A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Megyeri Ágnes nagyon mai elbeszélést írt. Különleges munka. Örömmel közlöm.
Megyeri Ágnes
A nő a fürdőszobában
állt. A tükör feletti lámpa éles fénnyel világította meg arcát, szanaszét
meredő hajából egy tincs szeme elé hullt. Fáradt mozdulattal tűrte füle mögé. Elnyomott
egy ásítást, fejét jobbra-balra forgatta, úgy nézte magát, majd vágott egy
fintort tükörképére és megnyitotta a csapot. Néhány másodpercig folyatta a
vizet, aztán összeillesztette két kezét, megtöltötte vízzel és arcába locsolta.
Felnézett, álláról vízcseppek hulltak alá, haja nedvesen tapadt homlokára.
Elzárta a csapot, megtörölte arcát és kezét, majd lábujjhegyen az ajtóhoz
settenkedett, résnyire nyitotta és néhány másodpercig hallgatózott. Teljes
csend honolt a lakásban. Visszalépett és kihúzta a mosdó melletti fiókot.
Félretolta a hajszárítót, üvegcséket, hátranyúlt és egy tenyérnyi méretű dobozt
vett elő. Felnyitotta a tetejét, elővette a benne lévő készüléket, bekapcsolta,
majd néhány gombnyomás után hozzáérintette csuklóját. A készülék csippant
egyet, a nő csuklóján zöld fény villant a bőre alatt. Gyors mozdulatokkal
visszacsomagolta a készüléket, elrejtette és halkan becsukta a fiókot.
Felnézett és a tükörben figyelte, mi történik. Szerette nézni. Pár másodperc
telt el, amikor megindult a változás. Vonásai meglágyultak, a szeme alatti
táskák enyhültek, pillantása gyengéddé vált, ajkán kedves félmosoly jelent meg.
Elégedetten kapta magára köntösét és kisietett a konyhába. Halkan dudorászott,
miközben feltette forrni a tejet a kakaóhoz, szelte a friss kenyeret,
zöldséget, sajtot. Ízlésesen elrendezte az asztalon a két terítéket, majd a
kedves félmosollyal arcán a hálószobák felé indult. Benyitott mindkettőbe és csilingelő
hangon kívánt hangosan jó reggelt. Nemsokára egy szemeit álmosan dörzsölő kisfiú
és egy ásítozó férfi jelent meg a két szobából, gondolkodás nélkül a konyha
felé vették az irányt, ahol a nő el nem múló mosollyal várta őket.
– Kedveseim,
gyertek, kész a reggeli – duruzsolta nekik és egy-egy pohár frissen facsart
narancslét tett eléjük az asztalra. A pultnak dőlve elégedetten figyelte, ahogy
a férfi és a kisfú jóízűen falatozik. Arca gyengéd volt, időnként megcirógatta
a kisfiú haját, megsimogatta a férfi vállát. A reggeli végeztével gyakorlott
mozdulatokkal rendet tett a konyhában, majd szaladt a bejárathoz, hogy egy-egy
meleg öleléssel engedje útra őket. Hosszasan integetett nekik az ajtóból, arcán
a le nem fagyó mosollyal.
Amint a férfi és
a kisfiú eltűntek a sarkon, a nő bezárta az ajtót és a fürdőszobába sietett.
Előhúzta rejtekhelyéről a készüléket és néhány gombnyomás után ismét
hozzáérintette csuklóját. A zöld fény felvillant bőre alatt, majd arca újra
változni kezdett. A lágy mosoly eltűnt, vonásai megkeményedtek, orra mellett
kemény ránc jelent meg mindkét oldalon. Ajka összepréselődött, szeme
összeszűkült, szemöldökei szigorúan összevonódtak. A nő elégedett pillantást
vetett tükörképére, majd a fürdőszobából a hálószobába lépett és öltözködni
kezdett. Egyenes szabású ing, élére vasalt nadrág, fekete blézer. Haját erős
mozdulatokkal átfésülte és tarkóján szorosan összefogta. Magassarkú cipőbe
lépett, az íróasztalán lecsukta laptopját, aktatáskájába csúsztatta, majd
határozott léptekkel a bejárati ajtóhoz ment. Bezárta maga mögött, a kocsihoz sétált
és egy erős gázfröccsel elhajtott a ház elől.
