2016. október 29., szombat

Szépírói kurzus 2016 ősz/12 - Major Eszter Anna verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Major Eszter Anna azt a házi feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy elképzelt egy személyt, aki Jim Morrison emlékére ír verset. Méghozzá ezt a személyt három legendás alkotóból hozta létre, Allen Ginsberg, Jack Kerouac és Jim Morrison személyéből született meg Douglas Irwin Louis. 

Major Eszter Anna verse itt olvasható:

Douglas Irwin Louis (1945 Melbourne, FL – 1989 Paris, Texas)


J.M. emlékére

támolygó világ hintáján   
felettem föld, alattam ég
a holnap szégyellős
a tegnap szégyenletes

pucéran várom a hajnalt

hajad arcodba hull
szemed üveggolyó
szavad tétova, benne elbotlunk
összegabalyodunk árnyékainkkal

ölelésünket fehérre festi a hold

csókod tanúja vagyok
születést, életet, halált engesztelek

a világ konokul tovább forog



Szépírói kurzus 2016 ősz/11 - Torma Ági verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Torma Ági azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy egy képzeletbeli személy versét írjuk meg. Szellemes megoldását itt közlöm. 


Torma Ági

Anton életrajza:

Anton Grandiule néven látta meg a napvilágot.  Rhône-völgyéből, Valence-ből származik. 1982-ben született, az ismert szakácsdinasztia 4. gyermekeként.
Gyermekkorát átszőtte a konyha, és  Luis De Funés filmjeinek világa, első számú kedvence 
A szárnyát, vagy a combját? lett, bár a Horgász a pácban, vagy a Káposztaleves is kapcsolódik árnyaltabban a sorba.
2002-ben kezdte pályafutását, hamar megalkotta saját stílusát.
Egy riporter kérdésére, hogy „Mi az Ön konyhaművészetének a filozófiája?” azt válaszolta: „Főzés közben szeretem megosztani a szenvedélyemet a vendégekkel.
Hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket, mindig is az ízek megfelelő társításán dolgoztam.
Ez lett a védjegyem is.„  A konyhaművészet új csillaga ő.
Egyedi íz, és alapanyag-párosításokat, különleges látványt nyújtanak étkei, amelyek kikerülnek a konyhájából, keze alól.  Pillanatnyilag a Le Grand Véfour éttermében dolgozik, melyet igazán átjár a történelem. Természetesen hatással van ez a helyszín a konyhaművészetére is.
Anton Grandiule amennyire sikeres mint séf, annyira peches a gyengébbik nemnél. Kapcsolatai rendszerint kudarcba fulladnak, ám ő mégsem adja fel, örök romantikus, aki kitartóan keresi a nagy őt. Levelei felfedik a rejtélyt, mi is a gond vele….


Anton 1. levele

Ó kedves ismeretlen múzsám,
csoki, piramis szelet csúcsán.
Odaadnám összes michelin csillagom,
ha a nevét, a nevét! Megtudhatom?

Hajában rózsaszín kis virág,
ó, hogy csókolnám izzó ajkát.
Kecses nyakán csillogó nyakék,
rubintvörös, arany, kobaltkék.

Teste, mint karcsú borospalack,
bőre bársonyos őszibarack.
Ahogy szoknyájából kivillant lába,
leesett minden férfiember álla.

Minap, mikor útközben nevetett,
üvegtálba guruló málnaszemek,
salátára csurgó szűz olívaolaj,
hasonlatos volt hozzá ama kacaj.

Mindenhol csak önt látom,
kockakövekben is az utcákon.
Mióta megláttam, nem tudok főzni,
szívemet azóta száz vaspánt őrzi.

Barátnőjének tetszem, de nekem ön kell!
Perzseljen el zöld szeme tekintetével.
Játsszunk főzőset. Lehetne kukta,
ketten játsszuk, így nem lenne bukta.

Ifjú szívem úgy felkavarta,
lelkemnek nincs azóta nyugta.
Felkavarnám én is önt,
ha egyszer mellettem dönt.

Tegnap, mikor pékemhez betértem,
Szinte vártam, hogy előlépjen.
Pillantást vetettem a zsemlékre,
s rágondoltam két kerek keblére.

Könnyem hull, szemeimet csípi,
nem látok semmit. Itt a bibi.
Bánatom mártással keveredik,
felér már egészen a peremig.

Mikor elutasított, megharagudtam!
Poharat, tányért csapkodtam tébolyultan,
úgy gondoltam, hogy ön egy céda!
Fejem olyan lett, mint a cékla.

Hát nem látja? Epekedve sóvárgok!
Körbenyalják testem emésztő lángok.
Mi lehet rajtam, csak nem átok?

Kopár szívemen varjú károg….

2016. október 27., csütörtök

Szépírói kurzus 2016 ősz/10 - Szita Zsófia novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Szita Zsófia abszurdot írt, elbeszélését itt közlöm. 

