A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Szesztai Zsuzsa azt a házi feladatot választotta, hogy egy bibliai személyiség "bőrébe bújva" ír verset. Megrendítő költeménye szépen bizonyítja azt, hogy olykor a személyes vallomást könnyebb kimondani álarc mögé bújva. Köszönjük a verset, és nagyon gratulálok!
Szesztai Zsuzsa
Mária gyónása
Emlékszel, amikor a templomban maradtál
Jeruzsálemben, tizenkét évesen?
Atyád dolgaiban fáradoztál, már akkor.
Megijesztettél. Három napig kerestünk.
Megijedtem, hogy elveszíthetlek.
Elveszítelek!
Mária vagyok. És anya is.
Meggyógyítottalak mindig, megvédtelek a bajtól.
De most más! Tehetetlen vagyok.
Mintha a szívemet tépnék.
Mintha tépnék!
Vezekelsz a bűneimért.
Mások bűneiért.
A bűnökért, amiket nem te követtél el.
Te, aki ártatlan vagy.
Ne vádold magad, Anyám!
a szemeddel felmentesz.
Tudom, hogy vannak anyák,
akik elvesztették a fiaikat.
Láttam közülük sokat.
Az anyák elveszíthetik a fiaikat.
Előtted nem mutathatom,
nem láthatod rajtam a bajt.
Előtted erősnek kell lennem.
Bírnom kell, hogy te is bírjad
cipelni a keresztet.
Ami a tiéd és az enyém is.
Ruháidtól megfosztanak.
Melleden a szőrt leborotválják.
Testedet átlyuggatják.
Kezed, lábad kifeszítik.
Mintha a szívemet tépnék, mégis:
Legyen meg a Te akaratod!
Atyánkhoz így imádkozom.
Veled vagyunk, Fiam! Nem lehet másképp.
Újjászületsz.
