2017. november 26., vasárnap

Szépírói kurzus 2017 ősz/10 - Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán e.e. cummings költészetét vizsgáltuk. A feladat az volt, hogy cummings nyomán ott, az órán verseket írjanak a hallgatók. Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka munkái szépen mutatják meg, hogy egy-egy jelentős szerzőt utánozva hogyan lehet igazi stílusgyakorlatot készíteni.

Antal Veronika

a múlandó - és egy

törött váza; kinek
nem jár lebomló virág
-szilánkok
darabjaid kísértik azt az egy

lényt, kinek hideg
(test)ből
ideje sem volt lebomlani
-esély híján, ugye

váza aprólékos művészi
kidolgozott
múlandó
(és egy)nak ítélt
tárgy


Bányai Tibor Márk

kapcsolat

hiány(Zol)a csak ilyen
natúr a lista mód
zajlik


Probl

Kelenföld előtt, amikor el-
vesztettem a tárcámat minden
irattal együtt, jött a hívás,
hogy születőben unokaöcs-

(akkor még )énk. Majd -éd vagy -étek.
Aztán -éitek. Ja nem, mert nem
a birtok a sok, hanem a birt-

okosok. Maradjunk annyiban,
hogy a birtokostöbbesítés
mindhárom személynek probl.


Buda Gábor

Kés (Kamillának V.)

Mellbe vág a kés, jó mélyen,
és felszak             ad a seb.
Így nincs                 fedve
a               szívem    , amit
szabadon                látni.
Most kön                 nyen elvehetnéd.
Vágom, ha k           ell, a kést
szívembe, vág      om, ha kell
és neked adom felét.


Fehér Gyöngyvér

Alvajáró

Al − Konyban egyedül járok
Va − kon Iszom a sötét éj illatát
Já − vorszarvasok Nem CSinálnak semmit
Ró − lad már nem kellene eszEMbe jutnia semminek
                                      tititá/
                                                tititá


Vidéki Bianka

miért?

mi
(re gondol az, aki
bátran hal meg a semmi)
ért


2017. november 16., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/9 - Deák Éva elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva újabb és újabb munkákkal lep meg minket. Rövid prózai művei kétségtelenül tehetséget mutatnak.

Deák Éva                              
                                           
Temetői kaland

Amottan a messzeségben egy temető állott.
Sejtelmes kék szín borongta körül. Temetőt látott már sokat, de ilyen kékségbe burkoltat még nem. Meg akarta nézni. Nyár volt, meleg éjszaka, rendkívüli idő. Olyan volt a levegő, hogy meg lehetett fogni. Kapaszkodott belé, ahogy haladt előre. A hold annyira világított, hogy a bejáraton el tudta még olvasni a betűket: Feltámadunk! A sírhantok kék vasrácsokkal voltak körülvéve. Minden egyes halott egy kék színnel befestett vasráccsal körül kerített helyen nyugodott a föld alatt.

 Gondolt egyet, átlépett a kerítésen, és leheveredett a földre. Az élő a föld felett, a halott a föld alatt körülkerítve, bezárva. Ahogy nappal a felhőket bámulta az égen, most a csillagokat nézte. A kis csillagok játszadoztak.
Körülöttük a nagyobbak, hol eltűntek, hol előbbre kerültek. Világítva terelgették a sorból kilógni akarókat. Ott fenn az égen is egy ketrecet alkottak és abba irányította az erősebb fényű a sápadtabban világítókat. Néha egy-egy csillag kiszökött, annak gyorsan utána eredtek és a helyére tették. A végtelen égboltot benépesítette a rengeteg négyszögeket alkotó alakzat.
A földön a sírhantok megmozdultak, és a föld sarát magukról lerázva az eltemetett holtak fölrepültek. Mindegyik megtalálta az égbolton a saját csillagjaiból kialakított ketrecét, és ki-ki a maga helyére, annak is a  közepébe letelepedett és csillagokként világított tovább.

A mellette fekvő sírhant is megmozdult. A lakója kiemelkedett. Mielőtt felszállt, kicsit mintha biccentett volna felé. Aztán eltávolodott, és pontosan a helyére talált. Fénye egészen jól látszott innen lentről nézve is.

