A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre.
Torma Ági azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy egy képzeletbeli személy versét írjuk meg. Szellemes megoldását itt közlöm.
Torma Ági
Anton életrajza:
Anton Grandiule néven látta meg a napvilágot. Rhône-völgyéből, Valence-ből származik.
1982-ben született, az ismert szakácsdinasztia 4. gyermekeként.
Gyermekkorát átszőtte a konyha, és Luis De Funés filmjeinek világa, első számú
kedvence
A szárnyát, vagy a combját? lett, bár a Horgász a
pácban, vagy a Káposztaleves is kapcsolódik árnyaltabban a sorba.
2002-ben kezdte pályafutását, hamar megalkotta saját
stílusát.
Egy riporter kérdésére, hogy „Mi az Ön
konyhaművészetének a filozófiája?” azt válaszolta: „Főzés közben szeretem
megosztani a szenvedélyemet a vendégekkel.
Hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket, mindig is az
ízek megfelelő társításán dolgoztam.
Ez lett a védjegyem is.„ A konyhaművészet új csillaga ő.
Egyedi íz, és alapanyag-párosításokat, különleges
látványt nyújtanak étkei, amelyek kikerülnek a konyhájából, keze alól. Pillanatnyilag a Le Grand Véfour éttermében
dolgozik, melyet igazán átjár a történelem. Természetesen hatással van ez a
helyszín a konyhaművészetére is.
Anton Grandiule amennyire sikeres mint séf, annyira
peches a gyengébbik nemnél. Kapcsolatai rendszerint kudarcba fulladnak, ám ő
mégsem adja fel, örök romantikus, aki kitartóan keresi a nagy őt. Levelei
felfedik a rejtélyt, mi is a gond vele….
Anton 1. levele
Ó kedves ismeretlen múzsám,
csoki, piramis szelet csúcsán.
Odaadnám összes michelin csillagom,
ha a nevét, a nevét! Megtudhatom?
Hajában rózsaszín kis virág,
ó, hogy csókolnám izzó ajkát.
Kecses nyakán csillogó nyakék,
rubintvörös, arany, kobaltkék.
Teste, mint karcsú borospalack,
bőre bársonyos őszibarack.
Ahogy szoknyájából kivillant lába,
leesett minden férfiember álla.
Minap, mikor útközben nevetett,
üvegtálba guruló málnaszemek,
salátára csurgó szűz olívaolaj,
hasonlatos volt hozzá ama kacaj.
Mindenhol csak önt látom,
kockakövekben is az utcákon.
Mióta megláttam, nem tudok főzni,
szívemet azóta száz vaspánt őrzi.
Barátnőjének tetszem, de nekem ön kell!
Perzseljen el zöld szeme tekintetével.
Játsszunk főzőset. Lehetne kukta,
ketten játsszuk, így nem lenne bukta.
Ifjú szívem úgy felkavarta,
lelkemnek nincs azóta nyugta.
Felkavarnám én is önt,
ha egyszer mellettem dönt.
Tegnap, mikor pékemhez betértem,
Szinte vártam, hogy előlépjen.
Pillantást vetettem a zsemlékre,
s rágondoltam két kerek keblére.
Könnyem hull, szemeimet csípi,
nem látok semmit. Itt a bibi.
Bánatom mártással keveredik,
felér már egészen a peremig.
Mikor elutasított, megharagudtam!
Poharat, tányért csapkodtam tébolyultan,
úgy gondoltam, hogy ön egy céda!
Fejem olyan lett, mint a cékla.
Hát nem látja? Epekedve sóvárgok!
Körbenyalják testem emésztő lángok.
Mi lehet rajtam, csak nem átok?
Kopár szívemen varjú károg….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése