Szépírói kurzus 2019/tavasz/2 Tatár Rózsa színpadi műve

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Tatár Rózsa azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy ismert mesét, Benedek Elek meséjét színpadra írta.  Benedek Elek meséje mai szemmel nézve kétségtelenül elavult, de a színpadi átirat, dramaturgiai szempontból jó, örömmel közlöm.

DOLGOZZ, MACSKA!

Benedek Elek meséje, színpadra írta Tatár Rózsa

Színmű egy felvonásban.

Szereplők:

Szegény legény, később Férj

Gazdag leány, később Feleség

Apa /a Gazdag leányé/

Első szomszédasszony, Fehérné

Második szomszédasszony, Feketéné

Harmadik szomszédasszony, Pirosné

Történik Magyarországon egy kis faluban, az 1890-es években.

ELSŐ SZÍN

Szegény legény és a Gazdag leány.

/Sétálnak a függöny előtt, vetített háttérkép a függönyön, egy fasor, távolban a mező./

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Minden nap látlak, amint a házatok előtt megyek el, és te a rózsákban gyönyörködsz. Én olyankor benned gyönyörködöm, és mindig arra gondolok, hogy ha a feleségem lennél, nemcsak akkor láthatnálak, ha felétek járok, hanem akár a nap minden órájában.

GAZDAG LEÁNY: /Meglepetten néz a legényre./

– Észrevettem, hogy naponta ott jársz-kelsz a házunk előtt. Apám is kérdezte már, hogy vajon miért kerülgeted a házunkat. Jóképű legény vagy, nem mondom, de ha a kérdésed nem teszed fel, választ sem kaphatsz.

SZEGÉNY LEGÉNY: /Nekibátorodott/

 – Akkor nem kerülgetem tovább a forró kását, hanem itt most teszem fel a kérdést: hozzám jössz-e feleségül?

GAZDAG LEÁNY: /Kihúzza magát, ringatja a derekát/

– Hozzád megyek, ha három kívánságom teljesíted.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Mi lenne az a három kívánság?

GAZDAG LEÁNY:

– A fekete macskámat magammal viszem, velünk fog lakni.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Teljesítem.

GAZDAG LEÁNY:

– Én sosem fogok dolgozni, mert eddig sem dolgoztam életemben.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Rendben van.

GAZDAG LEÁNY:

– Nem bánsz velem úgy, mint sok férfi a feleségével, vagyis soha nem fogsz megverni.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Megígérem.

GAZDAG LEÁNY:

– Leszek a feleséged, de most menjünk apámékhoz, hogy adja áldását ránk.

/Besétálnak a függöny mögé. A függöny összehúzva marad. Pár pillanat múlva lakodalmas zene, „Eladó a menyasszony!” hallatszik a függöny mögül, majd kocsizörgés, a zene halkul, a kocsizörgés erősödik, kis idő múlva megáll a kocsi, közben a zene megszűnik./

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Megérkeztünk.

GAZDAG LEÁNY:

– Itt fogunk lakni?

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Igen, ez az én otthonom, és most már a tiéd is.

MÁSODIK SZÍN

Szegény legény, azaz már Férj, Gazdag leány, azaz már Feleség.

/A Szegény legény szobája, vetített képes háttér, a színpadon asztal, két székkel, az ablaknál egy kényelmes fotel, abban ül a Gazdag leány, vagyis a feleség, ölében a macska. Nyílik az ajtó, belép a Szegény legény, vagyis a férj. Az asszony feláll, a macskát leteszi a vetített kemence elé. A Férj oda megy a macska elé, és beszél hozzá, miközben az asszony, a tükör előtt magát szépítgeti, illegeti./

FÉRJ:

– Hallod-e, te macska, hónapok óta itt lakunk hárman, gondolom, kipihented már a lakodalom és a menyasszonytánc fáradalmait. Itt az ideje, hogy gondoskodj a mindennapi meleg ételről, tiszta lakásról, tiszta ruháról. Mi van? Füled botját se mozgatod?! Akkor elmondom világosabban: mire haza érek, legyen az asztalon meleg étel, takaríts ki, és mosd ki a ruhákat! Ott száradjanak a kötélen! Eleget dolgozom kinn a földeken, ne nekem kelljen a házi munkát is elvégeznem!