Így a temetőben halottak nélkül egészen magányosnak és idegennek érezte magát. Fölkelt, átlépte a kerítést, és visszaballagott az élők közé.

Szépírói kurzus 2017 ősz/8 - Németh Noémi versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Németh Noémi messze él Budapesttől, így távoktatás keretében vesz részt a Líra kurzuson, vagyis időről-időre e-mailben elküldi a házi feladatokat. Most három versét közlöm, mindhárom házi feladat volt, szonett a házi munkáról, hexametert is kellett írni, valamint valamilyen ételről kellett versben megemlékezni. Mindhárom jól sikerült.  

Németh Noémi


Menekülj!

A szemetest le kéne vinni már,
mert jön a kukás, a sárga ruhás.
De hiába minden szó és tudás,
a házimunka mindig egyre vár...

...vagy kettőre, hogy hol a zoknipár.
És a fürdőszoba is oly dzsuvás,
akár egy óriási földindulás.
A rendrakásban én nem leszek sztár!

Vagy ha mégis olyan tip-top lennék,
csillognának fehéren a csempék.
De így ellep a káosz és a kosz.

Bögrém alja tisztára fekete,
és mosogatóm agyrém elegye.
Időben menekülj! Vagy hozzászoksz.


Hexameter - Két sor

Kékül a tinta a tollamban, ha leírom e két sort,
s zöldül az arcom, mert kipacált a papírra, mi szétfolyt.


HORTOBÁGYI HÚSOS PALACSINTA

Az alföldi puszták sós édessége, krémfehér
tejföllel leöntve, sűrű paprikás szószba mártott,
zöld petrezselyemmel szórt, igazi hungarikum
vagy, melyet főételként, késsel-villával,
fatányéron, hófehér abroszon illik enni.
Palacsintatésztába forgatott aranyló mámor,
húsos ízorgia vagy, melyet testes kunsági
vörösborral öblít le minden idegen ajkú.
Ostorpattogtató csikósok kedvenc nemzeti
eledele vagy, melyet ebédre szolgálunk fel. 


2017. november 8., szerda

Szépírói kurzus 2017 ősz/7 - Bányai Tibor Márk és Buda Gábor hexameterei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Bányai Tibor Márk és Buda Gábor az órán írtak hexametereket, tíz perc alatt. Jól sikerült "iskolai gyakorlat" volt. 
 

Buda Gábor

Széttört hexameter

Átver a mester, az álnok, a trükkös lírai költő,
Szét is barmol egy isteni sort, egy mesteri hexametert.

Dolgozat
Dolgozat ellen e tíz perc nem lehet annyira vészes
s alkalmatlan, hogy ne legyen ki ne küzdene érte.


Bányai Tibor Márk

Hexameter

Nem szeretek túlzottan az iskola padjai mellett
tankönyvekkel a hónom alatt flangálni le és föl.

2017. október 5., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/6 - Deák Éva novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva elbeszélése Karinthy novelláját idézi. Jól megoldott, kiváló munka. 

Deák Éva
A parton ülve

„Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam:”Úr ír”
Sok betű volt és mind különböző típusú, alakzatú, formájú . Mint földön az ember annyian voltak. Minden embernek volt egy vagy több betűje, csak meg kellett találnia. Igazságos volt az elosztás, mindenkinek jutott, még maradt is.  Akadtak olyanok, akik a betűket össze szerették volna illeszteni szép szavakká, mondatokká. Én is ezt szerettem volna.
Elindultam a betűm keresésére. Nehéz volt eligazodni, sokba megbotlottam. Akadt megtévesztő, csak látszatra egymáshoz tartozó. Hiába rakosgattam, alakítottam, nem állt össze belőlük a szó.  Egy sem volt az igazi. Érthetetlen, összefüggéstelen szavak ugráltak. Kicsúsztak a kezem alól és értelmetlen mondatokká dagadtak. Figyeltem, hogy kiválasszam azokat, amik hozzám tartoztak, de a szót se, a betűt se találtam meg.
 Szótlanul haladtam a folyó melletti parton. Gondoltam feladom, élek csak úgy a betűk halmazával, az én megtalált szavam nélkül.
És akkor megjelent egy halász. Türelemre és kitartásra intett.
-A betűk birodalma bennünk van- mondta . Figyelni  kell a szó felbukkanására  olyan nagy csendben, ahogy a halász  figyel a halra.
Mellé telepedtem. Ültünk a parton. Télidőben tüzet raktunk, nyáron árnyékba húzódtunk. Árgus szemmel figyeltem a halász minden mozdulatát, még a szeme villanását is. Utánoztam, hiába. Aztán  a  halászt elhívta a tenger, engem meg a mindennapok  körforgása.
Időnként  visszatérek a folyóhoz. Ülök a parton, csendben vagyok, figyelek. Várom a nagy halat.
„Így lettem íróvá.”

