2013. november 7., csütörtök

Szépírói Műhely - írásgyakorlatok 7.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.

A legutóbbi foglalkozáson Horváth Gábor írása volt a legjobb. Különös hangulatú írását ezért is közlöm. 

Horváth Gábor

Az istennő

   Jenő idegesen körülnézett. Figyelte azt a pezsgést, ami a szórakozóhely bejárata előtt volt.  Fiatalok, kisebb-nagyobb csoportokban tömörülve, hol a cigibe szívva, hol a borosüveget meghúzva társalogtak. Mintha külön utcabált tartottak volna. Persze akadtak olyanok is akik annyira partiba voltak, hogy magukról nem tudva, az egyik kapualjban szuggerálták az előttük szétloccsant hányásfoltot.
   Jenőnek tetszett ez a forgatag. Anyukája mondta, hogy itt biztos jól fogja magát érezni. Sok fiatal eljár szórakozni ebben a korban, ő is lassan már húsz éves, ideje volt végre kimozdulnia. „Érezd magad jól, csak a lányokkal vigyázz! Sokuk csak megbántani akarnak.” – Anyja ezekkel a szavakkal engedte útjára Jenőt. Lányok. Mennyi lány van itt. A szeme megakadt egy kisebb lánytársaságon. Hangosan beszélgettek és nevettek, miközben a cigi füst teljesen körbevette őket. Látta a ruháikat. Mindegyiken szemtelenül rövid szoknya volt, formás combjukra fekete harisnya tapadt, lábaik pedig kis sötét csizmákban tűntek el. Dekoltázsuk sokat sejtető, mégis túl sokat takaró. Jenő érezte, ahogy nemi szerve megkeményedik. Száraz ajkait akaratlanul is megnyalta, ahogy újra végigmérte a társaság egyes tagjait. Aztán, kivált a társaságból ő.
   A füst kettévált, ahogy keresztüljött rajta. A világ, mint ha egy pillanatra megállt volna, hogy megnézze, micsoda tünemény tapossa felszínét. Ez a vörös hajú istennő megbabonázott volna bárkit. Sötétre festett szemhéja alól méregzöld szemek figyeltek kíváncsian. A feszes fekete ruha úgy tapadt testére, mint ha nélküle meghalna.  Magassarkú csizmájának koppanása, menyei szólam volt bárkinek, aki felfigyelt rá.  Ekkor az istennő szeme megakadt Jenőn. A fiú szíve egy dobbanást kihagyott, amikor ránézett a lány. Tekintetét belefúrta, úgy szippantott egyet még a maradék cigiből. Rámosolygott, majd eldobta a csikket és elfordult. Az istennő és társasága bement a szórakozóhelyre. Jenő pedig, megbabonázva, ment utánuk.

