Szépírói kurzus 2018/ősz/12 Kőrösi Zsolt versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Kőrösi Zsolt írt egy verset a saját nevére, ezt a házi feladatot oldotta meg, valamint írt egy szabályos hexametert. Kiváló munkáit itt közlöm.

Kőrösi Zsolt

A jövő század eszméje

Nincs az az Isten, hogy nekiüljek s verseim írjam!

Kőrösi Zsolt

Barátom! ha hívhatlak barátomnak,

Így a neved, pőrén leírva

Csak egy adat egy iraton,

mi nem takar semmit.

De ismerlek téged gyerekkorod óta

S el kell hogy mondjam, egy furcsa fickó vagy

Ám annál jobb barát, jobb játszótárs,

Jobb partner lettél nekem az évek során.

Furcsállom is, hogy neked nem írnak barátaid

Szülinapodra, bármilyen szép köszöntővel

Leped meg őket mindig, minden évben egyszer.

De nézzük is meg az úgymond baráti körödet!

Hát igen, nincsenek túl sokan benne;

Egyikük már dolgozik is,

S ezért Angliába ment, és ritkán láthattad mostanság.

A másik? Már érettségivel flangál, ha nem dolgozik úgyszintén,

Itt lakik a közelben, és se híre, se hamva.

Pedig talán őt ismerted meg közülük legelőször!

Harmadik, negyedik, ők az újak, a négy évükkel,

Egyikük veled tanul tovább, mindenkinek barátja,

A másik elment, mást tanul, mint amit eddig elsajátított.

Ők barátnak barátok, de mikor nyakig vagy a gondban,

Nem biztos, hogy ők fognak tudni téged kihúzni belőle.

És a többiek? Nem szeretnek, vagy már nem szeretnek,

Vagy csak futólag láttátok egymást.

S tudod, mi a legszomorúbb az egészben?

A fészbuk,(igen, így írom, mert e szörnynek

Nincs magyar neve, szerencsére)

Mely elment mindenféle adatot rólad,

Ezáltal ismerve téged neked szóló

Hirdetményekkel bombázhatnak

S ki tudja, mire használhatják még;

Még e szörny is előbb emlékezik meg arról,

Mikor lenne néked szülinapod:

„Ma van Kőrösi Zsolt születésnapja.

Ne felejtsd el felköszönteni őt!”

A végén csak egymásban bízhatunk meg,

Te meg én, bajtársak a bajban.

Igazságtalannak tűnhetek azokkal,

Akik ténylegesen barátaid,

De ha eljön a személyes világvége,

Magunk maradunk.

Mint mondani szokás:

Segíts magadon, és Isten is megsegít.

Itt vagyunk egymásnak a végítéletig,

Ha elmész, megyek én is veled,

De előtte aranyba foglalom a nevedet

Hogy örökké ragyogjon lángoszlopként

Az elveszett utókornak:

KŐRÖSI ZSOLT, született december hatodikán.

Szépírói kurzus 2018/ősz/11 Nagyné Antal Judit novellája

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Nagyné Antal Judit azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy rövid, egyperces elbeszélést írt, egy emberi tragédiát megjelenítve. Kiváló munkáját itt közlöm.

Nagyné Antal Judit

MARATON

Bemelegítenek. Viktor a tőle megszokott alapossággal, minden testrészét  felűlről lefelé átmozgatja. Bedörzsöli  magát  izomlazító krémmel. Mindig ilyen, villan belém a gondolat, a fürdőszobában is képes órákat  eltölteni. A szakállát, kis ollóval formára igazítja, szinte minden nap. A munkájában is ilyen precíz pontos kiszámítható. Zavarja a szép kék szeme körüli ráncok megjelenése.

Csak a gyerekünkkel nem tud megbékélni, nem fogadja el a valóságot, mert az nem lehet, hogy az ő fia….

Ellövik a rajtot. Elindultak. Hatalmas a mezőny. Viktor közép tájt fut egyenletes tempóban, összeszedetten, ahogy az tőle várható, és megszokott. Hiába mondtam, hogy talán ezt most ki kellene hagynia. Nem tudott felkészülni erre a maratonra, sem testben, sem lélekben. Szerinte pont ezért kell elindulni, talán egy pár órára ki tud kapcsolni. Nem számít semmi más, csak hogy végig menjen, ne adja fel, igen a legfontosabb hogy ne adja fel.

