A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Tatár Rózsa azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy ismert mesét, Benedek Elek meséjét színpadra írta. Benedek Elek meséje mai szemmel nézve kétségtelenül elavult, de a színpadi átirat, dramaturgiai szempontból jó, örömmel közlöm.
DOLGOZZ, MACSKA!
Benedek Elek meséje, színpadra írta Tatár Rózsa
Színmű egy felvonásban.
Szereplők:
Szegény
legény, később Férj
Gazdag
leány, később Feleség
Apa
/a Gazdag leányé/
Első
szomszédasszony, Fehérné
Második
szomszédasszony, Feketéné
Harmadik
szomszédasszony, Pirosné
Történik
Magyarországon egy kis faluban, az 1890-es években.
ELSŐ SZÍN
Szegény legény
és a Gazdag leány.
/Sétálnak a
függöny előtt, vetített háttérkép a függönyön, egy fasor, távolban a mező./
SZEGÉNY
LEGÉNY:
– Minden nap látlak,
amint a házatok előtt megyek el, és te a rózsákban gyönyörködsz. Én olyankor
benned gyönyörködöm, és mindig arra gondolok, hogy ha a feleségem lennél,
nemcsak akkor láthatnálak, ha felétek járok, hanem akár a nap minden órájában.
GAZDAG
LEÁNY: /Meglepetten néz a legényre./
–
Észrevettem, hogy naponta ott jársz-kelsz a házunk előtt. Apám is kérdezte már,
hogy vajon miért kerülgeted a házunkat. Jóképű legény vagy, nem mondom, de ha a
kérdésed nem teszed fel, választ sem kaphatsz.
SZEGÉNY
LEGÉNY: /Nekibátorodott/
– Akkor nem kerülgetem tovább a forró
kását, hanem itt most teszem fel a kérdést: hozzám jössz-e feleségül?
GAZDAG
LEÁNY: /Kihúzza magát, ringatja a
derekát/
– Hozzád megyek,
ha három kívánságom teljesíted.
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Mi lenne az a három kívánság?
GAZDAG
LEÁNY:
–
A fekete macskámat magammal viszem, velünk fog lakni.
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Teljesítem.
GAZDAG
LEÁNY:
–
Én sosem fogok dolgozni, mert eddig sem dolgoztam életemben.
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Rendben van.
GAZDAG
LEÁNY:
–
Nem bánsz velem úgy, mint sok férfi a feleségével, vagyis soha nem fogsz megverni.
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Megígérem.
GAZDAG
LEÁNY:
–
Leszek a feleséged, de most menjünk apámékhoz, hogy adja áldását ránk.
/Besétálnak a függöny mögé. A függöny
összehúzva marad. Pár pillanat múlva lakodalmas zene, „Eladó a menyasszony!”
hallatszik a függöny mögül, majd kocsizörgés, a zene halkul, a kocsizörgés
erősödik, kis idő múlva megáll a kocsi, közben a zene megszűnik./
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Megérkeztünk.
GAZDAG
LEÁNY:
–
Itt fogunk lakni?
SZEGÉNY
LEGÉNY:
–
Igen, ez az én otthonom, és most már a tiéd is.
MÁSODIK SZÍN
Szegény legény, azaz
már Férj, Gazdag leány, azaz már Feleség.
/A Szegény
legény szobája, vetített képes háttér, a színpadon asztal, két székkel, az
ablaknál egy kényelmes fotel, abban ül a Gazdag leány, vagyis a feleség, ölében
a macska. Nyílik az ajtó, belép a Szegény legény, vagyis a férj. Az asszony
feláll, a macskát leteszi a vetített kemence elé. A Férj oda megy a macska elé,
és beszél hozzá, miközben az asszony, a tükör előtt magát szépítgeti, illegeti./
FÉRJ:
–
Hallod-e, te macska, hónapok óta itt lakunk hárman, gondolom, kipihented már a
lakodalom és a menyasszonytánc fáradalmait. Itt az ideje, hogy gondoskodj a
mindennapi meleg ételről, tiszta lakásról, tiszta ruháról. Mi van? Füled botját
se mozgatod?! Akkor elmondom világosabban: mire haza érek, legyen az asztalon
meleg étel, takaríts ki, és mosd ki a ruhákat! Ott száradjanak a kötélen!
Eleget dolgozom kinn a földeken, ne nekem kelljen a házi munkát is elvégeznem!
