Szepezd - Íróakadémia - 2026/6 - Ferenczi Ákos dialógusa

 A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár, OK Petőcz és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, most Ferenczi Ákos prózáját, dialógusát közöljük, ami szintén a Tábor hangulatából született.

Ferenczi Ákos

Tovarisi Konyec...

(Köszönet Orosz Istvánnak és Birovits Zsuzsannának)

 

Egyenruhás férfi lép be az irodába.

– Zdrasztvuj goszpodin Kocis! – köszönti az íróasztalnál ülő öltönyös férfit.

– Csak semmi elvtárs, Igor! Kocsis úr! Jó napot, Kocsis úr!

– Da, da, Kocis úr! – feleli az egyenruhás –, izvinyitye, én mindig elfelejetni, ti már lenni urak.

– Jobb lenne, ha nem felejtenéd el, mások nem olyan elnézőek, mint én.

– Változás gyors, Igor nem annyira. Ti tegnap még druzsba, meg nyitom neked ajtó Igorjevics elvtárs, kérsz vodkát, tábornok elvtárs, most meg, még széket sem kínálsz, hogy tudjak leülni.

– Hja kérlek, változnak az idők. Nem láttad a plakátot? Tovarisi konyec. Mehettek haza.

– Tudom, tudom – bólogat a tiszt –, mi vagyunk nektek ellenség, ti vagytok urak. De mindegy is, Kocis elv…, úr. Igor jönni kéréssel, mielőtt vonat indul Moszkvába.

– Ti itt nem nagyon kérhettek semmit, Igor, pakolj, azt menj.

– De Kocis úr, te vagy nagyon kemény és nagyon igazságtalan. De én emlékszek, Kocis elvtárs hányszor jönni Igorhoz kéréssel. Igor segíteni lányod felvételi egyetemre, támogat kinevezésed, intézni neked új Lada jön két hónap alatt. Igor emlékezik ezekre és sok más segítésre.

– Halkabban, Igor, drága barátom, még meghallja valaki! Bökd ki inkább, mit szeretnél.

– Igornak lenni apró kérés. Igor szereti magyar művészet, gyűjtött sok kép, amiket visz haza. De most van egy kép.

– Na mondjad – sóhajt Kocsis úr.

– A kép Igornak megvan, Kocis úr is ismer, tele van vele város is, a Tovarisi Konyec.

– Furcsa izlésed van, te Igor!

– Nem, Igor tudni kép miért készül, de lehet egy nap változás SZSZSZR és akkor ez kép fog érni sokat, de ahhoz kell készítő aláírás.

– Te dedikáltatni akarsz egy Tovarisi Konyec plakátot?

– Kocis elv…, úr ismerni ki készít plakát?

– Mondjuk úgy, van hozzá kapcsolatom.

– És akkor szerezni nekem kép aláírva?

– Igen.

– Szpassziba!

– És mondd, Igor, akarsz hallani egy vicceset?

– Sto?

– Tudod, hogy hívják azt az embert, aki a plakátot készítette?

– Nyet, nye znaju.

– István.

– Mi vicces, Vengrija lenni sok István.

– Orosz István! Érted? Orosz – mondja Kocsis. – Na, Igor, doszvidányija.

 

 

 

 

Szepezd - Íróakadémia - 2026/5 - Birovits Zsuzsanna naplója

A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár, OK Petőcz és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, valamint naplót is írtak a táborlakók. A negyedik naplót Birovits Zsuzsanna írta, "mondatai" naplóvá állnak össze. 

 

 Birovits Zsuzsanna:

Mondatnapló

 

Mondatok, amelyek haza jöttek velem Balatonszepezdről.

Mondatok, amelyek a bőröm alá kúsztak.

Mondatok, amelyek keringenek bennem három napja.

Mondatok, egyszerű és nemes, igaz emberektől. Olyanoktól, akiknek nem szállt a fejükbe az, hogy sikeresek, és szakmailag elismertek.

Mondatok azoktól, akik Emberek maradtak az embertelen világban is.

 

,,A színház a pillanat művészete. Egy élő dolog.”

,,Sok zaj összegyűlik az ember fejében.” / Valló Péter-rendező/

 

,,Írjatok egy emlékezetpontról…” /Kovács István/

 

,, Ha irodalommal foglalkozok, meglepetések érnek.” /Orosz István/

 

,,Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, majd újra a kezembe veszem, és más.”