Szita Zsófia

Számok

Avagy K. Bence válogatott élményei életének egy fontos eseménye előtt



16:51-kor jön a busz. 16 = 24, 51 = 3 x 17.
A telefonom akkumulátorának töltöttsége 62%. 62 = 2 x 31.
Amúgy ezt nem szeretem. Sokkal jobb lenne, ha 61%-on állna, vagy 60%-on. 60 = 22 x 3 x 5. A 61 meg prímszám. Csak 1-gyel és önmagával osztható a pozitív egész számok halmazán belül.
Szerintem sokkal jobb, ha valaminek, mármint egy számnak, vagy sok prímtényezője van – amiknek a szorzataként fel lehet írni –, vagy prímszám. Az olyanokat, mint a 62, aminek van egy nagy prímtényezője – a 31 –, meg egy kicsi – a 2 – nem csípem. Valahogy olyan… furák.
Basszuskulcs, persze, hogy lekéstem a buszt. 16:51-kor jött, és nem 16:62-kor. Összekevertem a két számot. Ja, de… 62 perc nincs is.
Mindegy. Még 6 perc, és jön a következő. Addig még netezek egy kicsit a telómon.
A lépésszámlálóm eddig 2345 lépést mutat mára. A 23 prím, a 45 pedig egyenlő 32 x 5. De igazából az egész nagy számot is lebonthatom. 2345 = 5 x 7 x 67.
Ehm, most veszem észre, hogy ez egymást követő számokból áll, ez a 2345. De ekkor már jön is a busz.
6 perc alatt az akkum lement 60%-ra, és az már osztható 6-tal. Ez tetszik.
A buszos reklám a buszon azt hirdeti, hogy busszal 25 perc alatt át lehet érni Veszprémből Várpalotára. 25 = 52. Veszprémből Várpalotára. Tök jó!
Valaki meglök oldalról, mialatt a buszos reklámot bámulom. 90°-ban pozitív irányba forgatom a fejem, hogy lássam, ki az.
Az az őszes hajú pasas lehetett. Nem tűnik pedig annyira öregnek, de úgy látszik, mégse tudott rendesen kapaszkodni. Vagy nincs hozzászokva ehhez a buszhoz. Most, mikor nézem, épp egy fiatal lány segít neki leülni.
Aztán maga is leül, az őszes hajú pasas ölébe.
Visszafordítom a fejem, 90°-kal a negatív irányba.

Anna, a volt évfolyamtársam, sokszor mondogatja, hogy ha nem csak osztani meg szorozni tudnék, hanem összeadni is, akkor sose késnék el a találkozóinkról.
Most is felvilágosít, hogy ha elértem volna azt a buszt, ami helyett csak a 8 perccel későbbit értem el, akkor pontosan odaértem volna 18:00-ra a mozi elé, ahol várt rám.
És azt is mondja, hogy mivel 18:15-kor kezdődik a film, most már csak sötétben tudunk bemenni a vetítőterembe.
Ráadásul a film is nagyrészt sötét, úgyhogy el is alszom rajta. Ő is.
Nem mintha ez rossz program lenne, ez az alvás. Ezt talán meg is mondtam neki.
De nem biztos, mert az egész estéről az a legkonkrétabb emlékem, hogy Anna azt mesélte, pontosan 11011 lépést tett meg aznap addig, míg találkoztunk.

11011b = 27, azaz ha az előbbi számot a kettes számrendszerben értelmezzük.
Ennyi éves leszek az idén. Valószínűleg utoljára lehet tehát az éveim számát nn alakban felírni, ahol n egy egész szám.
Sőt, annyi éves leszek az idén, mint a születési évem számjegyeinek az összege. Ezt idén a velem egy évben születetteken kívül csak a 2007-es évjárat mondhatja el magáról.
Ritka egy születésnap lesz!
De addig még sok van hátra.
Egyelőre a képernyőmet bámulom, és próbálok eligazodni.
A dokumentum 43. oldalán tartok. Az egész 401 oldalas. Mind a két szám prím.
A programom forráskódjának 39., 501., és 1087. sorában van hiba a fordítóprogram szerint. Az első kettő osztható 3-mal, a harmadik prím.
De mire az utóbbit leellenőrzöm, elfelejtem, hol is tartottam a dokumentumban, amit közben szintén néznem kell.
Közben jönnek ezek az e-mailek. Az igazgatótanácsunk nem tudott megegyezni a cég jövő évi költségvetéséről. Az egyik projektvezető felmondott, mert nem bírta idegileg. Valakinek eltűnt a szemcseppje az asztaláról.
Uncsi.
A buszom száma 7-es. És nekem általában 16:51-kor kell felszállnom rá, pedig egyik szám se osztható 7-tel.
Egyébként idefelé se szoktam jól elkapni. Pedig akkor a 7:11-essel kellene mennem.
Amúgy, most, mikor észreveszem, hogy a forráskódom 54. sorában is van egy elírás, most jut eszembe, hogy a 11011 nem csak azért jó szám, mert jól át lehet írni binárisba, hanem azért is, mert palindrom.
Palindrom, azaz oda-vissza olvasva ugyanaz.
Tényleg, nemcsak ez, de Anna neve is palindrom. A legközelebb meg is mondom neki.
De ahhoz nem ártana, ha végre időben elérném azt a rohadt buszt.

A bankkártyám azonosítója úgy végződik, hogy 0520. Ezt könnyű megjegyezni, hiszen 5 x 20 = 100. Az előtte lévő négy számjegy viszont egy-egy, kétjegyű prímszám, nincs köztük semmilyen reciprokos összefüggés, és azokat nem tudom megjegyezni. Most is ki kell néznem, mik azok, miközben a neten vásárolok.
Azt még nem tudom, kinek sózom majd el. Nekem nem kell a cucc, csak úgy tetszik.
Nem is jutott volna eszembe vásárolni, ha nem írt volna a személyzetisünk egy kör e-mailt, hogy a netes rendelések mellett azért egy kicsit dolgozhatnánk is.
Tök vicces, hogy tudja, pedig ha csak így elnézi az ember a kollégákat, fülhallgatóstul, mereven a monitorukat bámulva egész nap, nagy irathalmazok szanaszét az asztalukon, még azt is hihetné, hogy folyton csak dolgoznak.
Persze, biztos én is így nézek ki. De én azért szeretem, ha a papírjaim oldalai az asztalom megfelelő oldalaival párhuzamosak.
Sajnos ettől még a bankkártyám számát már másodszorra kell beírnom, mert az előbb elszúrtam.
A személyim száma, érdekes módon, jobban megy. Főleg ha a tajszámommal együtt kell megadnom. Talán azért, mert a személyimben van 422, a tajban meg 844. A maradék számjegyeik között meg, ha háromjegyűként nézem őket, van egy ikerprím-pár. Az olyan két prímszám, melyek között pont 2 a különbség.
De a tajnál van még egy háromjegyű szám, amit sose tudok, hogy 577, vagy 355, esetleg 733 vagy micsoda, mert az egyszámjegyűeknél még túl sűrűn vannak az ikerprímek.
Ja, és amúgy se vágom a kiosztási algoritmust. Emiatt a háromjegyűek sorrendjét is összekeverem néha.
Épp ezért, ha nekem kell kitalálnom pl. egy jelszót, akkor abban mindig 2, 4, 8 van, vagy 3, 9, ilyen sorrendben. Azt úgy könnyű megjegyezni.
Egyébként Annával ma cukrászdába megyünk. És el fogom érni a buszt.
Nem a 16:51-essel megyek, hanem 8 perccel előbb, a 16:43-assal.
Sőt, már 16:41-kor kint leszek a buszmegállóban.

