A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a házi feladatot választotta, hogy családi eseményről ír színpadi művet. Kiváló komédiáját mindenkinek ajánlom, és gratulálok!
GURUL A GYŰRŰ
ÍRTA:
BORKA MÁRIA ANNA
KOMÉDIA: KÉT FELVONÁS,
ÖT JELENET
SZEREPLŐK:
ZELMA
(Léna anyja, Krisztián menyasszonya, negyvenöt)
LÉNA
(ZELMA lánya, János menyasszonya, huszonöt)
KRISZTIÁN
(János és Matild fia, harminchárom)
JÁNOS
(Matild férje, Mama és Papa fia,
ötvenhárom)
MATILD
(János felesége, ötvenöt)
PAPA,
azaz, ISTVÁN (Mama volt férje, János
apja, nyolcvanöt)
PISTA
BÁCSI (Apuka, azaz István eltitkolt fia, hatvanhét)
MAMA,
azaz, GIZELLA (Papa volt felesége, János
anyja, nyolcvanöt)
ELSŐ
FELVONÁS
ELSŐ
JELENET
A
színpad két részre, fenti és lenti részre osztott, világítással emelik ki a
történés helyszínét. Lenti rész sötét, fenti rész megvilágítva, hálószoba, vetetlen
ágy, mellette állólámpa, tükrös kis asztal, rajta pipere eszközök, jobbra ajtó.
MATILD
(fekete fehérneműben,
harisnyatartóban ül az ágy szélén, telefonál) Igen,
Gizella, tudom, Gizella, tudom, megyek… meg van beszélve. Megyek és
leellenőrzöm, hogy… nem, nem mondom Gizella, hogy maga küldött. Miért is
mondanám? Természetesen, akkor is mennék, ha nem mondta volna. Még szép, hogy
érdekel, hiszen a fiamról van szó… és az egyetlen unokájáról. (feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja, halkan
beszól) Siess! (visszasétál az
ágyhoz, leül) Ne aggódjon Mama, bocsánat mindig elfelejtem, hogy nem
szereti, ha Mamázom, hol is tartottam? Ja, igen. Ne tessék aggódni Gizella,
megyek, és jól megnézem azt a nőt, megnézem, hogy hány éves és hogy milyen
fajta! Ha túl öreg és ne adj Isten olyan, rossz féle nőszemély megoldom, ne
féljen! Nem lesz esküvő, nem lesz gyűrű! Még hogy gyűrű, meg esküvő? Szépen is
lennénk, ha mindenféle nőket, akikkel találkozik a fiam, mindjárt feleségül
venne! Ilyen fiatalon… harminchárom… na és… az még nem kor egy férfi életében. Hogy
jön most ide a fia János, és a mi esküvőnk? Miért kell emlegetni a múltat? Igen
emlékszem, a fia még csak húsz volt, igen én huszonkettő, de jött a gyerek,
terhes lettem, ezt eltetszett felejteni, kedves Mama? (feláll, italt tölt, iszik, visszaül az ágyra) János volt a hibás,
hogy tönkrement a házasságunk. Nem ittam, kikérem magamnak! Néha kicsit a
hangulat kedvéért… higgye el, én mindent megtettem. Ne bizakodjon Gizella! Még
nem mondták ki a válást, de most már biztos, hogy külön utakon fogjuk folytatni
az életünket, (nyílik az ajtó, meztelen,
dereka körül törülközőben, fiatal férfi jön be, a nőhöz lép, puszit ad a
fejére, nő halkan) ne, ne (hangosan)
ne mondja el annyiszor Mama! (férfi
háttal a nézőknek nő elé lépve, szétnyitja a törülközőt, nő eltolja maga elől, halkan)
Menj, menj… (hangosan) mennem
kell! (férfi befekszik az ágyba) Egyedül
vagyok, persze, hogy egyedül. Miért, mi lenne, ha lenne nálam valaki? Na, jó
elárulom, hogy nem vagyok egyedül. Fodrász, a fodrász van itt, sietnem kell!
