ENGEDÉLYRE VÁRVA
Franz Kafka: A
törvény kapujában novellája alapján írta:
BORKA MÁRIA ANNA
ABSZURD DRÁMA: KÉT FELVONÁS, HAT JELENET
SZEREPLŐK: FÉRFI. FIÚ, FÉRFI HANG egy
személy
ŐR, APA egy
személy
NŐI HANG álombeli jelenetben
HÍRNÖK, FŐORVOS egy
személy
FELESÉG, NŐVÉR egy
személy
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENET
Színpad két részre, fenti és lenti részre
osztott, világítással emelik ki a történés helyszínét.
Fent, hátul megvilágítva balra és jobbra
kisszoba látható, lépcsőlejárattal, a színpad többi része sötét, baloldali
szobában fotel, hangulatlámpa, dohányzó asztal, rajta régi telefon, könyv, egy
pohár vörös bor, jobboldali szobában heverő, íróasztal, rajta számítógép, üveg
bor, pohár, könyvek, papírok, lámpa.
APA (ŐR) (hetven körüli, jó megjelenésű, jól fésült, köntös,
selyemsál, fotelban ül, kezében telefonkagyló, pipázik)
FIÚ (FÉRFI) (középkorú, farmer, pulóver, íróasztalnál ül, kezében mobiltelefon) Halló,
Apa! Szervusz. Hogy vagy?
APA (ŐR) Szervusz, Fiam. Az
állapotomhoz, az állapotokhoz képest, mondhatni jól.
FIÚ (FÉRFI) Ezt örömmel
hallom.
APA (ŐR) Azért, nagy örömről
beszélni túlzás. Már hívni akartalak, hogy intézkedj!
FIÚ (FÉRFI) (kezébe
vesz egy tollat, idegesen firkálni kezd) Miért, mi a probléma?
APA (ŐR) (köhögni kezd)
FIÚ (FÉRFI) (ijedten) Pipázol?
APA (ŐR) (pipát asztalra teszi) Dehogy, dehogy! Nem, mit képzelsz?(bort iszik)
FIÚ (FÉRFI) Most mit csinálsz? Iszol? Csak
nem bort iszol? Tudod, hogy nem…
APA (ŐR)(ingerülten leteszi a poharat) És, ha igen… Ha akarom, bort iszom!
Sőt pipázom is, ha ahhoz van kedvem!(pipázik)
Felnőtt ember vagyok! Férfi vagyok! Még élő, felnőtt, férfi vagyok! Úgy
viselkedtek velem, mintha egy vén trotty lennék! Mintha egy vén, szenilis
lennék! Szerinted én szenilis, vénember vagyok?
FIÚ (FÉRFI) (szabad kezével bort tölt, iszik) Nem
mondtam ilyet! Mondtam? Mi a baj?
APA (ŐR) Még a szobámból
kimenni sem engednek. Az én egészségi állapotom, megkívánja a napi sétát a
kertben, a jó levegőn. Egy vagyont fizetek, na, jó, fizetsz, ezért a
szanatóriumi ellátásért. Kikérem magamnak az ilyen bánásmódot! Én egy érdemes
művész vagyok. Kossuth díjas… színművész…
FIÚ (FÉRFI) Jól van Apa,
nyugodj meg! Ne izgasd fel magad! A járvány miatt… ugye tudod, hogy járvány
van?
APA (ŐR) Halottam. Erre
hivatkoznak, azt mondják, hogy a járvány miatt kell a szobámban maradni.
FIÚ (FÉRFI) Igen, mert járvány
van. Ezért vigyáznak fokozottabban rád. Nem csak mondják, sajnos világjárvány
van. Karantént rendeltek el, kijárási tilalmat. A karantén, már csak ilyen… biztos
tudod, hogy mi az a karantén…
APA (ŐR) Még, hogy tudom-e?
Nyolcvan év alatt átéltem egy s mást.
FIÚ (FÉRFI) (cigarettára gyújt) Apa, nem vagy még
nyolcvan.
APA (ŐR) Ebben a
korban pár év ide vagy oda nem számít! Nagyon jól tudom, hogy mi az a karantén,
de kikérem magamnak, ezt a módszert! Ez egy szanatórium! Itt beteg emberek
vannak!
FIÚ (FÉRFI) Apa értsd meg,
pontosan ezért vigyáznak rátok! Világjárvány van!
APA (ŐR) Az én koromban,
engem ez már nem érdekel. Megmondtam a Főorvos Úrnak is. Nekem jogom van a napi
sétámhoz! Azt válaszolta, majd. Akkor, ha engedélyezik. Engedély kell ahhoz,
hogy sétáljak a kertben? Ki hiszi ezt el? Én nem az biztos!
FIÚ (FÉRFI) Apa, kérlek…
APA (ŐR) Intézkedj! A te
összeköttetéseiddel, mindent el tudsz intézni! Persze, ha törődnél velem…
hálátlan gyerek!
FIÚ (FÉRFI) Én csak egy
színész vagyok, egyszerű színész, és igenis gondodat viselem.
APA (ŐR) Még hogy a gondomat
viseled? Beraktál ebbe a szanatóriumnak nevezett öregek otthonába. Néha
telefonálsz, olykor-olykor meglátogatsz. Alig látlak.
