak csalódni.

Kordé Erikre néz, de az duzzogva hallgat.

PATRIK

         Én szalonnával kérem.

ERIK

         (felháborodva kiabál) Az gusztustalan! A csöpögő zsír látványától felfordul a gyomrom!

PATRIK

         Akkor cukorral kérem.

ERIK

         Hogy lehet tésztát cukorral enni? Ennél még a beduinok kajája is elviselhetőbb!

PATRIK

         Akkor szalonnával és cukorral kérem.

PINCÉR

         Nem hinném, hogy jó ötlet keverni a kettőt.

PATRIK

         (rácsap az asztalra) Maga itt a pincér, és az a dolga, hogy engem kiszolgáljon!

PINCÉR

         (felháborodva) Igen, de csak akkor, ha úgy viselkedik, mint egy tisztességes vendég!

PATRIK

         (kihúzza magát) Bocsánat! (Felemeli a tányérját) Kérem, hozzon nekem túrós tésztát, valamint szalonnapörcöt és cukrot külön tálkákban.

PINCÉR

         (felírja) Tejfölt?

PATRIK

         Nem, köszönöm!

PINCÉR

         (átveszi Patriktól a tányért, majd kérdőn néz Erikre)

ERIK

         (nem válaszol, továbbra is duzzog)

PATRIK

         (legyint Erik felé) A bajtársamnak hozzon üres tésztát.

PINCÉR

         (bólogat, és elmegy)

KORDÉ

         (leül az asztalfőre)

ERIK

         (Kordénak) Az Aranykakas túl drága lett volna?

KORDÉ

         Sajnos nem kaptam elég pénzt a szervezettől.

ERIK

         De csak ketten jöttünk el tíz helyett.

KORDÉ

         (széttárja a kezét)

ERIK

         Adja ide a részem a költségvetésből! Átmegyek az Aranykakasba, és eszem valami normális vacsorát.

KORDÉ

         De ez nemcsak étkeztetés, hanem közösségi esemény is!

ERIK

         Majd utána visszajövök, és dumálhatunk. (A tenyerét nyújtja Kordé felé)

KORDÉ

         (kivesz néhány bankjegyet a zsebéből, és odaadja Eriknek)

ERIK

         Kössz! (A tenyerébe gyűri a pénzt, és szó nélkül kimegy)

4. jelenet: A mérgezés

Ágota lép a színpadra balról. Kordé felnéz, Patrik feláll. Ágota Patrikhoz lép oda.

ÁGOTA

         Apa?

KORDÉ

         Én vagyok az apád.

Ágota Kordéhoz lép, és leköpi az apja ruháját. Kordé döbbenten áll, majd zsebkendőt vesz elő, és törölgetni kezdi a ruháját.

Ágota visszamegy Patrikhoz. Kezet nyújt neki.

ÁGOTA

         Ágota vagyok.

PATRIK

         Patrik.

Leülnek egymás mellé.

ÁGOTA

         Mi a foglalkozása?

PATRIK

         Hajléktalan vagyok.

ÁGOTA

         Á! Ahhoz képest jól tartja magát.

PATRIK

         (megtapogatja a haját) Köszönöm! Éppen hajat mostam. Talán ennek köszönhető.

ÁGOTA

         (kezébe vesz egy kanalat, és azzal játszadozik) Sajnos késett a repülőgépem. Ezért nem értem ide hamarabb.

KORDÉ

         Megvártunk a vacsorával, kislányom.

ÁGOTA

         (Kordénak) Téged nem kérdezett senki!

KORDÉ

         Olyan régóta várok már erre a pillanatra!

ÁGOTA

         Húsz évet vártál vele.

PATRIK

         (Ágotának, érdeklődően) Honnan érkezett?

ÁGOTA

         (Patriknak, kedvesen) Londonból. (Kordénak, gorombán) Én is sokáig vártam rád. Mikor gyerek voltam, ültem a vacsoránál, és folyton azt kérdeztem, mikor jön haza apa.

KORDÉ

         Nem volt könnyű a viszonyunk anyáddal.

PATRIK

         Londont sajnos nem ismerem.

ÁGOTA

         (Patriknak) Szép város. (Kordénak) Velem nem volt nehéz a viszonyod, mert egyáltalán nem volt köztünk kapcsolat!