/A férj elindul
az ajtó felé, még visszanéz a macskára, morog valamit. A feleség feléje fordul,
majd vissza a tükörbe, és annak mondja./
FELESÉG:
–
Alighanem megbolondult ez az ember.
/Férj kimegy, az asszony dúdolgat, visszaül a
fotelba, igazgatja a szoknyáját, aztán feláll, vesz a kezébe egy vizes kannát
és kimegy jobbra./
Első
szomszédasszony, Feleség.
/Vetített háttér, utcarészlet, egy utcai kút,
mellette egy pad, az Első szomszédasszony, azaz Fehérné, fehér alapon, szétszórt,
apró kék mintás ruhában vizet vesz, ekkor érkezik oda a Feleség./
FELESÉG:
–
Jó napot, Fehérné!
FEHÉRNÉ:
–
Jó napot! /köszön a Feleségnek/
FELESÉG,
FEHÉRNÉ /egyszerre/:
– Hogy vannak, mi
újság?
/Innentől a két asszony beszél, beszél,
egyszerre, a közönség csak valami zanzásított szöveget hall, érteni semmit nem
lehet. Mozdulataikból látszik, hogy egyszer a ruhájukról, máskor a cipőjükről,
majd a hajukról, kendőjükről beszélnek./
NEGYEDIK SZÍN
Első
szomszédasszony: Fehérné, Második szomszédasszony: Feketéné és Feleség.
/Második
szomszédasszony, azaz Feketéné érkezik, fekete alapon, szétszórt, apró, fehér
mintás ruhában, mire Fehérné és a Feleség abbahagyják a zanzát, és felé
fordulnak./
MÁSODIK
szomszédasszony, FEKETÉNÉ:
– Jó napot,
asszonyok, hogy vannak, mint vannak?
ELSŐ
szomszédasszony, FEHÉRNÉ és a FELESÉG: /egyszerre/
– Jó napot,
szomszédasszony! Hát maga hogy van?
/Innentől a három asszony egyszerre beszél,
mint a harmadik színben, semmit nem lehet érteni. Egy idő múlva/
ELSŐ
SZOMSZÉDASSZONY :
–
No, asszonyok én megyek, mert az uram letöri a derekam, ha nem lesz kész a
vacsora, mire hazaér. Isten áldja magukat! /Kimegy
balra./
ÖTÖDIK SZÍN
Második szomszédasszony,
vagyis Feketéné, Feleség és Harmadik szomszédasszony, vagyis Pirosné.
/Továbbra is a kútnál. Második
szomszédasszony, azaz Feketéné és a Feleség továbbra is zanzásítva beszélnek,
amikor megérkezik a Harmadik szomszédasszony, azaz Pirosné, piros ruhában,
rajta szétszórt, apró fehér mintával, vizeskanna a kezében. Ő is vízért jött./
HARMADIK
szomszédasszony, PIROSNÉ:
–
Jó napot asszonyok! Maradt még egy kis víz nekem is?
FELESÉG:
–
Ne aggódjon, van még bőven! Mi újság van maguknál?
/A három asszony beszél, ismét hangzavar,
mint az előző két színben. Egyszer csak elhalkulnak./
MÁSODIK
szomszédasszony, FEKETÉNÉ:
–
Jaj, megyek, nagyon elszaladt az idő! Még majd odaég az étel, aztán leveri a
derekam az uram, ha nem lesz mit enni! /Jobbra
kimegy/
/Harmadik
szomszédasszony, azaz Pirosné és a Feleség, tovább folytatja a zanzás beszédet,
majd elhalkulnak./
HARMADIK
szomszédasszony, PIROSNÉ:
–
Jaj, most már mennem kell, mert biztosan kisült a kenyér a kemencében, aztán
mindjárt itthon az uram, és ha nincs az asztalon a vacsora, bizony még hátba
vereget a nyújtófával. Magának nem kell még haza mennie?
FELESÉG:
–
Nekem aztán van időm, engem nem verhet meg az uram, úgy szól a megállapodás!
/Harmadik szomszédasszony, Pirosné közben
fogja a kannáját és kimegy balra./
HATODIK SZÍN
Feleség.
/Feleség, ott
marad egyedül a kútnál, nincs kivel beszélgetnie, először sétálgat le, föl,
nézelődik, aztán leül a padra, közben megjelenik a háttérben a lemenő nap, és
szemlátomást sötétebb van a színpadon./
FELESÉG:
– Ha már nincs kivel beszélni, hazamegyek én is. /Kimegy jobbra./
HETEDIK SZÍN
Férj, Feleség, macska.
