A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Bana Károly Renátó írásait hallhattuk. Meglepett az írások humora, "profizmusa".
Bana Károly Renátó
A
materialista ember
Egy napon a materialista ember elindult, hogy
munkát keressen. Ilyen merészségre életében még csak egyszer szánta el magát,
de akkor végül is nem indult el. Most azonban mégis, mert a javakat szerette,
jobban, mint a lustaságot, és jobban, mint bármi mást. Gondolataiba mélyedve
ment egy mezőn éppen, mikor megszólította egy hang:
- Ádám! Ádám!
- Na! Mi az? Mondjad! Mi van?
- Ádám! Én szólítottalak meg!
- Ki az az "én"?
- Az Isten. Mindent tudok. Épp ezért
fölajánlom, hogy légy a második fiam.
- S mit kapok cserébe?
- Hogyhogy mit kapsz cserébe? A legnagyobb
dolog a világon fiamnak lenni.
- Jó, jó, de azért mégis mit? Elvégre az ember
csak szeretné tudni, ha már munkát vállal!
- Belekerülsz a Bibliába, s áldani fogják majd
nevedet. S elvezetlek egy olyan világba, ahol nem leszel többé rabja a földi
dolgoknak, s efölött a világ fölött végtelen hatalmat kapsz.
- Köszönöm, nem! Elég volt apám fiának lennem,
ő is azt mondta, hogy ne legyek rabja a földi dolgoknak, mégis minden földi
értéket magáénak mondott. Különben is
másodiknak lenni nem jó dolog, mindenből kevesebb jut az embernek. Különben hol
vagy? Nem is látlak!
Ezzel tovább folytatta útját. Másodjára az
ördög kísértette meg.
- Ugye, munkát keresel?
- Igen, azt. Ki vagy, s mit ajánlasz?
- Rögtön a tárgyra térsz. Ezt szeretem benned.
Én az ördög vagyok, s megadom neked mindazt, amit kívánsz. Pénzt, nőket, aranyat,
ékszert, minden fölött rendelkezhetsz.
- Ez már sokkal jobban hangzik.
- Ugye? Cserébe nem kell mást tenned, mint
hűen szolgálnod engem, és elismerned, hogy minden fölött jogosan uralkodom.
- Akkor most ki uralkodik minden felett? Te
vagy én?
- Én, de te segítesz. Várj! Hová mész?
- Munkát keresni - hangzott az egyszerű
válasz.
Harmadjára a Halál jött vele szembe.
- Én vagyok a Kaszás, és munkát ajánlok neked.
- Kasszás?
- Nem! Kaszás!
- Ja, a kapás! Értem. És mit?
- Nem a kapás! Betűzöm: H, A, L, Á, L.
- Mindegy!
- Nem mindegy! Ugyanis én nem kapával, hanem
kaszával dolgozom.
- Tudod, mit? Felejts el! Ilyen akadékoskodó
főnök akkor sem kéne, ha maga a Halál lennél.
Tovább menve az erdőben, hét kisnövésű ember
futott oda hozzá.
- Hát ti kik vagytok, kis nevetséges emberkék?
- Nem vagyunk nevetségesek! Mi vagyunk a Hét
Törpék. Én vagyok Hapci, ő Morgó, Szende, Kuka, Szundi...
- Hát még a nevetek is eléggé vicces, olyan,
mint ha valami bugyuta rajzfilmből lenne. De mégis, mit akartok, mit dolgozzak?
- Azt, hogy csókold meg Hófehérkét, kit a
gonosz mostoha elaltatott egy mérgezett almával, mert szebb volt nála, de
fölébred, ha egy herceg megcsókolja, aki aztán elnyeri Hófehérke fele
királyságát és szerelmét.
- Nahát, ez tényleg egy mese!
És már faképnél is hagyta őket. Aztán saját
hasonmása jött vele szembe.
- Hé! Te tudom, ki vagy! Ne is mondd! A
Szomszéd a Szomszédokból!
- Majdnem! A lelkiismereted!
- Azért nézel ki úgy, mint én! Érthető! De
egyet nem értek. Te milyen munkát szeretnél ajánlani nekem? És alighanem
szegényebb vagy, mint én.
- Hát az igaz, munkát nem adhatok, te viszont
rendesen megdolgoztatsz! Szeretném azonban felhívni a figyelmedet, hogy
hallgass az utánam jövőre.
- Ez még könnyű! Mit adsz érte?
- Reménytelen vagy!
S ahogy az ígéret szólt, hamarosan jött
valaki.
- Egy angyal.
- Igen, az őrangyalod!
- És mit akarsz tőlem?
- Semmit.
- Akkor nem lennél itt! Na, mit?
- Hát... épp ez az. Semmit. Felmondok.
- Én nem is alkalmaztalak! Neked kéne engem.
- Hogy te légy az én őrangyalom?
- Nem! Nem az angyalokat, hanem a vagyonomat
szeretném őrizni.
Végül egy ismerős alak jött felé.
- Már megint a lelkiismeretem!
- Nem! Én te vagyok!
- Hát az hogy lehet?
- Nem tudom. De ne menj tovább!
- Miért ne?
- Mert vége az útnak.
- És mi van az út végén?
- Az út vége. Hát nem borzasztó?
- És van ott munka?
- Hát az nincs, de azt már nem is néztem.
- Akkor honnét tudod, hogy nincs?
- Lehet egy olyan világban valami, ahol nincs
materializmus?