FIÚ (FÉRFI) Most nem mehetek!
Nem engedélyezik a látogatást! Tudod a járvány, a karantén miatt…
APA (ŐR) Jó, hogy anyád, ezt
már nem élhette meg! Ha nem halt volna meg, ezt a lehetetlen világot, ami most
van, biztos nem élte volna túl.
FIÚ (FÉRFI) Kérlek, fejezd
be, nem ezért hívtalak.
APA (ŐR) Miért hívtál? Mit
akarsz? Ellenőrizni, hogy élek-e még?
FIÚ (FÉRFI) Apa, ne beszélj
így! El akarom mondani neked, hogy megkaptam azt a szerepet, amiről a múltkor beszéltem.
APA (ŐR) Végre valahára, valami,
amiért büszke lehetek rád!
FIÚ (FÉRFI) Tudod Franz
Kaffka, A Törvény kapujában című
novellájának színpadi változata.
APA (ŐR) Igen, emlékszem. Az
én időmben is játszotta a színház. Nagy siker volt, én is szerepeltem benne.
Főszereplőként, természetesen (színpadiasan
megsimítja a haját)… és te… melyik szerepet kaptad?
FIÚ (FÉRFI) A színmű kicsit
más, mint a te idődben volt. Átírták, hogy tükrözze a mostani helyzetet. Képzeld,
én is főszereplő leszek, a férfi szerepet játszom, akárcsak te. Ugye, milyen
csodálatos! Remélem, nekem is sikerül és olyan nagy sikerem lesz, mint neked!(kortyol a borból)
APA (ŐR) Férfi? Miféle férfiről
beszélsz? Én az őr voltam. Mindig is az őr szerepét alakítottam. Szép
mondhatom! Ebből is látszik, hogy mennyire voltam fontos neked… Azt sem tudod,
hogy melyik darabban, milyen szerepeket játszottam! Bezzeg Anyád szerepeit
kívülről fújod!
FIÚ (FÉRFI) Ne haragudj Apa,
ez nem így van! Kissé fáradt és ideges vagyok! Ennyi az egész. Napok óta alig
alszom. Próba, próba és próba… Persze, hogy tudok mindent rólad, ami a színházzal
kapcsolatos. Jobban, mint Anyáról, csak tele a fejem. Nehéz ez a darab. Nagyon
nehéz! Neked magyarázzam? Pont neked…
APA (ŐR) Nekem, ugyan ne
magyarázz semmit! Nagyon jól tudom, hogy miről van szó. Mit gondolsz, miért
akartalak lebeszélni arról, hogy te is csepűrágó legyél? Mondtam elégszer, vagy
nem?
FIÚ (FÉRFI) Mondtad, igen
mondtad… de, szerintem, közben mindig is tudtad, hogy mondhatsz akármit. Én is,
úgy, mint te a színház szerelmese vagyok.
APA (ŐR) Mikor lesz a
bemutató? Igaz, nekem mindegy, úgy sem láthatom.(legyint)
FIÚ (FÉRFI) Holnap este,
hétkor és képzeld, láthatod. A Karantén Színházban adjuk elő, és a televízió is
közvetíti. Tudod a járvány miatt, most csak így lehet…
APA (ŐR) Karantén Színház? Az
meg mi a csoda?
FIÚ (FÉRFI) Tudod, a járvány
miatt hozták létre. A színészek zárt stúdióban, közönség nélkül adják elő a
produkciókat és a TV közvetíti. Számítógépen keresztül is látható.
APA (ŐR) Elég furán hangzik, közönség
nélkül nem az igazi, de ha így lehet, hát el kell fogadni! (pipázik)A színház az
első…
FIÚ (FÉRFI) Igen, Apa én is
ezt gondolom. Alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez!
APA (ŐR) Még a végén kiderül,
hogy valami haszna is van a járványnak? Végre főszereplőként láthatom a fiamat!
Jobb lenne a Nemzetibe, de hát a te esetedben (fejét ingatja)… és mikor jössz látogatni?
FIÚ (FÉRFI) Nem tudom, amikor
engedélyezik. Egyelőre nem engedélyezik. Az engedélyre, még várnunk kell! Addig
is vigyázz magadra! Majd elintézem, hogy
vigyenek TV-t a szobádba. Ne feledd, holnap
este, hétkor, várlak a színházban… Szervusz, Apa, majd hívlak! (leteszi a telefont, nyújtózkodik, feláll, a
heverőre fekszik) Pihenek egy kicsit. Nem alszom, csak pihenek. Kimerített
a beszélgetés, mindig kimerít, ha az apámmal kell beszélnem. (halk zene, APA (ŐR) és FIÚ (FÉFRFI)
felállnak, leindulnak a lépcsőn, közben a fény lassan kialszik, a színpad
elsötétül)
-FÜGGÖNY-
MÁSODIK JELENET
Halk misztikus zene, színpad közepétől balra,
nézőkkel szemben, nagy, nyitott vaskapu, TÖRVÉNY felirattal, színpadon jobbra
facsemete, a kapu előtt bundába öltözött ŐR (APA) kezében dárda, FIÚ (FÉRFI) jobbról
jön, zene leáll.