Persze, hogy szép akarok lenni, lássa csak János, hogy milyen szép nőtől válik
el! Mindig becsületes voltam, sosem csaltam meg, (halkan) eddig. (befekszik az
ágyba, hangosan) Már külön élünk. Jól emlékszik, Gizella még mindig az a
fiatal fodrászom van, szeretem a fiatalokat, a fiatal fodrászokat, jó fazonokat
csinálnak. Elköszönök, mennem kell! Tessék? (kiugrik
az ágyból) Vigyem magammal Papát? Maga is jön, miért? Tisztázni akarja a múltat
és a családi gyűrű ügyét? Hozza a gyűrűt? (halkan)
Nem értem, én már odaadtam Krisztiánnak a gyűrűt. Milyen gyűrűt adtam oda? (hangosan) Mama, én már odaadtam Krisztiánnak
a gyűrűt. Milyen gyűrűt? Hát a családit, az eljegyzési gyűrűmet, amit Jánostól
kaptam. Igen, lehúztam az ujjamról… miért, miért? Azért, mert már külön
vagyunk, el fogunk válni. Biztos. Odaadtam, hogy ne szakadjon meg a családi
hagyomány. Már rég megszakadt? Tényleg már magának sem volt eredeti a gyűrűje? És
én a magáét kaptam meg? Ideje, hogy kiderüljön a gyűrűk titka? Gyűrűk… több
gyűrű is van, és lehet, hogy a családi gyűrűnek hit gyűrű, nem is valódi?
Elgurult a gyűrű? Most miért nevet? Nem értem, mit mond? Azért jön, hogy tiszta
vizet öntsön a pohárba? Rendben elviszem
magammal a Papát, mert én egy rendes nő vagyok (befekszik az ágyba) mindenkivel jót teszek. (leteszi a telefont) Alzheimer, Papa, Mama, meg a gyűrűk titka… tiszta
víz a pohárba… szép délután elé nézek, az biztos.(fejére húzza a paplant)
-FÜGGÖNY-
MÁSODIK
JELENET
Színpad
fenti része sötét, lenti része megvilágítva, nappali, balra bejárati ajtó, jobbra
ajtó, középen kanapé, előtte dohányzó asztal, rajta váza virággal, divatlapok,
mobiltelefon, hátul könyvespolc, halk zene, Zelma és Krisztián egymás mellett
ülnek a kanapén.
ZELMA
(köntösben, a kezén
lévő gyűrűt nézegeti, mosolyog) Nem tudom a szemem
levenni erről a csodás, csillogó gyűrűről.
KRISZTIÁN
(farmerben, pulóverben)
Tetszik?
ZELMA
Nagyon.
(a fiúhoz bújik) Köszönöm. (kezét szeme elé emeli) Hihetetlen.
Néznem kell, hogy elhiggyem, ami az elmúlt három nap alatt történt megtörtént,
és velünk történt.
KRISZTIÁN
(megcsókolja Zelmát) Pedig
nem tehetsz (puszi) mást, el kell (puszi) hinned! Balaton, nyár, szerelem.
(csók)
ZELMA
Menyasszony
lettem. Szeretlek. (csók)
KRISZTIÁN
Én
is szeretlek, drágám nagyon, de (kibontakozik
az ölelésből) most mennem kell! Sok az intéznivalóm. Tudod a család, beszélnem
kell a Mamával, hívott telefonon, azt mondta fontos. Ideges vagyok, egy kicsit…
ZELMA
Azért
nem kellene ennyire… megbeszéltük, hogy csak mi vagyunk a fontosak. Nagy
szerelem, kis esküvő…
KRISZTIÁN
(idegesen) Jól
van, jól van, majd meglátjuk, majd kialakul! (puszi) Drágám, ne haragudj, el kell mennem! Szia, sietek vissza! (bejárati ajtóhoz megy, megáll,
visszafordul) Már most hiányzol. (kimegy,
a bejárati ajtón, hangosan becsapja)
ZELMA
Ezt
jól becsukta, fiatalos lendülettel. Jobb lesz megszoknom! (feláll, felhangosítja a zenét, dúdolva, forogva táncol, közben a
gyűrűt nézi) Lá…lá…lá reggel elvált
asszony, két órával később menyasszony, lá…lá…lá menyasszony vagyok,
menyasszony vagyok. (cseng a telefon,
felveszi) Halló, Léna, szia, kislányom. (csengetés
az ajtónál) Várj, csengettek, megnézem ki az? (nyitja az ajtót, idős férfi áll előtte)
PISTA
BÁCSI Jó napot! Pista vagyok… Pista.
