2021. május 4., kedd

Szépírói kurzus 2021/tavasz/40 - Borka Mária Anna komédiája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a házi feladatot választotta, hogy családi eseményről ír színpadi művet. Kiváló komédiáját mindenkinek ajánlom, és gratulálok! 


GURUL A GYŰRŰ

ÍRTA: BORKA MÁRIA ANNA

KOMÉDIA: KÉT FELVONÁS, ÖT JELENET

SZEREPLŐK:

ZELMA (Léna anyja, Krisztián menyasszonya, negyvenöt)

LÉNA (ZELMA lánya, János menyasszonya, huszonöt)

KRISZTIÁN (János és Matild fia, harminchárom)

JÁNOS (Matild férje, Mama és Papa fia, ötvenhárom)

MATILD (János felesége, ötvenöt)

PAPA, azaz, ISTVÁN (Mama volt férje, János apja, nyolcvanöt)

PISTA BÁCSI (Apuka, azaz István eltitkolt fia, hatvanhét)

MAMA, azaz, GIZELLA (Papa volt felesége, János anyja, nyolcvanöt)

 

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

A színpad két részre, fenti és lenti részre osztott, világítással emelik ki a történés helyszínét. Lenti rész sötét, fenti rész megvilágítva, hálószoba, vetetlen ágy, mellette állólámpa, tükrös kis asztal, rajta pipere eszközök, jobbra ajtó.

MATILD (fekete fehérneműben, harisnyatartóban ül az ágy szélén, telefonál) Igen, Gizella, tudom, Gizella, tudom, megyek… meg van beszélve. Megyek és leellenőrzöm, hogy… nem, nem mondom Gizella, hogy maga küldött. Miért is mondanám? Természetesen, akkor is mennék, ha nem mondta volna. Még szép, hogy érdekel, hiszen a fiamról van szó… és az egyetlen unokájáról. (feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja, halkan beszól) Siess! (visszasétál az ágyhoz, leül) Ne aggódjon Mama, bocsánat mindig elfelejtem, hogy nem szereti, ha Mamázom, hol is tartottam? Ja, igen. Ne tessék aggódni Gizella, megyek, és jól megnézem azt a nőt, megnézem, hogy hány éves és hogy milyen fajta! Ha túl öreg és ne adj Isten olyan, rossz féle nőszemély megoldom, ne féljen! Nem lesz esküvő, nem lesz gyűrű! Még hogy gyűrű, meg esküvő? Szépen is lennénk, ha mindenféle nőket, akikkel találkozik a fiam, mindjárt feleségül venne! Ilyen fiatalon… harminchárom… na és… az még nem kor egy férfi életében. Hogy jön most ide a fia János, és a mi esküvőnk? Miért kell emlegetni a múltat? Igen emlékszem, a fia még csak húsz volt, igen én huszonkettő, de jött a gyerek, terhes lettem, ezt eltetszett felejteni, kedves Mama? (feláll, italt tölt, iszik, visszaül az ágyra) János volt a hibás, hogy tönkrement a házasságunk. Nem ittam, kikérem magamnak! Néha kicsit a hangulat kedvéért… higgye el, én mindent megtettem. Ne bizakodjon Gizella! Még nem mondták ki a válást, de most már biztos, hogy külön utakon fogjuk folytatni az életünket, (nyílik az ajtó, meztelen, dereka körül törülközőben, fiatal férfi jön be, a nőhöz lép, puszit ad a fejére, nő halkan) ne, ne (hangosan) ne mondja el annyiszor Mama! (férfi háttal a nézőknek nő elé lépve, szétnyitja a törülközőt, nő eltolja maga elől, halkan) Menj, menj… (hangosan) mennem kell! (férfi befekszik az ágyba) Egyedül vagyok, persze, hogy egyedül. Miért, mi lenne, ha lenne nálam valaki? Na, jó elárulom, hogy nem vagyok egyedül. Fodrász, a fodrász van itt, sietnem kell! Persze, hogy szép akarok lenni, lássa csak János, hogy milyen szép nőtől válik el! Mindig becsületes voltam, sosem csaltam meg, (halkan) eddig. (befekszik az ágyba, hangosan) Már külön élünk. Jól emlékszik, Gizella még mindig az a fiatal fodrászom van, szeretem a fiatalokat, a fiatal fodrászokat, jó fazonokat csinálnak. Elköszönök, mennem kell! Tessék? (kiugrik az ágyból) Vigyem magammal Papát? Maga is jön, miért? Tisztázni akarja a múltat és a családi gyűrű ügyét? Hozza a gyűrűt? (halkan) Nem értem, én már odaadtam Krisztiánnak a gyűrűt. Milyen gyűrűt adtam oda? (hangosan) Mama, én már odaadtam Krisztiánnak a gyűrűt. Milyen gyűrűt? Hát a családit, az eljegyzési gyűrűmet, amit Jánostól kaptam. Igen, lehúztam az ujjamról… miért, miért? Azért, mert már külön vagyunk, el fogunk válni. Biztos. Odaadtam, hogy ne szakadjon meg a családi hagyomány. Már rég megszakadt? Tényleg már magának sem volt eredeti a gyűrűje? És én a magáét kaptam meg? Ideje, hogy kiderüljön a gyűrűk titka? Gyűrűk… több gyűrű is van, és lehet, hogy a családi gyűrűnek hit gyűrű, nem is valódi? Elgurult a gyűrű? Most miért nevet? Nem értem, mit mond? Azért jön, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba?  Rendben elviszem magammal a Papát, mert én egy rendes nő vagyok (befekszik az ágyba) mindenkivel jót teszek. (leteszi a telefont) Alzheimer, Papa, Mama, meg a gyűrűk titka… tiszta víz a pohárba… szép délután elé nézek, az biztos.(fejére húzza a paplant)

