A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Klein T. László azt a házi feladatot választotta, hogy Eric Kight ismert novellafüzérét továbbírja. Nagyszerű írását örömmel közlöm.
Klein T. László
SAM SMALL ÚJABB KALANDJAI
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete
című műve alapján.
Az áttetsző Yorkshire-i ember
Sam Small áttetszővé vált. Egyik
pillanatról a másikra. Teste, ruháival együtt, láthatatlan lett.
Azon a napon, amikor Sam felfedezte
ebbéli képességét, Mully éppen csomagolt. Sam úgy tett, mintha nem hallaná a feleségét.
Házasévei alatt megtanulta, hogyan legyen észrevehetetlen és kialakította a szelektív
hallás képességét. Csak azt a kérdést hallotta, amire elfogadható választ
tudott adni. Sam feltűnően kerülte a kényes helyzeteket.
– Small Sámuel, miért nem jössz velem
Kaliforniába? – kérdezte Mully. – Vinnie örülne, ha ott lennél második unokád
születésénél.
Semmi válasz. Mully feléje fordította a
fejét, de szokásától eltérően, nem háborgatta újabb kérdésekkel.
Lehet, hogy nem lát? – gondolta Sam. Felvillanyozta
a láthatatlanság lehetősége.
– Ha már az első születésénél nem voltál
a lányoddal – mondta a felesége.
Samet meglepte a szemrehányó hang. Őelőtte
Mrs. Millicent Small sohasem panaszkodott.
*
Sam Small ritkán szólalt meg. Yorkshire,
Polkingthorpe Brig nevű falujának Kiterjesztett Szárnyú Sashoz címzett
kocsmájában a lócára telepedett és melengette söröskancsóját. Mully délután elutazott
Amerikába, így a kicsi öregember ráérősen üldögélt a hatalmasra rakott tűz
mellett.
Ökör iszik magában, ismerte a közmondást,
és Sam, aki sokat adott a közvélekedésre, nem kívánt mások szemében ökörnek
mutatkozni, meg szerette is a társaságot, ezért a lámatenyésztő Saw Cooper, a
balkezes pék Gollicker-Pearson és a tagbaszakadt Ian Cawper társaságában
hörpintette fel sötétbarna sörét. Ismerték a faluban, és azon emlékezetes este
óta, amikor keresztkérdéseivel hazugságon kapta Mr. Smith-t, a jenkit,
tisztelték.
Megalapozták a tiszteletet fiatalabb
korának eseményei, különösen Fekete Cawpernek, Ian apjának, egy éjszakán át tartó
viaskodása a szőke óriással, Wada Tornyának kopár dombvidékén. E rémítő
eseménynek Sam volt az egyetlen tanúja, olyat látott, amit senki emberfia a
faluban.
Ha amerikai kalandjairól kérdezték, Sam
elmosolyodott, egy pillanatra széttárta a karját, mintha egyensúlyozna a
légben, majd leengedte és azt állította, nem ő az.
– Öregem, aki tudott repülni, az egy
másik Sam Small. Az a Sam Small, aki elejtette a puskáját és feltartóztatta a
waterlooi ütközetet.
Hőstettét a Nagy Háborúban, hogy fegyvertelen
kisegítő rendőrként, két német kémet fogott, nem tagadta, de a részletekről
szerényen hallgatott.
Sam Small hírét messze földön mindenki
ismerte. Hírlett róla, szereti a Kiterjesztett Szárnyú Sas társaságát, a célbadobósdit,
a sört, a fogadásokat és a politikáról folytatott társalgást.
Idegen látogatói ebben a kocsmában keresték
fel, egy hűvös, októberi estén. Miközben finomkodva, üvegből itták világos
sörüket, irataikat keménykalapjukkal takargatták.
– Ne értsen félre, Mr. Small, de a
tesztkérdések lényegesek az ügyben – mondta a fiatalabbik londoni.
– Persze, ha nem akar részt venni, nem
kell válaszolnia – mondta az idősebb londoni.
– A fészkes fenébe ne akarnék! – mondta
Sam, miközben nem is sejtette, valójában miről van szó.
– Csupán a személyiségére vagyunk
kíváncsiak, nehogy gond legyen az esemény alatt – mondta a fiatalabb. –
Folytathatjuk?