Ma van a programozók napja. Az év 256., azaz 28. napja, idén szeptember 12-re esik, mert szökőév van.
Ma, a programozók napján, az első e-mail, amit kapok, az egyik tesztelő kollégámé, mely szerint a forráskódom 323. sorában egy olyan kardinális hiba van, amit azonnal ki kell javítanom, ha jót akarok magamnak.
Hát, izé, nézzük meg. Hmm… ez tényleg egy hiba. Kijavítom.
Amúgy a 323 egy nagyon érdekes szám. Nem is csak azért, mert palindrom.
323 = 182 – 12, vagyis felírható a2 – b2 alakban, ami nem más, mint (a + b) x (a – b). Vagyis 323 = 17 x 19. Azta, két ikerprím.
17, akkor van a szülinapom. 5 nap múlva, és az is prím.
Tök jó lenne, ha volna egy olyan ismerősöm, aki meg pont 19-én ünnepli. Mármint, szintén szeptemberben. Az még 7 napnyira van.
Meg is nézem.
Annának pont akkor van! Jé, nem is tudtam. Vagy… nem tudom, lehet, hogy mondta.
Mindegy, most már tudom.
Szerintem fel fogom köszönteni, most, hogy biztosan tudom, mikor tartja. Elmegyek a 16:43-as busszal, elviszem neki a cuccot, amit a múltkor rendeltem a neten, veszek neki 19 lufit, és megmondom, hogy palindrom a neve, és hogy ez milyen jó.

Biztos fog neki örülni.

2016. október 25., kedd

Szépírói kurzus 2016 ősz/9 - Holcz Csaba forgatókönyve


A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Holcz Csaba Kosztolányi Dezső "A kulcs" című novellájából készített forgatókönyvet. Jó megoldás, itt közlöm. 


A kulcs

írta:

Holcz Csaba






Kosztolányi Dezső azonos című novellája alapján.


Szereplők:
Pista
Kapus
István
Főnök
Pista anyja
Szász bácsi
Fiatalember
Kopasz hivatalnok
Hangok kívülről




1. Jelenet
Belső helyszín, reggel - Ebédlő

István, Pista és Pista anyja az asztalnál ülnek és reggeliznek.

István (fontoskodóan)
Mára fontos feladatot kaptam a hivatalban. A hivatalban mindig rengeteg teendőm van. Nélkülem összeomlana a hivatal.

Pista anyja (aggódva)
Aggódok érted drágám. Tegnap is késő este értél haza a hivatalból.

Pista
Apa! Mit csinálsz a hivatalban?

István
Majd ha felnősz elmesélem. A hivatal nem gyereknek való hely.

István a karórájára néz, és gyorsan feláll. Int fiának és feleségének, Pista anyjának. Pista az ablakhoz megy és apjának integet és hallani, ahogy elindul egy busz. Pista anyja keres valamit, nyitogatja a fiókokat, benéz az asztal alá.

Pista anyja
Pista szerintem apádnál maradt a kamrakulcs. El kell menned a hivatalba elkérni tőle.

Pista izgatottan felkapja a kabátját, anyja megigazítja rajta és kinyitja neki az ajtót.


2. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - Irodaház kapuja

Egy tízéves fiú odalép a kapushoz, aki a kapun kívül áll és a falnak támaszkodik.

Pista
Hol van, kérem, az illetékosztály?

Kapus
Harmadik emelet, 578.

Pista
Köszönöm szépen.

A kisfiú belép a kapun.


3. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - folyosó

Pista bizonytalanul halad a folyósón. A folyosó üres, csendes és penészes. Pista az 578-as ajtót keresi, de az ajtók számozása csak 411-ig halad a folyósón. Az egyik ajtón kilép Szász bácsi és Pista felé tart. Pista megemeli sapkáját.

Pista
(illedelmesen)
Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok.

Szász bácsi (ámuldozva)
Pista! Jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?

Pista
Édesapámat keresem.

Szász bácsi
No várj! Majd odavezetlek.

Szász bácsi lassan, nagy léptekkel elindul a 411-es számmal jelölt ajtóhoz. Pista követi. Belépnek a 411-ajtón.

4. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - Iroda

A 411-es ajtó mögött egy iroda van, ahol álló-íróasztalnál hivatalnokok írnak. Áthaladnak az irodán és egy ajtóhoz érnek. Az ajtót kinyitja Szász bácsi és néhány rozoga falépcső látszik.

5. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - Árjáró

Az átjáróba vezető rozoga falépcsőn sétál le Pista és Szász bácsi. Az átjáró fából eszkábált, nem stabil és gyenge fény világítja meg. Pista és Szász bácsi végigsétálnak rajta és egy másik rozoga falépcsőhöz érnek, ami felfele vezet.

6. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - Szűk folyosó

Pista és Szász bácsi egy szűk, világos folyosóba lépnek fel a falépcsőn keresztül. Szász bácsi a folyosó vége felé mutat. A folyosó végén három ajtó van, melyeknek a száma 576, 577 és 578.

Szász bácsi
Ott van. Szervusz.