FIÚ (FÉRFI) (középkorú, ruhája, mint az első jelenetben, farmer, pulóver, fején
kalap, vállán átvetett boton, nagy batyu, lehajtott fejjel, lassan megy, közben
halkan beszél) Elfáradtam. Remélem, nem hiába tettem meg, ezt a nagy utat! (megáll, felnéz, meglátja a kaput, rajta az
írást, betűzi) Tör… vény. Végre
ideértem. Ideértünk. (megfordul, hátra
kiált) Gyere asszony! Most már rendben lesz, minden. Hamar elintézem a
dolgom és sietek, sietünk haza. Visszafelé már gyorsabb lesz az út, ne aggódj! (ŐR elé lép) Jó napot kívánok! Jó helyen
járok?
ŐR (APA) (hatalmat parancsolóan áll a kapuban) Meglehet.
Te tudod, hova akarsz menni. Végre, hogy ideértél Fiam!
FIÚ (FÉRFI) (a
kapun lévő írást hangosan olvassa) Törvény.(ŐRRE néz) Igen, ide akartam jönni. Jó helyen vagyok. (botot, batyut földre teszi, kapuhoz lép, ŐR
kezével jelzi, nem mehet be) Jó helyen vagyok? Vagy csak álmodom? Furcsa,
álomszerű hely, de, ha már itt vagyok, szeretnék belépni a kapun. Nem
gondoltam, hogy ilyen lesz. Ilyen rémisztő…(közelebb
lép) Apa te vagy?
ŐR (APA) Én az ŐR
vagyok, a kapu őre. (dárdájával koppant) Megállj!
Ne tovább! (FIÚRA (FÉRFIRE) néz) Fiam,
ne tovább!
FIÚ (FÉRFI) Kérem, engedélyezze, hogy beléphessek
a kapun!
ŐR (APA) Most nem
engedélyezhetem!
FIÚ (FÉRFI) (félrefordított
fejjel, halkan) Mindig ezt mondta. Ez volt a szava járása, nem engedélyezhetem,
nem engedhetem… Egyszer a szemembe is mondta, nem bízom benned! Sosem bízott
bennem, pedig én próbálkoztam, bizonyítani akartam elégszer. Be kell mennem! (ŐRHÖZ visszafordulva) Majd később
bemehetek?
ŐR (APA) (határozottan) Meglehet, de most nem.(halkan maga elé) Unom, a
tehetetlenséget, a felesleges ácsorgást. Én, aki király voltam a színpadon. Kikérem
magamnak! Én, aki Nero, Lear, Caesar voltam valaha… (FIÚ (FÉRFI) felé int a dárdájával) Te is fiam, Brutus… (koppant a dárdájával) Nem, nem
engedélyezhetem a belépést! Maga még nem színész! Fiam, nem vagy jó színész…
FIÚ (FÉRFI) Szeretnék
bemenni, hiszen, ha jól látom, a törvény kapuja nyitva van…
ŐR (APA) Mint mindig. A törvény kapuja
mindig nyitva áll.(arrébb lép) Láthatod!(a kapun papírok repülnek ki) Tudd, a lehetőség
mindenkinek adott!
FIÚ (FÉRFI) (előrehajol, kapun beless) Bemehetnék…
akár… engedély nélkül… is.
ŐR (APA)(nevet) Ha ennyire csábít a bejutás, hát
kíséreld meg és menj be tilalmam ellenére, de (legyint)… ismerlek, úgy sem mered megtenni!
FIÚ (FÉRFI) Lehetséges lenne? Lehet, hogy
sikerülne most bemennem? Át kell gondolnom (homlokát
simogatja), hogy mit csináljak… Döntöttem, igen be kell mennem! Szeretnék
bemenni!
ŐR (APA) Mondtam már,
én most nem engedélyezem. Ha akarsz, menj be tilalmam ellenére! Kíséreld meg,
de jegyezd meg! Hatalmas vagyok! (őrhelyére
visszalép) Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában.
FIÚ (FÉRFI) Egyre jobban hasonlítasz Apámra. Ő is
ilyeneket szokott mondani. Mi történik, ha mégis megpróbálom és sikerül
bejutnom?
ŐR (APA) Teremről
teremre őrök állnak. Egyik hatalmasabb, mint a másik. A harmadik őr látványát,
már én magam sem bírom elviselni.
FIÚ (FÉRFI) Ilyen nehézségekre nem is gondoltam.(ŐR válla felett bekiabál a kapun) Van
ott valaki? Nyitva a kapu. Bemehetek?
NŐI HANG (kapu túloldaláról hallatszik) A törvény kapuja mindig nyitva van…
FIÚ (FÉRFI) (egy lépést hátralép, ŐRNEK mondja) Látod?
Anya beengedne! Lehet, hogy sikerül mégis bemennem? (ŐR válla felett ismét bekiabál a kapun) Jól hallottam Anya? Nyitva
a kapu? Bemehetek? Válaszolj!
NŐI HANG Sokszor mondtam már neked,
a törvény kapuja mindig nyitva van.
FIÚ (FÉRFI) (elgondolkozva,
halkan) Igen, az én tudomásom szerint is, a törvénynek mindig, mindenki
számára elérhetőnek kell lennie!(a kapu
felé örömmel) Nyitva a kapu! Akkor bemehetek?
NŐI HANG Cselekedj belátásod
szerint!