Sam bólintott. A farmer, a pék és Ian
mellett, Mariel, a pincérlány is a lócán szorongott, mindenki Samet figyelte.
– Ahogy mondtam, nincs rossz válasz, Mr.
Small – mondta a fiatalabb. – A következő kérdés: Mi lesz a mókusból, ha
párosodni akar egy medvével?
– „A” lehetőség: rozsomák – vette át a
szót az idősebb. – „B” lehetőség: vacsora. „C” lehetőség: ápolt az
elmeosztályon.
A néma csendet a pincérlány törte meg.
– Hová tűnhetett? – kérdezte Mariel.
Nem látnak – gondolta Sam –, már biztos,
hogy áttetsző vagyok.
Ahogy némán, mozdulatlanul figyelte a
többieket, elmosolyodott, ismét elkerült egy kényes kérdést.
*
A két londoni a falu egyetlen telefonfülkéjében
szorongott. A nyitva maradt ajtó előtt Mrs. Wambley görnyedt cipője fölé. Előbb,
teljesen véletlenül, a balcipője fűződött ki, majd a jobb.
– Központ? Mr. Michael Collinst kérem, a
Közlekedési Minisztériumból. – A fiatalabb idegen tartotta a kagylót. –
Mindjárt kapcsolják – mondta az idősebb londoninak.
– Ő ajánlotta – mondta az idősebb.
– Honnan ismeri? – kérdezte a fiatalabb.
– A Nagy Háborúból. Ő vizsgálta a német
kémek elfogását.
– Ez a Sam Small tényleg kémet fogott?
– Kettőt, fegyvertelenül.
Hallgattak.
– Amúgy feltaláló – mondta az idősebb. –
Ő találta fel az önműködő orsót.
– Azt, amit továbbfejlesztettünk és beépítettünk
a … Halló? Igen! Igen! Mi vagyunk.
A női cipő az ajtónyilásig araszolt, így
sem hallotta Mrs. Wambley a beszélőt a vonal másik végén.
– …
– Szerintünk? Furcsa alak – mondta a
kisebbik.
– …
– Nem. Veszélyesnek nem mondanám.
– Áttetsző – mondta az idősebb a
fiatalabbnak, aki tagadóan rázta a fejét.
– …
– Kétségtelen, feltaláló és nemzeti hős.
Kétségtelen.
– …
– Nincsen aggályunk Mallard-ügyben –
mondta a fiatalabb.
Az idősebb behúzta a fülke ajtaját, így
Mrs. Wambley végzett a cipőfűzéssel.
*
– Biztos, hogy Mallard-ügy? – kérdezte
az ifjabb Miss Yeoby.
Mrs. Wambley, a teája gőze felett,
bólintott. Az idősebb Miss Yeoby, aki az imént fordította meg a nyitva táblát a
földszinti ruházati boltjuk bejáratán, kényelmesen szürcsölte emeleti
szalonjukban a kamillateát. Kedvesen mosolygott húgára, megadva ezzel beleegyezését.
– Szerintünk királyi vadkacsa vadászat –
mondta az ifjabb, és a két nővér egymásra mosolygott, mint Sherlock és Watson.
– Mert mallard, azaz vadkacsa? –
kérdezte Mrs. Wambley.
Az összejövetel tárgya, miután Mully titokban
a három nőre bízta férje felügyeletét, természetesen Sam Small rejtélyes
megbízatása volt.
– Mert királyi címer volt a
keménykalaposok titkos mappáján, a Mallard mappán – mondta az idősebb.
Mrs. Wambley felhúzta szemöldökét.
– Mariel látta a kocsmában – mondta a
fiatalabb. A szemöldök felhúzva maradt. – Miss Mariel Gidel, a pincérlány a
kocsmában.
– Ügyes következtetés – mondta Mrs.
Wambley.
– Írjunk Mullynak? – kérdezte az idősebb
vénlány.
– Várjunk még – mondta Mrs. Wambley –,
várjunk, amíg többet tudunk.
A Yeoby nővérek biztosak voltak benne,
ha lehetséges bármit megtudni, azt Mrs. Wambley, kibomló cipőfűzői
segítségével, megtudja.