ZELMA
Igen…
és mi tetszik?
PISTA
BÁCSI Pista vagyok, Gizella néni küldött, a gyűrű…
ZELMA
Eltévesztette
a házszámot jó ember, nem ismerem magát, sem Gizellát, gyűrűre pedig nincs
szükségem.
PISTA
BÁCSI Én vagyok Pista és…
ZELMA
Pista,
értem, mondta már, na és, nincs szükségem semmiféle gyűrűre! (becsukja az ajtót, telefonba) Halló, tévedésből
hozzám csengetett be egy bácsi, és nagyon nehezen értette meg, hogy
eltévesztette a házszámot. Pista vagyok, Pista vagyok, állandóan, ezt
hajtogatta, meg valami gyűrűt emlegetett. Azt mondta, hogy Gizella küldte.
Becsuktam az ajtót az orra előtt, remélem, nem zavarog itt többet! Nehéz
felfogású volt az biztos. Várj, lehalkítom a zenét, így jó lesz! Kicsit
táncoltam. Nagyon jó kedvem van. Kihangosítom a telefont. (a telefont az asztalra teszi, lehalkítja a zenét, a kanapéra ül) Most
már beszélgethetünk.
LÉNA
(kihangosított
telefonon) Végre, szervusz, Anya! Örülök, hogy jó
kedved van. Megtudhatom, hogy miért vagy ilyen boldog?
ZELMA
Menyasszony
lettem. (nézi a gyűrűt) Szerintem ez
elég ok arra, hogy boldog legyek. Szerinted?
LÉNA
Jól
hallottam? Menyasszony lettél? Kinek a menyasszonya?
ZELMA
Még
nem mondtam? Krisztiáné.
LÉNA
Nem
jól hallottam, mintha Krisztiánt mondtál volna.
ZELMA
Jól
hallottad, Krisztiánt mondtam.
LÉNA
Milyen
Krisztián? Csak nem…
ZELMA
De
igen, Krisztián, az a Krisztián, a kollégád. (csönd a telefonban) Ott vagy még Léna? Miért hallgatsz?
LÉNA
Szóhoz
sem tudok jutni. Nem értem. Hogyan lettél menyasszony?
ZELMA
Csütörtök
este kezdődött, amikor telefonáltál, kérted, hogy vigyem le magammal Siófokra a
kollégádat, Krisztiánt, mert elromlott a kocsija. Először tiltakoztam.
Emlékszel? Nem akartam. Fontos, mondtad, hát jó, beleegyeztem és lefuvaroztam a
Balatonra. Nem volt nagy szívesség, mert nekem is abban a szállodában volt a
munkahelyi értekezletem, ahová neki is mennie kellett. Az a pillanat, amikor Krisztián
a kocsimba beszállt, sorsfordító volt. Éreztem, ez a férfi több lehet számomra,
mint egy unalmas ismerős. Az egész testemben, minden porcikámban… Meglepő
érzelem, tudom…
LÉNA
(idegesen közbeszól) Ezt
nem hallgatom tovább!
ZELMA
(nyugodtan) De,
hogy ez lesz a vége, és ilyen hamar, lehetséges, hogy esküvő? Megkérte a kezem
és én igent mondtam. Egymásba szerettünk, három balatoni, nyári nap, három forró
szerelmes éjszaka…
LÉNA
Fejezd
be, Anya!
ZELMA
Miért
haragszol? Szerelmes lettem, ennyi az egész… én már látom magam Krisztián
oldalán, menyasszonyi ruhában, de fátyol nélkül, gondoltam, nekem már volt
fátyolos esküvőm, csak egy kis kalap… mit szólsz hozzá?