-FÜGGÖNY-

 

MÁSODIK JELENET

Színpad fenti része sötét, lenti része megvilágítva, nappali, balra bejárati ajtó, jobbra ajtó, középen kanapé, előtte dohányzó asztal, rajta váza virággal, divatlapok, mobiltelefon, hátul könyvespolc, halk zene, Zelma és Krisztián egymás mellett ülnek a kanapén.

ZELMA (köntösben, a kezén lévő gyűrűt nézegeti, mosolyog) Nem tudom a szemem levenni erről a csodás, csillogó gyűrűről.

KRISZTIÁN (farmerben, pulóverben) Tetszik?

ZELMA Nagyon. (a fiúhoz bújik) Köszönöm. (kezét szeme elé emeli) Hihetetlen. Néznem kell, hogy elhiggyem, ami az elmúlt három nap alatt történt megtörtént, és velünk történt.

KRISZTIÁN (megcsókolja Zelmát) Pedig nem tehetsz (puszi) mást, el kell (puszi) hinned! Balaton, nyár, szerelem. (csók)

ZELMA Menyasszony lettem. Szeretlek. (csók)

KRISZTIÁN Én is szeretlek, drágám nagyon, de (kibontakozik az ölelésből) most mennem kell! Sok az intéznivalóm. Tudod a család, beszélnem kell a Mamával, hívott telefonon, azt mondta fontos. Ideges vagyok, egy kicsit…

ZELMA Azért nem kellene ennyire… megbeszéltük, hogy csak mi vagyunk a fontosak. Nagy szerelem, kis esküvő…

KRISZTIÁN (idegesen) Jól van, jól van, majd meglátjuk, majd kialakul! (puszi) Drágám, ne haragudj, el kell mennem! Szia, sietek vissza! (bejárati ajtóhoz megy, megáll, visszafordul) Már most hiányzol. (kimegy, a bejárati ajtón, hangosan becsapja)

ZELMA Ezt jól becsukta, fiatalos lendülettel. Jobb lesz megszoknom! (feláll, felhangosítja a zenét, dúdolva, forogva táncol, közben a gyűrűt nézi) Lá…lá…lá  reggel elvált asszony, két órával később menyasszony, lá…lá…lá menyasszony vagyok, menyasszony vagyok. (cseng a telefon, felveszi) Halló, Léna, szia, kislányom. (csengetés az ajtónál) Várj, csengettek, megnézem ki az? (nyitja az ajtót, idős férfi áll előtte)

PISTA BÁCSI Jó napot! Pista vagyok… Pista.

ZELMA Igen… és mi tetszik?  

PISTA BÁCSI Pista vagyok, Gizella néni küldött, a gyűrű…

ZELMA Eltévesztette a házszámot jó ember, nem ismerem magát, sem Gizellát, gyűrűre pedig nincs szükségem.

PISTA BÁCSI Én vagyok Pista és…

ZELMA Pista, értem, mondta már, na és, nincs szükségem semmiféle gyűrűre! (becsukja az ajtót, telefonba) Halló, tévedésből hozzám csengetett be egy bácsi, és nagyon nehezen értette meg, hogy eltévesztette a házszámot. Pista vagyok, Pista vagyok, állandóan, ezt hajtogatta, meg valami gyűrűt emlegetett. Azt mondta, hogy Gizella küldte. Becsuktam az ajtót az orra előtt, remélem, nem zavarog itt többet! Nehéz felfogású volt az biztos. Várj, lehalkítom a zenét, így jó lesz! Kicsit táncoltam. Nagyon jó kedvem van. Kihangosítom a telefont. (a telefont az asztalra teszi, lehalkítja a zenét, a kanapéra ül) Most már beszélgethetünk.

LÉNA (kihangosított telefonon) Végre, szervusz, Anya! Örülök, hogy jó kedved van. Megtudhatom, hogy miért vagy ilyen boldog?      

ZELMA Menyasszony lettem. (nézi a gyűrűt) Szerintem ez elég ok arra, hogy boldog legyek. Szerinted?

LÉNA Jól hallottam? Menyasszony lettél? Kinek a menyasszonya?

ZELMA Még nem mondtam? Krisztiáné.

LÉNA Nem jól hallottam, mintha Krisztiánt mondtál volna.  

ZELMA Jól hallottad, Krisztiánt mondtam.

LÉNA Milyen Krisztián? Csak nem…

ZELMA De igen, Krisztián, az a Krisztián, a kollégád. (csönd a telefonban) Ott vagy még Léna? Miért hallgatsz?

LÉNA Szóhoz sem tudok jutni. Nem értem. Hogyan lettél menyasszony?