/A férj elindul az ajtó felé, még visszanéz a macskára, morog valamit. A feleség feléje fordul, majd vissza a tükörbe, és annak mondja./

FELESÉG:

– Alighanem megbolondult ez az ember.

/Férj kimegy, az asszony dúdolgat, visszaül a fotelba, igazgatja a szoknyáját, aztán feláll, vesz a kezébe egy vizes kannát és kimegy jobbra./

HARMADIK SZÍN

Első szomszédasszony, Feleség.

/Vetített háttér, utcarészlet, egy utcai kút, mellette egy pad, az Első szomszédasszony, azaz Fehérné, fehér alapon, szétszórt, apró kék mintás ruhában vizet vesz, ekkor érkezik oda a Feleség./

FELESÉG:

– Jó napot, Fehérné!

FEHÉRNÉ:

– Jó napot! /köszön a Feleségnek/

FELESÉG, FEHÉRNÉ /egyszerre/:

– Hogy vannak, mi újság?

/Innentől a két asszony beszél, beszél, egyszerre, a közönség csak valami zanzásított szöveget hall, érteni semmit nem lehet. Mozdulataikból látszik, hogy egyszer a ruhájukról, máskor a cipőjükről, majd a hajukról, kendőjükről beszélnek./

NEGYEDIK SZÍN

Első szomszédasszony: Fehérné, Második szomszédasszony: Feketéné és Feleség.

/Második szomszédasszony, azaz Feketéné érkezik, fekete alapon, szétszórt, apró, fehér mintás ruhában, mire Fehérné és a Feleség abbahagyják a zanzát, és felé fordulnak./

MÁSODIK szomszédasszony, FEKETÉNÉ:

– Jó napot, asszonyok, hogy vannak, mint vannak?

ELSŐ szomszédasszony, FEHÉRNÉ és a FELESÉG: /egyszerre/

– Jó napot, szomszédasszony! Hát maga hogy van?

/Innentől a három asszony egyszerre beszél, mint a harmadik színben, semmit nem lehet érteni. Egy idő múlva/

ELSŐ SZOMSZÉDASSZONY :

– No, asszonyok én megyek, mert az uram letöri a derekam, ha nem lesz kész a vacsora, mire hazaér. Isten áldja magukat! /Kimegy balra./

ÖTÖDIK SZÍN

Második szomszédasszony, vagyis Feketéné, Feleség és Harmadik szomszédasszony, vagyis Pirosné.

 /Továbbra is a kútnál. Második szomszédasszony, azaz Feketéné és a Feleség továbbra is zanzásítva beszélnek, amikor megérkezik a Harmadik szomszédasszony, azaz Pirosné, piros ruhában, rajta szétszórt, apró fehér mintával, vizeskanna a kezében. Ő is vízért jött./

HARMADIK szomszédasszony, PIROSNÉ:

– Jó napot asszonyok! Maradt még egy kis víz nekem is?

FELESÉG:

– Ne aggódjon, van még bőven! Mi újság van maguknál?

/A három asszony beszél, ismét hangzavar, mint az előző két színben. Egyszer csak elhalkulnak./

MÁSODIK szomszédasszony, FEKETÉNÉ:

– Jaj, megyek, nagyon elszaladt az idő! Még majd odaég az étel, aztán leveri a derekam az uram, ha nem lesz mit enni! /Jobbra kimegy/

/Harmadik szomszédasszony, azaz Pirosné és a Feleség, tovább folytatja a zanzás beszédet, majd elhalkulnak./

HARMADIK szomszédasszony, PIROSNÉ:

– Jaj, most már mennem kell, mert biztosan kisült a kenyér a kemencében, aztán mindjárt itthon az uram, és ha nincs az asztalon a vacsora, bizony még hátba vereget a nyújtófával. Magának nem kell még haza mennie?

FELESÉG:

– Nekem aztán van időm, engem nem verhet meg az uram, úgy szól a megállapodás!

/Harmadik szomszédasszony, Pirosné közben fogja a kannáját és kimegy balra./

HATODIK SZÍN

Feleség.

/Feleség, ott marad egyedül a kútnál, nincs kivel beszélgetnie, először sétálgat le, föl, nézelődik, aztán leül a padra, közben megjelenik a háttérben a lemenő nap, és szemlátomást sötétebb van a színpadon./

FELESÉG: – Ha már nincs kivel beszélni, hazamegyek én is. /Kimegy jobbra./

HETEDIK SZÍN

Férj, Feleség, macska.