LÉNA
Anya
hallod, amit beszélsz? Ezt nem hiszem
el! (a vonal megszakad)
ZELMA
Hiszed
vagy sem, nekem ugyan mindegy. Fátyol vagy fátyol nélkül, de esküvő lesz az
biztos! Megyek zuhanyozni. (jobbra ki)
-FÜGGÖNY-
HARMADIK
JELENET
Színpad
ugyanaz, mint az előző jelenetben, halk zene.
ZELMA
(farmerben, fehér
pulóverben fekszik a kanapén, utazási prospektust nézeget) Kis
esküvő, nagy boldogság, és ehhez csodás nászút is dukál. De jó álmodozni,
visszagondolni az elmúlt napokra! (csengetnek,
feláll, kinyitja az ajtót) Léna, szia, gyere be! Hogy-hogy jöttél?
Lassabban, lassabban, ha lehetne, vegyél vissza a lendületből, majdnem
fellöktél.
LÉNA
Helló,
Anya! Még szép, hogy jövök! Azok után, amit a telefonban hallottam. Ugye, csak
vicceltél? Jól csináltad, az biztos! Majdnem sikerült elhitetned velem, hogy
igaz, amit mondasz. Esküvő, meg minden…
ZELMA
Pedig
jobb, ha megbarátkozol a gondolattal. Férjhez megyek. Minden úgy igaz, ahogy
mondtam.
LÉNA
De
hát, az nem lehet, hogy Krisztián és Te. Össze akartok házasodni?
ZELMA
Igen,
így van. Krisztián és én összeházasodunk. Nyugodj már meg! Mi baj van ezzel?
Igyál egy kis vizet, jót fog tenni! (vizet
tölt a pohárba, a lánya kezébe adja)
LÉNA
Hagyd
már azt a vizet! Nem vagyok szomjas! (mérgesen
az asztalra teszi a poharat) Arra válaszolj, komolyan gondolod, hogy Te és
Krisztián összeházasodtok?
ZELMA
Látod
milyen szép? (lánya elé lép, büszkén
mutatja az ujján lévő gyűrűt) Mondtam már, minket is váratlanul ért ez a
különös érzelem, amit átéltünk. Balaton, nyár, szerelem, meglepő érzelem, ahogy
mi nevezzük, a három nap történéseit. (ismét
mutatja a gyűrűt) Ugye milyen szép?
LÉNA
Hagyd
már ezt a meglepő érzelem szöveget. Szép gyűrű, láttam már, ismerem. Furcsa
gyűrű, legalábbis Krisztián azt mondta, amikor az ujjamra akarta húzni.
ZELMA
Ujjadra?
A Te ujjadra?
LÉNA
Igen,
azt hiszem, ez ugyanaz a gyűrű, ha másik, akkor nagyon hasonlít hozzá. (közel hajolva nézi a gyűrűt) Szerintem
ez ugyanaz, de most nem ez a téma. Beszéljünk a meglepő érzelmedről! Engem
megleptél az biztos! Még hogy esküvő, háromnapi ismeretség után? Nem teheted,
és főleg nem Vele! Még viccnek is rossz! (tölt
egy pohár vizet, iszik) Talán ettől sikerül felébrednem és kiderül, hogy ez
csak egy rémálom! (anyja mellé ül a
kanapéra) Mi van veled, Anya? Nem ismerek rád.
ZELMA
Szerelmes
vagyok, mondtam már. Miért, olyan hihetetlen? Én elvált, önálló asszony, Ő
független férfi. Elmondtam, hogy mi történt, azt is, hogy minket is meglepett (becsukja a szemét, álmodozva) ez a
különös szerelem. (lányára néz) De
nem értem, miért vagy ettől ennyire ideges?
LÉNA
Miért
vagyok ideges? Te negyvenöt, Ő harminchárom. Tudsz számolni? Mit fognak szólni
az emberek?