/A szegény Férj
háza, ugyanaz a helyiség van vetítve, mint a második színben. A macska fekszik
a kemence előtt, a Férj előtte áll, amikor a Feleség belép a szobába./
FÉRJ:
/Meglátja a Feleséget, de a macskához
beszél/
–
Nem látom az asztalon az ételt, nem száradnak a ruhák a kötélen, nincs
kitakarítva! Nem megmondtam, hogy nem lustálkodhatsz tovább? El kell végezned a
munkát! Most, hogy megtanuld, mi a dolgod, beváltom az ígéretem!
/Férj felkapja a macskát, odalép a Feleségéhez,
aki közben leült a fotelba, és éppen előre hajol, mert a cipőjét igazgatja, és
gyorsan az asszony hátára köti a macskát, aztán leveszi a derékszíját, és jól
elveri a macskát. A szíj az asszonyt is üti, amíg a macskát veri./
FELESÉG:
–
Jaj, jaj! /Kiabál minden ütésnél, de a
férfi, csak veri a macskát, az asszony egyre jobban jajgat. A macska nyávog./ –
Ne bántsa, lelkem, uram, hát az a szegény macska nem tud dolgozni! Ne üsse
hát! Jaj, jaj…
FÉRJ:
–
Nem-e? Hát akkor itt az ideje, hogy megtanuljon! /Tovább üti a macskát./
FELESÉG:
–
Jajajaj… Ne bántson! Drága jó uram!
FÉRJ:
–
Nem bántalak én téged, hisz megígértem, hogy nem foglak bántani, de ez a
haszontalan macska, ez megérdemli a verést! /Tovább
üti a macskát, az asszony szalad előle, a férje utána, és tovább üti./
FELESÉG:
–
Jaj, júj, ez fáj!
FÉRJ:
–
Na mi van, már beszél is ez a macska? Csak éppen dolgozni nem tud! Adta,
teremtette, majd én megtanítalak! /Üti
tovább, az asszony körbe-körbe jár, az ura meg csak üti a macskát./
FELESÉG:
–
Kegyelmezzen a macskának, én drága nagyságos, méltóságos uram! Elvégzek én
helyette minden munkát, csak ne bántsa többet!
FÉRJ
/Megáll a veréssel, az asszony elé lép,
szemébe néz. Az asszony remeg./
–
Ha felfogadod, hogy dolgozol helyette, nem bántom többet a szeretett macskád.
FELESÉG:
–
Dolgozom, dolgozom! Csak ne üsse többet a macskát!
Férj, feleség,
macska.
/Másnap reggel a
Férj házában. Feleség ül a fotelban, macska a kemence előtt fekszik, Férj a
macska előtt áll és beszél hozzá./
FÉRJ:
– Jó reggelt macska! Emlékszel a tegnap esti
verésre? No, el ne felejtsd, mert ha ma nem végzed el a munkát, akkor úgy jársz,
mint tegnap! Csak éppen kétszer annyit kapsz!
/Kimegy az
ajtón, a feleségére rá se néz. Amíg a férj beszél, az asszony ismét a tükör
előtt illegeti magát, aztán a fotelba ül, kicsit elszunnyad, feje félre billen.
Delet harangoznak, amikor felébred. A macska ott fekszik a kemence előtt. Az
asszony lehajol, megsimogatja, aztán integet, hogy keljen fel, de az meg se
mozdul. Az asszony kimegy./
KILENCEDIK SZÍN
Feleség és az
Apa.
/A Gazdag leány,
aki most már Feleség, hazamegy a szülői házba, elpanaszolni, hogy megverte az
ura, stb. Vetített háttér, gazdagon bebútorozott szoba, a fotelban ül és
pipázik az Apa./
FELESÉG:
/Belép, és szinte oda szalad az apja
elé./
– Édesapám, én ezt
a szörnyű életet nem bírom, a szegény drága macskám, és én sem! /Már sír, zokog./
APA:
/Kinyújtja karjait a lánya felé, az oda
borul eléje sírva./
– Mi történt, édes
leányom?
FELESÉG:
–
Édesapám, tegnap reggel az uram megbolondult. Mielőtt elment otthonról, odaállt
az én drága macskám elé, és azt parancsolta neki, hogy estére főzzön, mosson és
takarítsa ki a házat!
APA:
/döbbenten/
– Ezt mondta az
urad? És aztán mi történt?
