A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Czapp Enikő igazi lírai verset írt, erős elbeszélői attitűddel. Gratulálok a verséhez, köszönöm.
Czapp Enikő
a zebránál a pirosban
én csak örültem hogy talán vége
hogy végre elkotródik elmegy és
vele megy a nagy kabát a vastag
sál a kesztyű a pulóverek a zárt
cipőkkel meg az esernyő is más
lesz ami jön híján minden
összehúzódásnak
begombolásnak
zsugorító hidegnek
harapó cipzárnak
meg a szürkeségnek
is ami rám telepszik agyon nyom
áthatol a bőrömön is és rózsaszín-
piros bensőmet is átszínezi főleg
a szívemet mert az kell neki
belőled és belőlem is télvíz idején
leginkább azt
célozza meg
marcangolja szét
sugdos hazugságokat
hiperérzékeny fülébe és ha sokáig
tart uralma meg is szerzi akkor a
feketévé
változik
a szürke
nem venyigévé sárrá mangánná
mokkává kányává elefánttá még
csak nem is gumifeketévé holló
varjú párduc vagy bivalyfeketévé
zsetfeketévé csontfeketévé éjfeke-
tévé!, mikor nem látni semmit mert
elnyelt minden más színt elnyelte
a fényt én ilyenkor megijedek mint
a Pilinszky mesében
a fák
a füvek
a virágok
a tenger
a madarak és
az összes állat
félek elveszett a fény hogy fölfalta
a Hold a Napot gyomra börtönébe
zárta nem ereszti ő lesz egyedül
innentől az égen narancsösvörösen
a szurokfeketében ennyire képes csak
a fogoly Nap ami nem tud szabadulni
kényszerű fogságából még ha száz
kakas rikoltozna is hajnalban hogy
ébredj ébredj pláne úgy hogya kakasok
is félnek a sötétségben nem elég bátrak
kukorékolni hiába tudják hogy kezdődne
a nap hát ezért
ezért
oldottam el a sálam
gomboltam ki a kabátom
tegnap a zebránál a pirosban mikor
megéreztem a legelső fuvallatát az
idei tavasznak és megtenném ma is
elég volt
legyen végre
vége
de ma csak fekszem betegen a papír-
zsebkendő rengetegben levegő után
kapkodva a fel-feltámadó köhögési
rohamokban szeleverdi vagyok talán
igen mert szél volt az nem fuvallat
nem is akármilyen a vizet árasztó a
társat választó ütött pofon csapkodta
kigombolt kabátom alatt a véremet
összefagyott szívemet magával vitte
a sálamat is
hagyjam csak
hagyjam
néztem reptében
hadd menjen
eresszem
eresszem el vele a telet
a sötétet
fény kell
fény kell
fújj szél
vidd el a hideget
hozd el a meleget
öltöztess tavaszba
mindent
és engem is
