2020. május 9., szombat

Szépírói kurzus 2020/tavasz/28 - Borka Mária Anna színpadi műve

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a feladatot választotta, hogy Franz Kafka A törvény kapujában című novellája alapján színpadi művet ír. Munkája remek továbbgondolása Kafka híres művének. Olyan alkotás született, amit szívesen látnék viszont valamely kiváló színház színtársulatának az előadásában. 




ENGEDÉLYRE VÁRVA
Franz Kafka: A törvény kapujában novellája alapján írta:
BORKA MÁRIA ANNA
ABSZURD DRÁMA: KÉT FELVONÁS, HAT JELENET
    SZEREPLŐK: FÉRFI. FIÚ, FÉRFI HANG egy személy
ŐR, APA egy személy
               NŐI HANG álombeli jelenetben
                     HÍRNÖK, FŐORVOS egy személy                                              
                 FELESÉG, NŐVÉR egy személy                           
                                                          
ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Színpad két részre, fenti és lenti részre osztott, világítással emelik ki a történés helyszínét.
Fent, hátul megvilágítva balra és jobbra kisszoba látható, lépcsőlejárattal, a színpad többi része sötét, baloldali szobában fotel, hangulatlámpa, dohányzó asztal, rajta régi telefon, könyv, egy pohár vörös bor, jobboldali szobában heverő, íróasztal, rajta számítógép, üveg bor, pohár, könyvek, papírok, lámpa.
  APA (ŐR) (hetven körüli, jó megjelenésű, jól fésült, köntös, selyemsál, fotelban ül, kezében telefonkagyló, pipázik)
  FIÚ (FÉRFI) (középkorú, farmer, pulóver, íróasztalnál ül, kezében mobiltelefon) Halló, Apa! Szervusz. Hogy vagy?
  APA (ŐR) Szervusz, Fiam. Az állapotomhoz, az állapotokhoz képest, mondhatni jól.
  FIÚ (FÉRFI) Ezt örömmel hallom.
  APA (ŐR) Azért, nagy örömről beszélni túlzás. Már hívni akartalak, hogy intézkedj!
  FIÚ (FÉRFI) (kezébe vesz egy tollat, idegesen firkálni kezd) Miért, mi a probléma?
  APA (ŐR) (köhögni kezd)
  FIÚ (FÉRFI) (ijedten) Pipázol?
  APA (ŐR) (pipát asztalra teszi) Dehogy, dehogy! Nem, mit képzelsz?(bort iszik)
  FIÚ (FÉRFI) Most mit csinálsz? Iszol? Csak nem bort iszol? Tudod, hogy nem…
  APA (ŐR)(ingerülten leteszi a poharat) És, ha igen… Ha akarom, bort iszom! Sőt pipázom is, ha ahhoz van kedvem!(pipázik) Felnőtt ember vagyok! Férfi vagyok! Még élő, felnőtt, férfi vagyok! Úgy viselkedtek velem, mintha egy vén trotty lennék! Mintha egy vén, szenilis lennék! Szerinted én szenilis, vénember vagyok?
  FIÚ (FÉRFI) (szabad kezével bort tölt, iszik) Nem mondtam ilyet! Mondtam? Mi a baj?
  APA (ŐR) Még a szobámból kimenni sem engednek. Az én egészségi állapotom, megkívánja a napi sétát a kertben, a jó levegőn. Egy vagyont fizetek, na, jó, fizetsz, ezért a szanatóriumi ellátásért. Kikérem magamnak az ilyen bánásmódot! Én egy érdemes művész vagyok. Kossuth díjas… színművész…
  FIÚ (FÉRFI) Jól van Apa, nyugodj meg! Ne izgasd fel magad! A járvány miatt… ugye tudod, hogy járvány van?
  APA (ŐR) Halottam. Erre hivatkoznak, azt mondják, hogy a járvány miatt kell a szobámban maradni.
  FIÚ (FÉRFI) Igen, mert járvány van. Ezért vigyáznak fokozottabban rád. Nem csak mondják, sajnos világjárvány van. Karantént rendeltek el, kijárási tilalmat. A karantén, már csak ilyen… biztos tudod, hogy mi az a karantén…
  APA (ŐR) Még, hogy tudom-e? Nyolcvan év alatt átéltem egy s mást.
  FIÚ (FÉRFI) (cigarettára gyújt) Apa, nem vagy még nyolcvan.
  APA (ŐR) Ebben a korban pár év ide vagy oda nem számít! Nagyon jól tudom, hogy mi az a karantén, de kikérem magamnak, ezt a módszert! Ez egy szanatórium! Itt beteg emberek vannak!
  FIÚ (FÉRFI) Apa értsd meg, pontosan ezért vigyáznak rátok! Világjárvány van!
  APA (ŐR) Az én koromban, engem ez már nem érdekel. Megmondtam a Főorvos Úrnak is. Nekem jogom van a napi sétámhoz! Azt válaszolta, majd. Akkor, ha engedélyezik. Engedély kell ahhoz, hogy sétáljak a kertben? Ki hiszi ezt el? Én nem az biztos!
  FIÚ (FÉRFI) Apa, kérlek…
  APA (ŐR) Intézkedj! A te összeköttetéseiddel, mindent el tudsz intézni! Persze, ha törődnél velem… hálátlan gyerek!