Szász bácsi elindul visszafele. Pista megvárja, amíg lelépeget a falépcsőn, majd odalép egy kinyitott ablakhoz és az üvegében megnézi az arcát, kisimítja szőke haját. Elindul az 578-as ajtóhoz és belép rajta.

7. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - 578-as iroda

Az 578-as iroda hatalmas, de rengeteg ember dolgozik itt egyszerre, így mindenki kis helyre összeszorulva görnyed az asztal felett. Pista egy fiatalemberhez fordul, aki éppen tízóraizik.

Pista
Takács István urat keresem

Fiatalember
Balra.

Pista elindul a bal oldalon lévő szobához és belép az ajtón.

8. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - István irodája

István irodájába lép Pista. Egy hatalmas íróasztal van előtte, aminél egy kopasz hivatalnok ül. Az iroda hátuljában, a nagy íróasztal mögött, egy kis asztalnál a sarokban ül István. Pista körülnéz az irodában, mikor meglátja apját elindul felé. Egy könyvekből álló magas akadály miatt csak a nagy íróasztal vonaláig jut.

Pista
Kezedet csókolom, édesapa.

István (rémülten)
Mit keresel itt? Mit akarsz?

Pista (félénken)
Anya küldött. A kamrakulcs nálad maradt.

István
Nem lenne szabad itt lenned. Megmondtam, hogy az iroda nem gyerekeknek való. Nekem nagyon fontos teendőim vannak itt.

István a zsebeiben turkál és különböző tárgyakat vesz elő belőlük. Az asztalra tesz egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsemlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet és egy zsebkendőt.

István
Itt nincs. Most siess inkább haza. Fontos dolgom van.

Pista a sarokban lévő íróasztalt nézi. Az asztal rendetlen és mindenféle papírok vannak rajta. István a folytatja a keresgélést a zsebeiben.

István (haragosan)
Aztán hogy jössz ide, tisztességes embere közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?

Kopasz hivatalnok (közömbösen)
Ez a fiad?

István (mintha egy tárgyról beszélne)
Az. Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem a könyvön.

Kopasz hivatalnok
De most szünidő van. Vagy tán megbukott?

István
Majdnem.

István zsebéből kiesik a kamrakulcs. István rámutat és biccent a fiának. Hirtelen üvöltözés hallatszik az 578-as irodából.

Hangok kívülről
Takács! Takács!

István irodájába egy alacsony, nagy szemüveget viselő, vékony úr jelenik meg és több hivatalnok is követi, akik megállnak a küszöbön. Takács gyorsan megigazítja zsebeit és meghajol az alacsony úr előtt.

István (alázatosan)
Parancsoljon, méltóságos uram!

Az alacsony úr egy lapot ad át Istvánnak, melyre kék irónnal néhány szám van írva.

Főnök (nem néz Istvánra)
Takács. Gyorsan hozza át ezeket az iktatóból.

István
Azonnal, méltóságos uram.

István kirohan a szobából. A főnök fel-alá járkál türelmetlenül. Felkap egy könyvet, ami éppen a keze közelébe kerül, belelapoz és hanyagul visszateszi a helyére. Pista lehajtott fejjel ül a nagy könyvkupacon. A főnök megáll a nagy íróasztal előtt.

Főnök
Kié ez a gyerek?

Kopasz hivatalnok
Takács kartás fia.

A főnök folytatja a fel-alá járkálást, majd megáll a fiú előtt.

Főnök
Hogy hívnak?

Pista (bátran)
Takács Istvánnak.

Főnök
Hányadikba jársz?

Pista
Második gimnáziumba.

Főnök
Milyen a bizonyítvány?

Pista
Nem valami fényes.

Főnök
Hogy-hogy?

Pista
Van egy elégséges is.

Főnök
Miből?

Pista
Latinból.

Főnök
És a többi?

Pista
Jeles. De van egy jó is. Számtanból.

Főnök
Mi akarsz lenni?

Pista
Én itt szeretnék dolgozni. Hogy olyan fontos ember legyek, mint apám.

A főnök elneveti magát. Megsimogatja Pista fejét. István visszaér az irodába. Izzad, liheg és kapkodva nyújtja át a gyűrött, zsinegekkel összekötött papírokat, amit a főnök kért.

István (lihegve)
Méltóztassék parancsolni.

A főnök átveszi a papírokat.

Főnök (nem néz Istvánra)
Köszönöm. Elbeszélgettünk a fiával. Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is.

István
Igen, méltóságos uram. Iparkodó, szorgalmas gyerek.

István a fiához lép.

István (kedvesen)
Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár.

István átöleli fiát és megcsókolja.

István (kedvesen)
Szervusz, Pistukám.

Pista elmosolyodik. Meghajol mindenki előtt, de először apja előtt és visszaindul a kapuhoz.

9. Jelenet
Belső helyszín, délelőtt - Irodaház kapuja

Pista kilép az irodaház kapuján. A kapus még mindig a falnak támaszkodva áll a kapu mellett. Pista arca vörös, könnyezik és szipog. Anyja hangja hallatszik visszhangozva.

Pista anyja (visszhangozva)
Apád nagyon fontos ember. Ha jól tanulsz, egy nap olyan lehetsz, mint ő.

Pista (halkan)
Tudom anyám. Igyekszem.

Kapus
Mondtál valamit kisfiú? Te sírsz? Ki bántott téged?

Pista (síró hangon)
Senki.


Pista elrohan a kaputól, kezében a kulccsal, sírva.

Szépírói kurzus 2016 ősz/8 - Érsek Mária elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Érsek Mária azt a házi feladatot oldotta meg nagyszerűen, hogy "nemet váltott", férfiként írt meg egy történetet. Itt közlöm. 