KORDÉ

         Mindig is szerettem volna ezt helyrehozni!

PATRIK

         Párizsban is csak egyszer jártam.

ÁGOTA

         Most már késő!

KORDÉ

         Amíg élünk, semmi sem késő.

ÁGOTA

         (előveszi az üvegcsét, aminek a tartalmát kiitta az előjátékban, és maga elé teszi az asztalra) Amíg élünk...

KORDÉ

         Kezdjük újra a kapcsolatunkat, kislányom!

ÁGOTA

         Most?

KORDÉ

         Még csak huszonöt éves vagy.

ÁGOTA

         Az első huszonöt évet elmulasztottad. Nincs mire építeni.

Erik lép be jobbról.

ERIK

         Az Aranykakas bezárt. Összeveszett a szakács a főnökkel.

KORDÉ

         Látja, mennyivel jobb ez a hely!

ERIK

         (Ágotára néz) Látom.

ÁGOTA

         (feláll, kezet nyújt) Üdvözlöm, Ágota vagyok.

ERIK

         Erik.

KORDÉ

         (feláll, megkocogtatja a kanál nyelével a poharát) Kedveseim, örülök, hogy ilyen szép számban összejöttünk, még ha vannak is, akik már nem lehetnek velünk, (az üres helyekre mutat). Külön öröm nekem, hogy köztünk van a lányom, aki Londonból érkezett hozzánk. Ágota tiszteletére egy különleges sorsjátékkal készültem, amelynek a főnyereménye ő maga.

ERIK

         És mi a második díj?

ÁGOTA

         Ágota repülőjegye vissza, Londonba.

ERIK

         (Patriknak) Melyiket szeretnéd?

KORDÉ

         Nem, nem! Döntsön a sorshúzás.

Kordé bűvészkalapot vesz elő. Magasba tart egy fényképet.

         Íme, a lányom ötéves-kori képe.

Beleteszi a kalapba.

ÁGOTA

         Íme, a repülőjegyem.

Beleteszi a kalapba. Erikhez és Patrikhoz fordul.

         Uraim, ki húz először?

ERIK

         Én.

PATRIK

         (megragadja Erik karját) Szó sem lehet róla!

ERIK

         Megint verekedni akarsz?

PATRIK

         Én akarok először húzni! Én akarom Ágota fényképét!

ERIK

         Akkor meghagyom neked. Nyilván ki tudom tapintani, hogy melyik a fénykép, és melyik a repjegy.

PATRIK

         Nem bízom benned.

ERIK

         Vittem a felszerelésed.

PATRIK

         Akkor sem!

ERIK

         (hátra lép) Jó. Akkor húzzál, tessék!

Patrik belenyúl a kalapba, a tenyerébe és az ingujja alá rejti, amit kihúzott, és gyorsan zsebre teszi.

Erik gyanakodva méregeti Patrikot, belenyúl a kalapba, és sugárzó arccal emeli magasba a repülőjegyet.

         Mehetek Londonba! Jessz!

PATRIK

         De hogy fogsz visszajönni?

ERIK

         Ki akar onnan visszajönni?

ÁGOTA

         Londonból senki nem akar visszajönni. Hacsak nem azért, hogy utoljára találkozzon az apjával.

KORDÉ

         Ugyan már! Az élet csak most kezdődik el!

PATRIK

         (Ágotának) Most kezdődik el?

ÁGOTA

         Megnézhetem a képet?

PATRIK

         (kiveszi a képet a zsebéből) Tessék!

ÁGOTA

         (csak egy pillantást vet a képre, utána Patriknak nyújtja)

PATRIK

         Magának adom. Mert a magáé is volt.

ÁGOTA

         Sosem láttam ezt a képet. Sosem merek kislánykori képeket megnézni magamról.

PATRIK

         (elveszi a képet, és megnézi)

ÁGOTA

         Magának jó kapcsolata volt az édesanyjával?

PATRIK

         (még mindig a képet nézi) Igen. De nem maradt meg rólam egy kisfiú-kori kép sem.

ÁGOTA

         Én utáltam anyámat.

PATRIK

         (elteszi a képet) Miért?

ÁGOTA

         Mert elvált apámtól. Minden este követeltem, hogy hozza haza apát.

PATRIK

         Nem volt fényképe az édesapjáról?

ÁGOTA

         Volt, de anyám kidobta. Azt mondta, látni sem akarja a képét.