,, Az út végét, vagy az út elejét is jelentheti a fehér lap.”

,,Sosem leszel nagyobb annál, mint amekkora vagy.”

,,Merjünk szembenézni saját magunkkal!”

,,A lehetőség megtartása, maga a lehetőség.” /Horkay István/

 

..Hol kezdődik a nulla?” / Cserhalmi György/

 

Stekovics Gáspár a képeivel adott nekem mondatokat. Pillanatokkal. Tekintetekben. Fényekkel.

Fazakas István, a Fekete Sas könyvkiadó vezetője a könyvkiadásról mesélt a mondataival.

Székelyhidi Zsolt és Berka Attila egy ismert verset idézett fel más mondatokkal, más szavakkal, mint az eredeti.

Petőcz Orsolya mesélt a holokauszt irodalomról. Lengyel Olgáról, és arról, hogy a Valahol Európában egy trilógia első része.

 

Három nap. Balatonszepezd. Fák. Fények. Árnyékok. Illatok. Világos és sötét.

Négy Kossuth díjas.

A Magyar Érdemrend nagykereszjét kapott színész.

 

Arcok. Mosolyok. Írások. Éjszaka és hajnalban írt szövegek. Felolvasások. Dicséretek. Visszajelzések. Bátorítások.

Írótársak.

Barátok.

Együtt.

 

Orsi lecsója. Virsli mustárral. Ágoston lélekerősítő itala.

 

Petőcz András figyelme, útravaló mondatai, szeretete.

 

Három nap. A mesében egy esztendő.

Őrzöm magamban a balatonszepezdi írótábor emlékeit. Az új emlékpontomat. És bízom abban, hogy ez nem az út vége, hanem az eleje.

A fehér lap minden reggel előttünk hever. Bármilyen mondat ráíródhat, és saját mondatnaplónkká válhat.

 

 

 

Szepezd - Íróakadémia - 2026/4 - Menich Judit naplója

 A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár, OK Petőcz és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, valamint naplót is írtak a táborlakók. A harmadik naplót Menich Judit írta, méghozzá szubjektíven, vagyis "objektivitást nyomokban sem tartalmaz"!

 

Menich Judit

Tábornapló

 

(a napló: „erősen magánjellegű írás, ahol az események a szerző belső szűrőjén és egyéni látásmódján keresztül jelennek meg” - AI.

„Objektivitást nyomokban sem tartalmaz” - szerző)

 

Balatonszepezd, 2026. 08.21-23. Petőcz Íróakadémia

 

21. Induláskor tetszik, hogy Balatonról, Balatonra, üdülésből, (fel)üdülésbe tartok. Nem tetszik izzadtságtól ragadó testem érzete, és még a félelem is átkel velem a kompon, fogok-e aludni az éjszakára jósolt 25 fokban. Ez a nyár az ellenségem. A hőségben nemhogy csinálni, de létezni is nehéz nekem.

A másnapra ígért lehűlés reményével és a Balaton melletti autózás élményével érkezem a szállásomhoz.

A nagy kiterjedésű saroktelek mindhárom kapuja zárva, csengő sehol, a telefont nem veszik fel.  Beállok a vendégparkoló zárt kapuja elé, kiszállok a klímából, és jobb híján, elindulok bejutni. Kicsit őskori, de tény, 2026. augusztusában beordibálom magam egy szállodába.

(Először hordoz kellemetlen érzést a magnólia szó, mert egyébként a kedvenc fám)

Mire megszerzem az információt a kelletlen recepcióstól, miszerint, élesváltás van, a szobák nincsenek készen, menjek a helyszínre, aztán 3-ra jöjjek vissza elfoglalni a szobát, egy autó áll mögöttem. Nekik már van kapunyitójuk, de hiába, ha én állok előttük, akinek nincs. Ránézek a két dühös fejre, és úgy érzem, szépen bezárult a kör, minden kellemetlenül kerek.

Megtalálom Tanár úr rezidenciáját, ahol már ülnek páran az árnyas kertben. Ismerősök ölelése, és az ismeretleneknek bemutatkozás után, megkeresem a lehűvösebb helyet, beülök egy nagy fenyő alá.

