Szépírói kurzus 2021/ősz/8 - Cveta Szterjopulu elbeszélése

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Cveta Szterjopulu azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Hemingway párbeszédes elbeszélői stílusát utánozva írt meg egy történetet. Különleges munka, nagy örömmel gratulálok! 

Cveta Szterjopulu

 A lila bugyi

 – Van egy zsepid? – Klári szipogva nyúlt a doboz felé.  – Köszi, Sacikám.  Azt hittem, ilyen csak a filmekben van.

– Mondd már, mi van, Klári, megijesztesz. Igyál egy kis vizet, attól megnyugszol.

– Nem is tudom, hol kezdjem – Klári még mindig szipogott a sok sírástól, egyszerre törölgette az orrát és a szemeit, kizárólag két különböző zsebkendővel, mert a bacilusok az ősellenségei voltak. –  Nincs itthon senki?

– Nincs, Béla elment focizni, csak ebédre jön haza, a fiúk meg vidéken a nagyapjuknál. De mi történt, olyan zaklatott vagy.

– Szombaton elkezdtem takarítani, áthúztam az ágyneműt, és gondoltam, átfordítom a matracot, tudod, néha nem árt megfordítani, a mienk amúgy is olyan, hogy van téli meg nyári oldala….

– A lényeget, Klárikám!

– Ja, igen, szóval ahogy megfogtam a matracot, alatta találtam valamit begyűrve, nem fogod elhinni, mi volt az: egy lila csipkés bugyi!

– Micsoda? Jó drága lehetett, volt valami márkája is?

– Nem néztem, olyan flancos fajta, amilyen nekem sose volt, én pamut fehérneműt hordok, ez meg valami habselyem, csipkével a szélén. És ami a legborzasztóbb, hogy S-es méret volt! Az a szemét Imre ide hordja a lakásunkba, a hálószobánkba a szeretőjét, aki lila selyem bugyit hord, és S-es a mérete!

– Úristen, Klárikám, és kiderült, kié a bugyi? – Saci egyre izgatottabb lett.

 – Sacikám, én alig kaptam levegőt, átkoztam a percet, amikor hozzámentem ehhez a szemétládához, na de, gondoltam, csak jöjjön haza, ezt nem tudja letagadni, kezemben a bizonyíték.

– És, hazajött? Bevallotta? Na mondd már!

– Hamar hazajött, csak pár dologért küldtem le a boltba. Ahogy elkezdte kipakolni a szatyor tartalmát az asztalra, én az orra elé tettem a lila bugyit. Láttad volna, hogy milyen zavarban volt, hebegett, habogott.

– Nem csodálkozom, az a szemét! Remélem, számonkérted!

– Elkezdetem ordítani, mondj már valamit, kié ez a bugyi, most legyél férfi, valld be, te strici, micsoda cafkát hozol fel a lakásunkra? Próbált nyugtatni, azt mondta, Klárikám üljünk le, mindent elmondok, csak nyugodj meg.  Klári, tartozom neked egy vallomással, én szerelmes vagyok.

– Szerelmes ? – kérdezte felháborodottan Saci. – A lila bugyis nőbe? Csak így a szemedbe mondta az a szemét?

 – Csak így, Sacikám, csak így. Van még egy zsepid? – Saci odanyújtotta a zsebkendőt, Klári kifújta az orrát, de még utána is szipogott. – Kibe vagy szerelmes, kérdeztem, de nem válaszolt, láttam, hogy akar válaszolni, de nem jön ki hang a torkán. Ismerem, kérdeztem, és ő bólintott. Ki az, Imre, mondd már ki a nevét. Az Ede, mondta alig hallhatóan, kicsoda, kérdeztem újra, rosszul hallottam, nem, nem hallottad rosszul,  Ede az, akibe szerelmes vagyok.

– Az Ede? Te jó Isten, Klárikám, ez hihetetlen, az Ede olyan jó kiállású, férfias jelenség, na, jó, az Imre is az, de hogy az Ede! És erre te mit válaszoltál?

– Végtelen hosszúnak tűnő csend után elkezdte mondani, hogy régóta érzi, hogy tetszenek neki a férfiak, nézegeti őket az utcán, és Ede volt az első, akiről nem is gondolta volna, mert olyan macsós kinézete van, de néhány hete, amikor egyedül volt otthon, feljött hozzánk,  nem történt semmi, csak egy csók, de azóta forrt köztük a levegő, sokat beszélgettek, aztán felment Edéhez, és megtörtént.

– Akkor kié a lila bugyi?

 – Én is ezt kérdeztem, kié a lila bugyi? Edétől kaptam, mondta, szereti a női fehérneműket, arra kért, legközelebb vegyem föl, ha megyek hozzá.  És neked S-es a méreted, Imi, ezt a hülyeséget bírtam kérdezni, mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Nem, azt mondja inkább M-es vagyok, és ezen kínunkban elkezdtünk röhögni.

– Igen, szerintem sem S-es, az Ede nem ért a méretekhez.

– Azt mondta, ilyet még nem érzett, hogy most találta meg az igazi boldogságot, és engem nagyon szeret, mindig is az ő Klárikája leszek, és még azt is mondta, hogy tőlem kapta a legjobb dolgot, a fiunkat, aki jövőre diplomázik, de addig még ne mondjuk el neki, majd ő beszél vele, csak ezt kéri. Én bólintottam, és csak annyit mondtam, most magamra hagynál? Sok volt ez nekem, meg kell emésztenem.  Azt mondta, jó, elmegy sétálni. Még be se zárta az ajtót maga mögött, már hívtam is Edét. Tudom, hogy neked se mondtam el , Saci, de ő kérte, hogy tartsuk titokban .

– Még egy titok, mit tartsatok titokban? – Sacit szinte sokkolták az események, ez már neki is sok volt.

– Azt, hogy mi, vagyis én és az Ede szeretők voltunk.

– Te és ő? De most derült ki róla, hogy….

– Igen, a férfiakat szereti, de néha nőkkel is ismerkedik, nála mindenki játszik.

– Atyaég, és mit mondtál neki?

Elmondtam, hogy mindent tudok, és hogy szégyellje magát, erre ő….jaj, Sacikám, adj még egy zsepit, mindjárt megint kiborulok. Azt mondta az a szemét, hogy engem csak azért csábított el, hogy közelebb kerüljön Imréhez, és bejött a terve, és hogy nem volt rossz velem, de a férjem, ő az igazi – Klári szavai zokogásba fulladtak, Saci próbálta vígasztalni, töltött neki egy pohár vizet, de jobb jutott az eszébe, elővette a konyhaszekrény mélyéből apósa híres házi pálinkáját.

– Ezt húzd meg, ez rendbe hoz.

Klári belekortyolt az üvegbe, először olyan képet vágott, mint aki citromba harapott, de aztán, ahogy a forróság végigjárta teste minden porcikáját, végre megnyugodott.

– Bocsáss meg, Sacikám, hogy így rád zúdítottam az életemet, de valakinek el kellett mondanom, és te vagy a legjobb barátnőm.  Most mi lesz velem, hogyan tovább?

– Semmi Klárikám, éled tovább az életedet, mert élni kell, még ha beledöglünk is.