ZELMA
Kor
nem akadály. Mindketten így gondoljuk. Az emberek véleménye pedig sosem
érdekelt! Az viszont igen, hogy honnan ismered a gyűrűt, és mit jelentsen az,
hogy az ujjadra akarta húzni?
LÉNA
Rendben,
ne törődj azzal, hogy mit gondolnak az emberek! Engem sem érdekel mások
véleménye. Nagy korkülönbség? Na és, nem ez a lényeg! Nem akartam elmondani, de
már látom, muszáj! (feláll)
Csengő,
Léna az ajtóhoz megy, kinyitja, az ajtóban Pista bácsi áll.
PISTA
BÁCSI Jó napot kívánok! Pista vagyok.
LÉNA
Mit
óhajt?
PISTA
BÁCSI Gizella nénit keresem, a gyűrű miatt. Visszahoztam,
Gizella néni mondta, hogy idehozzam, kérem szépen, én csak visszahoztam.
ZELMA
(az ajtóhoz megy) Mondtam
már, hogy rossz helyen jár.(becsukja az
ajtót) Ő volt itt az előbb is, ez
a bácsi. Nem tudom, mit akarhat? Mindegy, nem ismerem és kész. (visszamegy a kanapéhoz, leül) Folytasd
Léna, mondd tovább!
LÉNA
Tudnod
kell, én és Krisztián, nekünk is volt kapcsolatunk egymással. Ezt a gyűrűt
nekem is felajánlotta.
ZELMA
(értetlenül néz a
lányára) Mikor? Miért nem tudok erről?
LÉNA
Eddig
nem tartottam fontosnak, hogy beszéljek róla. Csak rövid ideig jártunk, három hónapja,
hogy különmentünk.
ZELMA
Akkor,
mégis lehet, hogy én és Ő, mégis, lehet, hogy nincs akadálya az esküvőnknek?
LÉNA
Lehet,
hogy? Hát, a helyzet az, hogy terhes vagyok és lehet, hogy Tőle.
ZELMA
Jaj,
ne! Jaj, nem, erre inni kell! (nagy levegővétellel
feláll, kimegy jobbra, két konyakospohárral jön vissza, asztalra teszi, ismét
kimegy, konyakos üveget hoz, tölt a poharakba, egyiket a lánya kezébe adja) Józanul
ezt nem lehet kibírni! (poharát a
szájához emeli, a lányától gyors mozdulattal elveszi, asztalra teszi) Majdnem
elfelejtettem, Neked nem szabad! (kanapéra
ül) Most pedig várom a Te történetedet.
LÉNA
Krisztián,
mint tudod a kollégám. Összejöttünk, három hónapig voltunk együtt. Ennyi.
ZELMA
Krisztián
tudja?
LÉNA
Mit?
Azt, hogy terhes vagyok? Hát persze.
ZELMA
Akkor
miért, miért tette ezt velem? Tölts nekem konyakot!
LÉNA
(konyakot tölt,
anyjának adja)
ZELMA
(megissza a konyakot, üres
poharat az asztalra teszi, a gyűrűt lehúzza az ujjáról, tiszta erőből az ajtó
felé dobja)
(ebben
a pillanatban nyílik az ajtó, Pista bácsi és Gizella lépnek be)
GIZELLA
(a homlokához kap)
Jaj, a fejem! Mi volt ez?
PISTA
BÁCSI (csodálkozva) Egy
gyűrű! (lehajol, keresi) Elgurult.
-FÜGGÖNY-
SZÜNET
MÁSODIK
FELVONÁS
NEGYEDIK
JELENET
Színpad
ugyanaz, mint az előző jelenetben, dohányzó asztal mellett két szék.
GIZELLA
(az egyik széken ül, fején
borogatás) Jaj, jaj, a fejem, kár volt idejönnöm!
PISTA
BÁCSI (Gizella mellett
áll) Kérem, tessék csak, ideadni a ruhát! Már biztosan
megszáradt, bevizezem.