Végigkisérem őt gondolatban, van amikor látom is  a tömegben. Vagy inkább érzem, szinte együtt ver a szívünk, közben a gondolataim elkalandoznak. Ott dobog a fülemben a monitor hangja: tadam – tadam – tadam, a három hónapos kisfiúnk szívverése, aki még mindig az intenzíven. Tadam – tadam, nem tudom talán jobb lenne, ha…. de most nem gondolok erre, csak a páromat figyelem, hátha megint felbukkan egy kanyarban.  Erőltetem az agyamat, hogy figyeljem Viktor mozgását, a futó lépteit. Igaza van, milyen jó lehet neki, ahogy kikapcsol az agy,  a láb talajt ér, ütemesen felváltva egyszer a jobb, egyszer a bal, és már megint a fülemben hallom: tadam – tadam.  Már értem,  miért nem akar a kórházba bemenni, nem akarja elfogadni, elhinni az eseményeket. Ha nem látja, nincs is. De ez a kegyetlen élet, gondolom, és jobb, ha most lesz vége, mint ha egy életen át nem tud magáról, vagy tolókocsiban ül.

De akkor is az ő fia, mondom magamban. Nem fog így futni az apjával. Elveszítem mindkettőt, a kis Viktort, és  a  nagy Viktort.

Nem, nem gondolok erre, csak a maratont nézem, erőltetem  magamat, megpróbálok csak ide koncentrálni. Már a mezőny túl van a nehezén, eltelt volna annyi óra? Figyelem Viktort,  bírja, úgy látom jól bírja, kitartó, erős mindig egy dologra figyel, még a végén nyerni fog. Hajrá!, kiálltom, én drága Viktorom, győzni fogsz, csak bírd a finist is. Nekünk együtt sikerülni  fog. Legalább itt, és most, és neked.

Újra a fülemben a tadam – tadam, mikor megrezzen a telefon a zsebemben. A kórház. Remegő kézzel felveszem. És már nem hallom a hangot a fülemben:  t a d a  m.

Szépírói kurzus 2018/ősz/10 Mádi Beáta versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Mádi Beáta azt a házi feladatot oldotta meg, hogy szabályos szonetteket írt a mindennapi életről, a felújításról, a takarításról, a konyhai feladatokról. Ritmikailag nagyon szép munkák, és a játékosságuknak köszönhetően igazán maradandó művek.   

Mádi Beáta

Felújítás

Határtalan a kosz, a szürke por

leszáll a légben elcsavargó pára,

a fáradt, sápadt, régi kis szobába,

tapéta csíkja védi a falat.                                           

A bútorfény darabja elfogyott,

ma tiszta lett az asztal és a székek,

lavór kidől, ha létra lába széles,

letisztult nálad minden porfogó.

Kikandikál egy szeg, szöget verek,

a fal tövében három polc lefestve,

szerelni vágyó  jóbarát a vágyam.

Pihenni holnap úgy szeretnék most,

elernyed izmom, nyűg a hátizom,

egy barna pók ma hálót sző szobámban.

Konyha

Kifolyt a kávé, kell a konyharongy?,

s az asztalon, egy fürge csík nyoma

cukorka barna löttybe’ virradóra,                                  

elázik, édes íze oly finom.

Kifolyt a kávé, inni hol fogom?,

egy kósza csésze széle szájon csókol,

a csészealj röpül már messzi tájon,

a konyha tartja össze otthonom.

A gáz, ha kékül, halkan szundikál,

az ablakon benéz egy napsugár,

a tűzhelyen egy új edény a lángon.

Ma lekvárt főz a málna és eper,

a fáradság már mindent elkever,

s üvegbe rakva csendes oly nagyon.

Porszívó

Pusztítok minden bújó porcicát,

kapaszkodnak szégyenlős sarokszöszök,

porszívóm nyaka nyúlik, gyomra zörög,

falja a por szálló hagyatékát.

Makacs vagyok, ha lelkem tele már,

szőnyeg szálai közt minden ott lakó

hallja zengőn zúgó hangom átható

dallamát, e test éhes szerenád.

Mozdulatlan lennék nappal mégis,

ismerősként köszön rám a fény is,

porzsákom megpihen, nagyot nyújtózik.

És hallanám, mit a csend elzenél,

ha hangomat lecsendesíthetném,

úgy szeretnék, oh, végleg elgurulni.

Szépírói kurzus 2018/ősz/9 Baráth Adél képversei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Baráth Adél képverseket is készít, amely képversek jól illenek a szerző ismert, sajátos egyéni hangjához, a rövid, szűkszavú költői nyelvhez, valamint képzőművészeti kötődéséhez.   

Baráth Adél: Darab 

Baráth Adél: Emlék

Baráth Adél: Seb