Tanár úr pontos, a 3 óra, az pont annyi. Miután bemutatja és félreteszi visszhangzó mikrofonját, belevágunk a „magyarul írni” tematikába. Gondolkodást beindító, vitára inspiráló nyitóelőadást hallunk. Számomra azért élvezetes, mert nem klasszikus előadás, hanem az előadó hangosan gondolkodása.

Első vendégünk Valló Péter rendező. Szigorú arca csak a nagy bajusz mögül felsejlő mosolytól szelídül. Zárt ember, nehezen adja magát.

22 éves kezdőként Latinovitsot rendez, én ide ki is teszem a pontot.

Következő vendégünk Kovács István, történész, aki diplomata szülő gyermekeként Lengyelországban élve, egy életre beleszerelmesedik a 48-as szabadságharc lengyeleibe és azóta is sorsukat kutatja. Költő is, aki most egy személyes témájú novellát olvas fel, kiemelve a helyhez kötődő emlékek megírásában rejlő lehetőséget.

Pénteki utolsó vendégünk Orosz István grafikus, jelenleg inkább író. Szépen rajzol, szépen beszél, szépen ír. A 89-es rendszerváltást szimbolizáló Tovarisi konyec plakát készítője, akit erősen elgondolkodtat az a kérdés, hogy lehet-e „magyarul” festeni, rajzolni.

Erős összefüggés látszik a gondosan, pontosan kidolgozott képzőművészeti munkái, és a mívesen megírt regényrészlete között, amit az eleredő eső elől, a tető alá behúzódva hallgatunk meg. Nem titkolja mennyire fontos számára a szép, kifejező, gazdag szókincsű írás, aminek akkor sem tud ellenállni, ha egy idegen ajkú szereplője szájába kell adnia ezeket a szavakat. Ilyen (is) magyarul írni.

 

22. Szombat reggel felolvasásokkal kezdünk. Nagy élmény a hűvösebbé váló időben, fákkal körülvéve hallgatni a jobbnál jobb írásokat. A zizegő írógép-papírra hibátlanul begépelt novella, visszavitt Nagymamám konyhájába, Misi Árpád mozija elvarázsolt.

Gyorsan telik a délelőtt, és ebéd után már velünk van, Horkay István, Stekovics Gáspár, és Fazakas István.

A leginkább Berlinben élő Horkay fest, rajzol, és kiállít szerte a világban, emellett három nyelven ír.

Stekó portréi kizárólag a természetben készülnek, karakteresek. Az udvaron kiállított képei közül Törőcsik Mari tekintete és mosolya fog meg a legjobban.

A Fekete Sas Kiadó vezetője, aki lehetőségeihez mérten sokat tesz a kortárs alkotók megjelenéséért, a könyvkiadás nehézségeiről beszél.

Már alig várjuk Cserhalmit.

Botjára támaszkodva sétál be a kertbe, amiért lehetne akár sajnálni is. De ebben az emberben olyan erő, és tartás van, hogy eszembe sem jut. Ad, és elfogad érintéseket, ölelést. Mosolyog. Ahogy leül közénk, azonnal jelen van. Mesél, tanít a tanítás szándéka nélkül, sokat nevet, sokat nevetünk, iszom a szavait, és remélem, tanulom a szabadságát. Tanár úr olyan finomsággal kíséri a beszélgetésben, és úgy ad teret neki, hogy a művész képes szárnyalni. Művészettörténeti pillanatok/órák tanúi lehetünk, az élmény feledhetetlen.

Cserhalmi bearanyozza, teljessé teszi a napomat.

 

23. Vasárnap reggel Orsi tart egy izgalmas, interaktív előadást. Cambridge-ben él, olasz és francia irodalmat tanít. A mindennapjaiban angolul kommunikáló és publikáló, az anyanyelvi beszélgetőtársakat helyben nélkülöző kutatón keresztül, érint meg legélesebben táborunk témája.

Akkor most O.K. Petőcz magyar?

Alexander Petrovics magyar volt?

Agota Kristof magyar volt?

 

Petőcz András szerint, mi, a magyarul írók, hősök vagyunk.

Ha a Széchenyinek tulajdonított „nyelvében él a nemzet” szállóigére bőszen bólogatunk, és írunk is magyarul, akkor a Tanár úrnak igaza lehet.

