Szépírói kurzus 2022/tavasz/14 - Goór Csaba novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Goór Csaba azt a feladatot oldotta meg, hogy abszurdot írt, ami még a háború szorongásait is megidézi. Munkáját örömmel közlöm. 

Goór Csaba

ÁTJÁRÓ

 

Kis Ferenc negyedszer is szedett volna a csirkepaprikásból, de visszafogta a mozdulatot: ennyi elég kell, hogy legyen vacsorára. Azért még tisztára nyalta a tányért és a maradék szekszárdi kadarkával leöblítette kedvenc ételét.

Nehezen tudott elaludni és átkozta magát, amiért ennyire bezabált. Jó darabig félálomban forgolódott, azután kívülről látta magát, ahogy egyre elnehezülő testtel süllyed lefelé.

Ezúttal is a rendszeresen visszatérő álmában találta magát: összefut az utcán gyerekkori volt barátjával, akit évtizedek óta nem látott.

- Tudtam, hogy nem halhattál meg! Sosem hittem a híreszteléseknek.

- Csakhogy megjöttél! Régóta várok rád. Sakkozhatnánk egyet!

- Azta! Nagy József, igazán te vagy az, haver? Éppen rólad álmodom.

- Na, játsszunk már egy partit végre? Jól elkalapállak, azután majd hajlandó leszek beszélgetni veled.

Nem bírtak egymással, és az elhúzódó játéknak az első kakasszó vetett véget, amitől Kis Ferenc felriadt.

Egész nap az álma körül forogtak a gondolatai. Borzongott, de mégis visszavágyott abba a fura világba, ahol éjszaka járt.

Számos hiábavaló kísérlet árán kitapasztalta, hogy akkor juthat át, ha késő este degeszre eszi magát és megiszik rá legalább két pohár szekszárdi kadarkát.

Apránként sok mindent megtanult. Azt, hogy odaát mindenki pontosan emlékszik az előző élete legapróbb mozzanatára is, és többé már senki sem áltatja magát hazugságokkal. Ennek köszönhetően Nagy Józseffel is tisztázhatta, hogy azért halt meg a barátságuk, mert mindketten sértettnek érezték magukat és évtizedekig hiába vártak arra, hogy a másik tegye meg az első engesztelő gesztust.

Barátja felvilágosította, hogy odaát ő is bárkit felkereshet, akit ideát személyesen ismert. Kis Ferenc ezen felbuzdulva megkereste anyját.

- Jól érzem magam itt. Nem fájnak a lábaim. Meg újra a gyerekkori barátnőimmel vagyok.  Papival ugyanúgy ellenkedünk, mint előtte ötven éven át, és együtt várjuk türelmesen a végítéletet.

- Mi pedig sokat dolgozunk és állandóan rohanunk, mert folyton úgy érezzük, lemaradunk valamiről – számolt be Kis Ferenc magáról és családjáról.

Azután hosszasan hallgattak. Kis Ferenc szerette volna megtudni, miért úgy kellett, hogy felnőjön, mint a dudva, de belátta, hogy anyjával sohasem lesznek képesek az érzelmeikről beszélni.

Kis Ferenc nem érezte szükségét, hogy apjával találkozzék. Életük során soha nem váltottak egymással gondolatot, akkor most miért lenne ez másképp? Nagyszülei sem jöhettek szóba, mert nem ismerte őket személyesen. Rá kellett döbbennie, hogy az egykor volt barátján kívül nincs odaát senkije.

Felesége, Kis-Kerek Mária egyre gyakrabban veszekedett vele a nagy esti zabálások és a megemelkedett borfogyasztás miatt, de Kis Ferenc még neki sem merte megemlíteni az újonnan felismert képességét.

Addig tudta titokban tartani, amíg egy alkalommal a felesége erős zajra riadt fel, amiről azt hitte, betörő matat a lakásban, és próbálta őt felébreszteni. Mivel Kis Ferenc teste a legerősebb rázásra, sőt csipkedésre sem reagált, a felesége annyira kétségbe esett, hogy a vélt betörőről teljesen megfeledkezett. Már éppen a mentőket hívta volna, mikor visszatért testébe Kis Ferenc.