PATRIK

         Szívesen adnék magának egy fényképet magamról.

ÁGOTA

         (tréfásan) El is várom, mert magának most már van egy fényképe rólam.

PATRIK

         De csak én nyertem meg magát, maga nem nyert meg engem.

ERIK

         (türelmetlenül) Eszünk már végre?

PATRIK

         (Eriknek) Majd Londonban eszel.

ERIK

         Csak két nap múlva megy a repülő.

PATRIK

         Addig kibírod.

KORDÉ

         Uraim! A vacsorát tálalják.

5. jelenet: Az abrosz

A pincér hozza Erik és Patrik vacsoráját. Leteszi Patrik elé a túrós csuszát, a cukrot és a szalonnapörcöt külön tálkákban, és leteszi Erik elé a tányér üres tésztát.

ERIK

         Ez mi?

PINCÉR

         A barátja üres tésztát rendelt önnek. Kilencvennapos diétában, a szénhidrát-napon kiváló vacsora.

ERIK

         Csakhogy én nem folytatok kilencvennapos diétát.

PINCÉR

         Milyen diétát folytat akkor?

ERIK

         (felcsattan) Semmilyet!

PINCÉR

         Néha akkor sem árt diétázni.

ERIK

         Főtt tésztával?

PINCÉR

         Rendkívül minőségi alapanyagokból készült.

ERIK

         (legyint) Ezt a szöveget már ismerem. (Fanyalogva enni kezd.)

PINCÉR

         (Ágotának) Önnek mit hozhatok?

ÁGOTA

         Köszönöm, már vacsoráztam. Nem kérek semmit.

ERIK

         Én egy sört kérek.

PINCÉR

         Csak szénsavmentes ásványvizünk van. Hagyományosan ezt isszák a túrós csusza mellé.

ERIK

         (morogva) Akkor nem kérek semmit.

A pincér kimegy.

PATRIK

         Londonban nem lesz túrós csusza.

ERIK

         (még mindig morogva) Most sem túrós csuszát eszem.

PATRIK

         (kiszedi az összes szalonnapörcöt és az összes cukrot a tésztájára. Ágotának) Nem kér egy kicsit?

ÁGOTA

         Nagyon jól néz ki!

PATRIK

         Szedjen magának!

ÁGOTA

         Na jó, egy kicsit. Már nagyon régen nem ettem túrós csuszát.

KORDÉ

         Úgy emlékszem, ez volt a kedvenced.

ÁGOTA

         (megáll a kezében a kanál) Igen, amíg el nem mentél.

KORDÉ

         Anyád nem engedte, hogy összekeverd a szalonnát és a cukrot.

ÁGOTA

         Ezt ettük aznap este is.

KORDÉ

         Melyik este?

ÁGOTA

         Amikor összepakoltál.

KORDÉ

         Nem akartam végleg elmenni.

ÁGOTA

         Tudtuk, hogy nem fogsz visszajönni. (Tovább szed Patrik tányérjából)

PATRIK

         Szedje ki az összes szalonnát és cukrot! Bátran!

ÁGOTA

         Köszönöm, de vigyáznom kell a kalóriákkal.

PATRIK

         Most felejtse el a kalóriákat! Ez egy különleges este! Bulizzunk!

Erik mogorván felnéz a tányérjából.

         (Kordénak, jókedvűen) Maga nem eszik?

KORDÉ

         (mint aki leckét mond fel) Én vagyok a házigazda. Az a dolgom, hogy mindannyiukról gondoskodjam, nem az, hogy egyem.

ERIK

         Szerezzen egy új szakácsot az Aranykakasba!

PATRIK

         Akkor legalább igyon valamit, Kordé úr! (Ágotának) Maga nem szomjas?

ÁGOTA

         (megtörli a szája szélét a szalvétával) De, igen. Szívesen innék valamit.

PATRIK

         Pincér!

A pincér bejön.

         Hozzon nekünk mentes vizet, kérem! Kordé úrnak, Ágotának és nekem.

PINCÉR

         (Erikre mutat) És az üres tésztás úrnak?

PATRIK

         (legyint) Neki ne hozzon semmit!

PINCÉR

         Rendben.

PATRIK

         (Ágotának) Ízlik a tészta?

ÁGOTA

         Soha nem ettem még ilyen jót!