ZELMA Csütörtök este kezdődött, amikor telefonáltál, kérted, hogy vigyem le magammal Siófokra a kollégádat, Krisztiánt, mert elromlott a kocsija. Először tiltakoztam. Emlékszel? Nem akartam. Fontos, mondtad, hát jó, beleegyeztem és lefuvaroztam a Balatonra. Nem volt nagy szívesség, mert nekem is abban a szállodában volt a munkahelyi értekezletem, ahová neki is mennie kellett. Az a pillanat, amikor Krisztián a kocsimba beszállt, sorsfordító volt. Éreztem, ez a férfi több lehet számomra, mint egy unalmas ismerős. Az egész testemben, minden porcikámban… Meglepő érzelem, tudom…

LÉNA (idegesen közbeszól) Ezt nem hallgatom tovább!

ZELMA (nyugodtan) De, hogy ez lesz a vége, és ilyen hamar, lehetséges, hogy esküvő? Megkérte a kezem és én igent mondtam. Egymásba szerettünk, három balatoni, nyári nap, három forró szerelmes éjszaka…

LÉNA Fejezd be, Anya!

ZELMA Miért haragszol? Szerelmes lettem, ennyi az egész… én már látom magam Krisztián oldalán, menyasszonyi ruhában, de fátyol nélkül, gondoltam, nekem már volt fátyolos esküvőm, csak egy kis kalap… mit szólsz hozzá?

LÉNA Anya hallod, amit beszélsz?  Ezt nem hiszem el! (a vonal megszakad)

ZELMA Hiszed vagy sem, nekem ugyan mindegy. Fátyol vagy fátyol nélkül, de esküvő lesz az biztos! Megyek zuhanyozni. (jobbra ki)

-FÜGGÖNY-

 

HARMADIK JELENET

Színpad ugyanaz, mint az előző jelenetben, halk zene.      

ZELMA (farmerben, fehér pulóverben fekszik a kanapén, utazási prospektust nézeget) Kis esküvő, nagy boldogság, és ehhez csodás nászút is dukál. De jó álmodozni, visszagondolni az elmúlt napokra! (csengetnek, feláll, kinyitja az ajtót) Léna, szia, gyere be! Hogy-hogy jöttél? Lassabban, lassabban, ha lehetne, vegyél vissza a lendületből, majdnem fellöktél.

LÉNA Helló, Anya! Még szép, hogy jövök! Azok után, amit a telefonban hallottam. Ugye, csak vicceltél? Jól csináltad, az biztos! Majdnem sikerült elhitetned velem, hogy igaz, amit mondasz. Esküvő, meg minden…

ZELMA Pedig jobb, ha megbarátkozol a gondolattal. Férjhez megyek. Minden úgy igaz, ahogy mondtam.

LÉNA De hát, az nem lehet, hogy Krisztián és Te. Össze akartok házasodni?

ZELMA Igen, így van. Krisztián és én összeházasodunk. Nyugodj már meg! Mi baj van ezzel? Igyál egy kis vizet, jót fog tenni! (vizet tölt a pohárba, a lánya kezébe adja)

LÉNA Hagyd már azt a vizet! Nem vagyok szomjas! (mérgesen az asztalra teszi a poharat) Arra válaszolj, komolyan gondolod, hogy Te és Krisztián összeházasodtok?

ZELMA Látod milyen szép? (lánya elé lép, büszkén mutatja az ujján lévő gyűrűt) Mondtam már, minket is váratlanul ért ez a különös érzelem, amit átéltünk. Balaton, nyár, szerelem, meglepő érzelem, ahogy mi nevezzük, a három nap történéseit. (ismét mutatja a gyűrűt) Ugye milyen szép?

LÉNA Hagyd már ezt a meglepő érzelem szöveget. Szép gyűrű, láttam már, ismerem. Furcsa gyűrű, legalábbis Krisztián azt mondta, amikor az ujjamra akarta húzni.

ZELMA Ujjadra? A Te ujjadra?

LÉNA Igen, azt hiszem, ez ugyanaz a gyűrű, ha másik, akkor nagyon hasonlít hozzá. (közel hajolva nézi a gyűrűt) Szerintem ez ugyanaz, de most nem ez a téma. Beszéljünk a meglepő érzelmedről! Engem megleptél az biztos! Még hogy esküvő, háromnapi ismeretség után? Nem teheted, és főleg nem Vele! Még viccnek is rossz! (tölt egy pohár vizet, iszik) Talán ettől sikerül felébrednem és kiderül, hogy ez csak egy rémálom! (anyja mellé ül a kanapéra) Mi van veled, Anya? Nem ismerek rád.

ZELMA Szerelmes vagyok, mondtam már. Miért, olyan hihetetlen? Én elvált, önálló asszony, Ő független férfi. Elmondtam, hogy mi történt, azt is, hogy minket is meglepett (becsukja a szemét, álmodozva) ez a különös szerelem. (lányára néz) De nem értem, miért vagy ettől ennyire ideges?

LÉNA Miért vagyok ideges? Te negyvenöt, Ő harminchárom. Tudsz számolni? Mit fognak szólni az emberek?

ZELMA Kor nem akadály. Mindketten így gondoljuk. Az emberek véleménye pedig sosem érdekelt! Az viszont igen, hogy honnan ismered a gyűrűt, és mit jelentsen az, hogy az ujjadra akarta húzni?