Szépírói kurzus 2017 ősz/5 - Fehér Gyöngyvér versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Fehér Gyöngyvér azt a házi feladatot oldotta meg, sikerrel, hogy megadott témára írt szonettet. Kétségtelen, hogy az "egyszerűbb" téma - a házimunka - sokkal közelebb áll a szerzőhöz, ezért a vers is jobb. Mindkettőhöz gratulálunk!

Fehér Gyöngyvér

Bánatom

A szemetet le kéne már vinni!                 
Egy hete ott áll a sárga lavórban.            
A sok-sok pohár kávétól mocskosan.    
Nincs most erőm semmit véghezvinni! 

Köntösöm öt napja rajtam, kócosan                      
Álmosan, könnyektől gyötörve kicsit     
Sincs kedvem összeszedni azt a kiflit   
A földről. Agyongyötör, ahogy a              

Rádióban ismétlődik a nóta,                     
Hiába kapcsolok másik adóra.                               
Olvastam, de nem tudom elhinni,                      

A brit tudósok macskája, Cirmi,               
Ki miatt szomorú vagyok, hibrid.             
Csáp nőtt rajta, de kicsit az is csorba.

Lélekmandragóra

Külön világot alkotok magam.
Egyedüli, megismételhetetlen
Mikrokozmoszom, mint a csillagtenger,
Örvénylő, s sikító mandragóra.

Mikor üt majd az utolsó óra
A madártollnál legyen könnyebb lelkem,
Ne legyen vétkem, mi Földről ne eresszen,
Legyek oly bölccsé, mint a gondos gazda.

Ne húzzon mélybe rossz, bűnös karma,
Találjam meg igaz utam idelenn,
Egységet érezzek majd lelkemben.

Nehéz az út az Egynek szívébe,
Vár még rám küzdelmek verejtéke
Míg nem sikít többé a mandragóra.


(Sohasem!)

2017. október 4., szerda

Szépírói kurzus 2017 ősz/4 - Bányai Tibor Márk verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Bányai Tibor Márk szonettet írt. Egyszerű téma, tökéletes mű.

Bányai Tibor Márk

Pusztul

Le kéne már vinni a szemetest,
de nem csak egy vödör van, hanem három,
és ez nagyban bonyolítja a párom
szerint az együttélést, mert ereszt

a memóriám, és már a kereszt
vetését is, mielőtt jön az álom,
lefekvéskor elfelejtem. Sőt, hányom
szét a zoknit, gatyát, amit e test,

mármint az enyém, magáról lehámoz.
Úszik a lakás, csupa kosz és káosz,
nem éppen egy jól formált kozmosz tágul

itt körülöttünk, hanem csak a szimpla
bűz terjeng velünk elegyedve, mintha
sajtok lennénk egyenest Pálpusztárul.


Szépírói kurzus 2017 ősz/3 - HayKováts István elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
HayKováts István Karinthy novellája alapján írt egy elbeszélést. Jó munka.

HayKováts István

Hogyan lettem író?

Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam: „úr ír.”

