Szépírói kurzus 2026/ősz/2 - Köles Judit verse

 A Szépírói Műhely őszi féléve elkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható.  A Líra kurzus hallgatója, Köles Judit az "aszály" házi feladatra írt verset. Tökéletes szonettel kezdi a félévet. Gratulálok!  

Köles Judit

Hogy el ne mossa

 

Hűs párát álmodik a tikkadt élet

szomjazik tágra nyílt szemű ég alatt

a felhevült tájék magára maradt

Isten messze számon hiába kéred

 

Néma mint azon a harmadik napon

mikor a vizeket egybeterelte

kék láng sivatag hullámzik helyette

holtak kiszáradt testén evez Kharon

 

Legyen bár egyetlen igaz ember ma

s eső jön milyet még senki se látott

kiért miért is enyhülne haragja

 

Mutasd fel az embert ki még nem ártott

legyen új Noé ki mindenek papja

hogy el ne mossa végül a világot

 

 

Szépírói kurzus 2026/ősz/1 - Szolláth Mihály verse

 A Szépírói Műhely őszi féléve elkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható.  A Líra kurzus hallgatója, Szolláth Mihály az "aszály" hívószóra írt verset, amelyik Tóth Árpádhoz költeményéhez is kapcsolódik. Kiváló munka, kérem, a rímekre különösen figyeljen minden olvasó. Örömmel közlöm.  

Szolláth Mihály

Szikkadás

Forró és száraz volt az este,

Zengő üvegből volt a teste

(Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam)

 

Aszályos nyarak, kapcsolatok,

szikkadás maradt utánatok,

 

semmi eső, semmi testnedvek,

szúró szél, felhők elrettentek.

 

Nincs semmi széllökés, véremben

lüktetés, vágyam hogy éledjen…

 

Szikkadás, porzó üres ég ég,

tükrözi minden ürességét,

 

nincsenek már cuppanós lápok,

könnyek-nyálak párává válók…

 

Elpárállott minden ami jó,

libidó sincs, nem terem dió.

 

Nincs eső, van helyette főn szél,

csók helyett állás a sírkőnél.

 

Kipörget minket szél és idő,

víz, élet és nedv – már semminő.