Levél a Télapóhoz
Így karácsony tájékán megkezdődik
az ünnepi láz. S bizony még más is, várakozás az ajándékokra. A gyerekek várják
a Mikulást és a Jézuskát. A Mikulásnak még levelet is szokás küldeni. Az ilyen
levelek közül került kezembe egy, melyet most megosztok veletek:
Kedves Télapó!
Mielőtt megírnám az idei kívánságlistámat – szeretnék pár szót szólni
hozzád.
Először is, azt mondják, hogy te az összes gyereket ismered, és így
állapítod meg, hogy jó volt e vagy rossz e az idén. Szeretnék ahhoz gratulálni,
hogy ilyen hatalmas kémhálózatot sikerült kiépítened, arra azonban szeretném
felhívni a figyelmedet, hogy ez az információforrás gyakran nem elég
megbízható. Szerintem nálunk a kém a Margit néni a szomszédból, azért sétál
végig a körfolyosón és kukkant be mindenhová, ugye? Amúgy a múltkor megkapta,
mert akkor kukucskált be a 17-esbe, mikor Gyuri bácsi és a barátnője épp
papás-mamást játszottak. Szóval ez a módszer rossz.
Tavaly karácsonyra a Marci osztálytársam 20000 Forintot kapott meg egy új
számítógépet, holott négy tantárgyból állt bukásra, meg tapizta Icust is. Dezső
pedig színjeles tanuló, és mégis csak egy pár zoknit, meg egy pulóvert kapott tőled.
Ez engem még mind nem érdekelne, de sajnos nálam is elrontottál valamit
szerintem. Ha mindent tudsz az összes gyerekről, akkor rólam is, s tudhatnád,
hogy utálom az tejcsokoládét, mégis minden karácsonyra kapok egy csomót. De nem
panaszkodom, a mikuláscsomag mindenkinek jár, még a rosszaknak is
alapfelszereltség. Szeretnélek arra kérni, hogy nekem mégse hozz, mert úgysem
eszem meg, a kutyánk meg már hány tőle, ám, ha mégis ennyire rámenős vagy,
akkor legalább már valami minőségi márkát hoznál, ne a legolcsóbb TESCO-s minőséget.
A narancsot még szeretném, de rohadt volt a tavalyi is és löttyedt.
A tavalyelőtti sportautó pedig - amit kértem – igazira gondoltam, nem pedig
egy játékmodellre. A látásod sem lehet már olyan jó, mert amikor, a kocsi mellé
MC Bach Demint albumát kértem, akkor nem J.S. Bachra gondoltam. De ekkor még
nem szóltam, ám tavaly, amikor megkaptam tőled a 621. pulóveremet, ami tök béna
és a nyolcsebességű BMX bicikli helyett egy sportautós újságot; akkor már
tényleg besokalltam és tudtam, hogy ezt idén megírom neked.
Tehát szeretném, ha pótolnád a kívánságaimat, s megkapnám a verdát meg a
bicajt, bővebben lásd a tavalyelőtti levelemet, de emlékeztetőül: egy Ford
Mustangot, BMX kerékpárt. Biztos vagyok benne, hogy csak tévedésről van szó,
így ez nem is kérdés. Az idei kívánságaim a következők lennének:
1.
egy jacht a horvát tengerparton
2.
30000$ készpénzben
3.
meg egy saját focicsapat
4.
továbbá azt akarom, hogy a
Frigyes bringáját törd szét vagy lopd el vagy robbantsd fel vagy valami, mert
irigy görény és a múltkor nem engedte meg, hogy kipróbáljam
Ezeket akarom az idén. Hogy lásd, mennyire rendes vagyok: ezt az évet még
megadom neked, hogy ezeket az egyértelmű hibákat javítsd. Jól figyelj, Télapó,
azonban, ha ez nem történik meg, akkor nagyon nem leszünk jóban egymással,
megkeserülöd. Apukám az adóhivatalnál dolgozik, nagyon befolyásos ember. Elintézem,
hogy legalább három évet ülj a sitten. Valamint tudom hol szoktál parkolni a
szarvasaiddal, amikor hozzánk jössz; aláaknázom a terepet. Így akarj még
egyszer kikezdeni velem, tudjad kivel állsz szemben, kis lúzer!
Minden jót, jó munkát, kellemes karácsonyt!
Pistike
Most a láb vagy a méter?
- Apa, miben van a
különbség a láb és a méter között?
- Hát, fiam, ez
egyértelmű; abban, hogy az egyik láb, a másik meg méter.
- Nem így értettem.
Mekkora egy láb?
- Ez buta kérdés,
nem lehet megmondani, nekem is más a lábam, mint a tied.
- Én azt hallottam,
hogy az egy mértékegység.
- Igen? Vagyis, igen, az, hát miért is ne
lenne az?
- Engem, apu, igazából csak az érdekelne, hogy
mi alapján döntötték el, hogy mekkora legyen egy láb, hiszen, mint te is
mondtad, mindenkinek más a lába.
- Az alapján döntötték el, hogy mekkora legyen
egy láb, hogy mekkora egy méter.
- Egyszóval azért
harminc centiméter egy láb, mert a méter száz?
- Pontosan!
- Ennek semmi
értelme így!
- Látod, én is ezt
mondom! Ilyen értelmetlen butaságokat kérdezel itt, na menj játszani, nem
látod, hogy apád elfoglalt a lábaival?