GIZELLA
(leveszi a fejéről a
borogatást, Pista bácsinak adja) Az, jó lesz. Jaj,
kicsit szédülök. (Pista bácsi a
borogatással a kezében jobbra kimegy)
ZELMA
(a kanapén fekszik,
fején borogatás, sírdogál) Ezt a szégyent, miért tetted ezt
velem Krisztián?
LÉNA
(anyja mellett ül, a
borogatást igazgatja) Anya, ne sírj! Nyugodj meg! Nem
rossz fiú ez a Krisztián.
GIZELLA
Nem
bizony! Az én unokám. Pista hozza már a borogatást! Siessen!
PISTA
BÁCSI (visszajön, a
kezében hozott borogatást Gizella a fejére teszi) Siettem,
Gizellácska, siettem, ahogy tudtam. (a
másik székre ül)
LÉNA
Ne
sírj már! Te mondtad, hogy egymásba szerettetek. Hát van ilyen. Különben sem
biztos még, hogy Ő a gyerekem apja.
ZELMA
(gyorsan felül, leveszi
a fejéről a borogatást) Mit mondasz?
LÉNA
Igen
jól hallottad. Tudod, azért mentünk külön, mert beleszerettem valakibe.
ZELMA
(kíváncsian) Igen,
és…
Csengő.
LÉNA
Megyek,
beengedem. (bejárati ajtó felé megy,
közben jelez a mobilja) Halló! Igen, értem. Örülök a jó hírnek. (kinyitja az ajtót, az ott álló férfi nyakát
átöleli) János! Már biztos… gyerekünk lesz! (megfogva a kezét Zelma elé vezeti) Anya, bemutatom a jövendőbeli
vejedet.
GIZELLA
Elájulok!
Fiam, János! (zsebkendővel legyezi magát)
Elájulok… vizet! Pista vizet! (korsóból
önteni akar a pohárba, de a korsó üres) Üres, nem látja! Hozzon vizet! (Pista bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza,
Gizellának adja, Gizella iszik) Ez jól esett, de konyak jobb lett volna.
ZELMA
Ő
a gyereked apja? Apád lehetne… legalább ötven éves! Pista bácsi nekem is hozzon
vizet!
(Pista
bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza, Zelmának adja, Zelma iszik)
LÉNA
Kicsivel
több, ötvenhárom (mosolyogva néz Jánosra)
na és? Anya, Te mondtad, a szerelemben nem számít a korkülönbség.
ZELMA
Igazad
van, én mondtam. Szerelemben nem számít… Megkeresem a gyűrűt.(leguggol)
KRISZTIÁN
(belép az ajtón) Itt
vagyok szerelmem. (halkabban) Nyitva
volt az ajtó. (meglepődve körülnéz) Léna
Te is itt vagy… Apa… Nagymama, mit kerestek itt? Mama, voltam nálad, akartam
kérni…
GIZELLA
Nincs
pénzem, hiába akarsz kérni, különben pedig mondtam, hogy én is jövök, és amint
látod, itt is vagyok. Amit én mondok, az úgy is van!
JÁNOS
Fiam,
még mindig Nagyanyádat pumpolod? Hány éves vagy?
KRISZTIÁN
Apa,
szia! Hát Te… én is kérdezhetném, hogy hány éves vagy? Úgy hallottam, újra apai
örömök elé nézel, a Te korodban, nagy bátorság… Jobban tetted volna, ha Te is
elmész a Nagyihoz tanácsot kérni, nemcsak pénzt!
JÁNOS
(Krisztián felé lép) Szemtelen
kölyök, ha nem nevelt meg Anyád, majd…
GIZELLA
Fiúk,
fiúk, elég legyen! Nem ezért jöttünk!
KRISZTIÁN
(Pista bácsitól
kérdezi) Maga kicsoda?
PISTA
BÁCSI Pista bácsi vagyok.
ZELMA
(a földön térdelve
Pistára mutat) Senki sem tudja, hogy Ő kicsoda.
GIZELLA
Ő
a Pista. Mit nem lehet ezen érteni?
ZELMA
Mondjuk
ez igaz. Jössz segíteni Krisztián?
KRISZTIÁN
Persze.
(Zelma mellé térdel) Mit csinálsz?