Sötétedett már,
mikor a nő hazaérkezett. Magassarkúját lerúgta és egyből a fürdőszobába
sietett. Néhány gombnyomás, csippanás, átderengő zöld fény a csuklóján és
arckifejezése már fel is vette a reggeli kedves mosolyt. Kitartott ez az
állapot egész estig. Mikor egy utolsó puszit lehelt a kisfiú homlokára és
halkan behúzta maga mögött a gyerekszoba ajtaját, megint a fürdőszoba felé
vette az irányt. Előtte még gyors pillantást vetett a nappaliban ülő férjére,
aki teljesen elmerült telefonjában. A nő besurrant a fürdőbe és megismételte a
szokásos műveletet. Most másfajta változás vette kezdetét. Az angyali mosoly
eltűnt, arca kipirult, szeme csillogott, ajkai érzékien szétnyíltak. Haját
kibontotta, háta közepét verdeső tincsei mintha hullámosabbá és erősebbé váltak
volna. Mellei megfeszültek, teltté váltak, és már érezte is a jóleső bizsergést
ölében. Csak erre várt. Ruháit ledobta, beállt a zuhany alá, gyors
mozdulatokkal felfrissítette magát, megszárítkozott, majd az egyik fiókból
előkapott egy csipkés, vékony pántos hálóinget és felvette. Elégedett
pillantást vetett magára a tükörben, haját hátradobta és kecsesen, lábujjhegyen
a nappaliba sétált. Félretolta a férfi telefont tartó kezét, aki meglepetten felnézett
rá, majd mosolyogva hagyta, hogy a nő az ölébe üljön és szenvedélyesen megcsókolja.
Az álmos kisfiú
és a még álmosabb férj semmit nem vett észre. Nem látták az erőltetett mosolyt,
a reggeli ugyanolyan volt, mint máskor, a kávé forró, a zsemle puha és omlós. A
nő többnyire a pult felé fordult, talán csak a szokásosnál mélyebb
levegővételei tűnhettek volna fel családjának. De egyikük sem tette szóvá.
Amikor végre elköszönt tőlük az ajtóban és hosszas integetés után elfordultak a
sarkon, a nő egyenesen a fürdőszobába rohant. Kétségbeesetten kotorta elő a
készüléket, csippantotta a csuklóját, magában imádkozott, hogy működjön végre,
de semmi. A készülék néma volt. Remegő kézzel tolta vissza a fiók hátuljába,
majd kapkodó mozdulatokkal felöltözött. Arca megfeszült, szája mellett sötét
vonallá erősödött a ránc. Valahogy túl kell élni ezt a napot, gondolta magában,
miközben felkapta laptopját, és kiviharzott a lakásból.
Hazatérve megint
megpróbálkozott a készülékkel, ám az továbbra sem működött. Minden erejét
megfeszítve leült tanulni a kisfiúval, majd vacsorát készített és a rátörő
pánik elől végtelen takarításba menekült.
Eljött az este,
a kisfú már aludt, a nő pedig teljes kétségbeesésben bámulta szürke arcképét a
tükörben. Nem is emlékezett rá, mikor kellett magától végigcsinálnia egy napot
utoljára, teljesen leszívta energiáját az eltelt tizenkét óra. És most jön a
legnehezebb része. Remegő kézzel nyúlt a szemspirálhoz, de keze megrándult és
fekete csíkot húzott a szeme alá. Épp arclemosó után kutatott a fiókban, amikor
nyílt az ajtó mögötte. A férfi lépett be. A nő megdermedt, nem mert
megfordulni. Nem láthatja így... Nem láthatja meg fáradtan, kócosan, nyúzott
arccal, mert akkor mindennek vége. A házasságának legalábbis biztosan. Fejét lehajtotta,
leomló haja mögé menekült a férfi tekintete elől. Néhány pillanatig tartó
fagyos csend után a férfi megszólalt:
– Minden rendben
van veled?