FIÚ (FÉRFI) Rendben van. Bemegyek.(ŐRNEK, határozottan) Bemegyek! Engedj
be!
ŐR (APA) Hányszor kell még
mondanom? (kihúzza magát) Én nem
engedélyezem, hogy most bemehess, de ha akarod, próbáld meg tilalmam ellenére a
bejutást! Győzd le az akadályokat, dönts végre! Anyád elkényeztettet fiacskája…
FIÚ (FÉRFI) (bizonytalanul) Rendben van. Inkább várakozom
még egy keveset. Addig, amíg megkapom tőled az engedélyt a belépésre.(ŐRNEK hátat fordít, fához megy) Inkább
várakozom ennek a fának az árnyékában. (amerről
jött, arra kiabálva) Gyere asszony, ülj ide mellém! (földre ül) Legalább pihenünk egy kicsinykét!
ŐR (APA) Kihez beszélsz, jóember?
FIÚ (FÉRFI) (csodálkozva)
Hozzá, a feleségemhez… (ŐRNEK hátat
fordítva arra néz, amerről jött, fiatal nő alakja jelenik meg,egy percre)
ŐR (APA) (nem látja a nőt, meglepetten mondja) Feleségedhez? De hát, csak mi ketten vagyunk, nincs
itt más. Egyedül jöttél, egyedül vagy.
FIÚ (FÉRFI) (körbenéz)
Egy pillanatra azt hittem, hogy a feleségemet látom, de csak képzelődtem,
nincs itt, még nem ért ide. Együtt indultunk, de biztos lemaradt az úton.
Mindig együtt indulunk el, de ő néha lemarad. Tudod, fáj a lába, meg a
gyerekek… Mindig van valami, ami hátráltatja. Ilyen komoly ügyben, amilyen a
mostani, segít nekem. Okos asszony! Olyan, mint Anya volt. Majd ideér… ha nem
az sem baj!
ŐR (APA) Jó, hogy nős vagy,
úgy könnyebb az életet elviselni.
FIÚ (FÉRFI) Nem vagyok nős.
ŐR (APA) Pedig ideje lenne
megnősülnöd Fiam! Van gyereked? Hány gyereked van?
FIÚ (FÉRFI) Hat, most várjuk a hetediket. Nagy már
az asszony terhe, biztos azért maradt le. (dünnyögi)
Nincs mit tenni, várakozni kell! (homlokát
megsimítva) Már te is bundás ŐR, nagyon ijesztő vagy, akár az apám!
Milyenek lehetnek a többiek… (ŐRRE nézve,
hangosan) Várakozom… az engedélyedre…
ŐR (APA) Azt jól
teszed! Gyere, itt ez a zsámoly. (hátra nyúl,
egy zsámolyt vesz elő) Gyere, ülj erre, ne mond, hogy nem segítek neked!
FIÚ (FÉRFI) (feláll,
ŐRHÖZ megy, elveszi a zsámolyt) Köszönöm a segítséged. (fához visszamegy, zsámolyra ül)
Szárnysuhogás hallatszik
FIÚ (FÉRFI) (felnéz,
eget kémleli) Mi ez? Mi ez a hang?
ŐR (APA) Csak egy
fekete holló. Néha erre száll, mintha az idő múlására akarna figyelmeztetni.
FIÚ (FÉRFI) (csapdos a kezével) Hess, hess, madár!
Nélküled is tudom, hogy telik az időm. (ŐRRE
mutat) Neki, Apámnak károgd el, hogy fogy az élet!
ŐR (APA) Tudom, mit akarsz
ezzel mondani, de ez nem változtat a helyzeteden. Bolond leszek meghalni! Nem
engedélyezem a belépésedet!
Hollókárogás hallatszik, színpad két oldalán leereszkednek a
létrák, ŐR (APA) és FIÚ (FÉRFI) a létrákra lép)
FIÚ (FÉRFI) Álom, álom, szörnyű álom… Ne zaklass tovább!
NŐI HANG Ébredj fel! Vár a
valóság…
Halk misztikus zene, ŐR (APA) és
FIÚ (FÉRFI) elindul felfelé a létrákon, szárnysuhogás, hollókárogás fokozatosan
elhalkul, zene felerősödik, a színpad lassan elsötétül.
-FÜGGÖNY-
-SZÜNET-
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK JELENET
Színpad
sötét, a bal oldali kisszoba megvilágítva, asztalon bekapcsolt TV, a szobában
nincs senki.
NŐVÉR (csak a hangját hallani) Művész Úr hét óra van. Bekapcsoltam a
TV-t.
APA (ŐR) (alakját nem látni, csak a hangja
hallatszik) Rendben, köszönöm, jövök már. Sietek. (WC öblítés hangja)
Kisszoba elsötétül, lenti színpad kivilágosodik,
a fényhatás enyhén kékes, bekapcsolt televízió fényéhez hasonlít. halk zene,
színpad közepétől balra, nézőkkel szemben, nagy, nyitott vaskapu, TÖRVÉNY
felirattal, a színpadon jobbra facsemete, a kapu előtt bundába öltözött ŐR
(FÉRFI), kezében dárda, FÉRFI (FIÚ) jobbról jön, zene leáll.