ZELMA
Keresem
a gyűrűt.
KRISZTIÁN
Leejtetted?
ZELMA
Ledobtam…
azazhogy… odavágtam.
GIZELLA
Nem
oda, hanem ide. (saját fejére mutat)
ZELMA
Léna
mindent elmondott, mérges lettem, haragudtam rád, azért… keressük meg a gyűrűt!
Segíthetnétek!
(Gizellán
és Pistán kívül mindenki négykézlábra ereszkedve keresni kezdi a gyűrűt, közben
egyszerre mondják) Segítünk, persze, segítünk… gyorsan, rajta… keressük meg!
GIZELLA
Nem
lehetne halkabban, muszáj ezt, ilyen lármával csinálni? Nem látjátok, hogy fáj
a fejem?
(nyílik
az ajtó, belép Matild, tolókocsiban tolva a Papát)
MATILD
Mi
történik itt? Ti meg, mit csináltok?
PAPA
(ijedten) Itt
van Gizella is? Haza akarok menni!
-FÜGGÖNY-
ÖTÖDIK
FEJEZET
Színpad ugyanaz,
mint előző jelenetben, Papa tolókocsiban, Gizella, Matild széken ülnek, Zelma
és Léna a kanapén ül, János, Krisztián, Pista bácsi állnak.
ZELMA
Krisztián,
légy szíves hozzál be széket a konyhából! (Krisztián
kimegy, kezében két székkel, hóna alatt egy sámlival jön vissza János, és Pista
székre, Krisztián a sámlira ül, zavaró csend, Matild és Zelma egyszerre
szólalnak meg)
MATILD
(Léna felé) Te
vagy Krisztián menyasszonya?
ZELMA
(Matild felé) Örülök,
hogy megismerhetem a vőlegényem édesanyját.
LÉNA
(Matild elé lép) Én
János menyasszonya vagyok és Ön kicsoda?
MATILD
Én…
azt kérdezi, hogy én ki vagyok? Azt mondja, hogy maga János menyasszonya? Azt
nem hinném, kislány, mert én János felesége vagyok.
LÉNA
János,
Te nős vagy?
KRISZTIÁN
Apuka,
ezt magyarázd meg!
LÉNA
Apuka?
János, Krisztián a fiad? Nős vagy és Krisztián a fiad? Közben nekem, nekem is… (hasára teszi a kezét) Le kell ülnöm! (kanapéra ül) Pista bácsi kérem, hozzon
nekem vizet! (Pista kimegy, pohár vízzel
a kezében jön vissza, Lénának adja, Léna iszik).
KRISZTIÁN
(feláll, kezét nyújtja
Zelmának, és Matild elé vezeti) Édesanyám bemutatom a
menyasszonyomat.
MATILD
(felháborodva) Nem
értem! János, Krisztián,
megbolondultatok?
(mindenki
egyszerre kezd beszélni)
KRISZTIÁN Anya értsd meg én szeretem. JÁNOS Jön a gyerek, muszáj. ZELMA
Szerelemben a kor nem számít. LÉNA Magát
is azért vette el János, mert terhes lett.
PAPA
Micsoda
zűrzavar, örülök, hogy eljöttem, jobb, mint a tévében a kedvenc sorozatom!
Látod Gizella milyen jó, hogy mi már elváltunk, így nálunk minden rendben van.
Akár meg is nősülhetek, régóta tetszik nekem a szomszédasszony, Bözsike. Meg is
kérdezem, akar-e a feleségem lenni?
GIZELLA
Csönd!
Csönd legyen! Hallgassatok már el! Jaj, a fejem… Azért vagyunk itt, hogy a
gyűrű titka kiderüljön és eldöntsük, hogy kinek az ujjára kerüljön, ezzel
őrizve a családi hagyományt. István meséld el, a gyűrűk történetét!
PAPA
Régen láttalak Gizella. Hogy vagy?
GIZELLA
István,
ne beszélj mellé! Halljuk az igazat!
PAPA
Jól
nézel ki Gizella! Nem akarsz újra hozzám jönni feleségül? Mert, ha igen, lehet
róla szó.