Apám egyhetes szobafogságra ítélt. Az iskolának vége, elkezdődött a nyári szünet. Barátaim a téren fociztak. Nekem meg a matek feladatgyűjteményben kellett elmélyedni.
Még a házunkban lakó Varga Zolihoz sem mehettem fel a negyedikre. Zolival egyidősek voltunk, ő másik általánosban végezete el a hetediket, színjeles eredménnyel. Négy éve költöztek a házunkba, egyből jóba lettem a csendes, szemüveges sráccal.
Szerencsére az nem szerepelt a tiltó listán, hogy Zoli ne látogasson meg. Persze, sejtettem, ez sem tetszene az apámnak, ezért csak akkor hívtam át, amikor nagyi kiment a temetőbe. A nagyapa halála óta, naponta meglátogatta a sírját. Ez szomorú dolog, de nekem jól jött. Nem akartam, hogy beszámoljon apámnak a barátom látogatásáról.
Anyukám – aki megsúgta, hogy nem ért egyet a büntetésemmel, csak nem akart veszekedést – este fél hatra járt haza a munkából, apu este hat után szokott hazaérni.
Ebéd után bevállaltam a mosogatást, így a nagyi korábban elindulhatott a temetőbe. Feltelefonáltam Zolinak. Jött is néhány perc múlva. Az inge alatt hozta legújabb szerzeményét. Ez egy színes pornó újság volt, amit unokabátyjától kapott kölcsön. A legjobb oldalak kicsit hullámosak voltak.
Zoli megkérdezte, miért vagyok büntetésben. Számítottam a kínos kérdésre. Tudtam Zoliról, kerül minden balhét, én meg nem. Kitalált történetem, rajzórai rendbontásomról szólt.
„Az utolsó rajzórán történt az eset, ami ide vezetett. A kedvenc tantárgyam lenne, ha a tanárunkat - Feri bácsit - nem utálnám annyira. Kis köpcös, 150 centis méregzsák, az élő fába is beleköt. Az utolsó órán előbb kész lettem a feladattal, mint a többiek, és elkezdtem meztelen nőt rajzolgatni a pad alatt, egy jegyzettömbbe. A harmadik sorban ültem, Feri bácsi mégis kiszúrta. Fülemnél fogva rángatott ki a katedrához, és beállított a sarokba. Elkezdte nézni a vázlataim, amik között voltak részletesen kidolgozott dákós és rönós ábrák, meg egymásba gabalyodós jelenetek is. Nézegette egy ideig, majd nagy hangon üvöltözni kezdett.
- Nem szégyelled magad? Az órámon ilyen gusztustalanságokat firkálgatsz? Beszéljek a szüleiddel? Talán jobb, ha kilógatlak az ablakon, a fülednél fogva, és fél percre eleresztlek.
Erre azt válaszoltam a sarokból, inkább csak magamnak: Ahhoz fel kéne nőni a tanár úrnak, legalább az én százhatvanhét centis magasságomig.
Az első sorban ülők dőlni kezdtek a röhögéstől. Sajnos Feri bácsi is meghallotta. Erre nekem rontott, és pofonra lendítette a kezét. Én elhajoltam, ő meg a falba verte az ujjait. Kislisszoltam a sarokból, ő futott utánam a rövid görbe lábaival, és a tanári asztal körül kezdtünk kergetőzni.”
Ahogy egyre jobban beleéltem magam a mesélésbe, a fantáziám szárnyalni kezdett. Zoli barátom feszülten figyelt. Én meg folytattam.
„Az osztálytársaim torok szakadva bíztattak: Hajrá Kovács! Még azt is hallottam valakitől, hogy üsd ki, üsd ki! Bevallom, kezdtem felbátorodni, és amikor én kerültem a katedrára az asztal mögé, lendületből felborítottam. Minden leesett róla. Feri bácsi lemerevedett, nem hitt a szemének.”
Láttam Zolin, elképedt az eddigiektől. Tovább duzzasztottam a „költeményem”, mert élveztem, a kiváló magaviseletű barátom reagálását.
„Szóval, a rajztanárom csak nézett, mint a moziban. Én meg felkaptam a golyóstollát és az osztálynaplót. Uzsgyi, kiszaladtam velük a vécébe, és bezárkóztam. Nyitottam egy külön oldalt a tanár úr nevére, és beírtam: Minősíthetetlenül fegyelmezetlen magatartás miatt igazgatói megrovásra terjesztem. És olvashatatlan aláírást firkantottam a hitelesség kedvéért. Mire megtaláltak a pedellus segítségével, már kész is voltam. Persze, rájöttem, nem lesz jó vége, ha észreveszik a beírásom, ezért kitéptem a lapot, és lehúztam a vécén.
A pedellus nagydarab, erős férfi. Azzal fenyegetett, rám töri az ajtót. Ezt el is tudtam képzelni róla, ezért magamtól kijöttem a vécéből. A derékszíjamnál kapott el, és odacibált az igazgatói iroda ajtajához, és belökött az előtérbe, ahol a titkárnő villogtatta rám a szemüvegét. Az igazgató tíz percet váratta Feri bácsit, és miután beszélt vele, engem is behívtak. Az igazgató úr azt kérdezte: Na, most, mit csináljak veled, te gyerek?
Magyar szakos tanár lévén, szeret rímekben beszélni.
Én meg kihúztam magamat előtte, és elmagyaráztam a tényállást.
- Igazgató úr! – kezdtem bele tiszteletteljes hangon. - Szerintem, semmit. Gondolom, nem akarják, hogy feljelentsem a tanár urat életveszélyes fenyegetés, valamint testi fenyítés alkalmazása miatt. Az egész osztály a tanúm rá. Tudom, hogy törvény született a gyerekek fizikai bántalmazása ellen, legyen az itt, az iskola területén, vagy otthon.”