PATRIK

         (elgondolkodva) Egyszer a rossz emlékek íze is eltűnik.

ÁGOTA

         (teli szájjal) Nem, nem azért. Soha nem kevertem még össze szalonnát cukorral.

ERIK

         (felnéz) Mégiscsak van rosszabb az üres tésztánál.

PATRIK

         Londonban minden jobb lesz.

A pincér behozza a vizet, és leteszi Patrik, Ágota és Kordé elé.

Patrik magasra emeli a poharát.

         Igyunk Erikre, aki hamarosan új életet kezd Londonban!

Isznak. Erik feláll, és meghajol.

Kordé megkocogtatja a kanál nyelével a poharát.

KORDÉ

         Szeretném megkérni Ágota lányomat, aki a mai este díszvendége, hogy mondjon ő is pohárköszöntőt.

ÁGOTA

         (zavartan) Mielőtt idejöttem volna, azt gondoltam, hogy most találkozni fogok az apámmal, aki húsz évig nem akart látni.

KORDÉ

         Na, kislányom, nem kell ilyen letargikusnak lenned! Örüljünk, hogy most összeszedtem a bátorságom, és elhívtalak!

ERIK

         És rögtön meg is tette őt főnyereménynek.

PATRIK

         Hallgassuk tovább a tósztot!

ÁGOTA

         (még zavartabban) Nem hittem, hogy különösebben érdekes lehetek neki. És főleg nem hittem, hogy jóvátehető az elmúlt húsz év mulasztása. Ezért mérget vettem be. Lassan hatót. Néhány óra alatt végez velem.

Csend. Ágota körbenéz.

         De most, hogy találkoztam Patrikkal, már mégsem akarok meghalni. Hívnának mentőt?

PATRIK

         (kiabál) Pincér! Pincér! Hívjon azonnal mentőt! (Ágotának) Feküdjön ide, a székekre!

ÁGOTA

         (lefekszik a székekre) Nem vagyok rosszul, köszönöm!

PATRIK

         Azért csak feküdjön! (Kordénak) Adja ide a kabátját, takarjuk be!

ERIK

         Attól nem lesz jobban.

Kordé leveszi a kabátját, és betakarják Ágotát. Erik is odamegy a lányhoz.

PATRIK

         (lesimítja a takarót, mint amikor egy gyereket fektetnek le) Így!

ERIK

         (Ágota homlokára teszi a kezét) Nem elaltatni kell, hanem meggyógyítani. (Ágotának) Milyen mérget vett be?

ÁGOTA

         Ciánkálit.

ERIK

         Azt semlegesíti a zsír meg a cukor.

PATRIK

         Gondolod?

ERIK

         Ilyen mennyiségben, amit megevett, biztosan. (Ágotának) Milyen kiszerelés volt?

ÁGOTA

         Nem tudom.

ERIK

         Hány milliliteres?

ÁGOTA

         Hat, azt hiszem.

ERIK

         Rosszul csinálta. Nem lett volna szabad ennie. Nem fog hatni. Visszautazik Londonba?

ÁGOTA

         (felül, Patrikra néz) Nem, inkább itt maradok.

PATRIK

         Biztos, hogy jobban van?

ÁGOTA

         Nem is voltam rosszul. Nem éreztem semmit.

ERIK

         (előveszi a repülőjegyet, nézegeti) Micsoda mázli!

Berohan a pincér.

PINCÉR

         A mentő pár perc múlva érkezik!

PATRIK

         Már nem kell, köszönjük! Megoldódott a helyzet. Hívja fel, hogy ne jöjjön!

PINCÉR

         Azt fogják hinni, hogy valaki rosszul lett a túrós csuszámtól!

KORDÉ

         Ellenkezőleg! A túrós csuszája csodát tett!

PATRIK

         (Ágotára mutat) Megmentette őt a mérgezéstől.

PINCÉR

         (sugárzó arccal) Igazán? Hívom az újságíró barátomat. Nyilatkoznának neki?

ÁGOTA

         Én nem nyilatkozom senkinek.

ERIK

         Én szívesen elmondom a történetet. Kapok érte valamit?

PINCÉR

         A maga nevét is feltüntetik a helyi újságban.

ERIK

         Helyes! Küldjenek utánam egy tiszteletpéldányt Londonba!