LÉNA Rendben, ne törődj azzal, hogy mit gondolnak az emberek! Engem sem érdekel mások véleménye. Nagy korkülönbség? Na és, nem ez a lényeg! Nem akartam elmondani, de már látom, muszáj! (feláll)

Csengő, Léna az ajtóhoz megy, kinyitja, az ajtóban Pista bácsi áll.

PISTA BÁCSI Jó napot kívánok! Pista vagyok.

LÉNA Mit óhajt?

PISTA BÁCSI Gizella nénit keresem, a gyűrű miatt. Visszahoztam, Gizella néni mondta, hogy idehozzam, kérem szépen, én csak visszahoztam.

ZELMA (az ajtóhoz megy) Mondtam már, hogy rossz helyen jár.(becsukja az ajtót) Ő volt itt az előbb is, ez a bácsi. Nem tudom, mit akarhat? Mindegy, nem ismerem és kész. (visszamegy a kanapéhoz, leül) Folytasd Léna, mondd tovább!

LÉNA Tudnod kell, én és Krisztián, nekünk is volt kapcsolatunk egymással. Ezt a gyűrűt nekem is felajánlotta.

ZELMA (értetlenül néz a lányára) Mikor? Miért nem tudok erről?

LÉNA Eddig nem tartottam fontosnak, hogy beszéljek róla. Csak rövid ideig jártunk, három hónapja, hogy különmentünk.

ZELMA Akkor, mégis lehet, hogy én és Ő, mégis, lehet, hogy nincs akadálya az esküvőnknek?

LÉNA Lehet, hogy? Hát, a helyzet az, hogy terhes vagyok és lehet, hogy Tőle.

ZELMA Jaj, ne! Jaj, nem, erre inni kell! (nagy levegővétellel feláll, kimegy jobbra, két konyakospohárral jön vissza, asztalra teszi, ismét kimegy, konyakos üveget hoz, tölt a poharakba, egyiket a lánya kezébe adja) Józanul ezt nem lehet kibírni! (poharát a szájához emeli, a lányától gyors mozdulattal elveszi, asztalra teszi) Majdnem elfelejtettem, Neked nem szabad! (kanapéra ül) Most pedig várom a Te történetedet.

LÉNA Krisztián, mint tudod a kollégám. Összejöttünk, három hónapig voltunk együtt. Ennyi.

ZELMA Krisztián tudja?

LÉNA Mit? Azt, hogy terhes vagyok? Hát persze.

ZELMA Akkor miért, miért tette ezt velem? Tölts nekem konyakot!

LÉNA (konyakot tölt, anyjának adja)

ZELMA (megissza a konyakot, üres poharat az asztalra teszi, a gyűrűt lehúzza az ujjáról, tiszta erőből az ajtó felé dobja)

(ebben a pillanatban nyílik az ajtó, Pista bácsi és Gizella lépnek be)

GIZELLA (a homlokához kap) Jaj, a fejem! Mi volt ez?

PISTA BÁCSI (csodálkozva) Egy gyűrű! (lehajol, keresi) Elgurult.  

               

-FÜGGÖNY-

SZÜNET

MÁSODIK FELVONÁS

NEGYEDIK JELENET

Színpad ugyanaz, mint az előző jelenetben, dohányzó asztal mellett két szék.

GIZELLA (az egyik széken ül, fején borogatás) Jaj, jaj, a fejem, kár volt idejönnöm!

PISTA BÁCSI (Gizella mellett áll) Kérem, tessék csak, ideadni a ruhát! Már biztosan megszáradt, bevizezem.  

GIZELLA (leveszi a fejéről a borogatást, Pista bácsinak adja) Az, jó lesz. Jaj, kicsit szédülök. (Pista bácsi a borogatással a kezében jobbra kimegy)

ZELMA (a kanapén fekszik, fején borogatás, sírdogál) Ezt a szégyent, miért tetted ezt velem Krisztián?

LÉNA (anyja mellett ül, a borogatást igazgatja) Anya, ne sírj! Nyugodj meg! Nem rossz fiú ez a Krisztián.

GIZELLA Nem bizony! Az én unokám. Pista hozza már a borogatást! Siessen!

PISTA BÁCSI (visszajön, a kezében hozott borogatást Gizella a fejére teszi) Siettem, Gizellácska, siettem, ahogy tudtam. (a másik székre ül)

LÉNA Ne sírj már! Te mondtad, hogy egymásba szerettetek. Hát van ilyen. Különben sem biztos még, hogy Ő a gyerekem apja.

ZELMA (gyorsan felül, leveszi a fejéről a borogatást) Mit mondasz?

LÉNA Igen jól hallottad. Tudod, azért mentünk külön, mert beleszerettem valakibe.

ZELMA (kíváncsian) Igen, és…

Csengő.

LÉNA Megyek, beengedem. (bejárati ajtó felé megy, közben jelez a mobilja) Halló! Igen, értem. Örülök a jó hírnek. (kinyitja az ajtót, az ott álló férfi nyakát átöleli) János! Már biztos… gyerekünk lesz! (megfogva a kezét Zelma elé vezeti) Anya, bemutatom a jövendőbeli vejedet.