Kis-Kerek Mária eleinte hitetlenkedett, de jól ismerte a férjét ahhoz, hogy tudja, ezúttal igazat mond. Végül egészen felvillanyozódott, és számtalan ötlete támadt, amit azonnal meg is osztott a férjével. Először is, Kis Ferenc közbenjárásával végre megtudhatta, miért tekintette anyja őt egész élete során satnya kis békának.

 - Utáltam apádat. Bűzlött a mosdatlanságtól meg az italtól. Amikor beivott, mindig rám mászott, és akárhogyan ellenkeztem, valósággal megerőszakolt. A nővéredet meg tudtam neki bocsátani, sőt ő lett az egyetlen vigaszom és az életem értelme. Ragyogó elmével megáldott, igazi szépség volt. De te, kislányom lyukas guminak köszönheted az életedet, és igenis, a nővéred mellett nyeszlett kis békának tűntél. Bocsáss meg nekem, amiért a szívemben nem tudtam számodra helyet szorítani.

Kis-Kerek Mária megbocsátotta anyjának minden tőle elszenvedett gyerekkori sérelmét. Nem bírta magában tartani ezt a felemelő érzést: azonnal elkotyogta férje képességét a barátnőjének. Ettől fogva két asszony duruzsolt Kis Ferenc fülébe, hogy rávegyék, jöjjön el a következő spiritiszta szeánszukra. Mert csakis ő tudná visszaadni a hitét a sikertelen asztaltáncoltatási kísérletektől kiábrándult és közönyössé vált közösségnek. Kis Ferenc ezúttal sem bírt sokáig ellenállni a hízelgésből és test-lelki zsarolásból ügyesen kikevert ostromnak.

Azon az estén felesége feltálalta „élete legjobb paprikáscsirkéjét” és ünnepélyes mozdulattal az asztalra helyezett egy palack kadarkát.  

- Remélem ízleni fog! Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam az árát, de mondtam az eladónak, megérdemli az én drága uram, akármennyibe is kerül.

Ezúttal zsúfolásig megtelt a kis helyiség az előzetes híreszteléstől felvillanyozódott érdeklődőkkel.

Kis-Kerek Mária terjengős előadásban ismertette férje tudományát, és amikor önként jelentkezőt kért, akinek az ügyében a férje majd közbenjár, elszabadultak az indulatok.

Nehezen lettek úrrá a helyzeten, de végül sorsot húztak, ami a társaság legidősebb hölgy tagjának kedvezett. Ő arra kérte Kis Ferencet, hogy keresse meg a nagypapáját, és tudja meg tőle, mi történt vele ötvenhatban, hogy így nyomtalanul eltűnt. És arról is kérdezze ki, hova rejtette el a ruszkik elől a családi aranyat, amit az ő drága jó szülei életük végéig úgy emlegettek, hogy „egy egész vagyon”, de soha nem találtak meg. Azután aprólékos leírást adott a célszemélyről

Kis Ferenc, rövid esti rutin után ágyba bújt és arra kérte a társaságot, hogy a lakás más helyiségeiben, a lehető legcsendesebben várakozzanak. Hosszasan forgolódott, többször kiment a mellékhelyiségre, olyankor le kellett hűtenie az izgatott érdeklődést.

Kakasszóra riadt fel. Szabadkozva számolt be arról, hogy hosszas bolyongás árán sem sikerült rátalálnia a nagyapára. Az odaát lévő gyerekkori barátját akarta segítségül hívni, de különös módon ezúttal őt sem találta meg. A csalódott és a kialvatlanságtól, illetve az elfogyasztott nagy mennyiségű tojáslikőrtől kótyagos társaság szétszéledt. Búcsúzóul többen, ki halkan, ki jól hallhatóan kóklernek nevezték Kis Ferencet.       

A balul sikerült átjárás kikezdte Kis Ferenc önbecsülését, és azt kellett tapasztalnia, hogy felesége sem olyan nyájas hozzá, mint azelőtt.

Néhány napig rágta magát és tűrte felesége megvető pillantásait, aztán újra nekivágott, hogy segítséget kérjen a volt barátjától. Megtudta tőle, hogy arra is van lehetőség, hogy közvetlen ismerőse ismerősével találkozhassék, de ezt a Nyilvántartó Hivatalnál kell kérvényeznie.