Hála és köszönet, legfőképpen Petőcz Andrásnak, de Mindenkinek is, hiszen ami történt, együtt hoztuk létre.

 

 

 

 

 

 

 

Szepezd - Íróakadémia - 2026/3 - Szefcsik János naplóverse

 A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, valamint naplót is írtak a táborlakók. A második naplót Szefcsik János írta, méghozzá szép hexameterben!

Szefcsik János:

Petőcz Írótábor, Balatonszepezd, 2026

 

Vándorló madarakként érkeztünk mi e tájra.

Hítt a Petőcz András szava minket, s ím ideértünk.

Hűs fák árnya ölében búvik a ház, hol a hulló

makkot mókus gyűjti cikázva, s még csicseregvén

kis madarak fuvoláznak. S mit kaptunk mi e tájon?

Emberi szót és jó nyugodalmat. Csak csupa áldást.

Jó Orosz István és Stekovics Gáspár, a Kovács Ist-

ván és Valló Péter hintett szép üde szókat.

Könyvkiadás Fazakassal. Horkayval grafikáztunk.

Jó Székelyhidi, Berka is itt volt, dőlt a vidámság.

Géczy pedig digitális térben csatlakozott, lám!

S hosszan szőtte a szép szót víg Cserhalmi az éjben.

És üde, szép mosolyával az Orsolya leste örökké,

mit tehet értünk. S hol van e balga világban e jó hely?

Kék Balaton partján a szepezdi vidék hegyi részén.

És eme ház gazdája Petőcz, ki sokáig eléljen!

 

Szepezd - Íróakadémia - 2026/2 - Sölch Ágoston naplója

 A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, valamint naplót is írtak a táborlakók. Az első napló Sölch Ágostontól olvasható. 

Sölch Ágoston:

Napló – Balatonszepezd - Írótábor

Nyílik a kertkapu. Időnként belép egy-egy Kossuth-díjas művész, olyanok,akik már megkapták és olyanok is,akik még nem. Integetnek.  Petőcz András addig hagyja abba az éppen aktuális előadást, beszélgetést, amíg üdvözli az újonnan érkezett vendégeket. Leülnek és figyelnek. Orsi kávéval, vízzel kínálja őket.  Semmi protokoll, olyan mintha régóta ismerném őket, pedig többükkel most találkozom először személyesen.

 

Valló Péter, aki fiatal rendezőként egyik első munkájaként Latinovitsot rendezte,  mi másról beszélne, mint a színházról. Mi zajlik a színfalak mögött, hiszen mindenkit ez érdekel.Hogyan lehet és kell összefognia a rendezőnek adott esetben több száz ember munkáját? Hogyan lehet megmenteni az előadást egy baki vagy egy  nem várt,  kellemetlen esemény kapcsán? Nem csalódunk, itt senki nem a bulváros, színes híreket várja, a szakmai dilemmákról van szó. Irodalom-e a színház, melyik színház, melyik darab, milyen nézői réteget szólít meg?

 

Kovács István a kilencek költői csoport tagja, polonista, diplomata, több lengyel város díszpolgára. A bulváros  hír az lenne, hogy a történészek között a legjobb költő, a költők között a legjobb történész. De ez nem így van. Elmeséli, hogy a történészi munkáját az segítette, hogy költői látásmódja révén tudott feldolgozni egyéni és személyes sorsokat. Hiszen a történelmet nem elméletek, hanem emberek alakítják. Az 1848/49-es szabadságharc 3400 lengyel résztvevőjének életrajzát dolgozta fel. Nyolcvanadik életévét betöltve ma is aktívan dolgozik.

 

A tábor mottója: “Magyarul írni” -  “anyád nyelvét bízták rád” - idézet Füst Milán A magyarokhoz c. verséből. Ezt a kérdéskört elemeztük, szó szerint, hiszen nem kész válaszokat kaptunk, hanem olyan kérdéseket, amelyek további gondolkodásra késztettek. Ebben a három napban a szepezdi  kertben volt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó polihisztorok száma a meghívott vendégek között. Horkay István, Orosz István, Géczi János képzőművészek, írók, költők, utóbbi ráadásul biológus is. Ő nem tudott személyesen eljönni, telefonos kihangosítással folytattunk vele online beszélgetést. 

