A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Glass Judit, aki a hétvégén az általam vezetett szépírói workshopon olvasott fel - a workshop keretében írt - novellát. A feladat az volt, hogy Hemingway párbeszédes technikáját mintának véve megjelenítünk valamiféle izgalmas feszültséget két szereplő között. Judit nagyszerű munkáját örömmel közlöm!
Glass Judit
SZAKÍTÁS
Kicsit távolabb egy kocsiajtó csapódása
megzavarta. Megérkezett a lány, szemével
kereste a fiú autóját. Energikusan behuppant mellé, futó puszit adott, idegesen
hátra dobta hosszú haját, miniszoknyáját próbálta a térdéig lehúzni. Mozdulataiból
zavar, és fájdalom sugárzott.
– Mi a baj? - kérdezte a fiú. - Történt
valami?
– Semmi, csak beszélnünk kell. A
kollégád felhívta a férjemet. Persze meg tudtam magyarázni, és el is hitte, de
nem akarom, vagy nem tudom, nem megy.
A fiú a lány szájára tette az ujját, nem
hagyta, hogy tovább folytassa. Elővette zsebéből a kis ékszeres dobozkát, és
átadta.
– Szeretlek, megoldunk mindent, ha
akarod. Hidd el, mi ketten, ha szeretjük egymást. Meg fogjuk oldani. Bízzál
bennem.
– Nem! – szinte sikítva mondta a lány,
közben kinyitotta a dobozt, megnézte a fülbevalókat. Majd megtört tekintettel,
visszaadta a fiúnak.
– Nem, nem akarom így tovább, a
gyerekek, a feleséged, zűrös az egész, nem fogadhatom el.
Erőteljes mozdulattal kilökte a kocsiajtót,
szinte futva távolodott.
– Várj – kiáltotta a fiú, és a nyitott
ajtón keresztül kidobta a lány lába elé az ékszert.
Az lehajolt érte, és csak ennyit mondott:
– Bocsáss meg.