FÉRFI (FIÚ) (középkorú, ruhája vidékies, bő nadrág, bő
ing, lábán csizma, fején kalap, vállán átvetett boton, nagy batyu, lehajtott
fejjel, lassan megy, közben halkan beszél) Elfáradtam. Remélem, nem hiába
tettem meg, ezt a nagy utat! (megáll,
felnéz, meglátja a kaput, rajta az írást, betűzi) Tör… vény. Végre
ideértem. Ideértünk. (megfordul, hátra
kiált) Gyere asszony! Most már rendben lesz minden. Hamar elintézem a
dolgom és sietek, sietünk haza. Visszafelé már gyorsabb lesz az út, ne aggódj! (ŐR (APA) elé lép) Jó napot kívánok! Jó
helyen járok?
ŐR (APA) (hatalmat parancsolóan áll a kapuban) Meglehet.
Te tudod, hova akarsz menni.
FÉRFI (FIÚ) (a kapun lévő írást hangosan olvassa) Törvény.
(őrre néz) Igen, ide akartam jönni.
Jó helyen vagyok. (botot, batyut földre teszi,
kapuhoz lép, ŐR (APA), kezével jelzi, nem mehet be) Szeretnék belépni a
kapun. (közelebb lép)
ŐR (APA) (koppant a dárdájával) Megállj! Ne
tovább! (mereven előre néz)
FÉRFI (FIÚ) Kérem,
engedélyezze, hogy beléphessek a kapun!
ŐR (APA) Most nem
engedélyezhetem a belépést.
FÉRFI (FIÚ) Majd később
bemehetek?
ŐR (APA) (határozottan) Meglehet, de most nem.
FÉRFI (FIÚ) De, hiszen
a törvény kapuja nyitva van.
ŐR (APA) Mint
mindig. A törvény kapuja mindig nyitva áll.(arrébb
lép) Láthatod!
FÉRFI (FIÚ) (előrehajol, kapun beless) Bemehetek…
akár… engedély nélkül…
Őr (APA) (nevet) Ha ennyire csábít a bejutás, hát
kíséreld meg és menj be tilalmam ellenére!
FÉRFI (FIÚ) Lehetséges
lenne? Lehet, hogy sikerülne most bemennem?
ŐR (APA) Mondtam
már, most nem engedélyezem. Ha akarsz, menj be tilalmam ellenére! Kíséreld meg,
de jegyezd meg! Hatalmas vagyok!(őrhelyére
visszalép)
FÉRFI (FIÚ) Mi
történik, ha mégis megpróbálom és sikerül bejutnom?
ŐR (APA) Teremről
teremre őrök állnak. Egyik hatalmasabb, mint a másik. A harmadik őr látványát,
már én magam sem bírom elviselni.
FÉRFI (FIÚ) Ilyen
nehézségekre nem is gondoltam.(az ŐR
válla felett bekiabál a kapun) Van ott valaki? Nyitva a kapu. Bemehetek?
FÉRFI HANG
(kapu túloldaláról hallatszik)A törvény kapuja
mindig nyitva van…
FÉRFI (FIÚ) (egy lépést hátralép, ŐRNEK mondja) Látod?
Lehet, hogy sikerül mégis bemennem?(az ŐR
válla felett ismét bekiabál a kapun) Jól halottam? Nyitva van a kapu?
Bemehetek? Válaszolj!
FÉRFI HANG
Mondtam már neked, a törvény kapuja mindig nyitva van.
FÉRFI (FIÚ) (elgondolkozva, halkan) Igen, az én
tudomásom szerint is, a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell
lennie! (a kapu felé örömmel, kiabálva) Nyitva
a kapu! Akkor bemehetek?
FÉRFI HANG
Cselekedj belátásod szerint!
FÉRFI (FIÚ) Rendben
van. Bemegyek.(ŐRNEK, határozottan)
Bemegyek! Engedj be!
ŐR (APA) Hányszor
kell még mondanom neked?(kihúzza magát) Én
nem engedélyezem, hogy most bemehess, de ha akarod, próbáld meg tilalmam
ellenére a bejutást!
FÉRFI (FIÚ) (bizonytalanul) Rendben van. Várakozom
még egy keveset. Addig, amíg megkapom tőled az engedélyt a belépésre. (ŐRNEK hátat fordít, fához megy) Inkább várakozom
ennek a fának az árnyékában.(amerről
jött, arra kiabálva) Gyere asszony, ülj ide mellém!(földre ül) Legalább pihenünk egy kicsinykét!
ŐR (APA) Kihez
beszélsz jó ember?
FÉRFI (FIÚ) (csodálkozva)A feleségemhez…
ŐR (APA) (meglepetten) A feleségedhez? De hát,
csak mi ketten vagyunk, nincs itt más. Egyedül jöttél, egyedül vagy.
FÉRFI (FIÚ) (körbenéz) Látom már én is, a feleségem
még nem ért ide. Együtt indultunk, de biztos lemaradt az úton. Mindig együtt
indulunk el, de ő néha lemarad. Tudod, fáj a lába, meg a gyerekek… Mindig van
valami, ami hátráltatja. Ilyen komoly ügyben, amilyen a mostani, segít nekem.
Okos asszony! Én az erő, ő az ész… Majd utolér… Mindig utolér…
ŐR (APA) Hány
gyereked van?