- Védőbeszédet tartottál? Tisztára, mint az ügyvédes sorozatban – ámuldozott Zoli.
- Hát, igen – válaszoltam szerényen.
- És, mit mondott erre az igazgató?
- Semmit. Csak vörös lett a feje, és kiküldött az előtérbe. Pár perc múlva Feri bácsi visszahívott, és magunkra hagyott az igazgató úrral, aki azt mondta, ez az utolsó alkalom, hogy megúszom a rendbontást anélkül, hogy eltanácsolna egy másik iskolába, és „terhelő bizonyítékként”, elkobozta a rajzfüzetem. Még a szemem előtt az íróasztala fiókjába tette.
- Nem mondod. Ennyivel megúsztad? Akkor meg miért vagy büntetésben?
- Csak híre ment a tanárok között a ramazúrinak. Az évzárón apám elbeszélgetett az osztályfőnökömmel. Tőle értesült a történtekről.
Elégedetten könyveltem el, nagyot nőttem barátom szemében. Feledtette kedvenc tanárom miatt érzett bűntudatom. Egyedül a testmagasságáról állítottam igazat. Az egészet azért találtam ki, mert szégyelltem Zoli előtt, hogy matekból pótvizsgára kellett készülnöm.

Apám este, raportra rendelt a nagyszobába, és nekem szegezte a kérdést:
- Jártál valahol, amíg nagyanyád a temetőben volt?
- Nem, dehogy apu. Ki sem léptem a lakásból – válaszoltam egy ministráns fiú őszinteségével.
- És meglátogatott valamelyik haverod? – kérdezte még szigorúbb hangon.
- Nem járt itt senki. Egész délután tanultam a matekot, ahogy ígértem.
- Ne hazudozz nekem! – emelte fel a hangját édesapám, és előhúzta a kezét a háta mögül. – Akkor ez hogyan került a fürdőszobába? – üvöltötte, és felém legyezett a pornó újsággal.
- Most, a TV nézés helyett nekiülsz, és kétszázszor leírod: „Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok, mindig igazat mondok”. Megértetted?
Nem tehettem mást, visszavonultam a szobámba, és a fejemet néhányszor a falnak ütögettem. Hogyan lehettem ennyire feledékeny…
Aztán elővettem egy üres vonalas füzetet, és írni kezdtem. Elkövettem azt a hibát, hogy nem soronként írtam, hanem folyamatosan.
Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok, mindig igazat mondok.
Amikor az harmadik oldal közepére értem, megszámoltam a sorokat, 32 volt egy oldalon. Csakhogy, egy sorba nem mindig fért bele két szentencia. Gondban voltam, mert nem akartam apámat még jobban felbőszíteni azzal, hogy kevesebbet írok, de többet írni sem akaródzott, mert már belefáradtam a körmölésbe. A biztonság kedvéért teleírtam a negyedik lapot is. A vége felé egyre többet hibáztam. Ahelyett, hogy áthúztam volna, elkezdtem játszani a szavakkal. Aztán eszembe jutott, nem lesz jó vége, ha apám elolvassa.