/A szegény Férj háza, ugyanaz a helyiség van vetítve, mint a második színben. A macska fekszik a kemence előtt, a Férj előtte áll, amikor a Feleség belép a szobába./

FÉRJ: /Meglátja a Feleséget, de a macskához beszél/

– Nem látom az asztalon az ételt, nem száradnak a ruhák a kötélen, nincs kitakarítva! Nem megmondtam, hogy nem lustálkodhatsz tovább? El kell végezned a munkát! Most, hogy megtanuld, mi a dolgod, beváltom az ígéretem!

/Férj felkapja a macskát, odalép a Feleségéhez, aki közben leült a fotelba, és éppen előre hajol, mert a cipőjét igazgatja, és gyorsan az asszony hátára köti a macskát, aztán leveszi a derékszíját, és jól elveri a macskát. A szíj az asszonyt is üti, amíg a macskát veri./

FELESÉG:

– Jaj, jaj! /Kiabál minden ütésnél, de a férfi, csak veri a macskát, az asszony egyre jobban jajgat. A macska nyávog./ – Ne bántsa, lelkem, uram, hát az a szegény macska nem tud dolgozni! Ne üsse hát! Jaj, jaj…

FÉRJ:

– Nem-e? Hát akkor itt az ideje, hogy megtanuljon! /Tovább üti a macskát./

FELESÉG:

– Jajajaj… Ne bántson! Drága jó uram!

FÉRJ:

– Nem bántalak én téged, hisz megígértem, hogy nem foglak bántani, de ez a haszontalan macska, ez megérdemli a verést! /Tovább üti a macskát, az asszony szalad előle, a férje utána, és tovább üti./

FELESÉG:

– Jaj, júj, ez fáj!

FÉRJ:

– Na mi van, már beszél is ez a macska? Csak éppen dolgozni nem tud! Adta, teremtette, majd én megtanítalak! /Üti tovább, az asszony körbe-körbe jár, az ura meg csak üti a macskát./

FELESÉG:

– Kegyelmezzen a macskának, én drága nagyságos, méltóságos uram! Elvégzek én helyette minden munkát, csak ne bántsa többet!

FÉRJ /Megáll a veréssel, az asszony elé lép, szemébe néz. Az asszony remeg./

– Ha felfogadod, hogy dolgozol helyette, nem bántom többet a szeretett macskád.

FELESÉG:

– Dolgozom, dolgozom! Csak ne üsse többet a macskát!

NYOLCADIK SZÍN

Férj, feleség, macska.

/Másnap reggel a Férj házában. Feleség ül a fotelban, macska a kemence előtt fekszik, Férj a macska előtt áll és beszél hozzá./

FÉRJ:

 – Jó reggelt macska! Emlékszel a tegnap esti verésre? No, el ne felejtsd, mert ha ma nem végzed el a munkát, akkor úgy jársz, mint tegnap! Csak éppen kétszer annyit kapsz!

/Kimegy az ajtón, a feleségére rá se néz. Amíg a férj beszél, az asszony ismét a tükör előtt illegeti magát, aztán a fotelba ül, kicsit elszunnyad, feje félre billen. Delet harangoznak, amikor felébred. A macska ott fekszik a kemence előtt. Az asszony lehajol, megsimogatja, aztán integet, hogy keljen fel, de az meg se mozdul. Az asszony kimegy./

KILENCEDIK SZÍN

Feleség és az Apa.

/A Gazdag leány, aki most már Feleség, hazamegy a szülői házba, elpanaszolni, hogy megverte az ura, stb. Vetített háttér, gazdagon bebútorozott szoba, a fotelban ül és pipázik az Apa./

FELESÉG: /Belép, és szinte oda szalad az apja elé./

– Édesapám, én ezt a szörnyű életet nem bírom, a szegény drága macskám, és én sem! /Már sír, zokog./

APA: /Kinyújtja karjait a lánya felé, az oda borul eléje sírva./

– Mi történt, édes leányom?

FELESÉG:

– Édesapám, tegnap reggel az uram megbolondult. Mielőtt elment otthonról, odaállt az én drága macskám elé, és azt parancsolta neki, hogy estére főzzön, mosson és takarítsa ki a házat!

APA: /döbbenten/

– Ezt mondta az urad? És aztán mi történt?