  FIÚ (FÉRFI) Én csak egy színész vagyok, egyszerű színész, és igenis gondodat viselem.
  APA (ŐR) Még hogy a gondomat viseled? Beraktál ebbe a szanatóriumnak nevezett öregek otthonába. Néha telefonálsz, olykor-olykor meglátogatsz. Alig látlak.
  FIÚ (FÉRFI) Most nem mehetek! Nem engedélyezik a látogatást! Tudod a járvány, a karantén miatt…
  APA (ŐR) Jó, hogy anyád, ezt már nem élhette meg! Ha nem halt volna meg, ezt a lehetetlen világot, ami most van, biztos nem élte volna túl.
  FIÚ (FÉRFI) Kérlek, fejezd be, nem ezért hívtalak.
  APA (ŐR) Miért hívtál? Mit akarsz? Ellenőrizni, hogy élek-e még?
  FIÚ (FÉRFI) Apa, ne beszélj így! El akarom mondani neked, hogy megkaptam azt a szerepet, amiről a múltkor beszéltem.
  APA (ŐR) Végre valahára, valami, amiért büszke lehetek rád!
  FIÚ (FÉRFI) Tudod Franz Kaffka,  A Törvény kapujában című novellájának színpadi változata.
  APA (ŐR) Igen, emlékszem. Az én időmben is játszotta a színház. Nagy siker volt, én is szerepeltem benne. Főszereplőként, természetesen (színpadiasan megsimítja a haját)… és te… melyik szerepet kaptad?
  FIÚ (FÉRFI) A színmű kicsit más, mint a te idődben volt. Átírták, hogy tükrözze a mostani helyzetet. Képzeld, én is főszereplő leszek, a férfi szerepet játszom, akárcsak te. Ugye, milyen csodálatos! Remélem, nekem is sikerül és olyan nagy sikerem lesz, mint neked!(kortyol a borból)
  APA (ŐR) Férfi? Miféle férfiről beszélsz? Én az őr voltam. Mindig is az őr szerepét alakítottam. Szép mondhatom! Ebből is látszik, hogy mennyire voltam fontos neked… Azt sem tudod, hogy melyik darabban, milyen szerepeket játszottam! Bezzeg Anyád szerepeit kívülről fújod!
  FIÚ (FÉRFI) Ne haragudj Apa, ez nem így van! Kissé fáradt és ideges vagyok! Ennyi az egész. Napok óta alig alszom. Próba, próba és próba… Persze, hogy tudok mindent rólad, ami a színházzal kapcsolatos. Jobban, mint Anyáról, csak tele a fejem. Nehéz ez a darab. Nagyon nehéz! Neked magyarázzam? Pont neked…
  APA (ŐR) Nekem, ugyan ne magyarázz semmit! Nagyon jól tudom, hogy miről van szó. Mit gondolsz, miért akartalak lebeszélni arról, hogy te is csepűrágó legyél? Mondtam elégszer, vagy nem?
  FIÚ (FÉRFI) Mondtad, igen mondtad… de, szerintem, közben mindig is tudtad, hogy mondhatsz akármit. Én is, úgy, mint te a színház szerelmese vagyok.
  APA (ŐR) Mikor lesz a bemutató? Igaz, nekem mindegy, úgy sem láthatom.(legyint)
  FIÚ (FÉRFI) Holnap este, hétkor és képzeld, láthatod. A Karantén Színházban adjuk elő, és a televízió is közvetíti. Tudod a járvány miatt, most csak így lehet…
  APA (ŐR) Karantén Színház? Az meg mi a csoda?
  FIÚ (FÉRFI) Tudod, a járvány miatt hozták létre. A színészek zárt stúdióban, közönség nélkül adják elő a produkciókat és a TV közvetíti. Számítógépen keresztül is látható.
  APA (ŐR) Elég furán hangzik, közönség nélkül nem az igazi, de ha így lehet, hát el kell fogadni! (pipázik)A színház az első…
  FIÚ (FÉRFI) Igen, Apa én is ezt gondolom. Alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez!
  APA (ŐR) Még a végén kiderül, hogy valami haszna is van a járványnak? Végre főszereplőként láthatom a fiamat! Jobb lenne a Nemzetibe, de hát a te esetedben (fejét ingatja)… és mikor jössz látogatni?
  FIÚ (FÉRFI) Nem tudom, amikor engedélyezik. Egyelőre nem engedélyezik. Az engedélyre, még várnunk kell! Addig is vigyázz magadra!  Majd elintézem, hogy vigyenek TV-t a szobádba.  Ne feledd, holnap este, hétkor, várlak a színházban… Szervusz, Apa, majd hívlak! (leteszi a telefont, nyújtózkodik, feláll, a heverőre fekszik) Pihenek egy kicsit. Nem alszom, csak pihenek. Kimerített a beszélgetés, mindig kimerít, ha az apámmal kell beszélnem. (halk zene, APA (ŐR) és FIÚ (FÉFRFI) felállnak, leindulnak a lépcsőn, közben a fény lassan kialszik, a színpad elsötétül)                          

 -FÜGGÖNY-
MÁSODIK JELENET
Halk misztikus zene, színpad közepétől balra, nézőkkel szemben, nagy, nyitott vaskapu, TÖRVÉNY felirattal, színpadon jobbra facsemete, a kapu előtt bundába öltözött ŐR (APA) kezében dárda, FIÚ (FÉRFI) jobbról jön, zene leáll.