A nő köhintéssel
álcázta hangja remegését.
– Persze. Miért
kérdezed?
– Olyan más vagy
ma este – hallotta a férfi hangját maga mögött.
A nő teste megfeszült,
a pult szélét markoló ujjai elfehéredtek. Továbbra sem mert felnézni, de ekkor
megérezte a férfi kezét a vállán. Lassan szembefordult vele és szemét a padlóra
szegezve állt a férfi előtt. Végül összeszedte magát, felemelte pillantását és
a férfi szemébe nézett.
– El kell
mondanom neked valamit – mondta halkan.
Legnagyobb
meglepetésére a férfi kérdő tekintet helyett elmosolyodott.
– Hadd kezdjem
én. Pontosabban szeretnék mutatni neked valamit.
A nő teljesen
összezavarodott és tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a férfi a mosdó másik
oldalán lévő szekrényhez lép, kihúzza az egyik fiókot, hátranyúl, kotorászik és
az övéhez megszólalásig hasonlító dobozt tesz a pultra. Elővett belőle egy pontosan
ugyanolyan készüléket, bekapcsolta, benyomott néhány gombot majd csuklóját a
készülékhez illesztette. Hallotta az ismerős halk csippanást, döbbenten nézte
ugyanazt a halványzöld fényt a férfi bőre alatt. Néhány másodperccel később elkezdődött
a változás. A férfi fáradt vonásai feszesebbé váltak, válla, bicepsze
megfeszült és duzzadtabbá vált, hasizma szemmel láthatóan kockásodott. A nő
tekintete lejjebb vándorolt és hitetlenkedve nézte, ahogy a férfi alsónadrágjában
is nyilvánvaló mozgolódás vette kezdetét.
A nő nem bírta
levenni tekintetét férje ágyékáról és csak ennyit nyögött:
– Hát te is?
A férfi zavartan
mosolygott.
– Te olyan
tökéletes voltál. Mindenben. Tökéletes anya, tökéletes karrier, tökéletes
szerető. Annyira kevésnek éreztem magam hozzád. Aztán megláttam egy hirdetést. És
megvettem ezt – bökött a készülék felé. – És akkor esett le, hogy valószínűleg
te is... Csak túl gyáva voltam ahhoz, hogy szóba hozzam – halkult el hangja.
– Én... én meg
attól féltem, hogy én vagyok kevés neked – dadogta a nő. – De ma elromlott ez a
nyomorult... és azt hittem, enélkül mindennek vége – suttogta maga elé.
A férfi nem
válaszolt. Nézte a nőt, kócos haját, fáradt arcát, a sötét karikákat a szeme
alatt. Majd a tükörbe pillantott és végigmérte saját, vágytól csillogó
tekintetét, erőtől duzzadó, feszes testét, ágaskodó férfiasságát. Tekintete
továbbvándorolt, le a mosdó melletti pultra, rajta a készülékkel. Váratlanul
felkapta és egyetlen határozott mozdulattal, teljes erőből földhöz vágta. A
készülék szétrobbant a fürdőszoba kövén, műanyag szilánkok ugrottak szanaszét,
a szétszóródó darabok beterítették a mosdó előtt a padlót. A férfi csuklóján
piros villogás sejlett át a bőr alól, egyre lassuló és halványuló, míg végül az
is elállt. A változás azonnal érzékelhető lett, feszes izmai petyhüdtté váltak,
hasa megereszkedett, haja lelapult, homloka felett kopaszodó folt tűnt fel. És
az eddig látványosan meredő férfiassága is azonnal eltűnt a boxeralsó redői
között. A nő rémülten nézett rá, de szólni már nem maradt ideje. A férfi
szájával ajkain nehéz lett volna bármit is mondani.