*
Mrs. Wambley képességei a hírek
beszerzése terén a hírek terjesztésének képességével párosult. Pár nap alatt az
egész falu úgy tudta, Sam Small királyi vadkacsa vadászatra hivatalos. Ebbéli
vélekedésüket az a tény sem ingatta meg, hogy sem a királyi család, sem
Yorkshire lakói nem szoktak vadkacsára vadászni.
– Új király, új szokások – mondta Ian,
magasra emelve söröskancsóját.
– Hol van már VIII. Eduard? – kérdezte a
lámatenyésztő.
– Mrs. Wallis Simpson szoknyája alatt –
nevetett a pék.
Fagyos tekintetek vették körül a
kocsmában.
– Ha sértegeted a windsori herceget,
csak meleg sört kapsz Gollicker-Pearson – mondta Mariel.
– Miért? A jenki nő nem rabolta el a királyunkat?
– morgolódott a pék.
Sam Small áttetsző állapotában figyelte őket.
Óvatosan megtörölte a száját, hiányzott a sör, eddig nem akarta felfedni magát.
Jól emlékezett a monarchia tavalyelőtti botrányára. Megdöbbentette, amikor a
kétszeresen elvált amerikai Mrs. Wallis Simpsonnal kötendő házassága miatt, David
walesi herceg, a királlyá koronázott VIII. Eduard, lemondott a trónról.
– A jenkik sok mindenre képesek –
mondta. Mindenki feléje fordult, most vették észre a sarokban kuksoló
öregembert.
– Tudjuk Sam – mondta a lámatenyésztő.
– A lányodat is egy jenki vette el –
érvelt a pék.
– Egészségedre! – Mariel letette a
korsót és Samre mosolyogott. A keménykalapos londoniak látogatásának estéjén, enyhén
kapatos állapotban, összetegeződtek.
– Bizony elvette – sóhajtott Sam, nagyot
kortyolt a barnasörből.
– A legfontosabb most a vadkacsa vadászat
– harsogták. Mindenki Sam egészségére ivott.
*
A büszkeség furcsa dolgokat művel az
emberrel. Sam, hogy megőrizze a kivívott tiszteletet, a szóban forgó eseményről
nem tett fel kérdéseket a londoni idegeneknek, inkább sodródott a
feltételezések óceánján. Nem számolt a következményekkel, amikor tényként elfogadta,
miszerint: vadkacsára fog vadászni a királlyal.
A következmények hajnalban kopogtattak
az ajtaján. Hálóköntösben, félig felhúzott papucsban nyitott ajtót. Az első
küldöttség, három nő, mit sem törődve Sam öltözékével, beviharzott a
nappalijába.
– Hölgyeim… – hebegte a meglepett Sam.
– Nem. Semmiképpen nem fogadunk el
nemleges választ. A Polkingthorpe Brig Women Society éjszakai gyűlésén,
egyhangúlag megválasztottuk Mr. Sam Smallt a zsűri elnökévé. Felkérjük tehát,
jelenjen meg, e hó negyedikén, tizenhat órakor, nőegyletünk ünnepélyes, éves
összejövetelén – mondta a legmagasabb.
– Én…, ő…?
– E tisztséget maga a kanonok úr engedte
át önnek – mondta a középső.
– De talán ő jobban…
– Mi tudjuk jobban – mondta a
legalacsonyabb.
– Nincsen méltóbb személy rá, hogy
eldöntse, melyikünk „Yorkshire Pudding-ja” a legjobb, mint éppen az a személy,
aki a királlyal vadászik – mondta ez első.
– De nem is biztos…
– Mi jobban tudjuk – mondta a
legalacsonyabb.
Erős kopogás hallatszott.
– Ne fáradjon, kitalálunk – mondták
egyszerre.
A három hölgy elviharzott, nyomunkban
két ismerős férfi lépett az előszobába. Saw Cooper mutatta be őket Samnek a
tavalyi vásáron. Sam, sajnálatos módon, még nem esett túl a reggeli szükséges
tevékenységein, ezért igyekezett látogatóit, nekik tetsző válasszal mihamarabb kitessékelni
a házából.
Mire a legkisebb helyiségben
elvégezhette a dolgát, nemcsak a falu legszebb lánya és lámája, de „a kinek
nagyobb a tökje” verseny és a kuvasz szépségverseny zsűrielnöki feladatait is
elvállalta. Szorongatott helyzetében megpróbált áttetszővé válni, de sajnos másra
kellett összpontosítania, eltűnési kísérlete így kudarcot vallott.