   FIÚ (FÉRFI) (középkorú, ruhája, mint az első jelenetben, farmer, pulóver, fején kalap, vállán átvetett boton, nagy batyu, lehajtott fejjel, lassan megy, közben halkan beszél) Elfáradtam. Remélem, nem hiába tettem meg, ezt a nagy utat! (megáll, felnéz, meglátja a kaput, rajta az írást, betűzi) Tör… vény. Végre ideértem. Ideértünk. (megfordul, hátra kiált) Gyere asszony! Most már rendben lesz, minden. Hamar elintézem a dolgom és sietek, sietünk haza. Visszafelé már gyorsabb lesz az út, ne aggódj! (ŐR elé lép) Jó napot kívánok! Jó helyen járok?
  ŐR (APA) (hatalmat parancsolóan áll a kapuban) Meglehet. Te tudod, hova akarsz menni. Végre, hogy ideértél Fiam!
  FIÚ (FÉRFI) (a kapun lévő írást hangosan olvassa) Törvény.(ŐRRE néz) Igen, ide akartam jönni. Jó helyen vagyok. (botot, batyut földre teszi, kapuhoz lép, ŐR kezével jelzi, nem mehet be) Jó helyen vagyok? Vagy csak álmodom? Furcsa, álomszerű hely, de, ha már itt vagyok, szeretnék belépni a kapun. Nem gondoltam, hogy ilyen lesz. Ilyen rémisztő…(közelebb lép) Apa te vagy?
  ŐR (APA) Én az ŐR vagyok, a kapu őre. (dárdájával koppant) Megállj! Ne tovább! (FIÚRA (FÉRFIRE) néz) Fiam, ne tovább!
  FIÚ (FÉRFI) Kérem, engedélyezze, hogy beléphessek a kapun!
  ŐR (APA) Most nem engedélyezhetem! 
  FIÚ (FÉRFI) (félrefordított fejjel, halkan) Mindig ezt mondta. Ez volt a szava járása, nem engedélyezhetem, nem engedhetem… Egyszer a szemembe is mondta, nem bízom benned! Sosem bízott bennem, pedig én próbálkoztam, bizonyítani akartam elégszer. Be kell mennem! (ŐRHÖZ visszafordulva) Majd később bemehetek?
  ŐR (APA) (határozottan) Meglehet, de most nem.(halkan maga elé) Unom, a tehetetlenséget, a felesleges ácsorgást. Én, aki király voltam a színpadon. Kikérem magamnak! Én, aki Nero, Lear, Caesar voltam valaha… (FIÚ (FÉRFI) felé int a dárdájával) Te is fiam, Brutus… (koppant a dárdájával) Nem, nem engedélyezhetem a belépést! Maga még nem színész! Fiam, nem vagy jó színész…
  FIÚ (FÉRFI) Szeretnék bemenni, hiszen, ha jól látom, a törvény kapuja nyitva van…
  ŐR (APA) Mint mindig. A törvény kapuja mindig nyitva áll.(arrébb lép) Láthatod!(a kapun papírok repülnek ki) Tudd, a lehetőség mindenkinek adott!
  FIÚ (FÉRFI) (előrehajol, kapun beless) Bemehetnék… akár… engedély nélkül… is.
  ŐR (APA)(nevet) Ha ennyire csábít a bejutás, hát kíséreld meg és menj be tilalmam ellenére, de (legyint)… ismerlek, úgy sem mered megtenni!
  FIÚ (FÉRFI) Lehetséges lenne? Lehet, hogy sikerülne most bemennem? Át kell gondolnom (homlokát simogatja), hogy mit csináljak… Döntöttem, igen be kell mennem! Szeretnék bemenni!
  ŐR (APA) Mondtam már, én most nem engedélyezem. Ha akarsz, menj be tilalmam ellenére! Kíséreld meg, de jegyezd meg! Hatalmas vagyok! (őrhelyére visszalép) Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában.
  FIÚ (FÉRFI) Egyre jobban hasonlítasz Apámra. Ő is ilyeneket szokott mondani. Mi történik, ha mégis megpróbálom és sikerül bejutnom?
  ŐR (APA) Teremről teremre őrök állnak. Egyik hatalmasabb, mint a másik. A harmadik őr látványát, már én magam sem bírom elviselni.
  FIÚ (FÉRFI) Ilyen nehézségekre nem is gondoltam.(ŐR válla felett bekiabál a kapun) Van ott valaki? Nyitva a kapu. Bemehetek?
  NŐI HANG (kapu túloldaláról hallatszik) A törvény kapuja mindig nyitva van…
  FIÚ (FÉRFI) (egy lépést hátralép, ŐRNEK mondja) Látod? Anya beengedne! Lehet, hogy sikerül mégis bemennem? (ŐR válla felett ismét bekiabál a kapun) Jól hallottam Anya? Nyitva a kapu? Bemehetek? Válaszolj!
  NŐI HANG Sokszor mondtam már neked, a törvény kapuja mindig nyitva van.