FÉRFI (FIÚ) Hat, most
várjuk a hetediket. Nagy már az asszony terhe, biztos azért maradt le. (dünnyögi) Nincs mit tenni, várakozni
kell!(homlokát megsimítva) Már te is
bundás ŐR, nagyon ijesztő vagy, nagy, hegyes orroddal, keskeny, fekete
szakálladdal. Milyenek lehetnek a többiek… (Őrre
nézve, hangosan) Várakozom… az engedélyedre…
ŐR (APA) Azt jól
teszed! Gyere, itt ez a zsámoly. (hátra
nyúl, egy zsámolyt vesz elő) Gyere, ülj erre, ne mond, hogy nem segítek
neked!
FÉRFI (FIÚ) (feláll, az ŐRHÖZ megy, elveszi a zsámolyt) Köszönöm
a segítséget. (fához megy, leül a
zsámolyra)
Szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik.
FÉRFI (FIÚ) (felnéz, eget kémleli) Mi ez?
ŐR (APA) Csak egy
fekete holló. Néha erre száll, mintha az idő múlására akarna figyelmeztetni.
Halk zene, szárnysuhogás, hollókárogás fokozatosan
elhalkul, zene felerősödik, a színpad lassan elsötétül.
-FÜGGÖNY-
NEGYEDIK JELENET
Halk zene, sötét van, szárnysuhogás,
hollókárogás hallatszik, fokozatosan elhalkul, színpad kivilágosodik, zene
leáll, elrendezése első jelenettel megegyező, FÉRFI zsámolyon ül, haja,
szakálla ősz, ŐR kapuban áll, kora, ruhája első jelenethez képest változatlan,
facsemete helyett, nagy, lombkoronás fa.
FÉRFI (FIÚ) Megint itt a holló. Számolni sem
tudom, hogy hányszor jött már.(kezével
hadonászik) Hess, hess… hess, madár! Nem szeretem a hollót. a halálra
emlékeztet.
ŐR (APA) Nincs mit
tenni, úgyis visszajön. Az idő múlását nem lehet megállítani.
FÉRFI (FIÚ) Mióta ülök
itt? Nem tudom. Napok, évek óta várok arra, hogy beléphessek a kapun?
ŐR (APA) Bizony, így
van. Sok idő eltelt már, mióta itt vagy.
FÉRFI (FIÚ) Az idő is
ellenem dolgozik.(feláll)
HÍRNŐK
(katonai ruhába öltözött, fegyveres
férfi, sietve érkezik, csodálkozva mondja) Hát ti… Nem
számítottam arra, hogy még emberekkel találkozom, itt a világvégén…
ŐR (APA) Ki vagy te
és mi járatban vagy?
HÍRNŐK
(ŐRHÖZ megy) Hírnők vagyok.
Egyike azoknak a hírnököknek, akik mindenkinek, eljuttatják a veszély hírét.
ŐR (APA) Milyen
veszélyről beszélsz?
HÍRNŐK Veszélyben a
Föld! Járvány tizedeli az embereket! Nem is tudtok róla?
ŐR (APA) Errefelé ritkán
jön hírhozó, nehezen érkezik ide, hozzánk a hír. De most már, általad
értesültünk róla. Mi a teendőnk?
HÍRNŐK Karantén…
Bezárni a kapukat! Senki se ki, se be!
FÉRFI (FIÚ) (hírnők elé lép, ijedten) Jaj, jaj, csak
azt ne! Nem lehet… Nekem be kell mennem a kapun!
HÍRNŐK Teljesítettem a
rám bízott feladatot. A többi már nem az én dolgom. Mennem kell!
ŐR (APA) Jó utat! (dárdájával koppint) Továbbiakban is a szabályoknak megfelelően
járok el!
HÍRNŐK Rendben!(szalutál, sietve el)
FÉRFI (FIÚ) (ŐR elé lép) Most mi lesz? (az ŐR válla felett bekiabál a kapun)
Nyitva van még a kapu?
HANG (kapun túlról) Törvény kapuja
mindig nyitva van…
FÉRFI (FIÚ) (kapu felé, kérve) Bemehetek végre?
FÉRFI HANG Cselekedj
belátásod szerint!
FÉRFI (ŐRHÖZ) Döntöttem!
Bemegyek!
ŐR (APA) (határozottan) Menj, ha úgy döntöttél! De
ne feledd, tilalmam ellenére cselekszel így! (koppant a dárdájával) Én nem engedélyezem a belépést!
FÉRFI (FIÚ) Miért vagy
ellenem? (kezét összekulcsolja) Kérlek,
adj engedélyt, hogy bemehessek a kapun!
ŐR (APA) (koppant a dárdájával) Most végképp nem
engedélyezhetem a belépést.
FÉRFI (FIÚ) (keresgél a batyuban, kis csomagot vesz elő,
ŐRNEK adja) Fogadd el, szívesen adom!
ŐR (APA) Elfogadom,
de ne hidd, hogy ezzel megvesztegethetsz! Jegyezd meg, most nem
engedélyezhetem, hogy beléphess!
FÉRFI (FIÚ) (erőszakosan) Be kell mennem! Fontos!
ŐR (APA) (megenyhülve) Elhiszem. Mi miatt fontos,
hogy beengedjelek?