*
A lancashirei lapály csendjét két
dörrenés zavarta meg.
– Szép lövés – mondta Pettigill Black.
Azóta, hogy a juhterelő versenyen, Black,
Tad nevű kutyája, holtversenyvben végzett Small, Flurryjával, tisztelték
egymás, mely lassan barátsággá érett. Érthető, hogy a polkingthorpe-beliek
zaklatása elől, Sam, a szomszéd megyében keresett menedéket.
– Sam, nem tehetsz róla, hogy sem Mariel
a pincérlány, sem Betty, Saw Cooper kedvenc lámája nem nyert.
– De a „Yorkshire Pudding” verseny? –
kérdezte elkeseredetten Sam.
– Lehetett volna annyi eszed, hogy
megkérdezed a pék haverodat, Gollickert, milyen tésztából van az a süti. Miért
hitted, hogy édes krém?
Sam hallgatott, most nem tűnt el. Pettigill
újratöltötte a két puskát, majd az egyiket Sam kezébe nyomta. A, „kinek a
legnagyobb a tökje” verseny méreten aluli példányaira lőttek, azokra a tökökre,
amiket Samhez vágtak a résztvevők.
– Jól célzol, rosszul zsűrizel. Van
ilyen. Majd a kuvasz szépségversenyen helyrehozol mindent. A kutyákhoz igazán
értesz.
– Kizártak a zsűriből – mondta
egykedvűen Sam és hatalmasat durrantott a legkisebb tökbe.
*
Hajnalban Sam magára vette vadászatra
szánt öltözékét, titokban, a kertek alatt osont Polkingthorpe Brig vasútállomására.
Az épület oldalához húzódott, amíg a gőzfelhőbe burkolódzott londoni vonat befutott.
Sam felugrott a lassuló vonatra, így nem látta az utolsó kocsiból, csomagjaival
leszálló Mullyt. Amikor a szerelvény elindult, mintha felesége hangját hallotta
volna. Egy elhaló „Sam” kiáltás kísérte Liverpoolig.
*
Sam a Yeoby nővérek üzletéből, a királyi
vadászatra kölcsönkapott öltözéket viselte. Pettigill hosszúcsövű puskájával, Ian
vadászkésével, kékzöld kockás kilt-ben, barett sapkában, skót vadász benyomását
keltette a liverpooli pályaudvaron.
Befutott az áramvonalas gőzmozdony, hat
személykocsival és egy mérőkocsival.
– Hol van Mr. Small? – kérdezte az
idősebb londoni, miközben kihajolt a mozdonyból.
– Ott áll a peronon, talpig vadászban. –
A fiatalabb londoni elfojtotta nevetését.
– De nem mondtuk neki…
– Nem – mondta a fiatalabb. – Nem
mondtuk, mire készüljön.
– Kétszáz kilométernél, odalent, huzatos
lesz szoknyában – mondta teljes komolysággal az idősebb.
Sam elolvasta az áramvonalas mozdony
feliratát: „Mallard”.
– Vadkacsa – dünnyögte. – Ennyit a
vadászatról.
*
Bizonyos körökben a kilt, a skót szoknya
elegáns öltözéknek számít, így a sok különc feltaláló között, akik a
személykocsikban tolongtak, Sam Small nem keltett feltűnést. Mégis úgy döntött,
inkább a gőzmozdonyon utazik.
– Ha sikerül – magyarázta a fiatalabb
londoni Samnek –, nem csak a jenkiket, de a németeket is legyőzzük.
– Miénk lesz a világrekord – mondta az
idősebb londoni.
Hármójukon kívül, Joseph a
mozdonyvezető, Thomas a fűtő és egy borzas fiatalember szorongott a
huszonegyméter hosszú erőgép fülkéjében. A fiatalember nagyon emlékeztette
Samet sógorára, az amerikai újságíró Jim McGillicuddyra.
– Nem újságíró maga? – kérdezte Sam.
A fiatalember elmosolyodott.
– Indulhatunk? – kérdezte Joseph.
Az idősebb londoni bólintott. Miután Thomas
dugig rakta szénnel, bezárta a tűztér ajtaját. Joseph kinyitotta a szelepeket
és a hatalmas monstrum mozgásba lendült. Sam széles terpeszben megvetette a
lábát. Szoknyája alatt pontosan érzékelte a gyorsulás mértékét.