*

   Rengetegen voltak. Az asztalok jókedvtől és üres sörös korsóktól roskadozott. A pultnál annyian álltak, hogy a személyzet alig tudtat tartani a frontot.  Szinte csak elmosódott árnyékokat látott, ahogy ide-oda sürögnek.  Ahogy beljebb ment, egy nagy terembe jutott.  Középen egy fa állt, rajta egy projektor ami a sima falra vetett különböző videoklipeket. A plafonról groteszk állatszobrok lógtak le, mint ha egy álomban lenne az ember. Itt bárszékek és hozzájuk igazított bárasztalok voltak. Mindegyiket körülülték és nagyban ment a beszélgetés. Közben a hangszóróból ütemes elektronikus zene szólt. Jenő még egyszer körbenézett az bizarr terembe,majd vett magának egy sört. Ivott már ilyet igaz, akkor anyukája is ott volt. Néha megisznak egy-egy üveggel. Elmosolyodott, ahogy erre gondolt. Tekintetével elkezdte keresni az istennőt. Érezte, ahogy hívogatja. Vonzza magához egy titkos nyelven, amit csak ők ketten értenek meg. Megigazította ingét, és levette gyűrött zakóját. Melege volt csak azt nem tudta, hogy a hely teszi, vagy az istennő. Aztán meglátta. Egy szomszéd helységben volt, pont belátott az ablakon. Ott ültek és hangosan nevettek. A többi lány közül is kiemelkedett az a csilingelés, ami elhagyta a lány ajkát. Megint enyhe remegés lett úrrá a gyomrán. Nem tudta elhinni, hogy ilyen lány létezhet. A nevén gondolkodott. Mi lehet az? Adél?Vera?Klaudia? Egyáltalán az istennőknek van neve? Tovább bámulta a lányt.  
   Az istennő észrevette és megint rámosolygott. Jenő elkapta a tekintetét, szerencsére épp elfogyott a söre, szóval gyorsan ment egy másikért. Mire visszaért, látta, hogy a társaság készül elmenni. A fiú kezdett elszomorodni, hogy itt hagyja ez a tünemény.  Aztán látta, nem a kijárat felé, hanem az egyik emeleti tánctér irányába mennek.  A lány megint észrevette, még egyszer rámosolygott, és Jenőnek ennyi elég is volt, hogy kövesse.  
  A tánctér elég kicsi volt, tele emberekkel, szinte alig lehetett elférni. Egy kisebb emelvényen a DJ helyezkedett el. A mellette lévő hangfal pedig hangosan dübörgött. A tánctéren, földöntúli zenére, fiatalok táncoltak, szinte már önkívületi állapotban.  A sötét teremben kevés fény volt, csak  DJ pult felől világított pár reflektor. Jenő figyelte az embereket. Ahogy egymáshoz simulnak, a zene magukkal ragadta őket. Egy másik világban élnek és csak az érzékiség létezett számukra, minden más csupán álom.  Az istennő ennek a másik világnak a közepén táncolt.
   Teste életre kelt, úgy mozog, mintha a zene az ő pórusaiból áradna. Vörös fürtjei felébredtek, és simogatják meztelen vállát. Ahogy a csípőjét megforgatja, mintha a világ is fordult volna vele egyet.  Megigézték a lány mozdulatai. Emlékszik, anyukája gyakran mesélt tündérekről, akik néha a földön járnak, de eddig tényleg nem hitte volna, hogy találkozik eggyel is. Megbabonázva, elindult felé. Hirtelen eltűnt mindenki. Csak ők ketten voltak.  Jenő nem érzett semmi mást, csak a vágyat, hogy megérintse. Félelem és izgatottság volt úrrá rajta. Meg akarta érinteni, de nem akarta, hogy eltűnjön ez a látomás. Már ott állt mögötte.  A lány hátranézett majd megint elmosolyodott.  Az istennő mosolya egész hegyeket képes megmozgatni.  Csípőjét közelebb tolta Jenőhöz. A fiú ösztönösen megfogta, és próbálta követni a mozgását. Az istennő hátranyúlt Jenő tarkójához, és közelebb húzta a nyakához. Érezte a rózsaillatot, ami a nyakából áradt. Megbódult tőle. A lányt szorosabban magához ölelte.
   Egy istennő volt a karjaiban. Egy tündér, egy angyal, és csak az övé volt. Anyukája most büszke lenne rá.  A lány megfordult, és átkulcsolta kezeit Jenő nyaka körül. Így mozogtak tovább. Ezt a zöld szemet követte volna bárhova. Keresztülhatoltak a szemén, a tudatán át egészen a lelkéig. Megkívánta az istennőt. A lány elmosolyodott, mintha tudta volna, mire gondol. Ekkor a lány megcsókolta. Az ajkai puhák voltak és édesek. Éppen, ahogy elképzelte. Sosem csókolózott senkivel, mégis tudta, mit kell tennie. Nyelvük másodpercekig birkózott egymással.  Majd a varázs megszűnt, a lány elhátrált és eltűnt a tömegben.