  FIÚ (FÉRFI) (elgondolkozva, halkan) Igen, az én tudomásom szerint is, a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie!(a kapu felé örömmel) Nyitva a kapu! Akkor bemehetek?
  NŐI HANG Cselekedj belátásod szerint!
  FIÚ (FÉRFI) Rendben van. Bemegyek.(ŐRNEK, határozottan) Bemegyek! Engedj be!
  ŐR (APA) Hányszor kell még mondanom? (kihúzza magát) Én nem engedélyezem, hogy most bemehess, de ha akarod, próbáld meg tilalmam ellenére a bejutást! Győzd le az akadályokat, dönts végre! Anyád elkényeztettet fiacskája…
  FIÚ (FÉRFI) (bizonytalanul) Rendben van. Inkább várakozom még egy keveset. Addig, amíg megkapom tőled az engedélyt a belépésre.(ŐRNEK hátat fordít, fához megy) Inkább várakozom ennek a fának az árnyékában. (amerről jött, arra kiabálva) Gyere asszony, ülj ide mellém! (földre ül) Legalább pihenünk egy kicsinykét!
  ŐR (APA) Kihez beszélsz, jóember?
  FIÚ (FÉRFI) (csodálkozva) Hozzá, a feleségemhez… (ŐRNEK hátat fordítva arra néz, amerről jött, fiatal nő alakja jelenik meg,egy percre)
  ŐR (APA) (nem látja a nőt, meglepetten mondja) Feleségedhez? De hát, csak mi ketten vagyunk, nincs itt más. Egyedül jöttél, egyedül vagy.
  FIÚ (FÉRFI) (körbenéz) Egy pillanatra azt hittem, hogy a feleségemet látom, de csak képzelődtem, nincs itt, még nem ért ide. Együtt indultunk, de biztos lemaradt az úton. Mindig együtt indulunk el, de ő néha lemarad. Tudod, fáj a lába, meg a gyerekek… Mindig van valami, ami hátráltatja. Ilyen komoly ügyben, amilyen a mostani, segít nekem. Okos asszony! Olyan, mint Anya volt. Majd ideér… ha nem az sem baj!
  ŐR (APA) Jó, hogy nős vagy, úgy könnyebb az életet elviselni.
  FIÚ (FÉRFI) Nem vagyok nős.
  ŐR (APA) Pedig ideje lenne megnősülnöd Fiam! Van gyereked? Hány gyereked van?
  FIÚ (FÉRFI) Hat, most várjuk a hetediket. Nagy már az asszony terhe, biztos azért maradt le. (dünnyögi) Nincs mit tenni, várakozni kell! (homlokát megsimítva) Már te is bundás ŐR, nagyon ijesztő vagy, akár az apám! Milyenek lehetnek a többiek… (ŐRRE nézve, hangosan) Várakozom… az engedélyedre…
  ŐR (APA) Azt jól teszed! Gyere, itt ez a zsámoly. (hátra nyúl, egy zsámolyt vesz elő) Gyere, ülj erre, ne mond, hogy nem segítek neked! 
  FIÚ (FÉRFI) (feláll, ŐRHÖZ megy, elveszi a zsámolyt) Köszönöm a segítséged. (fához visszamegy, zsámolyra ül)
Szárnysuhogás hallatszik
  FIÚ (FÉRFI) (felnéz, eget kémleli) Mi ez? Mi ez a hang?
  ŐR (APA) Csak egy fekete holló. Néha erre száll, mintha az idő múlására akarna figyelmeztetni.
  FIÚ (FÉRFI) (csapdos a kezével) Hess, hess, madár! Nélküled is tudom, hogy telik az időm. (ŐRRE mutat) Neki, Apámnak károgd el, hogy fogy az élet!
  ŐR (APA) Tudom, mit akarsz ezzel mondani, de ez nem változtat a helyzeteden. Bolond leszek meghalni! Nem engedélyezem a belépésedet!
Hollókárogás hallatszik, színpad két oldalán leereszkednek a létrák, ŐR (APA) és FIÚ (FÉRFI) a létrákra lép)
  FIÚ (FÉRFI) Álom, álom, szörnyű álom… Ne zaklass tovább!
  NŐI HANG Ébredj fel! Vár a valóság…  
  Halk misztikus zene, ŐR (APA) és FIÚ (FÉRFI) elindul felfelé a létrákon, szárnysuhogás, hollókárogás fokozatosan elhalkul, zene felerősödik, a színpad lassan elsötétül.
-FÜGGÖNY-
-SZÜNET-

MÁSODIK FELVONÁS

HARMADIK JELENET
      Színpad sötét, a bal oldali kisszoba megvilágítva, asztalon bekapcsolt TV, a szobában nincs senki.
  NŐVÉR (csak a hangját hallani) Művész Úr hét óra van. Bekapcsoltam a TV-t.
  APA (ŐR) (alakját nem látni, csak a hangja hallatszik) Rendben, köszönöm, jövök már. Sietek. (WC öblítés hangja)
     Kisszoba elsötétül, lenti színpad kivilágosodik, a fényhatás enyhén kékes, bekapcsolt televízió fényéhez hasonlít. halk zene, színpad közepétől balra, nézőkkel szemben, nagy, nyitott vaskapu, TÖRVÉNY felirattal, a színpadon jobbra facsemete, a kapu előtt bundába öltözött ŐR (FÉRFI), kezében dárda, FÉRFI (FIÚ) jobbról jön, zene leáll.
