2022. október 3., hétfő

Szépírói kurzus 2022/ősz/6 - Kartali Zsuzsanna novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Dráma-Próza kurzus hallgatója, Kartali Zsuzsanna azt a házi feladatot választotta, hogy Beaumarchais műve alapján "mai" parafrázist ír, kisprózában. Kiváló munkáját örömmel közlöm.

Kartali Zsuzsanna:

Barber

(Figaro-parafrázis)

 A NASA Mars-szimulációs bázisának Aguas Frescas űrhajótelepe

Mojave sivatag, Kalifornia

 

Emmanuel Barber első tiszt a hajónaplónak:

2025. szeptember 26. 22 óra 45 perc

Ünnepnap volt a mai. Éppen három évvel ezelőtt, 2022. szeptember 26-án temetkeztünk el húsz méterre a Mojave sziklái alá mi harmincan, akik az Aguas Frescas névre keresztelt szimulációs marshajó és az abból kialakított kísérleti kolonizációs telep legénységét alkotjuk. Mármint földi időszámítás szerint három éve, hiszen amíg az otthoniakkal még „szoros távkapcsolatban” élünk, a vörös bolygó felszíne alatt is azt követjük majd.

Earl parancsnok az ünneplést hangulatjavító intézkedésnek szánta, ugyanis a kapcsolattartás a felszínnel már egy ideje akadozott. Suzanne és jómagam (részben ugyancsak parancsnoki sugallatra) szintén a leköltözés évfordulóját választottuk ki arra, hogy három éve alakulgató románcunk betetőzéseként házasságot kössünk. Ez alkalomból megkaptuk az Earl Almaviva parancsnok és Rozina Almaviva parancsnokhelyettes kabinját összekötő, helyesebben az utóbbi időben inkább elválasztó helyiséget. Abból lett a mi kettőnk privát lakrésze. Tekintve, hogy Suzanne a kapitányhelyettesnő asszisztense, ez praktikus megoldásnak tűnt.

Szimulációnkban minden oldás és kötés a parancsnok hatalmában áll. Earl gyakran viccelődött azzal, hogy a hűbérurak mintájára szívesen élne az első éjszaka jogával is, de sosem mulasztotta el hozzátenni, hogy természetesen a Rozina iránti lojalitása visszatartja ettől. Suzanne kikérte magának, jómagam szintén, noha Bartolo doktor a genetikai sokféleség kívánatosságára hivatkozva gyakran próbálta tompítani a legénység körében óhatatlanul burjánzó hűtlenkedés jelentőségét. Az évfordulós ünnepség zenei részéért felelős Bazilio karnagy úgyszintén. Ő, mint a telep ügyeletes művészlelke, ma is kötelességének érezte, hogy színpadiasan könyörögjön Marcellina, a szállásmenedzserünk kegyeiért.

A személyzeti nyilvántartásban szerepel, de a hajónaplóba eddig nem került bele (mivel mostanáig nem bírt fontossággal), hogy a legénység nagy része régről ismeri egymást. Ők eredetileg a közeli Sevilla Pequeña település lakosai voltak, és a NASA lokális foglalkoztatást elősegítő kampánya csábította őket a projektbe, megspórolva így a toborzás költségeit, és elősegítve a titkosítást. Marcellina és a doki tehát régi ismerősök, mi több, a szállásmenedzser olykor célozgatott arra, hogy hajdan elvesztett fiának dr. Bartolo a biológiai apja. Azt a szerelmet, ha létezett, szétmarhatta az idő, mert amióta össze voltunk zárva, Marcellina énhozzám vonzódott egyre jobban, ráadásul a doki biztatásával.

Idelent a szabadidőnkben ártatlan szerencsejátékokat játszottunk a helyi „kriptovaluta-számlánk” kontójára. Egyszer sokat vesztettem, amit Marcellina pénzügyi segítségével eltitkoltam a mindig racionális Suzanne elől. Egy tréfás házassági ajánlattal fizettem ki a szállásmenedzsert, aki ezt sajnos komolyan vette, és emiatt ellenezte, hogy egybekeljek Suzannéval. Pedig egy nagy család voltunk! Mint kiderült, valójában is.