*

   Az est további részében, Jenő csak ült és erről a mesés élményről ábrándozott. Egy istennő a karjaiban. Megáldotta csókjával és gyengédséggel. Ennyi szeretet, ilyen egyszerű mozdulatokban. Úgy döntött, többet akar. Elkezdte keresni az istennőt. El akarta mondani neki, mennyire kell neki, tiszta szívéből szereti! Nem vágyott másra csak hogy imádja és kövesse, bárhova a világba. Anyukája mindig mondta, ha valakit szeretsz, ne engedd el. De jól kijönne vele ez az istennő. Közben Jenő már átkutatott két tánc teret, de sehol sem látta. Reménykedve lépett be a harmadik teremben.  Meg is látta. Ott. Boldogan vihorászva egy másik férfi karjaiban.
   Döbbenten nézte, nem hitt a szemének. A magas kisportolt férfi karjai úgy fonták át a lány derekát, mint kígyó az áldozatát. Egy csalfa boszorkányt látott. Az istennő tán nem is létezett, és végig egy boszorkány csavarta el a fejét. A szégyentől és fájdalomtól telve az egyik mosdóba menekült.  Jenő nem tudta visszatartani könnyeit. Perceken át sírt, nem érdekelte ki hallja és ki nem.
   Időbe telt, amíg megnyugodott. Haza akart menni. Az anyukája biztonságos karjaiban akart lenni, el akart menekülni erről a gonosz helyről. Lassan kicsoszogott a wc-ből, majd a szórakozóhelyről is. Egy darabig ott állt még a bejárat előtt. Megnézte a hely nevét. Instant. Ide se fog jönni többet. Anyukájának megmondja, milyen rossz hely is volt. Lassan elindult komótosan hazafelé. Nem tett két lépést, valami vörös foltot látott a szeme sarkában. Az egyik kisutcában ott állt ő. A vörös hajú lány. Cigi parázslott az ujjai között. A lány kicsit dülöngélt, nem volt teljesen józan. Jenőnek fájta szíve, mégse tudta megállni, hogy ne menjen oda hozzá. A lány meglátta és rámosolygott.
-              – Szia – hangja még mindig csilingelt.
-              – He-hello.
-          Veled táncoltam odabent ugye? Jól nyomod és nem csak azt. – közben rákacsintott. Jenő érezte, hogy elpirul.
-          Pedig, most először csináltam. Anyukám eddig nem engedett el sehova. Nagyon féltett. – a lány kicsit furcsán nézett rá, de aztán nevetett.
-                Gyakrabban is kimozdulhatnál, nem jó mindig az ősök nyakán lógni.
-                Nem lógok. Nagyon jó a viszonyunk. Tudod, egy fiúnak az anyja a legjobb barátja. 
-                Jaj de cuki srác vagy! – mondta a lány negédesen majd megölelte.  Jenő is szorosan magához húzta.
-               Tudod, anyukám mindig azt mondta: „Vigyázz a lányokkal, sokuk csak megbántani akar. „
-                Jaja, van közöttük pár szenya. – értett egyet a lány.
-                Így van.   
   Tovább ölelték egymást. A lány ekkor hirtelen megrándult, és a falnak dőlt. Nagy, csodálkozó szemekkel nézett Jenőre. Kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán.
-            Köszönöm, hogy megmutattad milyenek is vagytok.  – Jenő mélyen a vörös boszorkány szemébe nézett. Látta, ahogy a fény lassan kialszik benne.

A kést lassan húzta ki a boszorkányból. A fekete ruhán szinte nem is lehetett látni a vért.  A lány lecsúszott egy kőre és úgy maradt. Mint ha csak egy részeg fiatal lenne. Meredt a nagy semmibe. A fiú kiegyenesedett. Érezte a kellemes esti szellőt. Úgy érezte, egy rossz álomból ébredt fel. Lassan tovább indult hazafelé. Még egy boszorkánnyal kevesebb. Boldog volt ettől a tudattól. Anyukája nagyon büszke lesz rá.



Vége