Sohasem hazudok, mindig igazat mondok. Sohasem hazudok mindig, igazat mondok. Sohasem igazat mondok, hazudok mindig. Sohasem hazudok mindig
Sohasem mondok mindig igazat, sohasem hazudok mindig, sohasem mindig hazudok. Mindig hazudok…


Ez volt a kezdet. Így lettem íróvá.

2017. október 2., hétfő

Szépírói kurzus 2017 ősz/2 - Urszinyi Fehér Csaba elbeszélése



A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Urszinyi Fehér Csaba elbeszélése Örkény István ismert novellájának témájára született. Kiváló munka.

Urszinyi Fehér Csaba                                             

#balladaaköltészethatalmáról

Örkény István tiszteletére

A körúti gyorsétteremben volt egy router. Hotspot kiszolgálójaként biztosított wifi jelet az étkezde látogatói számára.
   Bár a legtöbbjüknek már volt elérhető internet az okostelefonján, mégis örömmel vették a potya megabiteket, melyekkel kedvükre szörfözhettek a világhálón.
  Páran étvágygerjesztő szelfiket töltöttek fel magukról hamburgereik társaságában a közösségi médiára. De volt, aki a másokról készített önportrék között csemegézett, telefonkijelzőiknek ujjaikkal való tapogatása közben.
   Egyesek chat oldalakon hívták fel ismerőseiket, dicsekedtek, panaszkodtak, vagy éppen szerelmet vallottak.
  Néha egy tinilány felzokogott, amikor barátja egy rövid üzenetben szakított vele, de akadt egy pék is, akit az itt lezajlott, virtuális állásinterjún vettek fel egy osztrák szállodába.
   Egy napsütéses nyári napon lépett be a dalszövegíró. Skypolva beszélt  producerével és piszkos, kopottas, első generációs Iphone-ján átküldte mellékletként új szerzeménye refrénjét.
- Megvan a négy sor - számolt be lelkesen.
- Túl szürke, klisészerű és egyhangú. Ide valami trendibb kell. Írd át még egyszer és tegyél bele valami latinosat is – hurrogta le őt a producer és nem várva meg válaszát, kilépett a chat szobából.
  Elült a délutáni csúcsforgalom, egy ideig senki sem lépett fel a világhálóra. Majd megjelent egy idősödő asszony. Arcát botox feszítette simára, hatalmas szilikon keblei pedig hivalkodóan törtek utat maguknak virágos nyári ruháján keresztül.
  Oldalt fordulva, hogy hatalmas hasa ne látszódjon, telefonját a magasba emelve, whooperje fölött csücsörítve készített szelfit magáról.
  De posztolni már nem tudta, mivel a feje fölött lévő router, adatkábelét ostorként használva, kicsapta mobilját a kezéből.
  A nő azt hitte, hogy egy meglazult vezeték omlott rá, és felvette a készüléket. De ekkor a kábel a nyaka köré tekeredett, és elkezdte fojtogatni.
   Az akciós menüért sorban állók közül siettek a segítségére. Egy laptoptáskát cipelő férfi megpróbálta kiszabadítani a hurokból, de kezeit áramütés csípte meg, és hátrahőkölt.
 Pár külföldi, aki nem értette, mi folyik itt, megjegyzéseket tett a háttérben. Biztos egy reality showba csöppentek, gondolták.
  Ekkor a router felhagyott a közelharccal, és elengedvén a nőt, komótosan leakasztotta magát a mennyezetről.
  Lassan lebegve, kábeleit csápként maga után húzva kiszállt a gyorsétterem ajtaján.
   Komótosan elindult, az emberek utánanéztek, de nem szóltak hozzá semmit. Nem csodálkoztak, vagy botránkoztak meg, hisz’ megtanulták már, hogy a szenzációra éhes világukban bármi megtörténhet.
- Nézd, anya egy drón. Ilyet szeretnék! - lelkendezett egy kisgyerek. A sarkon pirosat jelzett a lámpa, a router pedig türelmesen kivárta, míg zöldre nem váltott.