  FÉRFI (FIÚ) (középkorú, ruhája vidékies, bő nadrág, bő ing, lábán csizma, fején kalap, vállán átvetett boton, nagy batyu, lehajtott fejjel, lassan megy, közben halkan beszél) Elfáradtam. Remélem, nem hiába tettem meg, ezt a nagy utat! (megáll, felnéz, meglátja a kaput, rajta az írást, betűzi) Tör… vény. Végre ideértem. Ideértünk. (megfordul, hátra kiált) Gyere asszony! Most már rendben lesz minden. Hamar elintézem a dolgom és sietek, sietünk haza. Visszafelé már gyorsabb lesz az út, ne aggódj! (ŐR (APA) elé lép) Jó napot kívánok! Jó helyen járok?
  ŐR (APA) (hatalmat parancsolóan áll a kapuban) Meglehet. Te tudod, hova akarsz menni.
  FÉRFI (FIÚ) (a kapun lévő írást hangosan olvassa) Törvény. (őrre néz) Igen, ide akartam jönni. Jó helyen vagyok. (botot, batyut földre teszi, kapuhoz lép, ŐR (APA), kezével jelzi, nem mehet be) Szeretnék belépni a kapun. (közelebb lép)
  ŐR (APA) (koppant a dárdájával) Megállj! Ne tovább! (mereven előre néz)
  FÉRFI (FIÚ) Kérem, engedélyezze, hogy beléphessek a kapun!
  ŐR (APA) Most nem engedélyezhetem a belépést.
  FÉRFI (FIÚ) Majd később bemehetek?
  ŐR (APA) (határozottan) Meglehet, de most nem.
  FÉRFI (FIÚ) De, hiszen a törvény kapuja nyitva van.
  ŐR (APA) Mint mindig. A törvény kapuja mindig nyitva áll.(arrébb lép) Láthatod!
  FÉRFI (FIÚ) (előrehajol, kapun beless) Bemehetek… akár… engedély nélkül…
  Őr (APA) (nevet) Ha ennyire csábít a bejutás, hát kíséreld meg és menj be tilalmam ellenére!
  FÉRFI (FIÚ) Lehetséges lenne? Lehet, hogy sikerülne most bemennem?
  ŐR (APA) Mondtam már, most nem engedélyezem. Ha akarsz, menj be tilalmam ellenére! Kíséreld meg, de jegyezd meg! Hatalmas vagyok!(őrhelyére visszalép)
  FÉRFI (FIÚ) Mi történik, ha mégis megpróbálom és sikerül bejutnom?
  ŐR (APA) Teremről teremre őrök állnak. Egyik hatalmasabb, mint a másik. A harmadik őr látványát, már én magam sem bírom elviselni.
  FÉRFI (FIÚ) Ilyen nehézségekre nem is gondoltam.(az ŐR válla felett bekiabál a kapun) Van ott valaki? Nyitva a kapu. Bemehetek?
  FÉRFI HANG (kapu túloldaláról hallatszik)A törvény kapuja mindig nyitva van…
  FÉRFI (FIÚ) (egy lépést hátralép, ŐRNEK mondja) Látod? Lehet, hogy sikerül mégis bemennem?(az ŐR válla felett ismét bekiabál a kapun) Jól halottam? Nyitva van a kapu? Bemehetek? Válaszolj!
  FÉRFI HANG Mondtam már neked, a törvény kapuja mindig nyitva van.
  FÉRFI (FIÚ) (elgondolkozva, halkan) Igen, az én tudomásom szerint is, a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie! (a kapu felé örömmel, kiabálva) Nyitva a kapu! Akkor bemehetek?
  FÉRFI HANG Cselekedj belátásod szerint!
  FÉRFI (FIÚ) Rendben van. Bemegyek.(ŐRNEK, határozottan) Bemegyek! Engedj be!
  ŐR (APA) Hányszor kell még mondanom neked?(kihúzza magát) Én nem engedélyezem, hogy most bemehess, de ha akarod, próbáld meg tilalmam ellenére a bejutást!
  FÉRFI (FIÚ) (bizonytalanul) Rendben van. Várakozom még egy keveset. Addig, amíg megkapom tőled az engedélyt a belépésre. (ŐRNEK hátat fordít, fához megy) Inkább várakozom ennek a fának az árnyékában.(amerről jött, arra kiabálva) Gyere asszony, ülj ide mellém!(földre ül) Legalább pihenünk egy kicsinykét!
  ŐR (APA) Kihez beszélsz jó ember?
  FÉRFI (FIÚ) (csodálkozva)A feleségemhez…
  ŐR (APA) (meglepetten) A feleségedhez? De hát, csak mi ketten vagyunk, nincs itt más. Egyedül jöttél, egyedül vagy.
  FÉRFI (FIÚ) (körbenéz) Látom már én is, a feleségem még nem ért ide. Együtt indultunk, de biztos lemaradt az úton. Mindig együtt indulunk el, de ő néha lemarad. Tudod, fáj a lába, meg a gyerekek… Mindig van valami, ami hátráltatja. Ilyen komoly ügyben, amilyen a mostani, segít nekem. Okos asszony! Én az erő, ő az ész… Majd utolér… Mindig utolér…
  ŐR (APA) Hány gyereked van?