FÉRFI (FIÚ) Nem
mondhatom el, de… (zsebébe nyúl, kis
szobrot vesz elő, az ŐRNEK adja) ez a legféltettebb kincsem, neked adom,
tedd el! Itt várok, amíg be nem engedsz!
ŐR (APA) (elveszi az ajándékot, megnézi, zsebébe teszi)
Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. Mondtam már
meglehet, hogy később beléphetsz, most azonban nem. Jobb, ha visszaülsz a
zsámolyra!
FÉRFI (FIÚ) (leül) Látod már a hajam, a szakállam is
megőszült? Vedd tekintetbe a koromat, öregszem. Kérlek, adj engedélyt a
belépésre!
ŐR (APA) Nem kell
figyelmeztetned, látom, hogy öregszel. De, a korod, nem befolyásolhatja a
döntésemet! Most nem engedélyezhetem a belépésedet.
FÉRFI (FIÚ) Messziről
jöttem. Kell idő a visszaútra is! Hiányzik a családom. Szeretném viszontlátni a
feleségemet, a gyerekeimet!
ŐR (APA) Honnan
jöttél? Hol a szülőfölded? Mesélj róla!
FÉRFI (FIÚ) (kezével elfedi arcát) Gondolkodnom
kell! Honnan is jöttem? Kis faluból… igen emlékszem. Kicsi faluban van az
otthonom. A neve… mi a neve? Nem tudom. Miért jöttem? Jaj, jaj… nem tudom. Azt
tudom, fontos, amiért jöttem. Kérlek, adj engedélyt a belépésre. Akkor biztos
eszembe fog jutni minden!
ŐR (APA) Hiába… Most
nem engedélyezhetem a belépést.
FÉRFI (FIÚ) (ökölbe szorított kezét ŐR felé emeli,
kiabál) Légy átkozott! Ellenem vagy, nem segítesz! (feláll) Milyen szerencsétlen vagyok, hogy veled hozott össze a
véletlen.(nehézkesen ŐR felé indul,
kezeit kérőn felé nyújtja) Nem esik meg a szíved rajtam? Csak te
segíthetsz! Engedélyezd, hogy bemehessek!
ŐR (APA) Mondtam már
sokszor, meglehet, hogy később engedélyezem, (koppant a dárdával) de most, nem engedélyezem!
FÉRFI (FIÚ) (visszavánszorog a zsámolyhoz, leül, magában
motyog) Később, később, mindig ezt mondja. Mikor később? Már nem is
emlékszem rá, mi óta várom, hogy beengedjen a kapun?(feláll, egyet lép) Én szerencsétlen… (visszarogy a zsámolyra, felnéz a fa lombjára) Látom, milyen szépen
megterebélyesedtél… Hányszor hullattad le a leveleidet, hányszor öltöztél új
ruhába, amíg én…(ŐR felé mutat) az ő engedélyére vártam? Te láttad, milyen
keserű a sorsom. Segíts nekem, vedd rá, adjon engedélyt, hogy beléphessek a
kapun! (ŐRNEK hangosan) Kérek
engedélyt, hogy beléphessek a kapun.
ŐR (APA) (kapuban áll, büszkén kihúzva magát) Most
nem engedélyezhetem a belépést!
FÉRFI (FIÚ) (oldalra dőlve, zsámolyról a földre esik,
fekve, halkan mondja) Nagyon elfáradtam, nagyon. Drága feleségem, ha te itt
lennél… Istenem, kérlek, segíts! Adj erőt nekem! Add, hogy beléphessek a kapun!
(halkan, motyogva) Kérek engedélyt,
hogy beléphessek a kapun.
Halk zene, szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik,
fokozatosan elhalkul, zene felerősödik, színpad lassan elsötétül.
-FÜGGÖNY-
ÖTÖDIK JELENET
Halk zene, sötét van, szárnysuhogás,
hollókárogás hallatszik, fokozatosan elhalkul, zene leáll, színpad
kivilágosodik, ŐR kapuban áll, kora, megjelenése ugyanaz, mint előző jelenetben,
FÉRFI csecsemőpózban fekszik lombkorona nélküli, fa alatt.
FÉRFI (FIÚ) Hess, hess, madár! Tudom, fogy az időm.
(nehezen felül, haja, szakálla fehér,
arca öregesen csontos, halkan mondja) Sok-sok év eltelt, mióta itt vagyok… (felnéz a fára) Már te is megöregedtél,
elhullattad minden leveledet… Te láttad, én mindent megtettem… Talán még nem
késő… Engedélyt kérek, hogy beléphessek a kapun. (ŐR felé) Te vagy a hibás! Miattad
nem mehetek be!
ŐR (APA) Mondtam már elégszer, most nem
engedélyezhetem a belépést. Emlékszel, hogy meséltem a többi őrről is, akik
hatalmasak és teremről teremre állnak? Mondtam eleget, hogy most nem
engedélyezhetem a belépést. Lehet, hogy később beléphetsz, de most nem!
Emlékszel, mondtam, azt is, hogy tilalmam ellenére…
FÉRFI (FIÚ) (halkan közbevág) Nem emlékszem arra, hogy
mit mondtál. Csak azt tudom, te vagy az akadálya annak, hogy bemehessek a
kapun.(kiabálni próbál a kapu felé)
Nyitva van a törvény kapuja? (hangja
elhalkul) Nem emlékszem, miért, de be kell mennem a kapun! Be… szeretnék,
menni! Szeretnék… menni… bemenni…
FÉRFI HANG (kapun túlról)A törvény kapuja mindig, mindenki előtt nyitva van!
