2020. november 26., csütörtök

Szépírói kurzus 2020/ősz/20 - Takács Teréz novellája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Takács Teréz azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Agota Kristof stílusában nagyon rövid mondatokkal írt novellát. Kiváló munka, örömmel közlöm.  


Takács Teréz:

Élet a tanyán

Álmos vagyok. Hideg van. Anyu ébresztget. Nem kelek fel.

Folytatnám az álmomat: Hamupipőke vagyok, csillog a kastély, a bálterem, a parketta. Előttem a királyfi. Táncolok, táncolunk. Táncolunk, táncolunk. Beszélgetünk, elkísér. Sétálunk. Megölel, mosolyog, figyel. Engem szeret.

Dehogy! Ábrándozás ez. Jobb felébredni. Mennyire ciki. Én, a Hamupipőke, soha!

Sír az öcsém. Bőg, bőg, bőg.

Anyu zsörtölődik. Morog, motyog, megszeretgeti.

̶ Hagyd abba! Öcsike, na! Öltözz, siess! Van kakaó. Van méz. Mézeskenyér, almakocka, mézesdió, kiskatona.

Hozzám fordul:

̶ Egyél! Ági, hallod? Enni kell. Összeesel, nem tudsz tanulni. A reggeli fontos. Apu mondta!

Nem akarok. Hagyjál!

̶ Van retek. Egyél!

̶ Jó.

Feladom. Reggelizni kell. Apu mondta.

Eszem.

Tea, retek, só, vajaskenyér. Undorodom. Nem érti senki. Puha a kenyér, kemény a vaj. Fúj, undorodom. Nyuszis a bögre. Mosolygok. Abbahagyom.

Gyalogolok.

Kisütött a nap.

Fúj a szél. Nem fúj?

A busz késik.

Jutka nem jött. Jutka nem jött! Hiányzik a barátnőm. Beteg?

Unatkozom.

Janó jön. Látom. Janó, Janó, Janó! Nyikorog a kiskapu, elindul. Nem vigyorog, nem integet. Janó álmos? Sáros a lába. A pocsolya! Nem ugrotta át. Át szokta. Közeledik. Jön, de nem lát. Vánszorog. Néz, de nem lát.

Csúnya a kabátom.

Látja. Biztos. Azért.

Futnék, szaladnék. Hív az erdő. A fészek. A bunker. Tavasz van, eltakarja a csipkebokor. Elrejtettük, nem tudják. Jutka tudja. Mi ketten. Elbújunk és játszunk. Mi tudunk. Tudtunk. Már ciki.

Itt az iskolabusz.

Felszállunk, buszozunk. Szól a zene. Állok, kapaszkodok. Bömböl a Petőfi. A Limbóhintó üvölt. Mozdul a lábam. A fenekem. Táncolnék.

De vége, időjárásjelentés, napsütés lesz. Kár. Szeretem a ködöt. Elbújtat, betakar, megnyugtat. Látom a szépet. Ahol nincs is. Álmodozás az élet... Na hagyjuk! Apu mondta. Ezt is.

Lassú szám. A Házibuli. De szeretem! „Dreams are my reality…” Becsukom a szemem. Az álom megvalósul. Táncolunk, látom, érzem, simulok, nyúlok, lehúzom…

Fékez a busz, előrehuppanok. Nem estem el!

Francba!

A tejivó. Leszállunk.

Bemegy mindenki. Kakaóznak. Nincs pénzem, körülnézek. Elveszett a tornazsákom, keresem, nincs. Kérdezem, nem tudják. Nem látták, nincs meg.

Félek. Apu nem tudja.

Számtan óra. Felelek. Zimányi kérdezget. Kérdezgethet, tudom.

Utál, tudom. Okos vagyok, a keresztlánya nem az. Utáljon. Kérdezzen, tudom. Kör, téglalap, rombusz, paralelogramma. Kerület, terület. Nem tananyag. Nem baj, megy mind. Be akar ugratni, nem tud. Fáj neki. Ez van.

Szünet.

A fiúk nem bunyóznak. Nem rohannak. Nem fociznak. Nem.

Vibrál a csend.

A lányok sutyorognak. Odamegyek:

̶  Mi van? Mondjátok el! Jutka?

Zsuzsi tudja:

̶  Jutka megbetegedett. Láza van. Szokott. Ne aggódj!

Oldalrapillant. Látom. Janó háttal.

̶  Janó?

Csend.

̶  Mi történt???

Zsuzsi néz. Lenéz, pislog. Körülnéz. Nem szól. Mindenki elnémult. Mindenki bámul.

Francba!

Dühös leszek. Könnyem csordul, elfordulok. Ne lássák.

Hallom:

̶  Ági, az van… az, hogy… Janó mondta, … tudod, én pont hallottam… Janó anyja… öngyilkos lett. BI-58-at ivott.

Mi??? Janó? Látta? Nem lehet… ̶  sikoltottam. Vagy gondoltam?

Az hogy lehet? Az milyen lehet? Az anyja? Miért Janó anyja? Miért az anyja? Hogy teheti ezt egy anya??? Szegény Janó! Ő mit láthatott?

Bezzeg a Jutkának az apja. Az lógott. Tavaly. Felakasztotta magát.

Azt legalább el tudom képzelni.

 


Szépírói kurzus 2020/ősz/19 - Bokros Judit képversei

 

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bokros Judit azt a házi feladatot oldotta meg, hogy képverset készít. Két képverset alkotott, egy kalligrammát, és egy konkrét verset. Gratulálok! 


Bokros Judit 

      Ősz.
           A lombok
     lehullanak, maguk
   alá temetve a nyarat.
    A fákból mi marad?
       Csak kopár ágaik
           égbe nyúló
                 rajz
                   a
                   a
                   a
                   a
              

  

Ez a vers 

KONKRÉTAN

látszik,

nem akar semmit,

csak mutatja,

hogy az írója éppen


JÁTSZIK.