GIZELLA Elájulok! Fiam, János! (zsebkendővel legyezi magát) Elájulok… vizet! Pista vizet! (korsóból önteni akar a pohárba, de a korsó üres) Üres, nem látja! Hozzon vizet! (Pista bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza, Gizellának adja, Gizella iszik) Ez jól esett, de konyak jobb lett volna.

ZELMA Ő a gyereked apja? Apád lehetne… legalább ötven éves! Pista bácsi nekem is hozzon vizet!

(Pista bácsi kimegy, pohár vízzel jön vissza, Zelmának adja, Zelma iszik)

LÉNA Kicsivel több, ötvenhárom (mosolyogva néz Jánosra) na és? Anya, Te mondtad, a szerelemben nem számít a korkülönbség.  

ZELMA Igazad van, én mondtam. Szerelemben nem számít… Megkeresem a gyűrűt.(leguggol)

KRISZTIÁN (belép az ajtón) Itt vagyok szerelmem. (halkabban) Nyitva volt az ajtó. (meglepődve körülnéz) Léna Te is itt vagy… Apa… Nagymama, mit kerestek itt? Mama, voltam nálad, akartam kérni…  

GIZELLA Nincs pénzem, hiába akarsz kérni, különben pedig mondtam, hogy én is jövök, és amint látod, itt is vagyok. Amit én mondok, az úgy is van!  

JÁNOS Fiam, még mindig Nagyanyádat pumpolod? Hány éves vagy?

KRISZTIÁN Apa, szia! Hát Te… én is kérdezhetném, hogy hány éves vagy? Úgy hallottam, újra apai örömök elé nézel, a Te korodban, nagy bátorság… Jobban tetted volna, ha Te is elmész a Nagyihoz tanácsot kérni, nemcsak pénzt!

JÁNOS (Krisztián felé lép) Szemtelen kölyök, ha nem nevelt meg Anyád, majd…

GIZELLA Fiúk, fiúk, elég legyen! Nem ezért jöttünk!

KRISZTIÁN (Pista bácsitól kérdezi) Maga kicsoda?

PISTA BÁCSI Pista bácsi vagyok.  

ZELMA (a földön térdelve Pistára mutat) Senki sem tudja, hogy Ő kicsoda.

GIZELLA Ő a Pista. Mit nem lehet ezen érteni?

ZELMA Mondjuk ez igaz. Jössz segíteni Krisztián?

KRISZTIÁN Persze. (Zelma mellé térdel) Mit csinálsz?

ZELMA Keresem a gyűrűt.

KRISZTIÁN Leejtetted?

ZELMA Ledobtam… azazhogy… odavágtam.

GIZELLA Nem oda, hanem ide. (saját fejére mutat)  

ZELMA Léna mindent elmondott, mérges lettem, haragudtam rád, azért… keressük meg a gyűrűt! Segíthetnétek!

(Gizellán és Pistán kívül mindenki négykézlábra ereszkedve keresni kezdi a gyűrűt, közben egyszerre mondják) Segítünk, persze, segítünk… gyorsan, rajta… keressük meg!

GIZELLA Nem lehetne halkabban, muszáj ezt, ilyen lármával csinálni? Nem látjátok, hogy fáj a fejem?

(nyílik az ajtó, belép Matild, tolókocsiban tolva a Papát)

MATILD Mi történik itt? Ti meg, mit csináltok?

PAPA (ijedten) Itt van Gizella is? Haza akarok menni! 

-FÜGGÖNY-

ÖTÖDIK FEJEZET

 Színpad ugyanaz, mint előző jelenetben, Papa tolókocsiban, Gizella, Matild széken ülnek, Zelma és Léna a kanapén ül, János, Krisztián, Pista bácsi állnak.

ZELMA Krisztián, légy szíves hozzál be széket a konyhából! (Krisztián kimegy, kezében két székkel, hóna alatt egy sámlival jön vissza János, és Pista székre, Krisztián a sámlira ül, zavaró csend, Matild és Zelma egyszerre szólalnak meg)

MATILD (Léna felé) Te vagy Krisztián menyasszonya?

ZELMA (Matild felé) Örülök, hogy megismerhetem a vőlegényem édesanyját.

LÉNA (Matild elé lép) Én János menyasszonya vagyok és Ön kicsoda?

MATILD Én… azt kérdezi, hogy én ki vagyok? Azt mondja, hogy maga János menyasszonya? Azt nem hinném, kislány, mert én János felesége vagyok.

LÉNA János, Te nős vagy?

KRISZTIÁN Apuka, ezt magyarázd meg!

LÉNA Apuka? János, Krisztián a fiad? Nős vagy és Krisztián a fiad? Közben nekem, nekem is… (hasára teszi a kezét) Le kell ülnöm! (kanapéra ül) Pista bácsi kérem, hozzon nekem vizet! (Pista kimegy, pohár vízzel a kezében jön vissza, Lénának adja, Léna iszik).    

KRISZTIÁN (feláll, kezét nyújtja Zelmának, és Matild elé vezeti) Édesanyám bemutatom a menyasszonyomat.

MATILD (felháborodva) Nem értem! János, Krisztián, megbolondultatok?