FÉRFI (FIÚ) (halkan) Be kell mennem…
FÉRFI HANG
(égből hallatszik) Cselekedj
belátásod szerint!
FÉRFI (FIÚ) (suttogva) Késő… lehet… már
késő…
ŐR (APA) (hangosan) Mit motyogsz? Beszélj hangosabban! Nem hallom… mit
mondasz?
FÉRFI (FIÚ) Nem tudok
hangosabban beszélni,(jelez a kezével)
kérlek, gyere közelebb.
ŐR (APA) (közelebb jön) Idejöttem. Látod, milyen
jó vagyok hozzád?
FÉRFI (magában dünnyög) Úgy, úgy, gyere
közelebb! Legalább a prémgallérodban lévő bolháiddal is tudok beszélni. Jól
ismerem valamennyit, még ők is jobbak, mint te vagy! Bolhácskák, kérlek
benneteket… segítsetek nekem… térítsétek jobb belátásra az ŐRT. Ezt fogom
mondani nekik…
ŐR (APA) Mit
dünnyögsz magadban?
FÉRFI (FIÚ) Megkértem a
bolhákat, segítsenek nekem, kérjenek meg, hogy…
ŐR (APA) Miféle
bolhákat?(fejét elfordítva halkan mondja)
Ennek már mindegy, olyan lett, mint egy kisgyerek. Már nem él soká. Meg vannak
a percei számlálva.
FÉRFI (FIÚ) (szemét simogatja, ijedten felkiált) Jaj,
jaj… nem látok semmit! Sötét van. Megvakultam! (földre hanyatlik, színpadi fények elhalványodnak, a törvény kapujából fényesség
árad ki) Fényt látok?(fejét fény felé
fordítja) Vagy csak a szemem káprázik?(magához
inti az ŐRT, próbál felemelkedni)
ŐR (APA) (férfihez lehajol) Most még mit akarsz
megtudni? Telhetetlen vagy.
FÉRFI (FIÚ) Mielőtt meghalok, tudni akarom! Mindenki
a törvény felé igyekszik, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt, rajtam kívül
senki sem kért bebocsáttatást?
ŐR (APA) (közelebb hajol) Látom, már a végét
járod. Halálodon vagy. (ordítva)
Hangosan mondom, hogy haljad. Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt
a bejáratot, csak a te számodra jelölték ki.
FÉRFI (FIÚ) (nyöszörög) Istenem… Istenem… (lábával rúg egyet, többet nem mozdul)
ŐR (APA) (felegyenesedik) Most megyek és bezárom
a kaput.(kapu felé indul)
Halk
zene, színpad elsötétül, vaskapu csapódása, hollókárogás, zene leáll, a
csendben a függöny leereszkedik, tapsolás, bravó, kiáltások hallatszanak.
HATODIK JELENET
Jobboldali
kisszoba megvilágítva, berendezés ugyanaz, mint első jelenetben.
FIÚ (asztalnál ül, kezében telefon, izgatottan) Halló Apa! Tudom,
korán van, de nem bírok tovább várni! Túlzottan izgatott vagyok, ugye, nem baj,
hogy hívlak? Láttad? Tetszett? Jó előadás volt? Milyen voltam? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
APA (telefonból, lassan, halkan, beteges hangon
hallatszik) Hát… jó volt… jó voltál… nem láttam végig… sajnos… nem vagyok jól…
hívd fel a Főorvost… Gyere be!
FIÚ (ijedten) Apa, apa, mi van
veled? (feláll) Tudod, hogy most nem
mehetek, nem engedélyezik… Mennék, hidd el, de nem rajtam múlik!
APA (ŐR) De… rajtad
múlik… ez is… ne, várj engedélyre… mert késő lesz! Hívd a Főorvost! Gyere… (telefonbeszélgetés megszakad)
FÉRFI
(FIÚ) Apa, Apa… ne tedd le! Hallasz? (járkálni kezd) Hívjam a Főorvost? Igen, igen hívom máris… a Főorvost… Halló, jó napot Főorvos Úr!
Most beszéltem édesapámmal. Megijesztett, mi van vele? Azt mondta, hogy nincs
jól. Tegnap előtt, amikor beszéltem vele, még semmi baja nem volt…
FŐORVOS Kérem sürgősen fáradjon be! Telefonon nem
adhatok felvilágosítást, csak személyesen tájékoztathatom.
FIÚ De, hát… most, nem lehet… a járvány
miatt, karantén van…
FŐORVOS Vannak helyzetek,
amelyek engedélyezik, a hozzátartozók belépését az épületbe. Ez a mostani, az
Édesapja helyzetére tekintettel, ebbe a kategóriába sorolható. Ilyenkor,
kivételesen a törvény engedélyezi a belépést a kapun. Kérem, Önt, mint a
gondozottunk fiát, a legsürgősebben várom!
A
telefonbeszélgetés megszakad
FIÚ Akkor nekem…
most… nem kell… engedélyre várnom?
-FÜGGÖNY-
Budapest,2020-04-17.
