A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő félévre!
Papp Mária a "Ma nem mentem iskolába" kezdetű feladatot oldotta meg sikeresen. Ő az egyik legtehetségesebb a csoportban, mindenképpen biztatom a folytatásra. Munkáját itt közlöm.
Papp Mária:
Varázshegy
Ma nem mentem iskolába. Elindultam ugyan, de annyira tele
volt Vele a szívem, hogy képtelen lettem volna bepréselni magam az iskolapad
szabta korlátok közé. Olyan helyet kellett keresnem, ahol karomat széttárva felszabadultan
fel-alá rohanhattam a nevét kiáltva. A Varázshegyet találtam a
legalkalmasabbnak. Ez volt a dágindai hegyek közül a legkülönösebb és
legmagasabb. Közvetlenül a lábainál terült el a város, ahol szerelmes lettem.
A tavaszi napsugarak nem is találhattak volna a mainál
megfelelőbb pillanatot. Ahogy futottam egyre és egyre feljebb, megcsillantak
hosszú hajamon, csiklandozták a vállamat, harapdálták a bokáimat. Imádtam. És
elmondhatatlanul boldog voltam.
A Varázshegyen van egy kis síkság, harsogóan zöld fűvel,
édes pici színes virágokkal. Minden évszakban ilyen. Senki sem ismeri a titkát,
de nem is kutatja senki. Hiszen végül is egy Varázshegy megengedhet magának
ilyen úri huncutságokat.
Ahogy odaértem, szinte fejest ugrottam a csoda-rét kellős
közepébe. Ő pedig ringatni kezdett. Hajamba aranyszín virágokat font, aranyfű
ruhát adott rám és aranyporral szórta be hófehér bőröm.
Könnyed léptekkel szaladtam le a hegyről. Egyenesen a
karjaiba.