(mindenki egyszerre kezd beszélni) KRISZTIÁN Anya értsd meg én szeretem. JÁNOS Jön a gyerek, muszáj. ZELMA Szerelemben a kor nem számít. LÉNA Magát is azért vette el János, mert terhes lett.

PAPA Micsoda zűrzavar, örülök, hogy eljöttem, jobb, mint a tévében a kedvenc sorozatom! Látod Gizella milyen jó, hogy mi már elváltunk, így nálunk minden rendben van. Akár meg is nősülhetek, régóta tetszik nekem a szomszédasszony, Bözsike. Meg is kérdezem, akar-e a feleségem lenni?

GIZELLA Csönd! Csönd legyen! Hallgassatok már el! Jaj, a fejem… Azért vagyunk itt, hogy a gyűrű titka kiderüljön és eldöntsük, hogy kinek az ujjára kerüljön, ezzel őrizve a családi hagyományt. István meséld el, a gyűrűk történetét!

PAPA Régen láttalak Gizella. Hogy vagy?

GIZELLA István, ne beszélj mellé! Halljuk az igazat!

PAPA Jól nézel ki Gizella! Nem akarsz újra hozzám jönni feleségül? Mert, ha igen, lehet róla szó.

GIZELLA Teljesen szenilis vénember lettél István! Most mit csináljak Veled?

PAPA Akarod, hogy elmondjam Gizuskám?

GIZELLA Bolond vénember! Pista mondja el nekik maga! Kezdje azzal, hogy ki maga!

PISTA BÁCSI Pista bácsi vagyok.

(mindenki, egyszerre) Ezt, már tudjuk…

GIZELLA Adja oda Istvánnak az eredeti, családi gyűrűt, hátha akkor eszébe jutnak a dolgok!

ZELMA (a kezén lévő gyűrűre néz) Akkor ez nem a családi ékszer? Kár.

KRISZTIÁN Tőlem kaptad, az a lényeg.

MATILD Én semmit nem értek.

JÁNOS Mindig úgy tudtam, hogy… habár, most, ha visszagondolok, voltak bizonyos események, gyanús jelek, megjegyzések, amiket a mai napig nem tudok megmagyarázni.

LÉNA Nekem bármilyen gyűrű megfelel, amit az ujjamra húzol, János.

PISTA BÁCSI (elővesz a zsebéből egy szép dobozt) István bácsi, Apuska, Papa, én vagyok Pisti, a maga fia, tessék!(Papa kezébe adja a dobozt) Anyuka küldi, a maga Annuskája és üzeni, nekünk már nem kell. Adja a családjából annak, aki… maradjon családi örökségnek! Visszaadom, én akartam… szerettem volna, de nem sikerült, nincs utód, akinek adhatnám, már nem tudok, sajnálom… sajnos, nekem már nem lesz utódom, már nem megy.  

PAPA (kinyitja a dobozt) Te vagy, Pistike? Szép, nagyon szép gyűrű, szép, nagyon szép… lány volt az Annuska, a kis cselédlány… nagyon fiatalok voltunk, emlékszem, talán tizennyolc? Neki adtam a gyűrűt, az igazit, szerettük egymást… (Pista bácsira néz) Annuska… küldött egy fényképet, egy kis fiúról, (hunyorgó szemmel vizsgálja Pista bácsit) Te lennél az? (Pista bácsi kihúzza magát) Nem hasonlítasz rá.

PISTA BÁCSI Pedig hajat is mostam, (végigsimít a haján) meg is fésülködtem, meg is mosakodtam, meg is törülköztem. Ha nem, hát nem! (Papának hátat fordítva Gizella felé indul) Kár volt idejönni, Anyuska megmondta, eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk,(a válla fölött Papára mutat) nélküle, de a gyűrűt visszaadtam, ahogy Anyuska akarta.

PAPA Miért akarná visszaadni? Nem, nem, legyen, csak az övé! Örökre! (kiveszi a gyűrűt a dobozból és eldobja)

JÁNOS (meglepetten) Most már értem. Papa, meg Annuska… akkor én és Ő (Pista bácsira mutat, Gizellától kérdezi) Maga ezt tudta, Mama?

GIZELLA (felhúzott vállal rejtelmesen) Tudtam-e, hogy a családi gyűrűként az ujjamra húzott gyűrű, lehetséges, hogy csak másolat? Tudtam-e Annuskáról és Pistáról? A dobozban lévő másik gyűrűről? Vagy igen, vagy nem…

(Pista bácsi és Gizella kivételével, egymás szavába vágva kérdezik) Másolat? Melyik az igazi?(Gizella, Papa és Pista bácsi kivételével mindenki keresni kezdi a gyűrűt) Hol a gyűrű? Gyorsan, gyorsan, keressük meg!

PISTA BÁCSI (a bejárati ajtó felé indul) Isten áldja magukat! (megáll, nézi a keresgélőket, legyint) Ez már messzire gurult. (kimegy az ajtón)

 

-FÜGGÖNY-

 

 

BUDAPEST, 2021. 04. 29.   


2021. április 27., kedd

Szépírói kurzus 2021/tavasz/39 - Bereczk Imola novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Bereczk Imola napjaink egyik ismert közszereplőjéről írt novellát, fikciós történetbe ágyazva mindazt, amit elképzelhetünk az úgynevezett "szereposztó díványról". Kiváló és aktuális novella, gratulálok! 