Érsek Mária

A tünemény

Nincs ma jó napom. Riportra indulok az Isten háta mögé. Szerencsére felfedezem, hogy van a közelben négycsillagos wellness szálloda és onnan már csak negyven kilométerre van a helyszín.
Tegnap este Laurával megint veszekedtünk. Állandó téma nálunk, hogy Laura gyereket akar. Két éve vagyunk együtt, szeretnék  legalább még egy évet eltölteni vele kettesben, kötöttségek nélkül. Klassz csaj, hosszú távra tervezek, nem akarom elveszíteni, de korainak tartom a családalapítást. Tavaly férjhez ment a húga, és már jön is a baba. Biztos ettől indult be ennyire.
Laura harmincöt éves, úgy gondolom, még várhatunk egy évet, de neki ketyeg a biológiai órája. Eddig mindig sikerült megnyugtatnom, de ezúttal hajthatatlannak bizonyul. Azt vágja a fejemhez, hogy képtelen vagyok elköteleződni. Megfenyeget, hogy mire hazaérek, már nem találom a lakásban. Úgy látom, komolyan gondolja.
Most, hogy megérkezem a szállodába, csak kellemes fürdőre, jó vacsorára és valami lazító italra vágyom. Remélem, mindezt megkapom, a szállodának jó híre van. Hat óra elmúlt, lemegyek vacsorázni, nem szeretek későn enni.
Az étterem, majdnem tele van, keresek egy üres asztalt, és nekilátok a tányéromra halmozott ételeknek. Majdnem befejezem,
amikor az állandó zsongás kicsit elhalkul. A férfiak kezében megáll az evőeszköz, a nők pedig idegesen próbálják partnerük figyelmét magukra terelni.
Körülnézek, és akkor meglátom őt. Lassan vonul, kezében a tányérjával, a hátsó asztalok felé tart. Káprázatosan néz ki. Sötét hajú szürke szemű, igazi bombázó. Naomi Campbell sem nézhetne ki jobban a kifutón.
Ebben a pillanatban a tünemény mellém ér, leejt valamit, és lehajol, hogy felvegye. Jézusom, a lélegzetem is eláll, ahogy nézem a fenekére szorosan ráfeszülő ruhát. Elhalad mellettem, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy a hátam mögötti asztalok valamelyikéhez fog leülni.
Gyorsan hozok még valami desszertet, és úgy helyezkedem, hogy szemben legyek az asztalával, így már feltűnés nélkül bámulhatom őt. Közben azon töröm a fejem, vajon hol a partnere? Kizárt, hogy egyedül érkezett volna. Próbálok vele szemkontaktust teremteni, és édes istenem, úgy látom, hogy biztatóan rám mosolyog. Oda kell mennem hozzá, és meghívni egy italra, határozom el. Nem vagyok egy félre lépős típus, de ezt az esélyt nem hagyhatom ki. Különben is Laura vessen magára, nagyon kiakasztott tegnap.
Sok időm nem marad, mert a szépség befejezi a vacsorát. Veszek egy nagy levegőt, próbálok magabiztosnak látszani, és odalépek az asztalához.
Ha nem veszi tolakodásnak, szeretném meghívni a bárba egy italra.
Indulhatunk-mondja, és közben bájosan mosolyog.
Húú! Legalább nem égtem le- gondolom, és már ott is vagyunk a bárban.
Kiválassza az egyik legdrágább italt, amit az itallapon talál, de ezúttal nem bánom. Ez a nő minden pénzt megér, fut át az agyamon.
Próbálom faggatni, hogy, mit csinál itt egyedül, de a válasz elől mindannyiszor kitér. Meglehetősen titokzatosnak látszik, a nevén kívül nem sokat tudok meg róla. Aztán már nem is erőltetem. Ő kérdezget a munkámról, és amennyire tudok még koncentrálni, válaszolgatok, de már a következő lépésen töröm a fejem. Nem tudom, hogy fogom felcsábítani a szobámba. Egy idő után beáll a csend, és már kezd kínossá válni. Megkérdezem, hogy iszunk-e még valamit. Legnagyobb meglepetésemre, Zita felajánlja, hogy menjek  fel a szobájába. Nem hiszem el, hogy ekkora mázlim van.
-Húsz perc múlva várlak a 425-ös -ben, kettőt kopogj- mondja, és beengedlek.
-Okay, mondom, ott leszek.
A lépcsőn gyalog rohanok fel, míg Zita a liftre vár. Ledobálom a cuccaim, és beugrom a zuhany alá. Közben már a forgatókönyvet írom magamban. Elképzelem, hogy se szó se beszéd, csak letépem a ruhát róla, és vadul szeretkezünk. Majd ezt a lehetőséget elvetem, elég drága ruha van rajta. Inkább szépen lassan kihámozom belőle, közben csókolgatom, ahol érem, ő pedig vadul magára ránt az ágyon. Közben a nadrágom bizonyos része kezd már nagyon szűkké válni. Még fújok magamra a Laurától kapott parfümből, és már indulok is.
Bekopogok, ahogy Zita meghagyta, és nyílik is az ajtó. Ott áll valami csipkés csoda bugyiban és melltartóban, és még harisnyatartót is visel. Pompás látvány. Mielőtt meg tudnék szólalni, üzleties hangon közli:
-Ötszáz dollár lesz, ha hajnalig maradsz, persze fizethetsz forintban is. – mondja. Látva elképedt arckifejezésem, még hozzáteszi:
-Olcsóbban is megúszhatod, ha egy óra alatt végzel.
-Nem, nem köszönöm,- motyogom, majd elindulok a lépcső felé.
 Még hallom amint, azt mondja:
-Mit gondolsz aranyom, csak a két szép szemedért? – és dühösen becsapja az ajtót.
Megsemmisülve nyitom ki a szobám ajtaját, és gyorsan keresek valami innivalót a minibárban. Nem tudom, hogy tévedhettem ekkorát, ez a nő egyáltalán nem néz ki kurvának, inkább valami modell félének gondoltam. Persze gyanakodhattam volna, ha a farkam el nem veszi az eszemet.
Fogom az italom, kimegyek a teraszra, rágyújtok egy cigire és felhívom Laurát.
      