  FÉRFI (FIÚ) Hat, most várjuk a hetediket. Nagy már az asszony terhe, biztos azért maradt le. (dünnyögi) Nincs mit tenni, várakozni kell!(homlokát megsimítva) Már te is bundás ŐR, nagyon ijesztő vagy, nagy, hegyes orroddal, keskeny, fekete szakálladdal. Milyenek lehetnek a többiek… (Őrre nézve, hangosan) Várakozom… az engedélyedre…
  ŐR (APA) Azt jól teszed! Gyere, itt ez a zsámoly. (hátra nyúl, egy zsámolyt vesz elő) Gyere, ülj erre, ne mond, hogy nem segítek neked!
  FÉRFI (FIÚ) (feláll, az ŐRHÖZ megy, elveszi a zsámolyt) Köszönöm a segítséget. (fához megy, leül a zsámolyra)
  Szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik.
  FÉRFI (FIÚ) (felnéz, eget kémleli) Mi ez?
  ŐR (APA) Csak egy fekete holló. Néha erre száll, mintha az idő múlására akarna figyelmeztetni.
Halk zene, szárnysuhogás, hollókárogás fokozatosan elhalkul, zene felerősödik, a színpad lassan elsötétül.

-FÜGGÖNY-
NEGYEDIK JELENET
Halk zene, sötét van, szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik, fokozatosan elhalkul, színpad kivilágosodik, zene leáll, elrendezése első jelenettel megegyező, FÉRFI zsámolyon ül, haja, szakálla ősz, ŐR kapuban áll, kora, ruhája első jelenethez képest változatlan, facsemete helyett, nagy, lombkoronás fa.
  FÉRFI (FIÚ) Megint itt a holló. Számolni sem tudom, hogy hányszor jött már.(kezével hadonászik) Hess, hess… hess, madár! Nem szeretem a hollót. a halálra emlékeztet.
  ŐR (APA) Nincs mit tenni, úgyis visszajön. Az idő múlását nem lehet megállítani.
  FÉRFI (FIÚ) Mióta ülök itt? Nem tudom. Napok, évek óta várok arra, hogy beléphessek a kapun?
  ŐR (APA) Bizony, így van. Sok idő eltelt már, mióta itt vagy.
  FÉRFI (FIÚ) Az idő is ellenem dolgozik.(feláll)
  HÍRNŐK (katonai ruhába öltözött, fegyveres férfi, sietve érkezik, csodálkozva mondja) Hát ti… Nem számítottam arra, hogy még emberekkel találkozom, itt a világvégén…
  ŐR (APA) Ki vagy te és mi járatban vagy?
  HÍRNŐK (ŐRHÖZ megy) Hírnők vagyok. Egyike azoknak a hírnököknek, akik mindenkinek, eljuttatják a veszély hírét.
  ŐR (APA)  Milyen veszélyről beszélsz?
  HÍRNŐK Veszélyben a Föld! Járvány tizedeli az embereket! Nem is tudtok róla?
  ŐR (APA) Errefelé ritkán jön hírhozó, nehezen érkezik ide, hozzánk a hír. De most már, általad értesültünk róla. Mi a teendőnk?
  HÍRNŐK Karantén… Bezárni a kapukat! Senki se ki, se be!
  FÉRFI (FIÚ) (hírnők elé lép, ijedten) Jaj, jaj, csak azt ne! Nem lehet… Nekem be kell mennem a kapun!
  HÍRNŐK Teljesítettem a rám bízott feladatot. A többi már nem az én dolgom. Mennem kell!
  ŐR (APA) Jó utat! (dárdájával koppint) Továbbiakban is a szabályoknak megfelelően járok el!
  HÍRNŐK Rendben!(szalutál, sietve el)
  FÉRFI (FIÚ) (ŐR elé lép) Most mi lesz? (az ŐR válla felett bekiabál a kapun) Nyitva van még a kapu?
  HANG (kapun túlról) Törvény kapuja mindig nyitva van…
  FÉRFI (FIÚ) (kapu felé, kérve) Bemehetek végre?
  FÉRFI HANG Cselekedj belátásod szerint!
  FÉRFI (ŐRHÖZ) Döntöttem! Bemegyek!
  ŐR (APA) (határozottan) Menj, ha úgy döntöttél! De ne feledd, tilalmam ellenére cselekszel így! (koppant a dárdájával) Én nem engedélyezem a belépést!
  FÉRFI (FIÚ) Miért vagy ellenem? (kezét összekulcsolja) Kérlek, adj engedélyt, hogy bemehessek a kapun!
  ŐR (APA) (koppant a dárdájával) Most végképp nem engedélyezhetem a belépést.
  FÉRFI (FIÚ) (keresgél a batyuban, kis csomagot vesz elő, ŐRNEK adja) Fogadd el, szívesen adom!
  ŐR (APA) Elfogadom, de ne hidd, hogy ezzel megvesztegethetsz! Jegyezd meg, most nem engedélyezhetem, hogy beléphess!
  FÉRFI (FIÚ) (erőszakosan) Be kell mennem! Fontos!