Erik elindul jobbra kifelé.

KORDÉ

         Hová megy?

ERIK

         Össze kell szednem némi indulótőkét még az elutazás előtt. Kössz a vacsorát!

PINCÉR

         (utána megy) Mikor keresheti meg az újságíró barátom?

ERIK

         (már a színpadon kívül) Holnap egész nap itt leszek, a téren. Bármikor jöhet.

Kordé, Patrik és Ágota némán állnak egy darabig.

KORDÉ

         (kinyújtja a kezét Ágota felé) Kislányom!

ÁGOTA

         (elfordítja a fejét) Ne nevezz így! (Patriknak) Hol alszik ma éjjel?

PATRIK

         (széttárja a kezét) A szállón. Az utcához túl hideg van.

ÁGOTA

         Én is mehetnék?

KORDÉ

         Aludj nálam! Van külön szobám.

ÁGOTA

         Most nem!

KORDÉ

         (Patriknak) Jöjjenek mind a ketten!

PATRIK

         Nagyon kedves, szívesen!

ÁGOTA

         Nem megyünk! Mától én is hajléktalan vagyok. Nem megyek vissza Londonba, és nem megyek vissza a szüleimhez.

KORDÉ

         Pedig olyan büszke voltam a sikereidre!

ÁGOTA

         (mérgesen) Épp azért! Nem akarom, hogy büszke legyél rám!

KORDÉ

         Mégsem hagyhatom, hogy az utcán végezd!

ÁGOTA

         Patrik segíteni fog nekem.

KORDÉ

         Miért nem engeded, hogy én segítsek?

PATRIK

         (Ágotának) Akarja, hogy munkát vállaljak?

ÁGOTA

         (Patriknak) Dolgozott már valaha?

KORDÉ

         (siránkozva) Micsoda szégyen ez a családunkra nézve!

ÁGOTA

         Pontosan ezt akarom! Hogy szégyen érje a családunkat!

PATRIK

         Nem, még sosem dolgoztam, de megpróbálhatom. Kordé úr, nem tudna nekünk valamilyen támogatást szerezni?

KORDÉ

         Még nem házasok.

ÁGOTA

         Ha csak ezen múlik, már holnap összeházasodunk. Vagy még ma este.

PATRIK

         Előbb töltsön velem egy éjszakát a szállón! Kordé úr, nem tudna nekünk külön szobát szerezni?

ÁGOTA

         Két összetolt ágy is jó lesz.

PATRIK

         Függönnyel elválasztva.

ÁGOTA

         A függöny nem fontos. Nem akarunk rögtön annyira belemerülni.

KORDÉ

         (affektálva) Én ellenzem ezt a kapcsolatot!

ÁGOTA

         Pedig most segíthetnél.

Kordé az asztal fölé hajol, majd egészen ráfekszik. Magára húzza az abroszt, mint egy takarót, a tányérok csörömpölve hullanak a földre. Egészen beburkolózik az abroszba.

PATRIK

         Meghalt?

ÁGOTA

         Csak bebábozódott. (Megfogja az asztal egyik szélét) Vigyük ki a hidegre, ott majd felenged!

Patrik megfogja az asztal másik végét, és elkezdik kifelé cipelni.

PATRIK

         Biztos abban, hogy hajléktalan akar lenni?

ÁGOTA

         A legjobb kihívás, amit el tudok képzelni. Az üzleti életből már elegem van.

PATRIK

         Sokan feladják.

ÁGOTA

         Mit?

PATRIK

         A hajléktalan életet. Nem elég szívósak.

ÁGOTA

         Én az vagyok.

PATRIK

         (elgondolkodva) Igen, tudom. Az első pillanattól tetszett nekem.

ÁGOTA

         Meg akar csókolni?

PATRIK

         Előbb lássuk, mit szól a hajléktalan-szállóhoz. Az apjával mit csináljunk?

Itt lépnek le a színpadról, és eltűnnek a nézők elől. Ágota hangja már a színpadon túlról hallatszik.

ÁGOTA

         Hagyjuk itt, az étterem előtt. Amikor kikel a burokból, majd rájön, hogy az élet korlátlan lehetőségek tárháza.

Hangos csattanással leteszik az asztalt, és elmennek.

Beszalad a pincér.

PINCÉR

         Helló! És a kárt kifizeti meg?

Függöny.