2016. október 20., csütörtök

Szépírói kurzus 2016 ősz/7 - Kovács István Haykovats elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Kovács István Haykovats továbbra is azt a sorozatot folytatja, ahol egy nő az egyes számú, első személyű elbeszélő. Újabb novellája az előző folytatása, és méltán vívja ki elismerésünket. 

Kovács István Haykovats

A színésznő kalandja (1976)


   Hétfőn a négyes stúdióban kezdtem a TV sorozat következő részének forgatását. Ebédszünetben még az öltözőmben voltam, amikor kopogtak. Cynthia állított be, karján szögletes elemózsiás kosárral. Szőkére festett haját kislányosan két copfba kötötte, kirúzsozott szája a füléig ért. Csak világoskék ruhája nem passzolt Piroska szerepéhez, a Grimm testvérek meséjében. A kosarát letette a smink-asztalom mellé, és magához ölelt.
    - Remélem nem zavarlak? – kérdezte, miután felmérte meglepődöttségem.
    - Bocs, miért is jöttél be a stúdióba? Itt ugyanis munka folyik, minden ellenkező híresztelés ellenére – mondtam kimérten.
    - És enni sem szoktál? Végül is ebédszünet van, felhívtam a recepcióst, ő tájékoztatott mikor nézhetek be hozzád. Hoztam töltött csirkét, salátával. Reggel sütötte Maria, a salit én ízesítettem. Tudom, hogy szereted – mondta Cynthia esdeklő szemekkel pislogva. Közben felnyitotta a kosarát, tényleg, egyik kedvenc ételemmel akart levenni a lábamról, csak még azt nem tudtam, miért is? Egy biztos volt, hármunk közül Cynthia rendelkezett legtöbb szabadidővel, és anyagi gondjai sem voltak a férje mellett. Maria, a mexikói szakácsnőjük a szakma mestere volt.
    - Na, jó – mondtam megenyhülve, és éreztem a számban, beindult a pavlovi reflex. – Bökd ki, mit akarsz?
Cynthia nem szokott mellé beszélni.
    - A budapesti történeted folytatását. – mondta határozottan.
    - Ez nem lenne fair Dorothy-val szemben, és kétszer nem akarom elmesélni. – válaszoltam. Közben helyet csináltam a kis dohányzó asztalon az evéshez. Cynthia látva ügyködésem, visszacsukta a kosara fedelét, és a karjára akasztotta.
    - Csak nem zsarolni akarsz? – tudakoltam.
    - Ugyan már June. Ismered Dorothy-t. Ő végig arra várt, mikor vigasztalódsz egy helyes lánnyal a csalódásaid után, mint annak idején a kollégiumban. A folytatásodnak én vagyok az igazi közönsége, ezt te is jól tudod.
Ezen elgondolkodtam, és döntöttem. Érvei igazi súlyát a kosárban tartogatta.
   - Rendben. Még negyven perc maradt az ebédszünetből, plusz lesz egy szabad fél órám, mert a következő jelenetben nincs szerepem. – Aztán csak mutattam, hol tálalja fel a finomságokat. Tíz perc alatt ettem annyit, ami csillapította éhségem, és belekezdtem a budapesti kalandom folytatásába. Két hét telt el hazaérkezésem óta, mégis beleborzongtam az emlékek felidézésébe.
    - Ha jól emlékszem, a Gellért fürdő kabinjánál tartottam, amikor hazajött a családom. – kezdtem bele. Közben automatikusan rágyújtottam.
    - Igen, megjelent a rőtszakállú fiatalember, és te berántottad az öltöző fülkédbe – segített emlékezni Cynthia. – Mondd csak, ez a dohányozni tilos felirat rád nem vonatkozik?
    - Rám nem. – válaszoltam – És te is rágyújthatsz. – megkínáltam Cynthiát a cigarettámból – Pillanat, bekapcsolom a szellőző ventillátort.
    - Na, gyerünk, már egészen transzban vagyok. Ha a végére érsz, én is mesélek a teniszedzőmről. – mondta barátnőm sokat sejtetően, miután közepes fokozatra állítottam a szagelszívót, és visszaültem a székembe.
    - Amikor bekopogott a fülkémbe, még bugyiban voltam, és kezdtem begombolni a blúzom.
Cynthia bólintott.
    - A fiú belépett, én bereteszeltem az ajtót. Akkor fogtam csak fel, milyen szűk a kabin. Testünk összeért, az ő bőre még nedves volt, a combomon éreztem. Rajtam forróság futott végig. Nagyon finoman ölelt át a jobb karjával, a bal kezével megfogta a tarkóm, és a szemembe nézett. Semmi alázat, semmi bizonytalanság. Mégsem éreztem erőszakosnak. Én kezdtem a csókolózást. Két centis szakálla volt bajusszal, de egyáltalán nem szúrt a szőrzete. És kellemes volt a lehelete, biztos elrágott egy mentolos rágót, mielőtt bekopogott.
    - Szóval, jól indult a dolog – suttogta Cynthia.
    - A blúzom szétnyílt. Először a tenyerébe fogta a mellem, majd apró csókokkal hintette. Aztán egyre lejjebb ereszkedett a szájával, és közben kigombolta a blúzom. A hasamon megtalálta a legérzékenyebb pontom, közben egyik keze a mellbimbóm cirógatta.
    - Gondolom, felállt, mint egy villanykapcsoló… És hagytad, hogy a bugyidba nyúljon?
    - Nem nyúlt a bugyimba.
    - Hogyan? – adott hangot Cynthia meglepődésének.
     - Még a hasamat csókolgatta, amikor lassan elém térdelt, és két kézzel lehúzta az alsóneműm. Bevallom, észre sem vettem, csak amikor a nyelvével hozzáért a csiklómhoz. Az öltöző padjára emeltem egyik lábam, és mindenem odaadtam neki. – idéztem fel révedezve önkéntelen mozdulatom.
    - Azért ne túlozz, June! – szólt közbe Cynthia, hangjában ünneprontó iróniával.
    - Na, jó. Igazad van, rosszul fejeztem ki magam.
    - Pedig ez nem jellemző rád.
    - Úgy mondanám, teljesen átadtam neki magam. Komolyan, olyan érzésem volt, mint tinédzser koromban az első pettingnél. Ugye érted?
    - Megnyíltál, mint egy tubarózsa, és átadtad magad az élvezetnek – szemtelenkedett Cynthia, aztán még szókimondóbban tette fel kérdését:
    - És, ott a fülkében, hagytad magad megdugni? – kíváncsiskodott izgatottan.
    - Nem. Csak kiélveztem, ahogyan ügyes szobrász ujjaival, és fincsi nyelvével a csúcsra juttat.
    - De megtette volna…, akkor és ott. – barátnőm inkább állította, mint kérdezte.
    - Igen. Nem volt kétséges, de megállítottam. Egyszerűen megmondtam neki, jobban szeretném, ha feljönne a lakosztályomba, ott kicsit kényelmesebb. Ezt meg is értette. Megmutattam neki a szoba kulcstartóján a számot. Amíg élek, nem felejtem el, a 323-as számot. De volt egy kis gubanc.
    - Várjál, kitalálom. Féltél, hogy a recepciós megjegyzi, amikor felviszed. Ezért előre mentél, de ifjú lovagod nem engedték fel a lakosztályodhoz?
    - Nem, egyszerűen nem ért rá. Fontos családi problémára hivatkozott. Idős, beteg nagymamájáról beszélt, neki kellett este vigyázni rá. Viszont másnap délelőtt ráért.