Bereczk Imola:

Fizetett túlóra

 

Este fél kilenckor, az tizenkilencedik emeleten már csak itt égtek a villanyok. Jenny kiment kávét készíteni a főnöke vendégének. Nem akarta tudni, ki lesz az, elvégre nem tartozik rá. Az ő feladata csak annyi, hogy két csészébe kitöltse a forró italt, tejet gőzöljön a kis ezüst kancsóba, és néhány szem bonbont készítsen mellé. Ízlésesen elrendezte a mandulával, ginzenggel, és gyömbérrel töltött kerek csokoládékat. Többször újrakezdte, mert ahogy remegett a keze, csokimorzsák kerültek a fényes fémtálcára. Harmadszorra hibátlan lett a kompozíció, ekkor elővette a kávés termoszát, és egy erős cappuccinot töltött bele. A termosz az akkor nyolcéves lányának a családjukról készített rajza díszítette: Jenny, a férje, és a kislány egy kutyával, mert nagyon szeretett volna háziállatot. Jenny mindig elábrándozott a rajta lévő rajz láttán. Azóta minden megváltozott. A férje már az exe, a kislánya kész nővé érett öntudatos tini, ő pedig a gyerekét egyedül nevelő anya, aki megint nem ér haza időben, hogy levigye a kutyát. Hirtelen meghallotta, hogy mozgás van a főnöke irodája előtt, ijedten hátranézett, sietnie kellett. Nagyot löttyintett a whiskey-s üvegből, lezárta a termosz tetejét, és elpakolt a kis konyhában. A pia szaga nem fog feltűnni a frissen pörkölt kávé mellett.

A főnöke irodájában minden készen állt. A tiffany lámpa tompa fényében hiába tűnt elegánsan könnyednek a berendezés, a friss liliomok és jácintok illata fullasztotta. A dohányzóasztalon jéggel teli fémvödörben gyöngyözött egy 1990-es La Grande Dame. A két kristálypohár mellé Jenny egy vaskos papírköteget helyezett. A forgatókönyvből csak egy példányt kértek tőle.

Amint mindennel elkészült, a főnöke megjelent mögötte. Erős túlsúlya ellenére bőrtalpú cipőjében hangtalanul tudott közlekedni a puha padlószőnyegen, ezt Jenny az évek alatt sem szokta meg.

– Rendben lesz így? – kérdezte Jenny, miközben hátrált ki a szobából.

– Fárasztó napom volt, kapcsoljon zenét! – kérte Harvey.

– Természetesen – hebegett Jenny.

Nem értette, hogy kerülhette el a figyelmét az egyik legfontosabb. Sade-ét indította el. A női énekesek mindig bizalmat ébresztenek, ellazítanak, ezt még az elődjétől tanulta. Kérdőn a főnökére nézett, aki válasz helyett csak intett a kézfejével, mire Jenny hangtalanul az asztalra tette a zenegép távirányítóját, és siető léptekkel távozott.

Épp ekkor érkezett meg egy fiatal nő, akivel korábban Jenny még nem találkozott, a parfümjét azonban jól ismerte. A legújabb Chanel – a stúdióban sokan használják. Jenny nem mert ránézni, inkább azonnal beszélni kezdett.

– Weinstein úr már várja. Magának is kávét rendelt, remélem, szokott még ilyenkor inni – majd halkabban folytatta. – A praliné, aminek apró kandírozott gyömbérdarabok vannak a tetején, elég erős. Vigyázzon vele!

A fiatal nő alaposan végigmérte a nála vagy tizenöt évvel idősebb Jennyt. Kezébe nyomta a ballonkabátját, majd egyetlen szó nélkül betipegett a producer irodájába. A süppedős padló elnyelte a magassarkúja kopogását, és egy másodperc múlva már a lába nyomát is eltüntette. Jenny az ajtóból még kérdően benézett a főnökére, majd miután nem foglalkoztak vele, becsukta maga mögött a vastag ajtót. A kilincs nyelve ezúttal szokatlanul hangosan kattant.

Vállfára akasztotta a lila esőkabátot, lecsipegetett róla néhány göndör hajszálat, majd visszaült az asztalához. Becsukta a szemét miközben nagyot kortyolt az ír kávéjából. Berakott egy fülest, de csak épp olyan hangosra állította a zenét, hogy hallja, ha cseng a telefon. Fél hat óta kész volt a tennivalóival, de még egyszer leellenőrzött mindent, ami a következő napra kellett. Ránézett a karórájára, mindjárt kilenc. Amíg a főnöke igényt tartott a munkájára, nem mehetett el, pedig tíz után utált metróra szállni, olyankor sok a kötekedő, az erőszakoskodó, és senki nem siet a védelmére.

A gondolataiból a telefonközpont villogása zökkentette ki, felismerte a főnök feleségének a számát. Egy pillanatra hezitált, krákogott egyet, majd felkapta.

– Harvey Weinstein irodája, jó estét! Miben segíthetek?

– Itt Georgina.

Hosszú szünet következett.

– Miben segíthetek? – kérdezte ismét Jenny.

