A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Csatlós Fruzsina, azt a házi feladatot választotta, hogy Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye nyomán egy viszonylag egyszerű, tanulatlan, kissé naiv lány "telefonbeszélgetését" írja meg. Szeretem ezt az írást, hitelesnek tartom. Köszönöm a szerzőnek.
Csatlós Fruzsina:
Valaki más
Akkor most felhívom. Melyik gomb is? Na, megvan. Kíváncsi vagyok, felveszik-e ezek.
Halló! Én egy
gyerek miatt telefonálok.
Én.
Ja, hogy, hogy
hívnak? Evelin vagyok. Szóval én egy srác miatt telefonálok, mer én nagyon
szeretem őt, de ő meg nem foglalkozik énvelem, oszt most nem tudom mit csinájjak.
Most mér akarja
letenni? Ne csinálja már!
Ne tegye már le! Én
egy fiú miatt telefonálok, és nem tudom, mit tudok most csinálni. Beszéljen már
velem! Ne rakja le! Halló! Itt van még?
Nem, nem kell
rendőr, meg mentő se.
Ne tegye le! Én
csak azt akarom tudni, hogy mostan mit csinájjak, mer nagyon el vagyok
keseredve, mer ő nem szeret engemet. Nem is beszél már velem, pedig minden nap
megyek a házukhoz, oszt már az annyával is beszéltem, de rám se nézett azóta
se. Én mán annyira el vagyok keseredve, hogy nem tudom, mit csináljak. Halló! Itt
van még? Mér csinájják ezt velem?
Mi az, hogy
szabálysértés? Ez a segélyező szám, nem? Mondta az Edit néni az iskolába, hogy
ha segítség kell, ezt kell hívni, meg hogy benne is van a telefonban. Én már
annyira el vagyok keseredve.
Most meg mi ez a
zene? Mi történik?
Halló! Ki az? Én a
segélyezőt hívtam.
Mi az, hogy lelki
segély?
Már mondtam. Én egy
gyerek miatt telefonálok, mer nem foglalkozik velem, és én már annyira el
vagyok keseredve, hogy nem tudom, hogy mit is csinájjak. Oszt tiszta vagyok én,
megmosom én a bulámat is minden nagyvécézés után. Meg minden nap elmegyek a
házukhoz is, meg mán az annyával is beszéltem, de még mindig nem beszél velem.
Megmondtam-e neki
is, hogy szeretem? Hát mondtam a testvérjének is. De az meg azt mondja, hogy én
buta meg csúnya vagyok, oszt azér nem kellek a Józsinak. Pedig én szakmunkásba
járok, meg gyakorlatra is járok. De én mán arra is gondoltam, hogy a vonat elé
megyek, mer a múltkor is vittem neki maradék süteményt a gyakorlatról, de ki se
jött hozzám.
Mit mond az én
családom? Hát az apám nem tud semmit, mer agyon is verne, de anyám meg mondta,
hogy keressek már valaki mást, mer mindig esz a fene miatta, meg nagyon
boldogtalan vagyok. Oszt ki lehetne más? A Joci az iszik, a Pisti meg az előző
barátnőjét is verte, a Csabinak meg olyan fura a válla. A többiek meg mind
kicsik a telepen.
Mér nem keresek
valaki mást az iskolába? Mer, hogy tudnánk találkozni, ha nem itt lakik? Meg
mer csúnya és buta vagyok, oszt úgy sem kellenék ott se senkinek, ha a Józsi
sem áll velem szóba, pedig ő még itt is van helyben.
Ki mondta, hogy csúnya
vagyok. Hát a Józsi is. Mer nincs olyan szőrös kabátom, meg olyan magas cipőm,
mint a Bettinek, meg nincs befestve a hajam se, mer apám nem engedi. Meg nem
bírom a focisták nevét se megjegyezni.
A jegyeim? Hát, amit
a suliban kapunk az olyan hármas.
Igen. Igen a gyakorlatot
nagyon szeretem.
Igen cukrász.
De nem, mer én buta
vagyok, azér nem is beszél velem a Józsi. Ő mondta meg a testvérje. Meg mikor
náluk voltam az annya is mondta, milyen csúnya vagyok, meg hogy minek ez a
hosszú haj.
Most miér mondja,
hogy hagyjam a Józsit? Nem is ismeri.
De igen, igaz nem
beszél velem.
Igen, azt mondta,
hogy buta vagyok, meg csúnya.
Nem, az anyukám,
meg a testvéreim szerint nem.
Nem, a tanárnő is
azt mondta, hogy szépen dolgozom.
De én szeretem a
Józsit. Már első óta, mer minden lány szerette, mer olyan erős volt.
Igen azóta is.
Nem, nem tudom,
hogy szereti-e. Meg azt sem, nem beszéltünk ilyenekről sosem.
Nem, nem volt
kedves, mer hát én buta vagyok meg csúnya. Mindig csúfolt is miatta.
Most ezt miér
mondja? Mi az, hogy értékes?
Igen, a múltkor
megmentettem egy kiskutyát is, mer kínozták a gyerekek a telepen.
Igen, segítek
anyának, meg a testvéreimnek.
Hogy találhatnék én
valaki mást? Én a Józsit…
Hogy lehetnék én
valaki más? Én Evelin vagyok. Meg én buta vagyok és csúnya vagyok.
De most akkor mit
csináljak?
Ne menjek a
Józsiékhoz két hétig legalább, meg beszélgessek a gyakorlaton azokkal, akik ott
vannak, meg este tanuljak meg legyek otthon. Ne mondjam, hogy buta, meg csúnya
vagyok. Gondoljak a kiskutyára. Jó. És keressek valaki mást.
Halló! Itt van még?
Lemerült.
