A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Mile Judit, azt a házi feladatot választotta, hogy Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye nyomán egy mentális problémával küzdő hajléktalan monológját írta meg. Örömmel közlöm a nagyszerű munkát.
Mile Judit
Kúcs
Én is zsép házba lakóm úgymin a gaz dagok.
Mitszámit az hoyg nem az enyim. Elfoglatam egy lépscö zugot oszt kész. Csak ézsre
ne vegyik. Amúgymeg nem jo ha szép a ház mer akó gazdagók laknak bene. Az mind
irígy. Uty félek hoyg mek taálnak mint miko apám szija elöl kelet buni. Apám
csak akor vert mikó ívot. Én nem tehetek rula hogy minbig részeges vót. Szerete
ini a piát. Én is mekostotam. Oszt nem
vót jó. It legaláb Nem vernek. Csak meg ne talájanak. Meg az is johógy meleg
van. Én mindíg fásztam. Meg éhes is vagyok mindíg. Kikéne meni az ucára kaját
kukázni. Fűrödni is kéne mán. Büzlős vagyok. De micsinájak amig a melegedöbe
fűrődtem a múkor valamék rohadék elvite a cipömet. Rohagyon meg. Meg nem is merek kimeni mer ide viszanem tok
jöni. Csak kéne egy ojan ház amihez kúcsom is van. Jó vóna egy kúcs ami minden
zárt kinyit. na nemakarok én lopni azér megvernek.Meg félek a redöröktöl is.
Csak ne verjenmeg senkise engemet. Anyi verekedést látam mán én hogy elég vót
mán ere az életembe. Anyut is a jolit is sanyikát is megszokta verni apám. Az
fura vót fájt töle a hasamba valami. pedig akó nem is engem ütüt. Mán
mindeniünket is elzavart a háztul. Nem mondom én senkinekse ucse érdekli
senkitse. Jó it egyedúl a melegbe. Eni is kéne. A sarokba pisálok meg mást is.
Há micsinájak kin hideg van. Én mindig aszt szeretem amiból keves vót nekük a
meleget meg a kaját. meg a nyúgodságot. It naon jó mer meleg van és békébe
hadgynak. Nem szeretem a lakokat a házba. Ha észre vesnek elakarnak maj zavarni.
Ha lene kúcsom ugy csiálnék mintha elmenék, oszt késób viszajövök. Csak kéne
egy kúcs, csak olan lépscőházi. Aszt se szeretem ha lakok mászkának it a
lépscön. Fáj a hasam töle úgy mikó apámtol féltem. Nekem má mindig fáj a hasam. Vagy félek vagy éhes vaygok. Ha lene egy
kúcsom a házhoz nemis fájna töbé. De ninsc és most meg jön valaki. A francba
bitos egy lako. Sose életembe nem vótam okos pegid ha nem kisegitóbe jártam
vóna mos tudnám mi kel csiálni. Ojan bajság vana én fejembe hoyg mek zavarognak
a betük bene miko irni kel. Mondani se zseretek semit. Deha rendes iskoláda
jártam vona lene munkám meg pézem meg kúcsom it valamék lakásho. Huha egy lako.
nem nézek rá. Én nem nezek senki zsemébe bele. Apámtol azé minbig kikaptam. meg
másoktó is. Aszt mongya a lako hogy menjek el.Kérdeném hoyg hova de nem merem.
Aszt is mongya hogy büdös vagyok mek ösze piszkositok a házba. Utálom mer igaza
van. Könyü neki lácik rajta hogy nem tugya mijen az élet tul tiszta nemvót ez
éhes sose életébe.Nem szolalok én hozá mer félek pofonvág. Kaptam ecer egy
csikos szaytrot valakitö aba teszem a dógaim. Nem sok minbenem van nekem. Más
lakoktol mán kaptam pofont sokat. Na meygek inen is. Mán anak is örülök hogy
nem ver meg ez a lako. De azér szomoru is vagyok mer ez megin egy ojan ház amiból
elkel meni. Nemértem hogy lehetnék ojan min ez a lako. aszt sem értem hogy nem
vaygok ojan mint egy bármijen lako. Aszt se tudom mikó találok egy másik házat
ahó megbuhatok. Mos mehetek a higedbe az ucára. A szálot utálom oda nem metyek.
ot megvernek. A lako jön velem az ajtoig. Nem akarja hogy viszamenyek. Kin
natyon hideg van. Nekem meg ninsc kúcsom csak hasfájásom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése