Szépírói kurzus 2016 ősz/10 - Szita Zsófia novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Szita Zsófia abszurdot írt, elbeszélését itt közlöm. 

Szita Zsófia

Számok

Avagy K. Bence válogatott élményei életének egy fontos eseménye előtt

16:51-kor jön a busz. 16 = 2⁴, 51 = 3 x 17.

A telefonom akkumulátorának töltöttsége 62%. 62 = 2 x 31.

Amúgy ezt nem szeretem. Sokkal jobb lenne, ha 61%-on állna, vagy 60%-on. 60 = 2² x 3 x 5. A 61 meg prímszám. Csak 1-gyel és önmagával osztható a pozitív egész számok halmazán belül.

Szerintem sokkal jobb, ha valaminek, mármint egy számnak, vagy sok prímtényezője van – amiknek a szorzataként fel lehet írni –, vagy prímszám. Az olyanokat, mint a 62, aminek van egy nagy prímtényezője – a 31 –, meg egy kicsi – a 2 – nem csípem. Valahogy olyan… furák.

Basszuskulcs, persze, hogy lekéstem a buszt. 16:51-kor jött, és nem 16:62-kor. Összekevertem a két számot. Ja, de… 62 perc nincs is.

Mindegy. Még 6 perc, és jön a következő. Addig még netezek egy kicsit a telómon.

A lépésszámlálóm eddig 2345 lépést mutat mára. A 23 prím, a 45 pedig egyenlő 3² x 5. De igazából az egész nagy számot is lebonthatom. 2345 = 5 x 7 x 67.

Ehm, most veszem észre, hogy ez egymást követő számokból áll, ez a 2345. De ekkor már jön is a busz.

6 perc alatt az akkum lement 60%-ra, és az már osztható 6-tal. Ez tetszik.

A buszos reklám a buszon azt hirdeti, hogy busszal 25 perc alatt át lehet érni Veszprémből Várpalotára. 25 = 5². Veszprémből Várpalotára. Tök jó!

Valaki meglök oldalról, mialatt a buszos reklámot bámulom. 90°-ban pozitív irányba forgatom a fejem, hogy lássam, ki az.

Az az őszes hajú pasas lehetett. Nem tűnik pedig annyira öregnek, de úgy látszik, mégse tudott rendesen kapaszkodni. Vagy nincs hozzászokva ehhez a buszhoz. Most, mikor nézem, épp egy fiatal lány segít neki leülni.

Aztán maga is leül, az őszes hajú pasas ölébe.

Visszafordítom a fejem, 90°-kal a negatív irányba.

Anna, a volt évfolyamtársam, sokszor mondogatja, hogy ha nem csak osztani meg szorozni tudnék, hanem összeadni is, akkor sose késnék el a találkozóinkról.

Most is felvilágosít, hogy ha elértem volna azt a buszt, ami helyett csak a 8 perccel későbbit értem el, akkor pontosan odaértem volna 18:00-ra a mozi elé, ahol várt rám.

És azt is mondja, hogy mivel 18:15-kor kezdődik a film, most már csak sötétben tudunk bemenni a vetítőterembe.

Ráadásul a film is nagyrészt sötét, úgyhogy el is alszom rajta. Ő is.

Nem mintha ez rossz program lenne, ez az alvás. Ezt talán meg is mondtam neki.

De nem biztos, mert az egész estéről az a legkonkrétabb emlékem, hogy Anna azt mesélte, pontosan 11011 lépést tett meg aznap addig, míg találkoztunk.

11011_b = 27, azaz ha az előbbi számot a kettes számrendszerben értelmezzük.

Ennyi éves leszek az idén. Valószínűleg utoljára lehet tehát az éveim számát nⁿ alakban felírni, ahol n egy egész szám.

Sőt, annyi éves leszek az idén, mint a születési évem számjegyeinek az összege. Ezt idén a velem egy évben születetteken kívül csak a 2007-es évjárat mondhatja el magáról.

Ritka egy születésnap lesz!

De addig még sok van hátra.

Egyelőre a képernyőmet bámulom, és próbálok eligazodni.

A dokumentum 43. oldalán tartok. Az egész 401 oldalas. Mind a két szám prím.

A programom forráskódjának 39., 501., és 1087. sorában van hiba a fordítóprogram szerint. Az első kettő osztható 3-mal, a harmadik prím.

De mire az utóbbit leellenőrzöm, elfelejtem, hol is tartottam a dokumentumban, amit közben szintén néznem kell.

Közben jönnek ezek az e-mailek. Az igazgatótanácsunk nem tudott megegyezni a cég jövő évi költségvetéséről. Az egyik projektvezető felmondott, mert nem bírta idegileg. Valakinek eltűnt a szemcseppje az asztaláról.