Kis Ferenc hitetlenkedett, hogy mi szükség lehet odaát is bürokráciára, de hamarosan megbizonyosodott arról, hogy a barátja tanácsolta út valóban járható, és némi sorállás árán megtalálta az ötvenhatos nagypapát.

Nem árulta el a feleségének a megszerzett tudást, de ezután a becsmérlő megjegyzésekre és lesajnáló pillantásokra csak fölényes mosollyal reagált. Megtartotta a titkát egészen a következő szeánszig, ahova hívatlanul állított be.

- Az arany a nyárikonyhában lett elrejtve, a bejárati ajtótól jobbra, a sarokban lévő cementlap alatti üregbe – jelentette ki olyan meggyőző módon, hogy a társaság szó nélkül felkerekedett és átvonult az idős hölgy házához. Kis Ferenc törhette föl a kérdéses cementlapot, és emelhette ki alóla a súlyos ládikát.

Ettől fogva hívei állandó nyomás alatt tartották. Kíméletlen harc és helyezkedés indult a hölgyek között Kis Ferenc kegyeiért, aki igyekezett teljesíteni mindenki kívánságát, de a felé áradó intrikát, hízelgést és kuncsorgást nem tudta kezelni.

Egy ponton a felesége kijelentette, ezután Kis Ferenc szigorúan csak szakmai kérdésekről értekezhet a megbízóival, minden más ügyet ő vesz a kezébe.

Annyira fellendült az üzlet, hogy Kis Ferenc feladta az állását. Ennyi átjárás mellett amúgy sem maradt ideje és energiája a munkája tisztességes ellátására.

Bár Kis Ferenc egyre csak dagadt és a kimerültségtől nappal is alvajáróként téblábolt, mégsem érezte tehernek, inkább szenvedélyévé vált az átjárás. Kötelességének érezte, hogy a különleges képességét jól használja fel. Még ha többnyire megcsalásról, cserbenhagyásról és gyávaságról szóló magyarázatokkal tért is vissza, megnyugvást nyújtott a megbízóinak.

Vágyott abba a másik világba, ami hatalmas vasútállomáshoz hasonlít, ahol az embertömeg csendesen várakozik és közben arról pusmog, hogy majd csak eljön az a megígért hosszú szerelvény, de ahol még soha senki nem látott vonatot érkezni vagy indulni.

A képességének gyorsan híre ment, olyannyira, hogy megjelent a fekete autó a titkosszolgálat embereivel, akik közölték Kis Ferenccel, hogy ezután kizárólag a szolgálatnak fog dolgozni. Kis Ferencet nem, de feleségét lenyűgözte a cserébe ígért javadalmazás.

Rögtön parancsba adták az első feladatát: lépjen kapcsolatba azzal az ügynökkel, akit néhány nappal azelőtt megmérgeztek, vélhetően az oroszok, és akiről azt gyanítják, hogy az oroszok beépített embere lehetett.

Már korábban kiderítették, hogy a volt ügynök és Kis Ferenc ismerték egymást, hiszen általános iskolás korukban két éven át ugyanabban a csapatban rúgták a labdát. Így feltűnés nélkül, a túloldali hivatal kihagyásával jöhetett létre a találkozó, aminek a kimeneteléről senkinek, még nekem sem lehet tudomásom.

Kis Ferenc szenvedett ezektől a piszkos munkáktól és a megkövetelt konspiratív élettől. A növekvő feszültséget növekvő mennyiségű alkohollal oldotta. Végül szívrohamot kapott és kórházba került. A szolgálat révén a lehető legjobb ellátásban részesült, így a teste gyorsan gyógyult, de még az a kevés maradék életkedve sem akart visszatérni belé.  

A születésnapját a kórházban töltötte. Befalta az összes csirkepaprikást, amit kérésére a felesége főzött neki és megivott rá két pohárral a becsempészett kadarkából. Megfogta a felesége kezét és nyugodt, elszánt hangon szólt hozzá.

- Én most átmegyek. Magamtól és utoljára. Át tudlak vinni, ha akarsz velem jöhetsz.

 

Pilisborosjenő, 2022. március 31.    

  

 

                 _