Jómagam állami gondozásból kerültem a katonaiskolába, majd a légierőhöz. A kollektív lakomafőzéshez mindenki nekivetkőzött. Ez kellett hozzá, hogy Marcellina a tetoválásomat meglátva felismerje bennem a fiát. Vonzalma a vér félreértett szava volt tehát! Az oidipusi helyzetből megmenekült anyám egy szállásmenedzserhez illően meggyőzte apámat, Bartolo dokit, hogy Suzanne és az én példámat követve ők is kössék össze az életüket, így kettős esküvőt tartottunk.

Az ünnepség szervezésének örve alatt az unalomból kicsapongó Earl ismét megpróbált egy intim alkalmat összehozni Suzannéval. A parancsnok nem volt tisztában azzal, hogy milyen jó dolga volt Rozina mellett. Féltékenykedett ugyan a parancsnokhelyettes asszonyra, de csak hiúságból. Neheztelésének kiváltója Cherubin kadét volt, akit a parancsnokhelyettes még a projekt kezdetén keresztfiává fogadott, de az összezártság miatt kissé túl szoros lett a kapcsolatuk.

Suzanne először a törékeny testalkatú kadétot akarta maga helyett küldeni a találkára Earllel. Mivel a fiú kényszeresen csapta a szelet szinte minden nőneműnek, büntetésből az akadozva működő ellátólifteknél kellett volna ügyelnie az ünnepség idején. Ő azonban elrejtőzött a gyakornoklányok között, ahová Suzanne unokahúga, Fanchette is tartozik. Másvalaki egyedi azonosítóját megtévesztésből az egyenruhánkon viselni súlyos függelemsértésnek számít...

Mindazonáltal saját hibámat se palástolhatom: a nőm miatt bosszút akartam állni a parancsnokon, ezért egy névtelen üzenetben értesítettem arról, hogy a helyettese mással kavar. Rozina öntudatlanul nekem is visszavágott azzal, hogy felvette Suzanne azonosító jeleit, és végül ő ment randevúra Earllel a menyasszonyom, illetve akkor már feleségem helyett, akire meg én lettem féltékeny. Cherubinra azalatt Fanchette „vigyázott”.

Végül minden rendbe jött. Fanchette gyakornok apja és egyben a nejem nagybátyja, a kriptokertész Antonio is levetkőzte a Sevilla Pequeñából hozott patriarchális fenntartásait, és jóváhagyta kapcsolatainkat.  Még abba is belement, hogy zöldség- és gyümölcstermő laboratóriumait a szokásosnál alaposabban kifosszuk az ünnepi lakomán.

 

Utóirat:

Mire ezt a hosszadalmas beszámolót befejeztem, másnap lett. Elnézést, de egy kicsit én is másnapos vagyok. Megnyitom tehát a napiparancsot, és következik…

 

2025. szeptember 27.

A napiparancs közölte, hogy a tegnapi ünnepség egy monstre vizsga volt, egy három éves pszichológiai tesztsorozat lezárása. A mai napon megnyílt dokumentációból a következők derültek ki:

a.)              Egyrészt mindannyian megbuktunk a sok intrika miatt. Nem költözhetünk a Marsra.

b.)             Valójában nem is akartak bennünket odaküldeni, csupán kísérleti patkányok voltunk. Viszont mint olyanok, mind átmentünk a vizsgán: végső soron nem gyilkoltuk halomra egymást, sőt, a körülményekhez képest a lehető legboldogabban kerültünk ki a folyamatból.

c.)              Szép végkielégítés, valamint a háromévnyi félrevezettetésért gigászi bánatpénz is jár a legénység minden tagjának, miután felmegyünk a felszínre.

 

2025. szeptember 28.

Felmentünk.

Az utolsó hetek ritkuló kapcsolatfelvételei nem a vizsgafelkészítés részét képezték.

De legalább mi élünk.

Úgyhogy visszajöttünk.