FELESÉG:

– A macska nem végezte el a munkát, és este az uram, kiabált a macskával, aztán kegyetlenül elverte a  macskát, még most is fáj a hátam, majd szétszakad a bőröm.

APA:

 – Leányom, ezt én nem értem. A macskát verte a férjed, nem téged. Akkor mitől fáj a hátad?

FELESÉG:

– Amikor én éppen a fotelban ülve előre hajoltam, kiabálása közben a hátamra kötötte a macskát, és úgy verte a macskát nadrágszíjjal. /Már ismét zokogva mondja./  A szerencsétlen macska nyávogott, és összekarmolta a hátam! Hát ilyen vadállathoz adott feleségül apám.

APA:

– Aztán mi történt?

FELESÉG:

– Amikor már nem bírtam tovább a verést, mondtam, neki, hogy a macska nem tud dolgozni, és mondtam, hogy majd én elvégzem szegényke helyett. De ma reggel is oda állt a macska elé és parancsolt neki, mint tegnap.

APA:

– Hűha! Most dél van. Mondd leányom, a macska elvégezte már a munkát?

FELESÉG:

– Apámuram is tudja, a macska nem tud dolgozni.

APA:

 – No, és te elvégezted helyette?

FELESÉG: /Megszeppenve néz/

– Nem, apám, hisz nem nekem mondta.

APA:

– Az igaz, de mit is ígértél az uradnak?

FELESÉG:

– Hát rémületemben, hogy ne bántsa azt a szegény macskát, aki úgy nyávogott, sírt szegényke, megígértem, hogy elvégzem helyette a munkát. De hát én soha életemben még nem dolgoztam, és az uram azt ígérte, hogy nem is várja el tőlem, hogy dolgozzak.

APA:

– Azt az ígéretét, úgy látom, be is tartja. Nem mondja, hogy dolgozz. Ez a te urad, eddig minden ígéretét betartotta. Azt kérted, vihesd a kedves macskádat. Vihetted. Megígérte, hogy nem mondja neked, hogy dolgozz. Nem is mondta. Megígérte, hogy nem fog megverni. Nem is vert meg, csak a macskát kötötte rád, és azt verte. Ha pedig azt ígérte a macskádnak, hogy ismét verés lesz, akkor ezt az ígéretét is be fogja tartani. /A Feleség áll, és gondolkodik./

FELESÉG:

– Akkor most mit tehetnék, édesapám?

APA:

– Elvégezted már a vállalásod a macska helyett?

FELESÉG /kissé zavartan/:

– Nem, apám…

APA:

– Leányom, még naplementig van annyi időd, hogy ha nagyon igyekszel, még elkészülhetsz a munkával, és megmentheted azt a szegény macskát a mai veréstől.

FELESÉG:

– Nincs más megoldás, apám? Nem jöhetnék inkább haza?

APA:

– Azt már nem! Ezt a szégyent nem! Ott a helyed, az urad mellett, és felelsz a macskádért is! Most pedig menj, mert a macska ma is megverődik, ha nem igyekszel! Az is biztos, hogy a te hátadon fog ma is megverődni!

/Feleség szipogva, lassan kiódalog./

TIZEDIK SZÍN

Férj, macska, Feleség

/Ismét a Férj szobájában vagyunk, macska a kemence előtt fekszik, Feleség a fotelban kötöget, az asztal megterítve, Férj belép, körülnéz, odamegy a feleségéhez, megáll előtte, hozzá beszél./

FÉRJ:

 – Jó estét asszony!

FELESÉG: /Felnéz rá bizakodva, és köszönésképpen bólint./

FÉRJ:

– Úgy látom, szépen megnevelted a macskát, kimosott, kitakarított, finom étel illatát érzem, látom, meg is van terítve.

/Kinyújtja a kezét az asszony felé. Az feláll, összekulcsolódnak az ujjaik, állnak egymással szemben./

– Ha ez a macska ilyen ügyes marad ezentúl minden nap, nagyon jó dolga lesz nálunk!

/Miközben beszél, egyik kezével átöleli a felesége derekát, elindulnak együtt a macskához, lehajol, felveszi, odaadja az asszonynak, s amikor az átveszi, megsimogatja a macskát. Férj a feleségét átöleli, az asszony hálásan néz az urára. Így maradnak, a színpadon, csak egy fénycsóva világít, rájuk, a színpad többi résez elsötétül, úgy néznek ki, mintha fotó lennének./

                                                        V É G E