 Az emberek felszálltak a kombínóra, ő pedig komótosan elindult a Rákóczi úton.
 Útközben kirakatokat nézegetett, elácsorgott egy virágüzlet előtt, felhajtott egy kupica rumot, a mellékutcai italboltban, ahol Bitcoinnal fizetett.
  Elindult a dugóban várakozó autók mentén, majd átkelve az Erzsébet hídon, a rakpart felé vette az irányt.
  Időnként megállt gyönyörködni a part mellett dokkoló sétahajókban, majd elérve a Margit hidat, átkelt a szigetre.
 Céltalanul bolyongott a több száz éves, árnyas fák között bámészkodva, a kocogók és a bringások pedig ingerülten kerülték ki őt.
  Már esteledett, a kutyáikat sétáltatók is kezdték elhagyni a szigetet, hamarosan a takarókon piknikezők, vagy magányosan olvasók is követték őket.
  Ekkor pillantotta meg egy bokor aljában, az egyik pad mögött a fűben feküdve őt.
  Hasonlóan a többi örökké elveszett dologhoz, egy táskából, vagy egy zsebből eshetett ki, és hiányát csak akkor veszik majd észre, ha szükség lesz rá ismét.
  Karcsú, ezüst derekán kihívóan feszült rózsaszín védőruházata, mely sejtetni engedte formás alakját.
A router egy szomszédos pad fölött lebegve kezdte el figyelni, miközben úgy érezte, hogy örökre el tudna veszni, abban a gyönyörű, éjfekete kijelzőben, mellyel a telefon tekintetét viszonozta.
  Elképzelte a bizsergést, amit képernyőjének érintése okozna és hévtől fűtve csatlakozási kísérletet tett a koreai szépség felé.
  Másodjára sikerült is, levetkőzve magáról vezetékét, hálózatba kapcsolódott vele.
  A mobil ekkor csendesen rezegni kezdett, a router led lámpáinak zöldes fényei pedig ütemes vibrálásba fogtak.
  Hogy mi történt ezután, arra már senki nem emlékszik, mivel a szigeten ekkor rendezvényt tartottak.
  De a telefon tulajdonosa később csodálkozva tapasztalta, hogy a megtalált mobilja otthoni hálózatot hozott létre egy ismeretlen kiszolgálóval.
 A routert ezek után már nem látták többé Budapesten.
A városon kívül, az M0-on is túl, ott, ahol már az Ikea parkolója is véget ér, van egy kis parkocska.
 Tervezői azért építették oda, hogy javítsa az egyhangú betonfelület szürkeségét, amolyan zöld szigeti oázisként, az aszfalttengeren.
 Jelenléte jelképes, olyan kicsi, hogy a karbantartók két cigi között vágják le a gyepet rajta egy sarokfűnyíróval.
  Egy asztal viszont épp elfér rajta, mellette két fapaddal. Nem messze tőle, az egyik lámpaoszlop tetejéről, féloldalasan lóg le a kopottas router, szellőnyílásban egy darázsfészeknek adva otthont.
  Jelenléte rontja az áruház tökéletes imidzsét, de mivel az ingatlan területén kívül esik, senki sem foglalkozik vele.
 Ellentében egy-egy arra tévedő vásárlóval, aki a szabadban kívánja elfogyasztani a bent vásárolt húsgolyókat.
  Ekkor megörülnek a potya wifi-jelnek, és boldogan csatlakoznak az ingyenes szolgáltatáshoz.
 Viszont a böngésző megnyitása után egy kezdetleges videóklipp jelenik meg. Grafikája a nyolcvanas évek vedójátékaira emlékeztet, a zenét pedig szintetizátor biztosítja.
   Alig halhatóan, mint egy kalóz mozifilm kamerás felvételén, halk férfihang egy négysoros refrént énekel loopolva.
  Bár az ingyenesnek hitt szolgáltatás mégis levesz értékes megabiteket a mobil előfizetésből, eddig még senki sem reklamált a telefontársaságok ügyfélszolgálatán.