FELESÉG:
–
A macska nem végezte el a munkát, és este az uram, kiabált a macskával, aztán
kegyetlenül elverte a macskát, még most
is fáj a hátam, majd szétszakad a bőröm.
APA:
– Leányom, ezt én nem értem. A macskát verte a
férjed, nem téged. Akkor mitől fáj a hátad?
FELESÉG:
–
Amikor én éppen a fotelban ülve előre hajoltam, kiabálása közben a hátamra
kötötte a macskát, és úgy verte a macskát nadrágszíjjal. /Már ismét zokogva mondja./ A
szerencsétlen macska nyávogott, és összekarmolta a hátam! Hát ilyen vadállathoz
adott feleségül apám.
APA:
–
Aztán mi történt?
FELESÉG:
–
Amikor már nem bírtam tovább a verést, mondtam, neki, hogy a macska nem tud
dolgozni, és mondtam, hogy majd én elvégzem szegényke helyett. De ma reggel is
oda állt a macska elé és parancsolt neki, mint tegnap.
APA:
–
Hűha! Most dél van. Mondd leányom, a macska elvégezte már a munkát?
FELESÉG:
–
Apámuram is tudja, a macska nem tud dolgozni.
APA:
– No, és te elvégezted helyette?
FELESÉG:
/Megszeppenve néz/
– Nem, apám, hisz
nem nekem mondta.
APA:
–
Az igaz, de mit is ígértél az uradnak?
FELESÉG:
–
Hát rémületemben, hogy ne bántsa azt a szegény macskát, aki úgy nyávogott, sírt
szegényke, megígértem, hogy elvégzem helyette a munkát. De hát én soha
életemben még nem dolgoztam, és az uram azt ígérte, hogy nem is várja el tőlem,
hogy dolgozzak.
APA:
–
Azt az ígéretét, úgy látom, be is tartja. Nem mondja, hogy dolgozz. Ez a te
urad, eddig minden ígéretét betartotta. Azt kérted, vihesd a kedves macskádat.
Vihetted. Megígérte, hogy nem mondja neked, hogy dolgozz. Nem is mondta.
Megígérte, hogy nem fog megverni. Nem is vert meg, csak a macskát kötötte rád,
és azt verte. Ha pedig azt ígérte a macskádnak, hogy ismét verés lesz, akkor
ezt az ígéretét is be fogja tartani. /A
Feleség áll, és gondolkodik./
FELESÉG:
–
Akkor most mit tehetnék, édesapám?
APA:
–
Elvégezted már a vállalásod a macska helyett?
FELESÉG
/kissé zavartan/:
–
Nem, apám…
APA:
–
Leányom, még naplementig van annyi időd, hogy ha nagyon igyekszel, még
elkészülhetsz a munkával, és megmentheted azt a szegény macskát a mai veréstől.
FELESÉG:
–
Nincs más megoldás, apám? Nem jöhetnék inkább haza?
APA:
–
Azt már nem! Ezt a szégyent nem! Ott a helyed, az urad mellett, és felelsz a
macskádért is! Most pedig menj, mert a macska ma is megverődik, ha nem
igyekszel! Az is biztos, hogy a te hátadon fog ma is megverődni!
/Feleség
szipogva, lassan kiódalog./
TIZEDIK SZÍN
Férj, macska,
Feleség
/Ismét a Férj
szobájában vagyunk, macska a kemence előtt fekszik, Feleség a fotelban kötöget,
az asztal megterítve, Férj belép, körülnéz, odamegy a feleségéhez, megáll
előtte, hozzá beszél./
FÉRJ:
– Jó estét asszony!
FELESÉG:
/Felnéz rá bizakodva, és köszönésképpen
bólint./
FÉRJ:
–
Úgy látom, szépen megnevelted a macskát, kimosott, kitakarított, finom étel
illatát érzem, látom, meg is van terítve.
/Kinyújtja a kezét az asszony felé. Az
feláll, összekulcsolódnak az ujjaik, állnak egymással szemben./
– Ha ez a macska
ilyen ügyes marad ezentúl minden nap, nagyon jó dolga lesz nálunk!
/Miközben beszél, egyik kezével átöleli a
felesége derekát, elindulnak együtt a macskához, lehajol, felveszi, odaadja az
asszonynak, s amikor az átveszi, megsimogatja a macskát. Férj a feleségét
átöleli, az asszony hálásan néz az urára. Így maradnak, a színpadon, csak egy
fénycsóva világít, rájuk, a színpad többi résez elsötétül, úgy néznek ki, mintha
fotó lennének./
V É G E