A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson - többek között - Radnai Anna olvasta fel kiváló drámai jelenetét. Itt közlöm.
Radnai Anna:
Zsáner
Kávézó kis asztalokkal, a legtöbb asztalnál csak egyetlen
ember ül. A helyiség sarkában egy nő kavargatja unott arccal a teáját, a vele
szemközti asztalnál ülő férfi pedig
lapoz egyet az újságjában. A férfi lapozása közben a nő meglátja annak arcát és izgatott lesz. Amennyire a jómodor
megengedi, igyekszik újbóli bepillantást nyerni az újság mögé. Izgalma egyre fokozódik, aztán egyszerre csak átkiabál a férfihoz.
N - Hé, maga! Hallja! Nézzen már rám, ha magához beszélek!
A férfi összerezzen, felpillant. Mintha
szellemet látna, egy pillanatra visszahőköl, aztán kihúzza magát és cseppet sem
kedvesen visszaszól.
F - Mi van?!
N - Ne bámuljon, az.
A férfi mindjárt leteszi az újságot,
összehajtja, mintha nem is lett volna addig elmerülve az olvasásban. Teljesen a
nő felé fordul és – látható élvezettel – így replikázik:
F - Maga lenne az utolsó, mondhatom. Már a frizurájától is rosszul
vagyok.
N - CCC. Ahogy a szót mondja: frizura - már mindent elárul.
F - Elárul, mi? Maga mindenttudó. Csak azt ne kérdezzék meg tőle,
hogy hol volt a mohácsi csata.
N - Pimaszkodni, azt tud! De ha kötelességről van szó, mintha kétéves volna. Játssza a hülyét. Gondolom.
F - Kikérem magamnak! Maga úgy dobálózik a sértésekkel, mint a
gyerekek a hógolyóval télvíz idején.
N - A gyerekek, mi? Hogy meri egyáltalán a szájára venni a gyerek
szót, azok után…azok után, hogy….
F - Hogy?
N - Hogy már attól ugrálni kezdett a szemöldöke, hogy rágondolt!
F – Na, mert maga aztán pont úgy néz ki, mint aki anyának való. Aki derűsen
vállalja az összes ezzel járó pluszfeladatot, és nem hanyagolja el a szeretteit
azután sem. Csak rá kell nézni a szájára – ni, hogy csücsörít – az ilyen semmi
jót nem ígér.
N - Semmi jót? Mi az hogy..? Kinek?
F - Senkinek. Maximum mórikálná magát a gyereknek is meg mindenki
másnak. Ezzel az álszent csücsörítéssel. Szeretlek! (gúnyosan) Az. Közben meg
hátulról repül a konyhakés.
N - Na nekem ezt nem kell tovább hallgatnom!
A nő feláll a helyéről, betolja a széket,
de nem a kijárat felé indul. A férfi már fel is pattant ültéből és kihúzza a
vele szemközti széket. A nő rá se pillant a férfire, méltóságteljes léptekkel odamegy annak asztalához, és leül
vele szemben.
A nő szólal meg először:
N - Az Isten mentsen meg az ilyentől.
F - Hát magát mentse is. Lehetőleg mindenkitől, aki egy kis figyelemre,
gondoskodásra, bajtársiasságra vágyik egy asszonytól.
N - Akinek az a bajtársiasság, hogy együtt kocsmázunk és péntek este
az anyósomhoz cipel káposztás rétest enni színház és vacsora helyett, az nálam
valóban nem jó helyen keresgél.
F - Már megint az anyám!
N - Maga mondta!
F - Nem is ismeri!
N - Nem hát.
Egy pár pillanatig csak némán merednek
egymásra.
Most a férfi szólal meg először.
F - Az emberben felébred mindjárt ez a…
N - És nem is tudja hirtelen…
F - Hogy hova meneküljön előle.
N - Magának pont olyan az álla, a szeme,
még a haját is úgy fésüli.
F - Magának meg az a kedves grübedlije,
mikor mérges! Másoknak akkor van ilyen, ha mosolyognak. De magának! Magának
is... Mindent fordítva csinál, mi?
N - Sosem nő fel, ugye?
F - Hadd szeressem!
N - Hiszen mindig is azt tette, nem igaz?
A férfi int.
F - Pincér!
Fizet, majd egymásba karolva távoznak, a nő
és a férfi.