– Gersley-féle vezérműrendszer –
magyarázta a fiatalabb londoni Samnek.
– Dupla gőzfúvós, ott használtuk fel az
önműködő orsó ötletét – mondta az idősebb.
– A szabadalmamat? – álmélkodott Sam. –
De azt szövőszékhez fejlesztettem.
– Granthamnél rákapcsolunk – mondta
Joseph.
Az idősebb londoni a vasútvonal térképét
böngészte.
A sebesség növekedésével a zaj is
fokozódott.
– Mennyi az eddigi rekord? – kiabálta
kérdését Sam.
– Kettőszáz-egész-négytized kilométer-per-óra!
– kiabálta Thomas.
– Elérhetjük a kettőszázkettőt,
kettőszázhármat is! – kiabálta Joseph.
Sam felvette Mariel barátjának motoros szemüvegét.
– A király mindig lehúzott ablaknál
utazik, jól jöhet – mondta kedvesen a lány, amikor odaadta, még a
szépségverseny előtt.
*
A gőzmozdony ablakából az elrohanó tájat
figyelte. A távolban, a lapályon, a vaddisznócsalád egyenesen a sínek felé futott.
A kant, néhány koca és egy tucat süldő követte. Sam felismerte a veszélyt. Thomas
szenet lapátolt, Joseph a nyomásmérőt figyelte, mely lassan tizenhat bar fölé
emelkedett. Nem vették észre, amikor Sam a vaddisznók irányába mutogatott.
Tudta, ha az állatok a vasúti sínre
tévednek, az ütközés, ilyen sebességnél kisiklatja a szerelvényt. Az áttetszővé
válás most nem segít, gondolta Sam.
Leakasztotta válláról a hosszúcsövű
puskát, mindkét csövébe töltényt tett. Az állatok elé célzott. A két lövedék
méterekkel a vadkan előtt csapódott a földbe. Az ijedt állatok visszaszaladtak
a lapályra. Sam vállára vette a fegyvert és tovább szemlélte a tájat.
– Kettőszázkettő-egész-hattized! –
kiabálta Joseph.
– Sikerült! – kiáltotta az idősebb
londoni.
– Ez az, világrekord! – kiabálta a
fiatalabb londoni.
– Gratulálok! – A borzas fiatalember,
aki látta Sam lövését, elsőnek Sammel fogott kezet.
*
A sarokasztalnál Sam Small egyedül itta
barnasörét Yorkshire, Polkingthorpe Brig nevű falujának Kiterjesztett Szárnyú
Sashoz címzett kocsmájában. A többiek a lócán ültek és politikáról társalogtak a
hatalmasra rakott tűz mellett. Nem volt áttetsző, mégsem szólt hozzá senki.
– Ma előbb zárok, siessen Mr. Small –
mondta szigorúan Mariel.
Már nem tegeződtek. Amióta kiderült, nem
volt vadászni a királlyal, senkit nem érdekelt Sam története.
Hiába mutatta a fotót, mely a londoni
King’s Cross pályaudvaron készült a gőzmozdony gyorsasági világrekord
beállításának résztvevőiről. Az első sor közepén, csak Pettigill Black hosszúcsövű
vadászpuskája látszott, a földre fektetve. Sam ezért tette akkor a földre a
puskát, hogy ne takarja a mögötte állókat. Az első, guggoló sorban, hiányzott
egy alak a képen a puska mögött, azonban Sam nem tudta bizonyítani, hogy ő van
ott, csak éppen áttetsző.
Egyedül Mully hitt neki.
Sam felhörpintette italát, az aprót az
asztalra tette és hazaindult. A kocsma ajtajában megállt, egy pillanatra
visszafordult. Megérintette kabátja zsebében az újságcikket, melyet Pettigill
küldött neki Lancashireből, majd legyintett.
– Mindegy – dünnyögte és kilépett az
estébe.
A zsebében lapuló újság címoldalán a
borzas fiatalember arcképe díszelgett, mellette a cím: „Riporterünk
beszámolója egy vadász hőstettéről, avagy, hogyan mentette meg a világrekord
résztvevőit a feltaláló Mr. Sam Small.”
(Rekonsruktivizmus 6. Budafok, 2023.
október 21. – november 13.)