    - Juj. Szóval mégis összejött… Bocs, az autóban hagytam a cigim – és már nyúlt is a cigarettás dobozom felé. Én is újabb szálra gyújtottam rá.
    - Este az „A” tervet hajtottam végre. A szobámban vacsoráztam, és felhozattam két üveg magyar pezsgőt. Figyelj, megjegyeztem: Törley márka, tökéletes volt. Csak ajánlani tudom. Az édeset még a filmesekkel kóstoltam meg. Arra az estére két üveg félédest rendeltem, majdnem mind elfogyott. Képzeld, másnap, kopogásra ébredtem, de fejfájás nélkül. Kinéztem az ajtó kémlelő nyílásán, az én fiatal lovagom állt ott, persze felöltözve. Úgy éreztem, még hajnal van, valamit motyogtam, hogy túl korán jött, de már kilenc óra volt. Láttam, hogy elbizonytalanodott, és készült sarkon fordulni. Erre kilestem a folyosóra, üres volt. Megfogtam a kezét, és bevezettem a lakosztály előterébe. – mélyet szívtam a cigiből, és magam elé képzeltem a Gellért szálló lakberendezését, és folytattam a beszámolóm.
     - Volt ott egy étkező asztal, négy székkel. Külön, kis ovális dohányzó asztal, metszett üveg hamutállal, és két fotellel. A hálószoba ajtóval szemben egy komódszerű fiókos bútor, mind empire stílusban. Azon volt a TV készülék. Megkérdeztem tőle, volna-e kedve velem reggelizni. Rábólintott. Telefonon rendeltem kávét, teát, füstölt lazacot, sonkát, kaviárt, francia salátát, és persze lágy tojásokat. Megkínáltam cigivel, hogy könnyebben teljen az idő, amíg felhozzák a reggelit. Szerencsémre ő is dohányzott, bár most, hogy visszagondolok, nem láttam cigarettát nála. Aztán elvonultam pisilni, és fogat mosni.
    - Zuhanyozni nem is volt időd?
    - Cynthia, már megint előre szaladsz. A reggeli után együtt fürödtünk a hatalmas fürdőkádban. De még nem tartok ott. – tettem helyre – Éppen kész lettem a fogmosással, amikor csengettek. Érkezett a pompás reggeli. A fiút beirányítottam a hálószobába, és rázártam az ajtót. Jöhetett a pincér a zsúrkocsival. Észrevettem, jól körülnézett, mert nem tudta elképzelni, hogyan fér egy alacsony, vékony nőbe ilyen mennyiségű élelem. Miután szervírozta a kétszemélyes reggelit, kezébe nyomtam öt fontot, amit hajbókolva megköszönt. Állítólag Magyarországon ennyi egy heti átlagkereset. Miután a pincér távozott, bementem a fiúért a hálószobába.
    - Mondd csak, volt neki neve is? Mindig fiúnak, lovagnak, meg rőtszakállúnak nevezed.
    - Igen. Fura neve volt, de ismerte az angol megfelelőjét: Steven, a „szobrász”. Így jegyeztem meg. A családneve nem is érdekes. Na, Steven ott várt rám az ágy szélén ülve, előtte az éjjeli szekrényen egyik kedvenc fotóm a gyerekekkel. Mindig magammal viszem, ha egy napnál többet vagyok távol. Itt is van egy másolat az öltöző asztalom fölött. Steven megkérdezte, kik ezek a lányok. Kicsit zavarba jöttem, bár két éve készült a kép, de a lányaim felnőtt nőnek néznek ki rajta. Ezért hirtelen nagyon öregnek éreztem magam.
    - Bevallottad, hogy a te gyerekeid?
    - Igen. Szerencsére nem zavarta.
    - Vagy jól titkolta előtted, és a finom reggelire gyúrt. Valóban azt hitte, egy jól karbantartott ötgyerekes családanyával kefélhet?
   Eleresztettem fülem mellett Cynthia csipkelődését, és csak kérdésére válaszoltam.
    - Nem. Megmondtam, hogy színésznő vagyok, nem engedte a hiúságom, hogy elhallgassam. De egyik filmet sem látta, amiben szerepeltem. A TV sorozatot akkor vették meg a magyarok, csak ősszel kezdik sugározni az egyik csatornájukon. Egyébként összesen két tévécsatornájuk van.
    - Na, jó. Térj vissza a lényegre. – szólt rám Cynthia, megelégelve magyarázkodásom.
    - Aztán jól bereggeliztünk. Mind a négy lágy tojást ő falta be. A lazac vörös húsát óvatosan kóstolta meg. Azt hittem, nem szereti a halat, de kiderült, nagyon is szereti, csak eddig soha nem evett füstölt lazacot. Aztán levetkőztettem, és beültünk a hatalmas fürdőkádba, amit már előre félig teleengedtem meleg vízzel. Már a kádban is nagyon izgalmas volt. Ott búvárkodott a lábaim között. Mindjárt sikítok, ha arra gondolok, hogyan kényeztettük egymást. Aztán az ágyban…
   Lassan fújtam ki a füstöt, szemeim a plafonra szegeződtek, mintha belső képeim az öltözőm mennyezetére vetítődtek volna. Aztán összeszedtem magam, hogy befejezzem a történetet, de Cynthia megelőzött egy rázós kérdéssel.
    - Őszintén, jobb volt vele, mint Roberttel?
    - Más volt, mint a férjemmel. – válaszoltam rögtön, mert ez a kérdés már a repülőúton felmerült bennem. Csak azon gondolkodtam, hogyan jellemezhetném Cynthiának a magyar fiatalembert.
    - Tudod, az alatt a rövid idő alatt Steve teljes figyelme rám irányult. Úgy bánt a testemmel, mint egy jó zenész a kedvenc hangszerével. Minden hangot kihozott belőlem. Ettől volt olyan szédítő. – megint plafonra néztem, mintha fentről várnám a megfelelő szavakat - a Robert brutálisan jó az ágyban, még azt sem mondanám, hogy ennyi év után rutinból teszi a dolgát, mert mindig kitalálunk valami különlegeset…
   Cynthia csak somolyogva bólogatott, mire én összeszedtem magam.
    - Délig értem rá, addig kihasználtunk minden percet Egy órakor jelenésem volt egy tárgyaláson, és este zárt a fesztivál. Felajánlottam Steve-nek, jöjjön el a záró bulira, utána nálam fejeztük volna be az estét. Megint a nagymamájára hivatkozott, pedig biztosan neki is jó volt velem. Ezt érzi az ember, de Steven szavakkal is értésemre adta. Nem volt érdeke hazudni.
    - Bevállaltad volna a stáb előtt? – kérdezte Cynthia elgondolkodva.
    - Igen. Legalább is, akkor úgy gondoltam. De, talán mindkettőnknek jobb, hogy nem ért rá. Megadtam neki a címem és a telefonszámom, nem is tudom miért. Pillanatnyi elmezavar. Másnap reggel már repültünk haza. – mondtam lecsillapodva. Elnyomtam a cigit, és témát váltottam - Na és mi van a teniszedződdel? – szegeztem barátnőm felé a kérdést.
    - Azt a sztorit inkább a legközelebbi találkozónkra tartogatom, hogy Dorothy is hallhassa. – mondta Cynthia, és én egyet értettem vele.
   Talán megérezte, budapesti kalandom annyira felkavart, annyira csordultig voltam, hogy sok lett volna végighallgatnom legújabb románcát.