  ŐR (APA) (megenyhülve) Elhiszem. Mi miatt fontos, hogy beengedjelek?
  FÉRFI (FIÚ) Nem mondhatom el, de… (zsebébe nyúl, kis szobrot vesz elő, az ŐRNEK adja) ez a legféltettebb kincsem, neked adom, tedd el! Itt várok, amíg be nem engedsz!
  ŐR (APA) (elveszi az ajándékot, megnézi, zsebébe teszi) Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. Mondtam már meglehet, hogy később beléphetsz, most azonban nem. Jobb, ha visszaülsz a zsámolyra!
  FÉRFI (FIÚ) (leül) Látod már a hajam, a szakállam is megőszült? Vedd tekintetbe a koromat, öregszem. Kérlek, adj engedélyt a belépésre!
  ŐR (APA) Nem kell figyelmeztetned, látom, hogy öregszel. De, a korod, nem befolyásolhatja a döntésemet! Most nem engedélyezhetem a belépésedet.
  FÉRFI (FIÚ) Messziről jöttem. Kell idő a visszaútra is! Hiányzik a családom. Szeretném viszontlátni a feleségemet, a gyerekeimet!
  ŐR (APA) Honnan jöttél? Hol a szülőfölded? Mesélj róla!
  FÉRFI (FIÚ) (kezével elfedi arcát) Gondolkodnom kell! Honnan is jöttem? Kis faluból… igen emlékszem. Kicsi faluban van az otthonom. A neve… mi a neve? Nem tudom. Miért jöttem? Jaj, jaj… nem tudom. Azt tudom, fontos, amiért jöttem. Kérlek, adj engedélyt a belépésre. Akkor biztos eszembe fog jutni minden!
  ŐR (APA) Hiába… Most nem engedélyezhetem a belépést.
  FÉRFI (FIÚ) (ökölbe szorított kezét ŐR felé emeli, kiabál) Légy átkozott! Ellenem vagy, nem segítesz! (feláll) Milyen szerencsétlen vagyok, hogy veled hozott össze a véletlen.(nehézkesen ŐR felé indul, kezeit kérőn felé nyújtja) Nem esik meg a szíved rajtam? Csak te segíthetsz! Engedélyezd, hogy bemehessek!
  ŐR (APA) Mondtam már sokszor, meglehet, hogy később engedélyezem, (koppant a dárdával) de most, nem engedélyezem!
  FÉRFI (FIÚ) (visszavánszorog a zsámolyhoz, leül, magában motyog) Később, később, mindig ezt mondja. Mikor később? Már nem is emlékszem rá, mi óta várom, hogy beengedjen a kapun?(feláll, egyet lép) Én szerencsétlen… (visszarogy a zsámolyra, felnéz a fa lombjára) Látom, milyen szépen megterebélyesedtél… Hányszor hullattad le a leveleidet, hányszor öltöztél új ruhába, amíg én…(ŐR felé mutat) az ő engedélyére vártam? Te láttad, milyen keserű a sorsom. Segíts nekem, vedd rá, adjon engedélyt, hogy beléphessek a kapun! (ŐRNEK hangosan) Kérek engedélyt, hogy beléphessek a kapun.
  ŐR (APA) (kapuban áll, büszkén kihúzva magát) Most nem engedélyezhetem a belépést!
  FÉRFI (FIÚ) (oldalra dőlve, zsámolyról a földre esik, fekve, halkan mondja) Nagyon elfáradtam, nagyon. Drága feleségem, ha te itt lennél… Istenem, kérlek, segíts! Adj erőt nekem! Add, hogy beléphessek a kapun! (halkan, motyogva) Kérek engedélyt, hogy beléphessek a kapun.     
Halk zene, szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik, fokozatosan elhalkul, zene felerősödik, színpad lassan elsötétül.

-FÜGGÖNY-
ÖTÖDIK JELENET
Halk zene, sötét van, szárnysuhogás, hollókárogás hallatszik, fokozatosan elhalkul, zene leáll, színpad kivilágosodik, ŐR kapuban áll, kora, megjelenése ugyanaz, mint előző jelenetben, FÉRFI csecsemőpózban fekszik lombkorona nélküli, fa alatt.
  FÉRFI (FIÚ) Hess, hess, madár! Tudom, fogy az időm. (nehezen felül, haja, szakálla fehér, arca öregesen csontos, halkan mondja) Sok-sok év eltelt, mióta itt vagyok… (felnéz a fára) Már te is megöregedtél, elhullattad minden leveledet… Te láttad, én mindent megtettem… Talán még nem késő… Engedélyt kérek, hogy beléphessek a kapun. (ŐR felé) Te vagy a hibás! Miattad nem mehetek be!  
  ŐR (APA) Mondtam már elégszer, most nem engedélyezhetem a belépést. Emlékszel, hogy meséltem a többi őrről is, akik hatalmasak és teremről teremre állnak? Mondtam eleget, hogy most nem engedélyezhetem a belépést. Lehet, hogy később beléphetsz, de most nem! Emlékszel, mondtam, azt is, hogy tilalmam ellenére…
  FÉRFI (FIÚ) (halkan közbevág) Nem emlékszem arra, hogy mit mondtál. Csak azt tudom, te vagy az akadálya annak, hogy bemehessek a kapun.(kiabálni próbál a kapu felé) Nyitva van a törvény kapuja? (hangja elhalkul) Nem emlékszem, miért, de be kell mennem a kapun! Be… szeretnék, menni! Szeretnék… menni… bemenni…
  FÉRFI HANG (kapun túlról)A törvény kapuja mindig, mindenki előtt nyitva van!
