A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Somogyi Feri Camus ismert első mondatához kapcsolódott: "Ma halt meg anyám", ennek hatására írt egy elbeszélést, házi feladatként. Kiváló munkáját örömmel közlöm.
SOMOGYI FERI:
Anya meghalt
Ma halt meg anyám. Az előbb még itt állt mellettem, most
pedig fekszik a szőnyegen, kezében a telefonkagylóval. Kiveszem a kezéből.
- Szia, nagyi,
hogy vagy? Én jól. Persze, tanulok, odafigyelek, szót fogadok, igen, anya is
jól van, az előbb még itt volt velem, de most lefeküdt, nem, nincs semmi baj,
csak elálmosodott. Szia, nagyi, megmondom neki.
Hallod,
anya, a nagyi nem érti, mi van veled. Olyan furcsa vagy, mint hajdanán a papa.
Minden
azzal a széles levelű sötétzöld növénnyel kezdődött a kert végében. Láttam,
hogy a nagyi titokban tépkedi, az istállóban apró darabokra vágja, és a kacsák
elé szórja. A kacsák estére kidőltek, ott feküdtek élettelenül szanaszét az
udvaron. Azt hittük elpusztultak. Összeszedtük, és egy ládába raktuk őket.
Reggel
nagy meglepetés ért minket. A ládában egyetlen állattetem sem volt. A kacsák
vígan rohangáltak, hápogtak az udvaron, élvezték az életet. Álltunk a nagyival
szótlanul, és nem értettük mi történhetett. Igaz, ő egy kicsit mosolygott.
A következő
napokban ez a furcsa dolog többször megismétlődött. Először a birkák hullottak
el, majd a disznók dőltek ki, végül Hurka és Kolbász, nagyi két yorkshire
terriere feküdt élettelenül az udvar közepén. Egy kis idő múlva szerencsére
mindegyik állat visszatért közénk. Azaz nem mindegyik. Kolbász órák múlva sem
mozdult, nagyi bármit csinált vele, menthetetlen volt. Az állatorvos mérgezésre
gyanakodott, de mi nagyival nem tudtunk rájönni, hogy a kis kedvencünk mit
ehetett, vagy ihatott, ami ezt okozta. Már majdnem megszólaltam, hogy elmondjam
az elmúlt napok eseményeit, de a nagyi megszorította a kezemet. Rendben, ez
legyen a mi titkunk.
Sokáig
nem történt semmi említésre méltó, az állatok nem hullottak el, nagyi sem
húzgálta ki a gyomot a kert végében. A nyár végén hazaköltöztem anyámhoz, vett
egy új lakást. Dezső bácsi segített neki. Szerencsére ő csak ritkán jött át.
Hetente kétszer. Ilyenkor
anya mindig kipirult, sört vett elő a hűtőből, és nevetgélt. Aztán az
iskolatáskám a kezembe nyomta, és bezárt a szobámba. Tanulj, súgta a
kulcslyukon át. Persze, mit is tehetnék. Az egész életem abból áll. Anya
folyton talál valami szorgalmi feladatot. Utálom Anyát. Ha nem tanulni kell,
akkor bevásárolni. Persze sosem ad elég pénzt. Mindig nekem kell kitalálnom,
mit hagyjak ott. Aztán velem kiabál, hogy csokit miért vettem, tejfölt meg
miért nem. Olvasni sem hagy soha. Ha éppen elkezdenék, biztos beszélgetni akar.
És csak mondja, mondja a magáét. Amikor pedig látja, hogy lopva a könyvbe
pillantok, máris lendül a keze, és még el sem csattan a pofon, máris mondja,
hogy ne haragudjak. De haragszom. Esténként a párnát fojtogatom, és azt
képzelem, az anyám az.
Anya még
mindig a szőnyegen fekszik. Várom, hogy felébredjen. A papával is így volt.
Anyával rohantunk, mert telefonált a nagyi. A papa nem mozdult. A tévé előtti
szőnyegen feküdt. Mintha aludna. Csak az arca volt egy kicsit fura, mintha
fájdalmai lennének. Anyám a másik szobába ráncigálta a nagyit:
- Mit csináltál?
- Semmit.
- Ez
neked semmi?
- Kérdezd
Robertát.
-
Kicsodát?
- Apád
minden délután ott van nála.
- Javítja
a tetőt.
- Van ott
más is.
- Nincs
ott semmi. Csak itt. Amit te csináltál.
A papa
szerencsére egy fél óra múlva már a régi volt. Kanalazta a gulyáslevest, és nem
emlékezett semmire.
Remélem
anya is mindjárt felébred. Néz rám csodálkozva, aztán kéri, hozzam a táskáját,
meg egy pohár vizet, beveszi a vérnyomás-gyógyszerét. Így lesz. Érdemes volt
elmenni a nagyihoz, tépni pár gyomot, beáztatni, majd teát főzni belőle. Ahogy
a nagyinál láttam.
Papa az
eset óta nem megy segíteni senkinek. Ül a szobában, nézi a tévét, olvas vagy
keresztrejtvényt fejt. Papa már nem a régi.
Remélem,
anyám sem lesz olyan, mint korábban volt.
De mi
van, ha nem ébred fel? Olyan nincs, mert akkor egyedül maradtam. Biztos a nagyihoz
kerülök. Azt már nem. Annak nem lesz jó vége. Inkább ébredne fel végre már
anya. Legyen minden a régi.
Nem. Azt már nem. Akkor inkább főzök egy
teát Dezső bácsinak is, és fojtogatom tovább a kispárnámat. Igen, így lesz.
Ébredj már fel, anya.