 

Stekovics Gáspár nevét  elsősorban a portréfotóiról ismertem. Művészeket, színészeket, írókat, költőket fotózott művészi módon. Mindig természetes körülmények között, sohasem műteremben. Számomra újdonság volt, hogy festőként végzett, sokáig így dolgozott. Amikor áttért a fényképezésre, kezdetben tájképeket készített, és csak ezután kezdett neki a portréfotózásnak. A kertben egy minikiállításra kölcsönadta néhány jellemző képét.

 

Fazakas István évtizedek óta a Fekete Sas Kiadó vezetője, ezt megelőzően a Magvetőnél dolgozott. Az írótábor résztvevőinek nehéz lett volna érdekesebb témát találni, mint egy nagynevű kiadó vezetőjével beszélgetni.

 

Nem túlzás és a többi vendégre nézve sem bántó, ha azt mondom, hogy a tábor csúcspontja a Cserhalmi Györggyel folytatott beszélgetés volt. Ez a program már a márciusi program szervezésben  is benne volt. Aki esetleg úgy gondolta, hogy a két nappal azelőtt kapott kitüntetése budapesti ünneplése miatt nem fog eljönni kb. húsz ember miatt Szepezdre,  az biztosan nem ismerte a művész urat. Aki egyáltalán nem úrként érkezett, szerény volt, jó kedvű, nála értettem meg, hogy mit jelent a sokszor már elcsépeltként hangzó művészi alázat kifejezés. Nemcsak a darabok iránt, hanem a közönség iránt is, amely jelen esetben mi voltunk. Beszélgetőpartnere, Petőcz András tanár úr profin kérdezett,  teljesen spontán,  semmi papír, semmi előre összeállított kérdéssor. A kérdésekre válaszként adott sztorik, komoly és humoros gondolatok hozták magukkal a következő kérdéseket.  Amikor a beszélgetés végén mi is lehetőséget kaptunk egyéni kérdésekre,  Gyuri mindig udvariasan megkérdezte, hogy kielégítő volt- e a válasza.

Ahogy az várható volt, az idő gyorsan telt, szétfeszítette a tervezett időkeretet, utána mindenki fotózkodott a művésszel, akit továbbra is  csak mosolyogni láttunk.

 

Székelyhidi Zsolt és Berka Attila előadása ezután következett, biztos, hogy ők sem bánták a csúszást, hiszen ők is végighallgatták. Ahogy mi sem bántuk, hogy este tíz órás kezdéssel hallhattuk őket.

 

A tábor záró és interaktív  előadását Petőcz Orsolya tartotta “magyarul és angolul írni” címmel. Orsi beszámolt a cambridge-i egyetemen tanárként szerzett irodalmi tapasztalatairól. Legérdekesebb momentum azonban az volt, hogy tőle tudtuk meg, hogy Radványi Géza Valahol Európában c. filmje egy trilógia első darabja volt. A következő két filmjét Olaszországban és Franciaországban forgatta olasz és francia nyelven magyar vonatkozásokkal. Akkor most ezek a filmek magyarnak számítanak-e?

 

A tábor résztvevői többször tartottak felolvasást egymásnak saját műveikből.  Sok mindent tanultunk egymástól. Ahogy már említettem, semmire sem kaptunk kész válaszokat. Ennél jóval többet: további kérdéseket és inspiráló gondolatokat. Egy  dolgot végképp nem  tudtunk megfejteni: Mit jelenthet az a szó, hogy “üresjárat”?

 

A tábornak sokunk számára volt még egy olyan pozitív hozadéka is, amely nem szerepelhetett a hivatalos programban. Nevezetesen az egymással való találkozások, kapcsolatok. Kiderült, hogy a táborban több résztvevő találkozott már egyesekkel más körülmények között, rácsodálkoztunk, hogy te is, jé tényleg, emlékszem, nem gondoltam volna. Esetemben pl. egy irodalmi beszélgetéshez kapcsoló felvetésben került napfényre, hogy Petőcz Andrással több közös ismerősünk is van. Egyik résztvevőnk dédapja pedig szerepelt Kovács István lengyel monográfiájában. 

 

Azt hiszem, mindent kimaxoltunk, köszönet Petőcz Andrásnak a szervezéséért és mindenkinek a részvételéért!