GIZELLA
Teljesen
szenilis vénember lettél István! Most mit csináljak Veled?
PAPA
Akarod,
hogy elmondjam Gizuskám?
GIZELLA
Bolond
vénember! Pista mondja el nekik maga! Kezdje azzal, hogy ki maga!
PISTA
BÁCSI Pista bácsi vagyok.
(mindenki,
egyszerre) Ezt, már tudjuk…
GIZELLA
Adja
oda Istvánnak az eredeti, családi gyűrűt, hátha akkor eszébe jutnak a dolgok!
ZELMA
(a kezén lévő gyűrűre
néz) Akkor ez nem a családi ékszer? Kár.
KRISZTIÁN
Tőlem
kaptad, az a lényeg.
MATILD
Én
semmit nem értek.
JÁNOS
Mindig
úgy tudtam, hogy… habár, most, ha visszagondolok, voltak bizonyos események,
gyanús jelek, megjegyzések, amiket a mai napig nem tudok megmagyarázni.
LÉNA
Nekem
bármilyen gyűrű megfelel, amit az ujjamra húzol, János.
PISTA
BÁCSI (elővesz a
zsebéből egy szép dobozt) István bácsi, Apuska, Papa, én
vagyok Pisti, a maga fia, tessék!(Papa
kezébe adja a dobozt) Anyuka küldi, a maga Annuskája és üzeni, nekünk már
nem kell. Adja a családjából annak, aki… maradjon családi örökségnek! Visszaadom,
én akartam… szerettem volna, de nem sikerült, nincs utód, akinek adhatnám, már
nem tudok, sajnálom… sajnos, nekem már nem lesz utódom, már nem megy.
PAPA
(kinyitja a dobozt) Te
vagy, Pistike? Szép, nagyon szép gyűrű, szép, nagyon szép… lány volt az
Annuska, a kis cselédlány… nagyon fiatalok voltunk, emlékszem, talán
tizennyolc? Neki adtam a gyűrűt, az igazit, szerettük egymást… (Pista bácsira néz) Annuska… küldött egy
fényképet, egy kis fiúról, (hunyorgó
szemmel vizsgálja Pista bácsit) Te lennél az? (Pista bácsi kihúzza magát) Nem hasonlítasz rá.
PISTA
BÁCSI Pedig hajat is mostam, (végigsimít a haján) meg is fésülködtem, meg is mosakodtam, meg is
törülköztem. Ha nem, hát nem! (Papának
hátat fordítva Gizella felé indul) Kár volt idejönni, Anyuska megmondta, eddig
is megvoltunk, ezután is megleszünk,(a
válla fölött Papára mutat) nélküle, de a gyűrűt visszaadtam, ahogy Anyuska
akarta.
PAPA Miért akarná
visszaadni? Nem, nem, legyen, csak az övé! Örökre! (kiveszi a gyűrűt a dobozból és eldobja)
JÁNOS
(meglepetten)
Most már értem. Papa, meg Annuska… akkor én és Ő (Pista bácsira mutat, Gizellától kérdezi) Maga ezt tudta, Mama?
GIZELLA
(felhúzott vállal
rejtelmesen) Tudtam-e, hogy a családi gyűrűként az
ujjamra húzott gyűrű, lehetséges, hogy csak másolat? Tudtam-e Annuskáról és Pistáról?
A dobozban lévő másik gyűrűről? Vagy igen, vagy nem…
(Pista
bácsi és Gizella kivételével, egymás szavába vágva kérdezik) Másolat?
Melyik az igazi?(Gizella, Papa és Pista
bácsi kivételével mindenki keresni kezdi a gyűrűt) Hol a gyűrű? Gyorsan, gyorsan, keressük meg!
PISTA
BÁCSI (a bejárati ajtó
felé indul) Isten áldja magukat! (megáll, nézi a keresgélőket, legyint) Ez
már messzire gurult. (kimegy az ajtón)
-FÜGGÖNY-
BUDAPEST, 2021. 04. 29.