  FÉRFI (FIÚ) (halkan) Be kell mennem…
  FÉRFI HANG (égből hallatszik) Cselekedj belátásod szerint!
  FÉRFI (FIÚ) (suttogva) Késő… lehet… már késő…
  ŐR (APA) (hangosan) Mit motyogsz? Beszélj hangosabban! Nem hallom… mit mondasz?
  FÉRFI (FIÚ) Nem tudok hangosabban beszélni,(jelez a kezével) kérlek, gyere közelebb.
  ŐR (APA) (közelebb jön) Idejöttem. Látod, milyen jó vagyok hozzád?
  FÉRFI (magában dünnyög) Úgy, úgy, gyere közelebb! Legalább a prémgallérodban lévő bolháiddal is tudok beszélni. Jól ismerem valamennyit, még ők is jobbak, mint te vagy! Bolhácskák, kérlek benneteket… segítsetek nekem… térítsétek jobb belátásra az ŐRT. Ezt fogom mondani nekik…
  ŐR (APA) Mit dünnyögsz magadban?
  FÉRFI (FIÚ) Megkértem a bolhákat, segítsenek nekem, kérjenek meg, hogy…
  ŐR (APA) Miféle bolhákat?(fejét elfordítva halkan mondja) Ennek már mindegy, olyan lett, mint egy kisgyerek. Már nem él soká. Meg vannak a percei számlálva.
  FÉRFI (FIÚ) (szemét simogatja, ijedten felkiált) Jaj, jaj… nem látok semmit! Sötét van. Megvakultam! (földre hanyatlik, színpadi fények elhalványodnak, a törvény kapujából fényesség árad ki) Fényt látok?(fejét fény felé fordítja) Vagy csak a szemem káprázik?(magához inti az ŐRT, próbál felemelkedni)
  ŐR (APA) (férfihez lehajol) Most még mit akarsz megtudni? Telhetetlen vagy.
  FÉRFI (FIÚ) Mielőtt meghalok, tudni akarom! Mindenki a törvény felé igyekszik, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt, rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást?
  ŐR (APA) (közelebb hajol) Látom, már a végét járod. Halálodon vagy. (ordítva) Hangosan mondom, hogy haljad. Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot, csak a te számodra jelölték ki.
 FÉRFI (FIÚ) (nyöszörög) Istenem… Istenem… (lábával rúg egyet, többet nem mozdul)
 ŐR (APA) (felegyenesedik) Most megyek és bezárom a kaput.(kapu felé indul)
  Halk zene, színpad elsötétül, vaskapu csapódása, hollókárogás, zene leáll, a csendben a függöny leereszkedik, tapsolás, bravó, kiáltások hallatszanak.

HATODIK JELENET
 Jobboldali kisszoba megvilágítva, berendezés ugyanaz, mint első jelenetben.
  FIÚ (asztalnál ül, kezében telefon, izgatottan) Halló Apa! Tudom, korán van, de nem bírok tovább várni! Túlzottan izgatott vagyok, ugye, nem baj, hogy hívlak? Láttad? Tetszett? Jó előadás volt?  Milyen voltam? Kíváncsi vagyok a véleményedre!
  APA (telefonból, lassan, halkan, beteges hangon hallatszik) Hát… jó volt… jó voltál… nem láttam végig… sajnos… nem vagyok jól… hívd fel a Főorvost… Gyere be!
   FIÚ (ijedten) Apa, apa, mi van veled? (feláll) Tudod, hogy most nem mehetek, nem engedélyezik… Mennék, hidd el, de nem rajtam múlik!
   APA (ŐR) De… rajtad múlik… ez is… ne, várj engedélyre… mert késő lesz! Hívd a Főorvost! Gyere… (telefonbeszélgetés megszakad)
   FÉRFI (FIÚ) Apa, Apa… ne tedd le! Hallasz? (járkálni kezd) Hívjam a Főorvost? Igen, igen hívom máris… a Főorvost… Halló, jó napot Főorvos Úr! Most beszéltem édesapámmal. Megijesztett, mi van vele? Azt mondta, hogy nincs jól. Tegnap előtt, amikor beszéltem vele, még semmi baja nem volt…
  FŐORVOS Kérem sürgősen fáradjon be! Telefonon nem adhatok felvilágosítást, csak személyesen tájékoztathatom.
   FIÚ De, hát… most, nem lehet… a járvány miatt, karantén van…
   FŐORVOS Vannak helyzetek, amelyek engedélyezik, a hozzátartozók belépését az épületbe. Ez a mostani, az Édesapja helyzetére tekintettel, ebbe a kategóriába sorolható. Ilyenkor, kivételesen a törvény engedélyezi a belépést a kapun. Kérem, Önt, mint a gondozottunk fiát, a legsürgősebben várom!
 A telefonbeszélgetés megszakad 
   FIÚ Akkor nekem… most… nem kell… engedélyre várnom?

 -FÜGGÖNY-
Budapest,2020-04-17.