Szentmárton, 2016-10-17

2016. október 9., vasárnap

Szépírói kurzus 2016 ősz/6 - Erdős Viktória verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Erdős Viktória azt a feladatot oldotta meg sikeresen, hogy Petri György híres, "K.M. szerelmes éneke" című verse nyomán megírta "E.V." szerelmes énekét, nagyon jól, erős tehetséggel. Itt közlöm.

Erdős Viktória
E. V. szerelmes éneke

Miért nem szeretnek engem a férfiak?
Pasik.
Csávók.
Faszik.
Komák, palik, muksók, ürgék,
hapsik, tagok, fickók, URAK?
Milyen urak? Kisfiúk.
Kisfiúk, akiknek most nem kellek,
de azért feleségül venne mind.
Nem most, hanem úgy
majd valamikor.

Mert "Nekem most nem kell kapcsolat,
légyszi, hagyj már élni,
a monogámia tiltott, és
különben is,
mindig rossz helyen és rosszkor,
miért nem tíz év múlva, tudod, 
az nem pálya, hogy érzelmi intelligencia,
meg hát nehezen éltem meg a szakításom, és
tudod úgy összetörtek,
hogy csak bántanálak, de
figyelj, tök korrekt vagyok szerintem,
kiöntöm itt a lelkem neked meg minden,
szóval akkor most nálam vagy nálad?".

Az van, hogy ha jó nő vagy, nem lehetsz okos,
ha okos vagy, nem lehetsz jó nő, de ha
az vagy,biztosan kurva vagy,
mert kurva vagy és kész, de hát a kurva az jó,
aztán ha mégsem, az döbbenet,
és az van, hogy feleségül venne,
de csak úgy majd valamikor,
mert most és így
kösz E. V., de nem kellesz.

Ez valami hetedik érzék,
valami furcsa hang a fejükben,
hogy engem nem lehet hobbiból átbaszni,
szóval oda se jönnek, vagy ha mégis,
és nem menekülnek el egyből,
ha urambocsá' értelmeset merek szólni,
és véletlenül elhagyja szám,
hogy párkapcsolatra érzek voltaképpen ingerenciát,
hát az ott nagyjából a vége.

"E. V., kösz de most nem,
majd ha harminc leszel, hívj fel!"

Hát csesszétek meg, én aztán
nem hívok fel senkit.

Majd kitermelem egyedül
a kisállat menhely kezdőtőkéjét.