Uncsi.

A buszom száma 7-es. És nekem általában 16:51-kor kell felszállnom rá, pedig egyik szám se osztható 7-tel.

Egyébként idefelé se szoktam jól elkapni. Pedig akkor a 7:11-essel kellene mennem.

Amúgy, most, mikor észreveszem, hogy a forráskódom 54. sorában is van egy elírás, most jut eszembe, hogy a 11011 nem csak azért jó szám, mert jól át lehet írni binárisba, hanem azért is, mert palindrom.

Palindrom, azaz oda-vissza olvasva ugyanaz.

Tényleg, nemcsak ez, de Anna neve is palindrom. A legközelebb meg is mondom neki.

De ahhoz nem ártana, ha végre időben elérném azt a rohadt buszt.

A bankkártyám azonosítója úgy végződik, hogy 0520. Ezt könnyű megjegyezni, hiszen 5 x 20 = 100. Az előtte lévő négy számjegy viszont egy-egy, kétjegyű prímszám, nincs köztük semmilyen reciprokos összefüggés, és azokat nem tudom megjegyezni. Most is ki kell néznem, mik azok, miközben a neten vásárolok.

Azt még nem tudom, kinek sózom majd el. Nekem nem kell a cucc, csak úgy tetszik.

Nem is jutott volna eszembe vásárolni, ha nem írt volna a személyzetisünk egy kör e-mailt, hogy a netes rendelések mellett azért egy kicsit dolgozhatnánk is.

Tök vicces, hogy tudja, pedig ha csak így elnézi az ember a kollégákat, fülhallgatóstul, mereven a monitorukat bámulva egész nap, nagy irathalmazok szanaszét az asztalukon, még azt is hihetné, hogy folyton csak dolgoznak.

Persze, biztos én is így nézek ki. De én azért szeretem, ha a papírjaim oldalai az asztalom megfelelő oldalaival párhuzamosak.

Sajnos ettől még a bankkártyám számát már másodszorra kell beírnom, mert az előbb elszúrtam.

A személyim száma, érdekes módon, jobban megy. Főleg ha a tajszámommal együtt kell megadnom. Talán azért, mert a személyimben van 422, a tajban meg 844. A maradék számjegyeik között meg, ha háromjegyűként nézem őket, van egy ikerprím-pár. Az olyan két prímszám, melyek között pont 2 a különbség.

De a tajnál van még egy háromjegyű szám, amit sose tudok, hogy 577, vagy 355, esetleg 733 vagy micsoda, mert az egyszámjegyűeknél még túl sűrűn vannak az ikerprímek.

Ja, és amúgy se vágom a kiosztási algoritmust. Emiatt a háromjegyűek sorrendjét is összekeverem néha.

Épp ezért, ha nekem kell kitalálnom pl. egy jelszót, akkor abban mindig 2, 4, 8 van, vagy 3, 9, ilyen sorrendben. Azt úgy könnyű megjegyezni.

Egyébként Annával ma cukrászdába megyünk. És el fogom érni a buszt.

Nem a 16:51-essel megyek, hanem 8 perccel előbb, a 16:43-assal.

Sőt, már 16:41-kor kint leszek a buszmegállóban.

Ma van a programozók napja. Az év 256., azaz 2⁸. napja, idén szeptember 12-re esik, mert szökőév van.

Ma, a programozók napján, az első e-mail, amit kapok, az egyik tesztelő kollégámé, mely szerint a forráskódom 323. sorában egy olyan kardinális hiba van, amit azonnal ki kell javítanom, ha jót akarok magamnak.

Hát, izé, nézzük meg. Hmm… ez tényleg egy hiba. Kijavítom.

Amúgy a 323 egy nagyon érdekes szám. Nem is csak azért, mert palindrom.

323 = 18² – 1², vagyis felírható a² – b² alakban, ami nem más, mint (a + b) x (a – b). Vagyis 323 = 17 x 19. Azta, két ikerprím.

17, akkor van a szülinapom. 5 nap múlva, és az is prím.

Tök jó lenne, ha volna egy olyan ismerősöm, aki meg pont 19-én ünnepli. Mármint, szintén szeptemberben. Az még 7 napnyira van.

Meg is nézem.

Annának pont akkor van! Jé, nem is tudtam. Vagy… nem tudom, lehet, hogy mondta.

Mindegy, most már tudom.

Szerintem fel fogom köszönteni, most, hogy biztosan tudom, mikor tartja. Elmegyek a 16:43-as busszal, elviszem neki a cuccot, amit a múltkor rendeltem a neten, veszek neki 19 lufit, és megmondom, hogy palindrom a neve, és hogy ez milyen jó.

Biztos fog neki örülni.