A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.Sztranyánszki Zsuzsa, aki "Sztranya" néven jegyzi a verseit, elsősorban a beat-költészet hatására kezdett írni. Mostani munkája a klasszikus beat-költők hangját idézi, nagyon jól.
Sztranya
Na, futás!
hatezer
ember, hatezer mosoly és kétszer hatezer láb
átláthatatlan
tömeg, valami kéjes vágy és nulla izgalom
mintha
varázsütésre szállt volna meg egyöntetűen mindenkit
valami
érthetetlen, egy versenyhez nem illő átható eksztázis
Nincs már
semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
tizenkétezer
láb indul szinte egyszerre fel a hídra
beindul,
lüktet a mellkasom, már nem én irányítok
csak
sodródom a többiek vonzásában
örülök?
félek? vagy lehet, hogy rosszul vagyok?
Nincs már semmi.
Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
néha fel-
felvillan egy idétlen tábla, vajon tényleg a hátralévő távot mutatja?
vagy csak
viccel velem valami idióta kényszerképzet?
hogy tudassa
nem lehet már túl sok, aztán végre vége?
tök mindegy,
nem érdekel
Nincs már
semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
mennyire egy
összetett érzés ez itt valahol legbelül
egyszerre
vagyok fáradt, lelkes, örömittas, meglepett és büszke
égetően fájó,
de mintha nem az izmaimat járná át
valahonnan
mellkasból jön: igazi hideglelés, remegés, valami ilyen lehet a tuti fagyhalál
És nincs már
semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
már elmúlt,
már vége, már újra itthon vagyok
erőm már
vajmi, mindenem fáj, mégis táncolnék
jöttök hát
velem ti többiek mind a hatezren?
hogy végre
elhihessem, hogy végre tudjam, hogy megcsináltam?
Hisz végképp
nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