– A férjemet akarom, mégis mi másban segíthetne?

– Sajnos meetingje van, de átadom az üzenetet, és hamarosan visszahívja – hadarta el egy levegővel Jenny.

– Igazán nagyon kedves magától – hangzott a távoli gúnyos válasz, majd rögtön utána a foglalt jelzés.

Jenny újra kortyolt az italból, az utolsó cseppig kiitta. Zenei adóra tekert a rádióján, de ekkor újra jelzett a telefon. Ezúttal Quentin volt.

– Harvey Weinstein irodája, jó estét! Miben segíthetek? – mondta el a jól ismert mondatot ezúttal sokkal lassabban.

– Sürgősen beszélnem kell Harvey-vel, kapcsolja! – kérte Quentin. A köszönés ezúttal is elmaradt.

– Örülök, hogy hallom művészúr! Sajnos még tart a meeting. Mit mondhatok neki, milyen ügyről van szó? – kérdezte Jenny mézes-mázosan.

– Ilyenkor megbeszélés? Fogadjunk, hogy épp egy híres színésznőt farag.

Jenny köhintett egyet, majd megint, immáron hosszabban. Közben cikáztak a gondolatai, meglepte a rendező mondata.

– Ne haragudjon, félrenyeltem – magyarázkodott. – Megemlítem neki, hogy egy fontos kérdés miatt hívta.

A férfi nem válaszolt, letette. Jenny visszatette a fülébe a zenét, hangosított rajta, hátradőlt, becsukta a szemét, és mélyeket lélegzett. Várt, újra megnézte az időt, lassan tíz. Már nem tarthatott sokáig. Ekkor újabb hívás futott be, ezúttal Bob, testvére és egyben cégtársa kereste a főnökét. Jenny, amint felfogta ki az, olyan nagy lendülettel nyúlt a kagylóért, hogy felborította a termoszt, amely lassan gurult az asztalon, és felváltva a lányát, a volt férjét, és Jennyt mutatta.

– Jó-jó estét, u-uram! – dadogott Jenny, miközben a termoszért kapott.

– Nem vette fel a mobilját. Ki van nála? – kérdezte Bob.

– Nem ismerem, egy új lány. Halle Berrynek hívják. Afroamerikai.

– Na még csak az hiányzik! Odaküldöm Jack-et. Kapcsoljon be hozzá!

Jenny bekapcsolta a férfit a főnökéhez. Alig öt perc múlva Jack is megérkezett, és bekopogott az asszisztensi szobába. Nem jött be, csupán jelezte, hogy az épület előtt vár egy limuzinnal.

Lassan kinyílt a főnöke szobájának bélelt ajtaja, és kilépett a nő.

– Meg tudja nekem mutatni, merre találom a mosdót? – kérdezte.

Jenny elkísérte a folyosó végéhez, majd visszament az asztalához, kihúzta az egyik fiókot, kivett belőle egy lapos celofánba csomagolt harisnyát, és a beadta a nőnek a vécébe.

– M-es – mondta a nőnek, aki szó nélkül elvette.

Amikor a nő végzett, Jenny visszaadta neki a ballonkabátját.

– Jack, a vállalati sofőr már várja lent. Hazaviszi magát.

Jenny bement a főnökéhez. Harvey lába az asztalon, kezében a Grande Dame, aminek a nyakát épp szorította, nehogy a dugó kilőjön. A pezsgősüveg tompán pukkant egyet, mire a férfi öntött a pezsgőspohárba, és egy szuszra az egészet felhajtotta. Jenny gyorsan elpakolt, a párnákat visszaigazította a megadott sorrendben a kanapéra, és felkapta a tálcát a csészékkel. Mellette a forgatókönyv érintetlenül hevert. A kávés tálcát kivitte a konyhába, bekapta a megmaradt gyömbéres bonbont, elmosogatott, és visszament a férfi irodájába.

– Quentin úr kereste, illetve előtte a neje. Mindkettőjüknek visszahívást ígértem, említettem, hogy még tárgyal.

– Köszönöm, elmehet. Hívjon magának a cég költségére egy taxit, ilyenkor nem biztonságos metrózni.

– Köszönöm, uram.

– És Jenny?

– Igen, uram?

– Hova is jár a lánya?

– Még csak középiskolás, jövőre végez.

– Szóljon, ha tovább akar tanulni!

– Rendben. Köszönöm! – mondta csendesen Jenny.

A taxiban úgy érezte, hogy egyáltalán nem álmos, és most, hogy már nem esik, lefekvés előtt leviszi a kutyát egy kicsit, hogy kiszellőztesse a fejét.


Szépírói kurzus 2021/tavasz/38 - Szepesi Jolán-Jolka verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Szepesi Jolán-Jolka Magritte ismert festménye alapján írt verset. Különleges vers. Nagyon gratulálok!




Szepesi Jolán-Jolka
 
Első pillantásra
Magritte: Fotográfia című festményéhez
 
Az előszobában kalapját a fogasra
akasztja, majd belép a szobába,
ott egy félig kész modell várja,
egy háromdimenziós kép.
 
Ezt most befejezem, gondolja
- előveszi a festéket, az ecsetet -,
lesz partnerem a vacsoraasztalnál,
az a típus, akit a legjobban kedvelek.